Hol lehet olvasni, (többet megtudni) a Jehova tanúi által használt vérpótló készítményekről, összetevőiről?

Kedves Kérdező.

Nos ajánlom figyelmedbe a jw.org hivatalos web oldalunkat, ott még DVD- is van erről, de ha még sem akkor nyugodtan írj a társultnak, mindenben állnak a rendelkezésedre minden elkötelezettség, vagy pénz lehúzás nélkül.

Online könyvtár

vértranszfúzió alternatívája: g94 1/8 28; g93 11/22 24, 26; hb 15

g=Ébredjetek folyóirat.

Illetve tehetsz fel kérdéseket is.

De ha az Utcán találkozol velük, akkor is segítenek.

Tisztelettel

Katy Weaver

Kedves Kérdező.

Van-e valamilyen más kezelési mód, ha a beteg elutasítja a vérátömlesztést?

Gyakran alkalmazható plazmatérfogat-növelőként az egyszerű sóoldat, a Ringer-laktát-oldat vagy a dextrán, s ezek majdnem minden modern kórházban rendelkezésre állnak. Ezek alkalmazásával még a vérátömlesztéssel járó kockázatok is elkerülhetők. A Canadian Anaesthetists’ Society Journal (1975. január, 12. o.) ezt írja: „ Ami a vérátömlesztések kockázata, az a plazmapótszerek előnye: elkerülhetők velük a bakteriális és vírusfertőzések, a transzfúziós reakciók és az Rh-összeférhetetlenség.” Jehova Tanúinak semmilyen vallásos ellenvetésük sincs a vért nem tartalmazó plazmapótszerek ellen.

Folyadékok: Ringer-laktátot, dextránt, hidroxietilkeményítő-oldatot és más oldatokat használnak a vér térfogatának a fenntartására, és a vér mennyiségének kóros csökkenése miatt bekövetkező sokk (hypovolaemia) megakadályozására. Néhány vizsgálat alatt álló folyadék alkalmas az oxigénszállításra.

Gyógyszerek: Génsebészettel előállított fehérjék serkenteni tudják a vörösvérsejtek (eritropoetin), vérlemezkék (interleukin-11) és különféle fehérvérsejtek (GM-CSF, G-CSF) képzését. Más gyógyszerek nagymértékben lecsökkentik a műtét alatti vérveszteséget (aprotinin, antifibrinolizinek), vagy segítenek az akut vérzés mérséklésében (desmopressin).

Biológiai vérzéscsillapítók: Kollagén- és cellulózragasztók közvetlen alkalmazásával megállítható a vérzés. Fibrinragasztókkal és -tömítőkkel elzárhatók a szúrt sebek, illetve befedhetők a nagy területen vérző szövetek.

Vérmentés: A vérmentő készülékek hasznosítják a műtét vagy sérülés során elvesztett vért. A vér megtisztítva, egy zárt körben visszajuttatható a betegbe. Szélsőséges esetekben e rendszer használatával több liter vért lehet hasznosítani.

Sebészeti eszközök: Néhány eszközzel egy időben lehet vágni és elzárni a véredényeket. Más eszközökkel nagy szövetterületeken lehet elállítani a vérzést. Laparoszkópos (optikával ellátott hasüregtükröző eszközök) és minimális behatolást lehetővé tevő eszközökkel a műtétek a nagy vágásokból adódó vérveszteség nélkül végezhetők el.

Sebészeti technikák: A műtét gondos megtervezése — melyhez hozzátartozik a tapasztalt klinikussal való konzultáció — segít a sebészcsapatnak, hogy elkerülje a komplikációkat. Lényeges a vérzés gyors megszüntetése. A huszonnégy óránál további késlekedés jelentősen növelheti a beteg elhalálozásának a valószínűségét. Ha a nagy műtéteket több kisebbre osztják fel, csökken a teljes vérvesztés kockázata.

Dr. Prowse elmondta, hogy a szintetikus „eritropoetin elfogadott eszköz a vérszegénység különféle formáinak kezelésére”.

Egy ehhez hasonló anyagot fejlesztettek ki, amely a testet arra serkenti, hogy vérlemezkéket termeljen. Dr. Prowse elmondta: „E terület legújabb felfedezettjei a trombocita növekedési faktorok. Az Interleukin 11 nevű készítmény már engedélyezett a lemezkeszám növekedésének befolyásolására . . ., és úgy tűnik, nemsokára itt lesz a thrombopoetin és annak homológ változata, az rh-PEG-MGDF is.”

Dr. Prowse megemlítette a szintetikus alvadási faktorokat (plazmafehérjéket) is, amelyek értékesnek bizonyulnak a vérzékenységben szenvedőknek: „Számos, a plazmafehérjével egyenértékű rekombinánst engedélyeztek, és a plazmából származó készítmények vírusfertőzési veszélyére való tekintettel néhány esetben elfogadottá váltak mint előnyben részesített terápia.” Dr. Prowse még hozzátette: „Jelenleg jó néhány más alvadási faktor áll sorozatgyártásra való kifejlesztés alatt.”

N. S. Faithfull, aki kapcsolatban áll egy gyógyszergyártó vállalattal, bemutatót tartott a perfluorocarbon (PFC) vegyületekről. Bizonyos perfluorocarbonok képesek az oxigén szállítására a keringési rendszerben. Ezeknek a kémiai anyagoknak az első generációja még nem bizonyult az elvárásoknak megfelelő „művérnek”. Tapasztalható-e előrehaladás? Faithfull elmondta: „ Az elmúlt néhány évben a PFC-technológia további fejlesztése előrehaladt, és klinikai kísérleteket is végeztek [kétféle második] generációs PFC-emulziókat használva.” Beszámolt arról is, hogy ezeknek egyikét kipróbálták 256 beteg esetében, ortopéd-, nőgyógyászati, avagy urológiai sebészeti eljárások alkalmával, amelyek gyakran járnak nagy vérvesztéssel. Milyen eredmények születtek? „Mindkét tanulmány adatai arra mutattak, hogy az Oxygent a vérnél lényegesen hatékonyabb volt a triggerek által jelzett folyamat visszafordításában [trigger a vér adásának szükségességét jelző mutató] és abban, hogy a triggerek által jelzett folyamat jóval hosszabb időre fordult meg, mint azokban az esetekben, ahol autológ vért használtak.”

A kongresszuson arról is lehetett hallani, hogy a PFC-részecskék mérete ilyen emulzióban „nagyon kicsi . . . körülbelül 40-szer kisebb, mint a vvs [vörösvérsejt] átmérője. Ez a kis méret alkalmassá teszi a PFC-részecskéket, hogy áthaladjanak a hajszálereken, amelyeken a vvs-ek nem áramlanak át.” Úgy tűnik, azzal a reménnyel kecsegtet, hogy hasznunkra lesz bizonyos sérült, vérben szegény szövetek ellátásában.

A hiány pótolható teljes vér vagy vérplazma felhasználása nélkül is. Különböző, vért nem tartalmazó folyadékok jól alkalmazhatók a mennyiség növelésére. A legegyszerűbb a sóoldat, amely nem drága, és anyaga a vérünkkel is összeegyeztethető. Vannak más, különleges tulajdonságú folyadékok is, mint például a dextran, a haemaccel, és a Ringer-laktát oldat. A glikol-oldat (HES) szintén alkalmas a mennyiség növelésére, és „nyugodtan ajánlható azoknak a(z égési sérült) betegeknek, akik ellenzik a vérkészítményeket” (Journal of Burn Care & Rehabilitation, 1989. január—február). Ezeknek a folyadékoknak egyértelmű előnyeik vannak. „A kristályoldatok [például a normál sóoldat, vagy a Ringer-laktát oldat], a dextran és a HES nem mérgezőek, nem drágák, könnyen elérhetőek, szobahőmérsékleten tárolhatók, nem igényelnek előzetes összeférhetőségi tesztet, és mentesek a vérátömlesztéssel átvitt betegségek kockázatától” (Blood Transfusion Therapy — A Physician’s Handbook, 1989).

Az orvosok azt is elősegíthetik, hogy a beteg szervezete több vörösvértestet termeljen. Hogyan? Úgy, hogy vastartalmú készítményeket adnak neki (izomba vagy vénába), ami segíthet a szervezetnek a normál időnél három-négyszer gyorsabban létrehozni a vörösvértesteket. Újabban létezik egy másik módszer is. A vesék előállítanak egy erythropoietin (EPO) nevű hormont, ami a csontvelőt vörösvértest termelésére serkenti. Ma már van szintetikus (recombinant) EPO. Az orvosok adhatnak ebből anémiás betegeiknek, segítve ezzel a tartalék vörösvértest nagyon gyors termelését.

. Mivel a Tanúk nem utasítják el sem a kolloid vagy a kristályszerű vérmennyiség pótló folyadékokat, sem az elektrokauter alkalmazását, sem a hipotenziós anesztéziát,3 sem a hipotermiás műtétet, ezeket sikeresen alkalmazzák esetükben. A glikogén-oldat,4 a nagydózisú intravénás vas-dextrán injekció5,6 jelenlegi és jövőbeni alkalmazása, valamint a „sonic scalpel”7 sokat ígérő megoldást jelent és vallási szempontból nem kifogásolható. Ha a nemrég kifejlesztett fluorinált vérpótló (Fluosol—DA) biztonságosnak és hatékonynak bizonyul,8 annak használata sem ütközik majd a Tanúk hitnézetébe.

Talán tudtam segíteni

Tisztelettel Katy Weaver

A honlapunkon is választ kaphatsz ilyen és ehhe hasonlo kérdésekre Jw.org a honlapunk cime.

Pontosabban itt: [link]