Hogyan találhatnék vissza Istenhez?

Még ennyit:

"Minden szabályt áthágva csináltam rosszat, szinte csak azért, hogy ezt töröljem a képébe: "Nesze, Isten, nézd csak, mit művelek!" Mintha provokálni akartam volna."

Aranyos próbálkozás,de gondolod,hogy az az Isten,aki mindenek fölött áll,teljes önuralma van,az majd pont attól fog kiakadni,hogy te éppen milyen emberi játszmákkal bíbelődsz? Ha annyira zokon venné,nem adta volna a kezünkbe a lehetőséget,hogy megtegyük őket.Neki nem számít,neked kell(lehet)tanulni belőle.Hiszen ezért vagyunk itt,hogy fejlődjünk,az élet tanulás,változás.

Nem kell visszanyerned a szeretetét, ő akkor is szeretett, amikor bűnben voltál! Olvasd el ezt:

"Monda pedig: Egy embernek vala két fia; És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened: és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott." Luk 15:11-32

Kedves kérdező mielőtt ezt a kérdést kiírtad volna, már minden bűnöd bocsánatot nyert....

Sajnos a múlton már nem tudsz változtatni sehogy sem, bármennyire szeretnél. De a jelenen és a jövőn, igen!

Szerencsére nem lettél öngyilkos sem, maximum csak szerettél volna az lenni elkeseredésedben. Hiszen hála Istennek nem lett veled kevesebb a világ és nem is szeretnénk, ha kevesebb volna. Hisz te is értekes vagy az egyéni személyiségeddel.

Isten szeret téged!

A legjobb amit tehetsz, ha alvás előtt imában beszélgetsz vele, mint "atyáddal/barátoddal" és kéred, hogy adjon neked erőt, bocsásson meg stb...

Ami még valóban jó ötlet, hogy eljársz olyan közösségbe, ahol veled hasonló értékrendű emberek vannak és lehet velük kommunikálni, jól tudod érezni magad...

Tényleg tiszta szívből kívánom, hogy jobbra és szebbre forduljon az életed és imádkozni fogok érted!

Az Úr veled van kedves kérdező, maradj meg te az igazságában és a szeretetében!

Nekem sem hívő senki a családomban, és évekig éreztem magam nagyon egyedül. Aztán jött egy lány, akinek meg mertem vallani a hitemet (mert otthon nem mertem, mert mindig haragosak voltak rám, amikor ilyesmiről beszéltem, leugattak, hogy mekkora hülyeség és milyen bolond vagyok - így joggal volt bennem félelem, hogy másokkal érintkezzek). Ő el is fogadta, és majd' kiugrottam a bőrömből, hogy végre van egy hívő, akivel beszélhetek. Beszéltem is nyíltan mindenfélét, vakon. De később kiderült, hogy csak megjátszotta. Nem érdekelték ezek, csak engem akart és értem meghallgatta. Ez is hosszú ideig tartott, és nagyon eltávolított Istentől.

Aztán történt, hogy egyszer-kétszer elmentem egy új gyülekezetbe. Ott pedig meghívtak az ifjúsági csoportba (18 vagyok). Nagyon nem akartam menni, és szörnyen éreztem magam. De az első pár alkalom aztán úgy meghatott, hogy dőlt belőlem az összes kérdésem. Onnantól erősödtem szépen lassan rengeteget: elhívtak keresztény táborokba, azokba is elmentem és nagy hatása volt. Neked is ezeket tanácsolom, mert látom, hogy ugyanabban a cipőben járunk. :)

Nagyon fontos, hogy Bibliát olvass! Nekem is ott volt, de nem olvastam mielőtt az ifjúsági csoportba kerültem volna. Kezdd János evangéliumával! Utána pedig Pál leveleivel szépen sorban, a rómaival kezdve! A rendszeres olvasás nagyon fontos! Ugyanannyira, mint a közösség. Mindkettő szükséges a hívő életéhez, de ennyi elég.

Tudnék még mesélni, de csak bátorításként mondom, hogy utálok olvasni, lassan is olvasok, és nem is emlékszem arra, amit olvasok sokáig: de a Bibliából Isten mindig eszembe juttatja azt a részt, ami éppen kell, amire tudja, hogy szükségem van. Pedig memóriazavaraim vannak. Neki semmi sem lehetetlen!