A Jehova Tanúi miért nem látják be azt, hogy tévednek?

A 20. fejezet utolsó verseiből is

megerősítést nyer Jánosnak az a

szándéka, hogy Jézust mint

nagybetűs Istent mutassa be

nekünk. A 21. fejezet egy utóirat,

és így nem része a könyv

alapfelépítésének. János éppen

azelőtt jegyzi fel Tamás szavait,

mielőtt befejezné a könyv fő

részét. Miután Jézus eloszlatja a

kételyeit, Tamás így kiált fel: „Én

Uram, és én Istenem!” A magyar

nyelvben mi nem használunk

névelőt közvetlen megszólításnál.

A görögben ez azonban néha

előfordul, és Tamás is használta

itt. Szó szerinti fordításban: „Az

én Uram és az én Istenem!” Az

utolsó kételkedő tanítvány is

belátta János nyitó állításának

igazságát, hogy „Isten vala az

Ige”.

Lehetséges-e logikailag , hogy

Jehova Isten teremtsen egy másik

lényt, majd ők ketten közösen

teremtsenek minden egyebet? Ha

mindent az Ige teremtett, akkor

az Ige nem lehet teremtmény,

mivel „nála nélkül semmi sem

lett, ami lett” .Ézsaiás egyetért

ezzel a következtetéssel. A 44:24-

ben Jehovát idézi, aki így szól:

„Én vagyok az Úr (Jehova), aki

mindent cselekszem, aki az

egeket egyedül kifeszítem, és

kiszélesítem a földet magamtól.”

Mivel Jehova mindent magától

alkotott, és mivel minden dolgot

az Ige teremtett, az Ige minden

bizonnyal Jehova.

János evangéliumának nyitó

szakasza nem az egyetlen olyan

hely, amely azt tanítja, hogy

Jézus a Teremtő. A Kolossé 1:16

azt mondja, hogy Őbenne

teremtetett minden, mind a

láthatók, mind a láthatatlanok.

Vegyük észre, hogy Pál nem azt

mondja, hogy Krisztus alkotott

mindent, kivéve saját magát!

Ez a traktátus néhány példát

tartalmaz abból a bőséges

forrásból, amely azt bizonyítja,

hogy az újszövetség írói Jézus

Krisztust Istennek és az Atyával

egyenlőnek tartották. Jézus

Krisztus azért jött, hogy a

megváltónk legyen. Ha elfogadjuk

Őt, Isten gyermekeivé lehetünk.

(János1:12)

Hovind sok okosságot tanít és helyenként bizonyos dolgokban tényleg kiváló érvelései vannak, DE! Sajnos sok fontos bibliai tant lát ő is rosszul, melyek nagyon félreviszik attól, hogy Istenről tisztább képet lásson. Az egyik ilyen a háromság mítosz, Jézus állítólagos "egyenlősége" a Mindenhatóval!!! Semmi konkrétumot nem állít erről a kedves kérdező által kiemelt részen sem, csak egy frázist ismételget, miszerint "a régebbi nem feltétlenül jobb". Ez így önmagában igaz, de ő egyoldalúan alkot szabályt ebből mondván, hogy a legkorábbi kéziratok nem jobbak, pontosabbak a későbbiektől, de ezt semmiféle valós ténnyel nem támasztja alá.

Csak megemlíti, hogy szerinte nem igaz az a verzió, mely azt állítja, hogy a későbbi másolatokba illesztettek bele egy idegen verset, hanem a legkorábbi másolatokból vették ki azt. Csak az a bibi, hogy ha a legkorábbi másolatokban tették volna ezt, azt mivel is bizonyítja??? Mert ugye, ha nem áll rendelkezésre korábbi kézirat, akkor nincs referencia, mely alapján ezt bizton állíthatná.

Tehát igenis jó módszer a tévedések, betoldások, vagy éppen kihagyások ellen az, hogy a legkorábbi másolatokat hasonlítjuk össze a későbbiekkel. Ilyen betoldás ráadásul nem ebben az egyetlen esetben fordult elő, hiszen nagyon is ismert a hírhedt "jánosi betoldás"-ként elhíresült, háromságot támogató szakasz, melyet éppen ezért a legtöbb fordításból mára már kivettek.

Hovind bizony hajlamos arra, hogy alkalomadtán valótlant állítson. Erre hívnám fel a kérdező szíves figyelmét az 1:22:25-nél kezdődő szövegében. Ott azt állítja, hogy egyetlen Bibliafordítás sem tartalmazza helyesen az 1Mózes 1:5 versét, csak a KJV. Pontosan azt mondja, hogy "minden fordítás, amit találtam, azt mondja..." - holott ott volt a kezében a Jehova Tanúi által kiadott Új Világ fordítás, mely NEM AZT MONDJA:

(1Mózes 1:5) "És Isten elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Így lett este és reggel: első nap."

Katy, akkor miért beszél az egy Jehova több helyen többesszámban magáról? Teremtsünk embert, olyan lett, mint közülünk egy... És miért van az egy Istennek a kettőnél több személyű Elohim formája rögtön a Biblia legelső mondatában? Miért fogadta el Jézus, amikor Tamás leborult előtte Istenének szólítva őt? Miért mondta Pál, hogy Ézsaiás könyvében a Szent Lélek szólt? Miért mondjátok erőnek a Szent Lelket, amikor az imádkozik értünk az Atyához?

Még valami, de ahhoz egy valószínűleg általad is hallott tényt meg kell említeni. Amikor Isten bemutatkozott, neveként egy hétköznapi óhéber szót használt, aminek jelentése: Örökkévaló. Ezért mondta Mózesnek: vagyok aki vagyok. Jézus miért így mondta a farizeusoknak (az ÚV hamisítástól eltérően): Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok? Vagy: ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben?

Kérdezőnek a válasz: mániákusak, amelynek hitem szerint démoni aktivitás az üzemanyaga.

Nos Kedves Kérdező.

Jehova nem többes számban beszél magáról.

Ugyan is a 1Mózes 1:1-ben egyes szám első személyben beszél az Istenről aki volt kezdetben.(Bara)

Az 1:27-ben pedig többes szám első személyben vagy is a "Teremtsünk" azt a Fiának mondta, nem saját magának.

Az az Itt már a fia létezett ami összhangban van a Példabeszédek 8. részében leírtakkal, ahol Jézus elmondja, hogy mielőtt bármilyen fizikai világot teremtett volna Jehova Őt hozta létre.

(Példabeszédek 8:22-26) 22 Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként réges-régen. 23 Időtlen idők óta a helyemen állok, kezdettől fogva, a földnél korábbi időktől fogva. 24 Mikor még nem voltak mély vizek, akkor születtem mintegy vajúdás közepette, mikor még nem voltak vízzel teli források. 25 Még mielőtt a hegyek megállapodtak, a dombok előtt születtem én mintegy vajúdás közepette, 26 mikor még nem alkotta meg a földet, a szabad térséget, sem a termékeny föld portömegeinek első szemcséit.

Itt Jézus teremtéséről van szó.

S ha Ádám nem vétkezett volna a biblia ne íródik meg, és akkor mindenki csak Jehovát ismerné, és imádná, ahogy lesz is az ezer év végén ahol Jézus vissza adja az atyjának azt a királyságot, uralmat, amit tőle kapott ezer évre.Hogy Isten vagy is Jehova legyen minden mindenben, mint egykor Ádám idejében.

ezt az előbb leírtam a biblia versekben, de sajnos úgy látom senki nem olvasta el.

Kedves Frank N. Stein! A felhozott érveid MIND-MIND a sok fordító által erősen vitatott szövegértelmezésekből vannak, melyek összehasonlítása a teljes Írással mindig hűen leleplezi a Bibliaidegen tanokat. Ilyen EGYÉRTELMŰ és elsőre is minden józan és logikusan gondolkozó embernek világos vers pl. a János 17:3:

(János 17:3) "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

Ha valaki mást valamely tulajdonságában EGYEDÜLINEK nevezel, lehetsz-e "egyenlő" vele???

Pál pedig ugyanebben a szellemben fogalmazta meg ihletett versét:

(1Korintusz 8:6) "számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala."

Ugyanúgy különválasztotta a Mindenható Istent Jézustól, de nem csupán egy elképzelt mítoszbeli istenség "személyeit" választotta el, hanem a nyilvánvalóan MINDENHATÓ értelemben vett EGY Istent, a szintén nyilvánvalóan nem mindenható értelemben vett "egy Úrunk" Jézus Krisztustól! Mert tagadná-e valaki, hogy az "egy Istenünk van" kifejezés alatt a Mindenható Istenre gondolt Pál??? Nyilvánvaló. Ha pedig a Mindenhatóra gondolt, akkor Jézus NEM LEHET MINDENHATÓ, mivel a "mindenható" kifejezés elvesztené a jelentését - hiszen nem lehet egyszerre két "mindenható", CSAK EGY.

Tehát Pál az "egy Istenünk" alatt a Mindenhatót értette, és ebben az értelemben Jézust elválasztotta a Mindenható Istentől, nem nevezve Őt Istennek, ezzel együtt nem nevezve Jézust mindenhatónak.

Meg kéne érteni, hogy a Bibliában az "Isten" szó csupán egy rangjelző kifejezés, melyet magas rangú személyekre, sőt nem létező (hamis) istenekre is gyakran alkalmaz a Szentírás, nemcsak a Mindenható Istenre, Jehovára. Ebben az értelmében néhányszor Jézust is nevezi a Biblia "(egy) Istennek", de ez nem teszi Őt a Mindenhatóvá - mint amikor Jehova sem tette Mózest Mindenhatóvá azzal, hogy "Istenné" tette!

Éppen ezért Pál a versében, nem ebben az értelemben használta az "Isten" szót. Nyilvánvalóan a Mindenhatót értette alatta, ellenben Jézus Krisztussal, akit elválasztott a Mindenható Isten fogalmától.

Nos, ezeknek az egyértelmű verseknek a fényében kell minden ellenkező "bizonyítékot" megvizsgálni, és rögtön látszik, hogy mi az igazság.

Amikor azt mondja hogy Olyan lett közülünk egy mint mi,

Jehova Isten nyilvánvalóan önmagára és az egyszülött Fiára utalt, amikor kijelentette: „az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz” (1Mózes 3:22). Vizsgáljuk meg, hogy miért mondhatjuk ezt.

E szavak azután hangzottak el Jehova szájából, hogy kimondta az ítéletet az első emberpárra. Némelyek fejedelmi többesként értelmezik a „közülünk egy” kifejezést, ahogy egy király mondaná önmagára utalva, hogy „nem örülünk ennek”. Donald E. Gowan bibliatudós azonban ezt írja az 1Mózes 1:26-ról és 3:22-ről: „A legtöbb felvetődött értelmezést nem lehet alátámasztani az Ósz[övetség]ből: sem a fejedelmi többest, sem a fontolgatás vagy nyomatékosítás miatt használt többes számot, sem azt, hogy a többes szám az istenségen belüli több személyre utalna . . . , egyik magyarázatnak sincs sok értelme a 3. fejezet 22. versében, ahol a »közülünk egy« kifejezés áll.”

Elképzelhető-e, hogy Jehova Sátánra, az Ördögre utalt, aki maga döntötte el, hogy „mi a jó és mi a rossz”, és ugyanerre ösztönözte az első emberpárt is? Ez nem lenne ésszerű. Jehova azt mondta, hogy „közülünk egy”. Sátán már nem tartozott Jehova hűséges angyalai közé, ezért nem lehetett azok között említeni őt, akik Jehova oldalán vannak.

. Ennek alapján logikusnak tűnik, hogy az 1Mózes 1:26-ban Jehova az egyszülött Fiához, a ’mestermunkáshoz’ beszélt, aki vele volt az ég és a föld megteremtésekor (Példabeszédek 8:22–31). Az 1Mózes 3:22-ben lévő hasonló megfogalmazás arra enged következtetni, hogy Jehova szintén ahhoz szólt, aki a legközelebb állt hozzá, vagyis az egyszülött Fiához.

Isten egyszülött Fia kétségtelenül tudta, hogy „mi a jó és mi a rossz”. Mivel hosszú időt töltött Jehova közelségében, bizonyára jól megismerte Atyja gondolkodásmódját, elveit és irányadó mértékeit. Jehova meg volt győződve arról, hogy a Fia tisztában van ezekkel, és ragaszkodik hozzájuk, így talán valamekkora mértékben szabad kezet adott neki, hogy eljárjon bizonyos ügyekben, anélkül hogy közvetlenül kikérné a tanácsát. A Fiú tehát ebben az értelemben képes és jogosult volt eldönteni, hogy mi jó és mi rossz. Sátántól, Ádámtól és Évától eltérően azonban nem állított fel olyan értékrendet, amely ellentétben lett volna Jehováéval.

Tisztelettel Katy Weaver