Mikortól nincs bűnbocsánat?

[link]

http://www.youtube.com/watch?v=ePyRrb2-fzs

"Tehát: a kérdésem az lenne, hogy egy hívő ember hogy veszítheti el Isten kegyelmét"

Ha visszaél vele vagy önként eldobja a saját szabad akaratából.

"Mi történik ha valaki vétkezik a megtérése után, illetve mégis elkövet bűnt szánt szándékkal."

Bűnös lesz, és a bűn zsoldja a halál. De mindig van remény új életet kezdeni és megbánni a bűneinket.

"Illetve mi történik, ha valaki tudja, érzi, lelkébe van írva, hogy bűn valami és mégis kísértő gondolata támad Isten ellen:"

A kísértés nem bűn.

"és mi van akkor ha mégis megteszem ezt és ezt, Isten úgy is megbocsájtja, és gondolatban meg is teszi."

Arra gondolsz, hogy nagyon bízol Istenben vagy arra, hogy "bűnben való megátalkodottság"?

Gondolatban és művészetben mindent szabad, csak helyén kell kezelni a dolgokat.

Ha szerelmes vagy, vágysz valakire, kívánsz valamit és kölcsönösen megegyeztek valamiben, ami nem jár házasságtöréssel (erőszakkal, a másik hitegetésével és kihasználásával), akkor nem követsz el bűn.

Amíg kívánsz bűnös dolgot, addig sem vétkeztél. Akkor leszel vétkes, ha eldöntötted, hogy végrehajtod.

A szentlelket káromolni úgy lehet, hogy ismered Istent, a szeretetét és igazságot, de gyűlölöd és rossznak tűnteted fel.

"Mi a szív megkeményedése amiről Pál is ír, hívő emberrel ez hogyan történhet meg?"

Amikor a szeretet meghidegül benned. Sajnos sok depressziós azt hiheti, hogy ilyennel rendelkezik.

Én ás úgy érzem, hogy megfagytam belül. (de ettől még nem vagyok egy pszichopata tömeggyilkos).

"Aki elveszti az üdvösségét az tud róla?"

Nem mindig. Sokan lesznek akik pofára esnek.

" Mit érez akkor: rettenetes félelmet az elkárhozástól vagy semmit illetve nyugalmat mert az erkölcsi érzéke eltompult és a bűnt nem tartja bűnnek."

Fogalmam sincs.

szia kérdező.

részben egyetértek Silver barátommal.

Érzéketlen kemény szív:

Talán tudod, hogy ha valamit megégettünk többször a testünkön, az azon a helyen külső hatásra már nem érzékel dolgokat. Érzéketlenné válik.

Nem reagál semmire.

Nos ha valaki folyamatosan szándékosan követi el azt amiről megtudta, hogy tilos, és nem is tesz ellene akkor az szándékos bűn. Érzéketlen lesz egy idő után, s úgy gondolja, hogy úgy is megbocsátanak neki, ezért el altatja a lelkiismeretét.

Egyébként pedig emberektől függő.

Van aki megmagyarázza magának, hogy nem olyan nagy bűn...

Ez nemrég már ki lett tárgyalva:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..

Szervusz

Ezt írja a Biblia a kérdéseddel kapcsolatban:

"Héberek 10:26

Mert ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért,"

Elnézésedet kérem, az előzőben írottakkor el kellett mennem... most folytatnám:

A Zsidókhoz írott levél 10:26-31 versei foglalkoznak az általad föltett kérdéssel.

Pál ezt írja: „ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért” (26. vers). A szándékos bűnösök mindenképp elítélendők. Miért? Először is azért, mert a bűnük nem egyszeri eset, amit pillanatnyi gyengeségből követnek el, hiszen ilyen hibákat a tökéletlenségünk miatt időnként mindannyian elkövetünk. Ők gyakorolják a bűnt. Másodszor, készakarva követik el a bűneiket. A romlottság már teljesen beleivódott a szívükbe. Harmadszor, nem tudatlanul vétkeznek. Tudják „az igazság pontos ismeretét” Isten akaratáról és útjairól.

Mit gondol Isten a bűnbánást nem tanúsító, rosszindulatú bűnösökről? „Nincs többé áldozat a bűnökért” – mondja Pál. Krisztus áldozata, vagyis Isten emberiségnek adott ajándéka, elfedezi a tökéletlenségünk miatt elkövetett bűneinket (1János 2:1, 2). De akik megbánás nélkül gyakorolják a bűnt, lekicsinylik ezt az értékes ajándékot. Isten szemében ’lábbal tiporják az Isten Fiát, és közönséges értékűnek tartják Jézus vérét’ (29. vers). Viselkedésükkel megvetik Jézust, és ’semmibe veszik’ a vérét, mintha az semmivel sem lenne értékesebb egy tökéletlen ember vérénél. Ezek a hálátlan személyek nem meríthetnek hasznot Krisztus áldozatából.

Mire számíthatnak a gonoszok? Az igazságosság Istene megígérte: „Enyém a bosszú; én megfizetek” (30. vers). Mindenkinek, aki szándékosan gyakorolja a bűnt, úgy, hogy azzal másoknak kárt okoz, meg kell tudnia, hogy büntetés nélkül nem lehet semmibe venni Isten igazságos törvényeit. Gonosz útjuk következményei gyakran utolérik őket (Galácia 6:7). De ha mégsem, a közeljövőben számot kell adniuk Istennek, amikor megtisztítja a földet minden igazságtalanságtól (Példabeszédek 2:21, 22). Pál így figyelmeztet: „Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni” (31. vers).