Tartok tőle, hogy én nem a menybe fogok kerülni Istenhez, ti nem tartatok tőle?

"nem lesz a gyereknek rossz ilyen körülmények között felnőni??"

Ez csak rajtad és a gyereken múlik. Meg a környezetén.

"Mit tehetnék, hogy nagyobb eséllyel kerüljek Istenhez ne pedig a pokolba? "

Amit nem szabad csinálni az az, hogy szorongsz, görcsölsz ilyenek miatt. Nem szabad bemeséled magadnak, hogy rossz vagy, bűntetést érdemelsz, rettegned kell stb...(habár az tény, hogy senki sem tökéletes)

Isten egyébként ismeri a szíved, lelked és neked szeretne jót. Nem egy elmebeteg, aki alig várja, hogy hibát kövessél el és leverhesse rajtad.

Az Isten igazságos és egy jó embert azok szerint sem fog a pokolra küldeni, akik hisznek a pokolban, mint szörnyű helyben.

Kerüld a bűnt és törekedj a jóra. Ez az amit tehetsz.

Tehát ne tedd azt másokkal, amit magadnak sem kívánsz! Ne árts másoknak.

Próbáld meg hogy az életed a szeretet és igazság irányítsa az egód helyett. Tanulj önfegyelmet, de ne nyomd el az érzéseidet.

Ha érdekel, hogy milyen az Isten, akkor olvasd el János,Lukács,Máté,Márk evangéliumát.

Vagy keress egy normális közösséget, ami nem a külsőségekre épít, hanem arra ami belül van.

Imában bármikor beszélhetsz az Istennel.

Kérheted őt, hogy segítsen neked erősnek lenni, bocsásson meg, ha hibát követtél el stb...

Isten a barátod. Nem ellenséged. Isten a te atyád, nem vagy neki rabszolgája.

Aki szolgálja az Istent, az hasonlatos Istenhez.

Ha csak amiatt akarsz "jó" lenni, mert félsz a büntetéstől, akkor bizony ott valami baj van... Sajnos sok hívő teszi ugyan ezt, pedig nem azért kéne jól cselekedni, mert félsz a büntetéstől.

"Valamint akarhatok majd a későbbiek folyamán saját gyermeket, még akkor is,ha elég rossz,gonosz a mai világ, nem lesz a gyereknek rossz ilyen körülmények között felnőni??"

Ezt remélem nem kérdezted komolyan....

Amúgy pedig nem, én nem félek. Nem vagyok vallásos, de ha létezik is, akkor odalent több lesz az ismerős és így megéri.

O MY GOD!

Kedves Barátom, én sem fogok oda kerülni, a biblia szerint Én földi reménységű vagyok nem égi: ha a teremtő elfogad az eredeti szándéka szerint több millió ember marad a földön az Ő királyságában. De ahhoz igyekezni kell úgy élni hogy elfogadható legyen az imádatunk.

Az égbe ugyan is csak egy meghatározott számú ember kapja azt a kiváltságot, hogy a halála után szellemi lényként lehet ott.

Na persze sokan ezt nem hiszik vagy nem akarják tudomásul venni,

Az más eset...joguk van nem hinni..

Szia!

Ne is akarj a mennybe kerülni!A menny és pokol csupán a dialektika szédülete!

Istent nem úgy kell elképzelni, mint egy zsarnoki uralkodót, aki csak azt lesi, hogy mikor teszel valami rosszat, hogy akkor majd jól megbüntethessen érte... Ő tudja, mit miért teszel, és azt is, hogy jó akarsz lenni! Emberek vagyunk, emberi hibákkal, egyikünk sem tökéletes, de nem is kell annak lennünk! A lényeg, hogy hozzuk ki magunkból a legjobbat. Szóval ne félj attól, hogy nem vagy "elég jó", törekedj rá, hogy az legyél, és ha nem sikerül, akkor se keseredj el! Isten segít :-)

A gyerek-kérdéshez: az élet nem áll meg. Nem állt meg akkor sem, amikor megélt az emberiség két világháborút. A világ olyan, amilyenné tesszük. Ha mindenki úgy gondolkodna, hogy "ilyen rossz világba én nem szülök gyereket", akkor rövid időn belül kihalna az emberiség. Ne aggódj: a gyerek tudni fog alkalmazkodni az élet újabb és újabb kihívásaihoz.

Nem baj ha lenulláztál, akkor sincs pokol, a teremtő nem egy aljas vér szomjas élőlény, és a halált mint nem létezést szabta ki ne a kínzást kitudja mennyi időn keretül.

aki még is így gondolja, az a teremtő Istent gyalázza ilyen mocsoksággal.