Tudtok olyan Jehova Tanújáról, aki a Szervezetük minden állításának utánanézett világi szakirodalomban, és rájött, hogy helytelenek a tanításaik?

kérlek tudnál csak egyetlenegy bibliai verset leírni, ami alátámasztja, a háromságtant?

Kérlek ne küldjék semmilyen videót vagy valaki magyarázatát, küldjél nekem kérlek bibliai verset a nézeted alátámasztására.

Megkérdezhetem, hogyan érted a János 17:21 versét? Ez a háromságtant bizonyítja?

Jézus itt így imátkozik Atyjához: "hogy mindnyájan egyek legyenek a mint te én bennem Atyám és én te benned, hogy ök is egyek legyenek mi bennünk"....

Kihez imátkozott Jézus? Saját magához? és ha ez a háromságtan bizonyítéka, akkor hol van a harmadik személy?

Mit jelent az hogy tanitványok is egyek legyenek Jézusban és az Atyában? Az Új szövetség szerint Jézusnak 12 apostola és sok tanitványa volt, akkor ezek meg hogy lehettek egyek úgy ahogy az Atya és a Fiu egy?

Ha a Szentháromságot a Bibliában keressük, akkor erre a legvilágosabb utalások az Újszövetségben vannak. A kijelentés fokozatos, az Újszövetség istenképe már sokkal többet tartalmaz Isten önmagáról adott kijelentéséből, mint az Ószövetség. Itt látjuk jóval egyértelműbben, világosabban azt is, hogy Isten Szentháromságként létezik. Azt, amit az Újszövetség erről a témáról kinyilatkoztat, három fő tanításban lehet összefoglalni:

1. Isten három személyben létezik. A Máté 28,18-ban olvassuk: "megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében". A 2 Korinthus 13,13-ban pedig ezt: "Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindannyiunkkal.". Az Efézus 4,4-6-ban is egymás mellett láthatjuk mindhárom személyt: "egy a Lélek... egy az Úr... egy az Istene és Atyja mindeneknek". Péter apostol a következőképpen kezdi első levelét: "Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen.".

2. Mindhárom személy teljesen Isten. Külön-külön mindhárom személyről olyan dolgokat állít a Szentírás, melyeket egyébként csak Istenről mond. Amit Isten lényéről tanít, azt állítja az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről külön-külön is. "A tan bibliai alapja az a tény, hogy mindegyik személy rendelkezik olyan tulajdonsággal, amely csak Istené lehet, és mindegyik cselekszik olyasmit, amit csak Isten tehet."

Rengeteg igeverssel lehet alátámasztani, hogy a Biblia egyedül Istent jellemzi bizonyos tulajdonságokkal, mégis alkalmazza azokat külön az Atyára, a Fiúra és a Lélekre is. Isten az Úr, de Úr az Atya is (Mt 11,25), a Fiú is (ApCsel 2,36) és a Lélek is (2Kor 3,17). Isten örökkévaló és halhatatlan, de igaz ez az Atyára is (Jn 5,26), a Fiúra is (Zsid 13,8) és a Lélekre is (Zsid 9,14). És hosszasan lehet még sorolni: Isten szent, mindenütt jelenvaló, mindentudó, mindenható, teremtő, gondviselő, a megváltás és ítélet a kezében van, - de ugyanezt látjuk az Atyáról, a Fiúról és a Lélekről külön-külön is.

Jézus feltámadásának a Biblia szerint Isten az oka, mégis külön olvasunk arról is, hogy az Atya támasztotta fel, arról is, hogy ő magát támasztotta fel, és arról is, hogy a Szentlélek ereje támasztotta fel. A hívő újjáteremtése, igazzá nyilvánítása és megszentelése mind Isten műve, de külön is olvasunk arról, hogy ez az Atyának, a Fiúnak vagy a Szentléleknek a műve. A dicsőség egyedül Istené - mégis az áll az Igében, hogy dicsőséget kap az Atya, dicsőséget kap a Fiú és dicsőséget kap a Szentlélek is. Az imádat egyedül Istent illeti - mégis látjuk azt, hogy az imádat az Atyát illeti, a Fiút illeti, a Szentlelket illeti. Tehát mindhárom személy isteni tulajdonságokkal rendelkezik.

A Biblia azt is egyértelműen kimondja, hogy az Atya teljesen Isten (Jn 6,44-46; Róm 1,7; 1Kor 8,6; Ef 4,6), a Fiú teljesen Isten (Jn 1,1.18; 10,30; 20,28; Róm 9,5; Kol 2,9; Tit 2,13; Zsid 1,8; 1Jn 5,20; Jel 1,17; 19,16) és a Lélek is teljesen Isten (Mt 12,31-37; ApCsel 5,3-4; 16,6-10).

Ha komolyan érdekel,keresd ki a bibliában és olvasd el.

Kedves "tanúk"nagyon levagytok maradva ,és nagyon elvagy tok tévelyítve a hazugságokkal amit az Őrtorony ,meg különböző kiadványaitok ír,.Sajnos,a buzgóság meg van de a hit alapja az nem jó!!!!!!!!!!!!!!

Bocsánat, de ezek közül egyetlen egy vers sem támasztja alá a háromságtant. Igazán...

Ha életünkben teljesen elöször elfogulatlanul olvasnánk ezeket a verseket, mégcsak véletlenül sem értelmeznénk ugy, hogy ezek valahogy egybe vannak dugva...bocsánat nem találok hirtelen helyesebb kifejezést

Kérlek miért nem válaszoltál kérdésemre a János l7:21 versét hogyan lehet megérteni, mikor Jézus a tanitványaiért imátkozott az Atyjához, és kérte hogy egyek legyenek, mint ahogy az Atya és a Fiú egyek,és egyek legyenek a tanitványok is együtt és az Atyában a Fiúban is?

Kinek a nevében kell keresztelni? Ha pld. külföldön egy nagykövet megbizást kapott a feletteseitöl, akik egy több tagból álló bizottság, tegyük fel hármam vannak...ez azt jelenti hogy ök egy test egy személy fizikailag?

Az ember teremtésekor mit mondott Jehova Isten?

...1.Mózes 2:24..."és egy testté lesznek"...

Nos ez mit jelentett, hogy a férfi és a nö egy testté lesznek?

Logikus következtetésekkel rájövünk, mit jelent a szó egyek=egységes... egy akaraton, egy nézeten lenni...

Mindnyájan tudjuk, hogy a keresztény vallás a zsidó vallásból ered. A zsidók egyisten hivök voltak.

Jézus Krisztus szintén zsidó volt. Jehova Isten volt az Atyja, akit a zsidók imádtak.

Soha nem mondta magáról: Tudjátok megjelentem nektek hát én vagyok az Atya, akihez imádkoztatok...

Hogy ne legyen hosszú a szövegem /azt ugye fárasztó :-)

még ezt:

Máté 26:39 leírja hogy halála elött Jézus imátkozott Atyjához és kérte "hogy ha lehetséges távozzék el töle ez a pohár, de azt is mondta Jézus "de ne úgy legyen ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te"...

Ha Az Atya és Fiú nem lennének különbözö személyek, akkor ez az ima értelmetlen lett volna.

Legyen a te hited szereint.

Sajnos csak kb.10000 "tanúbol" egy ha felébred a halálbol,és felragyog naki a Krisztus.Úgylátom nem te vagy az aki felfog ébredni.

Látod, én ezeket a bibliai verseket nem találtam ki, ott van a Bibliádban.

Sajnos így van, ha az emberek kifogynak az érveikböl, akkor ugye marad a csúfolkodás.....:-(

Mi kutatjuk a Biblia tanait, nem hunyunk szemet a bibliaversek felett, hogy csak azt ragadnánk ki belöle ami nekünk megfelel a saját elképzeléseinkhez. Mi figyelembe vesszük az egész Bibliát, nem tépjük ki a gondolatokat az összefüggésböl. Azt is kutatjuk hogy mit írnak a híres encyklopédiák.-

Kedves író, nem akarlak untatni, de maga a katolólikus encyklopédia is ugy vallja, hogy a háromságtan nem bibliai eredetü.

A New Catholic Encyclopedia kijelenti: "Az ´egy Isten három személyben´ megfogalmazásnak nem volt szilárd alapja, nem képezte szerves részét a keresztény életnek, és a hitvallásban csak a IV. század vége felé jutott fontos szerephez...Az apostoli atyáknak halvány sejtelmük sem volt ilyen jellegü felfogásról vagy elképzelésröl" 1967.15.köt.299 old

Nem csúfolódni akarok,de pontosan abba a hibába estek mint Jézus korában a főpapok.Halálra akarták kövezni mert Istennel tette magát egyenlővé.Mármint Jézus!

Biztos ismered a János ev,5.részét,ha nem olvasgass,

Főleg a 18.verset olvasd el vagy kétszer háromszor.

15. verstől:

Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.

16.

És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.

17.

Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.

18.

E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.

19.

Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.

20.

Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.

21.

Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.

22.

Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

23.

Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.

24.

Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

25.

Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.

26.

Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

27.

És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.

28.

Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,

29.

És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.

30.

Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.

31.

Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.

32.

Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.

33.

Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.

34.

De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.

35.

Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.

36.

De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.

37.

A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.

38.

Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.

39.

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;

40.

És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!

41.

Dicsőséget emberektől nem nyerek.

42.

De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:

43.

Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.

44.

Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?

45.

Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.

46.

Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.

47.

Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

Kedves válaszoló, ha még van kedved folytatni az eszmecserénket, kutattam egy kicsit és találtam újabb érdekes bibliai verseket.

Elöször is kérlek, szögezzük leg, hogy mi Jehova Tanúi nem vagyunk azok a farizeusok, akik Jézus hálálát követelték.

Mi Jézus Krisztust a Királyunkként tiszteljük. Elismerjük váltságáldozatát, ami alapján az emberiségnek reménysége nyílt egy csodás jövöre . A Jelenések és egyébb bibliai könyve alapján szívszakadva várjuk, hogy Jézus eljön királyi hatalmában angyalaival és megtisztítja ezt a földet a gonoszságtól, és véghezviszi Atyja Jehova Isten eredeti akaratát, Édenné változtatja a földet, váltságdíja alapján eltávolítja az emberi tökéletlenséget, a gonoszt, megsemmisíti sátánt......

No még ehhez a vershez amit írtál...

Elismerjük, hogy Jézusnak az isteni titul jár. De még így is alacsonyabb beosztása van mint az Atyjának, nem egyenlö vele, söt ezt Ö magáról soha nem is mondta.

A héber Iratok /Ószövetség/... az isten szót így írja: ´elo-him´....

Maga Jézus Krisztus idézett egy szöveget ezzel kapcsolatosan megtalálható a János 10:34,-ben, igy szól: "Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?"....

Jézus itt idézte a Zsoltárok 82:6 versét ami igy szól:"És mondottam: Istenek vagytok ti a Felségesnek fiai ti mindnyájan"..../mind a két verset a Károli Bibliából írtam ki.

Tehát az Isten kifejezést a Biblia azokra használja, akiknek valamilyen hatalmuk van. Jézus Krisztusnak az Atyja nagy hatalmat adott, mindnyárt az Atya után a legnagyobb.

Például Jézus mondta " az Atya nagyobb nálamnál", vagy "bármit kértek az Atyától az én nevemben"... ezt is mondta "arról a napról és óráról senki sem tud csak az Atya, még a Fiú sem"....

Sehol nem találunk olyan bibliai verset amely alátámasztaná, hogy az Atya egyenrangú a Fiúval. A Fiu, Jézus Krisztus soh nem készített lázadást. hogy kiragadja a trónt Atyja kezéböl

Néhányan, akik tagadják a Szentháromságot, ezzel ér

velnek: mivel a háromság-tan

értelmetlen, ellenkezik a logikai szabályszerűségek

kel, ezért el kell vetnünk. Érvüket azonban

rossz kiindulópontra helyezik: az ember és Isten ka

pcsolata nem vizsgálható a logika és

racionalitás szabályai szerint. Amennyiben logikai

úton kívánjuk megközelíteni Isten lényét,

két eshetőség áll előttünk.

Egyrészt vizsgálhatjuk

Isten egész valóját az emberi ész szabályai szerint

. Nem csak a

háromság-tant kiemelve, hanem Isten minden tulajdon

ságát, és minden információt, amit a

Bibliában találunk róla. Ha nem logikus a háromság-

tan, akkor azt kell mondanunk, hogy

emberi ésszel mérve ugyanennyire logikátlan és felf

oghatatlan az, hogy Isten öröktől fogva

van, és sosem volt kezdete. Logikátlan és ésszerűtl

en az a tette, hogy miután halálos bűnt

követtünk el ellene, ő mégis megbocsát, és elengedi

a büntetésünket, magára vállalva a

bűnünk következményét, amiért mi tartozunk felelőss

éggel. Megláthatjuk, hogy a fizikai

világunk törvényei alapján mennyire lehetetlen, hog

y Isten egyszerre mindenütt jelen tud

lenni. Csakúgy elképzelhetetlen, hogy ő a teremtett

világon kívül létezik, mégis „őbenne

élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28); valamint

mi őbenne vagyunk, ő pedig

mibennünk (Jn 15:4). Arra a következtetésre juthatu

nk, hogy Isten egész valója az emberi,

racionális elme számára felfoghatatlan és logikátla

n.

Másrészt, rádöbbenhetünk arra,

hogy Isten lényét nem kell e világ törvényszerűsége

i

alapján szemlélnünk

. Isten nem ebben a világban él, ezért nem kötik a

teremtés szabályai.

Nincs beszorítva a kiterjedés három dimenziója közé

, és az idő sem korlátozza őt. Mindezek

fölött áll (tulajdonképpen ő maga teremtette őket),

és ezért olyan tulajdonságokkal és

képességekkel rendelkezik, amelyek ebben a világban

elképzelhetetlenek számunkra.

De miért is akarjuk felfogni a Felfoghatatlant? Els

ősorban nem a megértés a kulcsa az

Istennel való kapcsolatunknak. Nem a teológiai tudá

sunk, lexikális ismereteink alapján ítél

meg minket Isten, hanem a hitünk alapján. A Biblia

világosan kijelenti: „A

hit

pedig... a nem

látható dolgok létéről való meggyőződés...

Hit

nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten

előtt, mert aki az Istent keresi, annak

hinnie

kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik

őt keresik” (Zsid 11:1, 6).

Az Istentől származó önkijelentéseket nem racionáli

s mérlegelés, hanem hit által tehetjük

magunkévá. Ha képesek lennénk teljesen megérteni Is

tent, akkor nem lenne szükségünk

arra, hogy elhiggyük, amit önmagáról mond, az igaz.

De mivel nem tudjuk megérteni

korlátolt értelmünk és képességeink miatt, ezért hi

tre van szükségünk: elhisszük, hogy ami a

Bibliában áll, az az igazság. És a Zsidókhoz írt le

vél szerzőjének definíciója szerint a hitünk

nem más, mint szilárd meggyőződés olyasmiről, amit

nem látunk. Nem tudjuk megvizsgálni,

mérlegelni, ellenőrizni, megmérni, leírni tudományo

s módszerekkel, de elfogadjuk azt, mert

hiszünk Isten

nek

és Isten

ben

.

De talán felmerül a kérdés: ha Isten lényét teljes

mértékben lehetetlen megérteni, akkor

miért olyan lényeges, hogy foglalkozzunk a Szenthár

omsággal? Attól még valaki lehet igazán

odaszánt hívő, ha nem fogadja el a háromság-tant. A

ttól még hisz az Atyában, hisz Jézusban,

a Fiúban, aki megváltotta őt, és hisz a Szentlélekb

en, aki/ami munkálkodik benne. A

tanulmányban szeretnénk választ keresni arra, hogy

miért lényeges az evangélium

szempontjából a háromság-tan. Vajon lényegtelen az

evangélium tisztaságának

szempontjából, hogy ki az a Jézus Krisztus, aki meg

halt értünk? Számít az, hogy ki/mi az a

Szentlélek, aki/ami lakozást vesz a hívőkben, és a

mi lelkünkkel együtt bizonyságot tesz arról,

hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8:16)?

A Biblia ezt mondja: „Az pedig az örök élet, hogy

ismernek téged

, az egyedül igaz Istent, és

akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3). Ismer

ni Istent nem akármilyen csekélység, hanem 5

örök élet. Felelősek vagyunk azért, hogy igyekezzün

k

megismerni az igazságot

, amit Isten

leíratott önmagáról. Ez nincs ellentétben azzal, ho

gy Isten lényét teljes mértékben nem

tudjuk megérteni. Ő ugyanis olyan ismereteket tár e

lénk magáról, amit a magunkévá

tehetünk, és ez hatással lesz az életünkre. Jézus í

gy vigasztalta tanítványait, mikor közeledett

megfeszítésének ideje: „Még sok mindent kellene mon

danom nektek, de most nem tudjátok

elviselni, amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke

,

elvezet titeket a teljes igazságra

; mert

nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hal

l, és az eljövendő dolgokat is kijelenti

nektek” (Jn 16:12-13). Jézus nem a részleges igazsá

got, a téves ismereteket ígérte a

tanítványoknak, hanem a teljes igazságot, amire a S

zentlélek vezeti el őket (Jn 8:32). Ma

nekünk is szükségünk van arra, hogy alávessük magun

kat az igazság Lelkének, aki minket is

elvezet a teljes igazságra. El kell engednünk a saj

át elképzeléseinket, és engedni kell a

Szentléleknek, hogy kiigazítsa a látásunkat.

Néhány évtizeddel később János, aki feljegyezte Jéz

us ígéretét az igazság Lelkéről, így tett

bizonyságot: „de bennetek megvan az a kenet is, ame

lyet tőle kaptatok, ezért nincs

szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt

amire az ő kenete tanít meg titeket, az

igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titek

et, úgy maradjatok meg őbenne” (1Jn

2:27). Tudnunk kell, hogy ma még „töredékes az isme

retünk” (1Kor 13:9). Ezért nem látjuk a

teljes képet. Nem vagyunk minden részlet birtokában.

. A HÁROMSÁG-TAN BIBLIAI ALAPJA

Napjainkban a háromság-tan legismertebb tagadói Jeh

ova Tanúi. A következő érvet hozzák

fel ellene:

„Sem a szentháromság [trinitas] szó, sem maga a tan

ítás mint olyan, nem található meg az

Újszövetségben, sem Jézus és a követői nem próbálta

k szembehelyezkedni Izrael ószövetségi mintájával:

’Halld, ó Izrael: az Úr, a mi Istenünk egy Úr’ (5Mó

z 6:4)... A tanítás folyamatosan alakult ki több évsz

ázad

során és heves viták közepette... A IV. század vége f

elé... öltött formáját őrizte meg lényegében véve

napjainkig a Szentháromság dogmája.”

1

Maga a gondolat nem Jehova Tanúitól származik, hane

m idézet a

The New Encyclopaedia

Britannica

-ból.

2

Az idézet természetesen

nem tükrözi az evangéliumi keresztények

álláspontját, legfeljebb a liberális teológusokét.

A

megfogalmazott hipotézis valójában két

összetevőből áll:

(1) a háromság-tan alapjai nem

jelennek meg a Bibliában, valamint

(2) a tan csak a későbbi évszázadok során alakult k

i.

Az

első ellenvetést ebben a részben fogjuk szemügyre v

enni, megvizsgálva, hogy a

Szentháromságról szóló elképzelés megjelenik-e az Ó

- és Újszövetségben. Ha erre a kérdésre

válaszul azt találjuk majd, hogy a háromság-tant vi

lágosan tanítja az Ószövetség, Jézus

Krisztus és az apostolok, akkor a második ellenérv

automatikusan megdől. A későbbiekben

még foglalkozunk azzal, hogy maga a Szentháromság,

mint kifejezés hogyan honosodott meg

a kereszténységben, és terjedt el olyannyira, hogy

ma is vallja az evangéliumi kereszténység

egésze.

2.1. Az Ószövetség bizonyságtétele Istenről

Izrael vallására a szigorú monoteizmus volt a jelle

mző. A zsidók elképzelni sem tudták, hogy

az egyetlen igaz Isten, Jahve mellé emeljenek bármi

lyen más istent. Bár időnként lelki

paráznaságba keveredtek, és a környező népek istene

it is imádták, Jahve imádata mégis

nemzeti identitásuk kulcsa maradt. Ez az egyistenhi

t lett nemzeti hitvallásukká, amelyet

semá

nak neveznek: „Halld meg, Izráel: Az ÚR

a mi Istenünk, egyedül az ÚR” (5Móz 6:4).

A babiloni fogság után a próféták már nem a bálvány

imádásra figyelmeztették a népet. Úgy

látszik, Izrael megtanulta, hogy egyedül Jahve az I

stenük, és soha többé nem fordultak más

istenek felé. Megszilárdult hitükben a monoteizmus,

olyannyira, hogy a római korban

ateistáknak nevezték őket, mert nem hittek a pogány

istenek panteonjában, csak egyetlen

Istenükben.

1

Érveljünk az Írásokból

, p. 141, WTBTS, Brooklyn, New York, 1989

2

10. kötet, p. 126, Micropaedia, 1976

9

Első látásra Izrael szigorú monoteista gondolkodása

kizárja még a lehetőségét is annak, hogy

a Szentháromság gyökereit megtaláljuk az Ószövetség

ben. Valójában azonban nem ez a

helyzet. Találhatunk a héber írások olvasása közben

olyan verseket, amik valamiféle

többességet jeleznek az Istenségen belül.

2.1.1. A teremtésben

A Biblia első szavai ezt mondják: „Kezdetben teremt

ette Isten a mennyet és a földet” (1Móz

1:1). Isten az, aki megteremtette a világmindensége

t. Más helyeken pedig arról olvasunk,

hogy Ő egymaga alkotott meg mindent, és nem volt se

gítőtársa: „Én, az ÚR, alkottam

mindent,

egyedül

feszítettem ki az eget,

magam

tettem szilárddá a földet” (Ézs 44:24, lásd

még: Neh 9:6, Zsolt 102:26, Ézs 45:12, 18, ApCsel 7

:49-50, 17:24, Zsid 11:3). Fontos

észrevenni, hogy Isten azt mondja:

egyedül

teremtett meg mindent, nem volt segítőtársa, és

senki, aki vele lett volna, amikor megalkotta a vil

ágmindenséget.

A teremtési beszámolóban mégis érdekes részleteket

vehetünk észre. Először is,

a Szentlélek

megjelenik a teremtésben

, mint aki aktívan részt vesz benne: „Isten Lelke l

ebegett a vizek

fölött” (1Móz 1:2). Ezen túlmenően láthatjuk, Isten

hogyan alkotta meg az embert: „Akkor

ezt mondta Isten: Alkos

sunk

[többes szám]

embert a képmás

unkra

[többes szám],

hozzánk

[többes szám]

hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madara

in, az állatokon, az egész

földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Me

gteremtette Isten az embert a maga

[egyes szám] képmására, Isten képmására [egyes szám

] teremtette, férfivá és nővé

teremtette őket” (1Móz 1:26-27). A szövegben többes

számú kifejezéseket találunk:

alkossunk, (a mi) képmásunkra, hozzánk hasonlóvá.

Ez a tény felvet egy kérdést: kihez beszél itt Iste

n? A korábban felsorolt igékből és főként az

Ézs 44:24-ből azt láthatjuk, hogy Isten egymaga alk

otott meg mindent. Beszélhet itt Isten az

angyalokhoz? Nem, hiszen az angyalok nem teremtette

k semmit, itt pedig Isten a teremtésre

irányuló felszólítást tesz. Hogyan tudjuk az egymás

sal ellenkezőnek tűnő verseket

összhangba hozni? Isten egymaga teremtett mindent,

mégis többes számot használ itt,

jelezve, hogy valaki(k) még részt vett(ek) a teremt

és folyamatában. Ezt csak akkor

fogadhatjuk el, ha az(ok) a valaki(k), akikhez Iste

n itt szól, nem teremtmények, hiszen Isten

alkotott mindent, egyedül. Tehát Isten önmagához sz

ól: ez vagy skizofrénia, vagy egyértelmű

utalás arra, hogy

többességet feltételezhetünk az Istenségen belül

. (Itt biztosan sokaknak

eszébe jut, hogy János evangéliumának bevezető szav

ai szerint minden Jézus által lett. Ennek

a versnek a jelentőségét a későbbiekben még szemügy

re vesszük majd, most azonban

koncentráljunk arra, hogyan nyilatkozik Istenről az

Ószövetség.)

Az idézet második részében azt látjuk, hogy Isten (

egyes számban) képmására teremtette

meg az embert. Ez azt a feltételezést engedi meg sz

ámunkra, hogy Isten olyasvalakihez

beszélt, aki természeténél fogva azonos vele, így l

ehet összhangban a többes szám

(személyiség) és az egyes szám (természet).

2.1.2. A bűnbeeséskor

A bűnbeesés után Isten ezt mondja: „Azután ezt mond

ta az ÚRisten: Íme az ember olyanná

lett, mint

mi

közülünk [többes szám] egy: tudja, mi a jó, és mi a

rossz. (1Móz 3:22). Ki ez a

mi

?

10

Isten soha nem használt többes szám első személyt,

amikor önmagáról és a teremtményeiről

együttesen beszélt, ezért kizárhatjuk, azt az állít

ást, hogy itt az angyalokat kellene

beleértenünk a többes számba. Maga a történet mondj

a el, kire utal a

mi

. A Sátán kígyó

képében arra biztatta Évát, hogy egyen a tiltott fa

gyümölcséből, és azzal érvelt, hogy „jól

tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a sze

metek, és olyanok lesztek, mint az

Isten

:

tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz” (1Móz 3:5).

Ha az ember eszik, olyan lesz, mint Isten,

tudni fogja, mi a jó, és mi a rossz. Miután evett,

Jahve ezt mondta: olyan lett az ember, mint

mi

közülünk egy. Vegyük észre a logikai összefüggést a

két vers között: ha eszik, olyan lesz,

mint Isten (egyes számban). Miután evett, olyan let

t, mint Isten (többes számban). A

szövegkörnyezet nem teszi lehetővé, hogy a

mi

be az angyalokat, vagy bármely egyéb

teremtményt

értsük bele. Csak akkor értelmezzük helyesen a szöv

eget, ha elfogadjuk:

Isten

többes számot alkalmaz, pedig önmagáról beszél

.

2.1.3. Sodoma és Gomora pusztulásakor

Sodoma és Gomora pusztulása előtt olvashatjuk,

hogyan hajtotta végre Isten az ítéletet a két

bűnös város fölött: „Az

ÚR

pedig kénköves tüzes

esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az

ÚRtól

, az égből. (1Móz 19:24). Mit mond ez a vers?

Jahve kénköves tüzes esőt bocsátott a

két városra Jahvétól. Ki? Isten. Honnan? Istentől.

Ennek a versnek az egyetlen lehetséges

értelmezése az, hogy többességet feltételezünk az

Istenségben.

2.1.4. A kivonulás után

Isten megígérte Izraelnek, hogy vele lesz, és bevez

eti őket arra a földre, amit választott

nekik. Ígérete így hangzott: „Íme, én

angyalt

küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és

bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Vigyázz

magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne

szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegésetek

et, hiszen

az én

nevem van jelen benne

.

De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesít

ed mindazt, amit parancsolok, akkor

ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szo

rongatóidnak. Mert az én

angyalom

előtted megy, és bevisz az emóriak, hettiták, periz

ziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé,

és kiirtom őket” (2Móz 23:20-23).

Az

angyal

kifejezés jelentése: hírvivő. Nem hordozza magában

azt, hogy teremtett lénynek

kell lennie, pusztán arra utal, hogy egy adott hely

zetben valakinek a hírvivőjeként

tevékenykedik. A szövegből több dolog is kiderül: (

1) Isten neve van jelen abban a

hírvivőben, akit Isten küld a népe előtt. Hogyan le

het benne Jahve neve valakiben, aki maga

nem Jahve? Hogyan lehetne bennem a Kovács család ne

ve, ha én magam nem tartoznék

abba a családba? (2) Izraelnek engedelmeskednie kel

l az hírvivőnek, aki előtte megy,

különben nem bocsátja meg a hitszegést. Hogyan van

joga egy teremtménynek, hogy

bűnöket megbocsásson, vagy ne bocsásson meg, mikor

a bűnök megbocsátása vagy

felrovása Isten hatalmába tartozik? (ld. Mt 2:5-10,

Lk 5:21 Ef 4:32). (3) Azáltal, hogy Izrael

hallgat az hírvivő szavára, azt teljesíti, amit Ist

en parancsol. Ez összekapcsolja a hírvivő szavát

Isten parancsával, mintegy egyenlővé téve a kettőt.

Hogyan lehetséges ez, ha csak nem

maga Isten volt az, aki abban a hírvivőben parancso

lt? Az Újszövetség egyértelművé teszi,

hogy az, aki Izrael előtt ment, Jézus Krisztus volt

(1Kor 10:4