Jehova tanúi miben különböznek a többi hívő gyülekezettől? Mi az ami egyedivé teszi őket?

"Ezzel szemben a Szentháromságban hívő keresztények rendszerint rámutatnak: itt az „egyedüli igaz Isten” kifejezésnek nem az Atya és a Fiú szembeállítása a célja, hanem inkább az egyetlen igaz Isten szembeállítása a hamis istenekkel"

Ebben a versben Jézus teljesen természetes és érthető módon fogalmazott, önmagát - az igazságnak megfelelően - világosan elválasztotta az "egyetlen igaz Istentől"!!!!!!! Éppen úgy, ahogy bármelyikünknek alázatos kötelességünk így tenni.

"A Jn 17:3 éppenséggel nem tagadja, hogy Jézus Isten, noha az önkiüresítés állapotában a Fiú érthető módon nem hangsúlyozta istenségét az imában."

Akkor a zsidók előtt (szerintetek) miért ismerte el?? Persze, valójában ezekben az esetekben sem ismerte el, mégis seregnyi helyen akarjátok beleerőszakolni azt a hamis gondolatot a görög szövegekbe, hogy Jézus "elismerte", vagy éppenséggel "kijelentette", hogy Ő "egyenlő" Istennel, vagy Ő maga az Isten. Most akkor hol így, hol úgy beszélt? Ahogy kedve szottyant?

Nem, valójában igazán egyértelműen és pontosan ezen idézett versekben fejezte ki magát, ezekből lehet biztosan tudni, hogy nincs háromság!

"Mivel az örök élet az 1Jn 1:2 szerint maga Jézus"

Csak a háromság mítosz támogatói szerint:

(1János 1:2) (igen, az élet nyilvánvalóvá lett, mi pedig láttunk, és tanúskodunk, és hírül adjuk nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és nyilvánvalóvá lett nekünk)

"De ugyanaz az apostol (János) a levelében (5:20) már így fogalmazta meg ugyanezt: „az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez (hútosz) az igaz Isten és az örök élet.”"

(1János 5:20) Ám tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmi képességet adott nekünk, hogy megszerezzük az igaznak ismeretét. És mi egységben vagyunk az igazzal az ő Fia, Jézus Krisztus által. Ez az igaz Isten és az örök élet.

A Háromság tanának támogatói azt állítják, hogy az „ez” mutató névmás (hou′tosz) a legközelebbi főnévre, Jézus Krisztusra utal vissza. Szerintük Jézus „az igaz Isten és az örök élet”. Ez az értelmezés azonban ellentétben áll a Szentírás többi részével. Ezenkívül számos neves tudós nem fogadja el a Háromságban hívőknek ezt a nézetét. B. F. Westcott, a Cambridge-i Egyetem tudósa a következőket írta: „A legkézenfekvőbb az, hogy [a hou′tosz névmás] nem a hozzá helyileg legközelebb álló alanyra utal, hanem arra, amely leginkább foglalkoztatta az apostolt.” János apostol tehát itt Jézus Atyjára gondolt. Erich Haupt német teológus ezt írta: „Meg kell vizsgálni, hogy a következő állításban [a hou′tosz] a közvetlenül előtte álló, legközelebbi alanyra utal-e vissza . . . , vagy a távolabbira, Istenre . . . Úgy tűnik, hogy az egyedüli igaz Isten melletti bizonyságtétel jobban kapcsolható a bálványokat helytelenítő, befejező figyelmeztetéshez, mint Krisztus istenségének az igazolása.”

Még a Rómában működő Pápai Bibliaintézet egyik kiadványa is, amely nyelvtani szempontok szerint elemzi az Újszövetséget (A Grammatical Analysis of the Greek New Testament), ezt írja: „[Hou′tosz]: a 18–20. [versek] csúcspontjaként majdnem teljesen biztos, hogy Istenre utal, a valódira, az igazira, akinek semmi köze a pogánysághoz (21. vers).”

A hou′tosz, melyet általában az „ez” névmással adnak vissza, gyakran nem a közvetlenül előtte álló mondatrész logikai alanyára utal vissza. Ez több írásszövegből is kitűnik. A 2János 7-ben ugyanaz az apostol, aki az első levelet írta, így fogalmazott: „sok ámító ment ki a világba, olyanok, akik nem vallják Jézus Krisztus testben való eljövetelét. Ez [hou′tosz′] az ámító és az antikrisztus.” Itt a névmás nem utalhat a legközelebbi logikai alanyra, Jézusra. Az „ez” egyértelműen azokra utal, akik megtagadták Jézust. Ők alkotják együttesen ’az ámítót és az antikrisztust’.

Az evangéliumában János apostol ezt írta: „András, Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, akik hallották, amit János mondott, és követték Jézust. Ez [hou′tosz] először a saját testvérével, Simonnal találkozott” (János 1:40, 41). Nyilvánvaló, hogy az „ez” nem a legutolsó személyre utal, akiről a vers említést tesz, hanem Andrásra. Az 1János 2:22-ben az apostol hasonlóképpen használja ugyanezt a névmást.

Lukács is így használja a hou′toszt, ahogyan azt a Cselekedetek 4:10, 11-ben láthatjuk: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti oszlopra feszítettetek, de akit az Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt előttetek épségben ez az ember. Ez [hou′tosz′] az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a szeglet fejévé lett«.” Az „ez” névmás egyértelműen nem a meggyógyított férfira utal, noha róla van szó közvetlenül a hou′tosz előtt. Kétségtelen, hogy a 11. versben az „ez” a názáreti Jézus Krisztusra utal. Ő az „alapszegletkő”, melyre a keresztény gyülekezet épül (Efézus 2:20; 1Péter 2:4–8).

Egy másik példa a Cselekedetek 7:18, 19-ben található, ahol ez áll: „egy másik király támadt Egyiptom fölött, aki nem tudott Józsefről. Ez [hou′tosz] ravaszul bánt nemzetségünkkel.” Nem József volt, aki elnyomta a zsidókat, hanem Egyiptom királya, a fáraó.

Ezek a részletek alátámasztják Daniel Wallace-nek, a görög nyelv tudósának azt a megállapítását, miszerint a görög mutató névmások esetében „a szövegben legközelebbi alany nem feltétlenül egyezik meg azzal, amire az író gondol”.

Ahogy János apostol írta, Jehova, Jézus Krisztus Atyja ’az igaz’. Ő az egyedüli igaz Isten, a Teremtő. Pál apostol ezt a bizonyságot tette: „számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden” (1Korintusz 8:6; Ézsaiás 42:8). Azért is Jehova ’az igaz’, akiről az 1János 5:20 beszél, mert ő az igazság Forrása. A zsoltáríró azt írta Jehováról, hogy Ő az „igazságnak Istene”, mert Ő minden cselekedetében hűséges, és nem hazudhat (Zsoltárok 31:5; 2Mózes 34:6; Titusz 1:2). Égi Atyjára utalva a Fiú kijelentette: „a te szavad igazság.” Saját tanításairól pedig ezt mondta: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (János 7:16; 17:17).

Tehát ezért nem mondhatta Jézus azt pl., hogy "a mi szavunk igazság" - háromságos értelemben - a "te szavad igazság" helyett, látod? Figyeled??? Azért nem mondhatta Jézus ezt, mert az az igazság, hogy amit tanított, az Ő szavaival élve: "az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem".

Tehát nem először próbáljátok egy hamis nyelvtani szabállyal manipulálni a szövegeket, holott azt a Biblia más részei egyértelműen tagadják!!!

"A Jelenések 1:8 versében az „Alfa és az Omegá”-t „Mindenható”-nak nevezik, és ha ezt összevetjük a Jelenések 22:12-13, 20 verseivel, azt találjuk, hogy ez „az Alfa és az Omega” maga Jézus Krisztus."

Az 1:8 az Jehováról szól, csakúgy, mint a Jelenések 22:12-13 is!! Csak a 20-as vers szól Jézusról. A KNB a Jelenések 22:12-höz fűzött lábjegyzetében azt írja, hogy „ezek Jézus Krisztus szavai”, ezáltal azt a benyomást keltve, mintha a 13. versben említett Alfa és Omega őrá vonatkozna. A görög szövegben azonban itt nem szerepel Jézus neve, és más fordítások sem teszik be. Ugye egyértelmű, hogy ezen hamis ideológia miatti álokoskodás (mint a KNB esetében) hova vezet??? Már többször előfordult, hogy egy-egy hasonló lábjegyzet, kiegészítés, később a fő szöveg részévé vált!

"Mivel tudjuk, hogy Jehova Mindenható, és csupán egyetlen Mindenható létezhet, nyilvánvaló, hogy Jézus maga Jehova Isten! "

Na látod, Jehova Tanúi ezen álokoskodások, hamis következtetések miatt vetik el ezt a sátáni mesét!!!

"A Tanúknak figyelembe kellene venniük, hogy az Isten Fiát, Jézus Krisztust kifejezetten az igaz Istennek nevezi (1János 5:20), mégpedig a görögben is meglévő határozott névelővel, amelyre Jehova Tanúi általában oly nagy hangsúlyt helyeznek."

No, megint visszatértünk a hazug érvhez, mellyel a körkörös érvelés csapdájába estél.

"Jézus nem Maga és az Atya között tett különbséget az „egyedüli igaz Isten” kifejezéssel, hanem az Atya és minden más „úgynevezett isten”, vagyis a bálványok között."

Ez megint egy átlátszó, manipulatív érv, mivel ahhoz, hogy ezt a sötét filozófiát kiterjeszd Jézusra is, előzetesen a háromságban kell hinned!!! Tehát CSAK AKKOR gondolhatod, hogy Jézus nem tartozott a "minden más" közé, ha a hásromságban hiszel. Márpedig a Biblia szerint, ha Jézust a "mindenhatónak", vagy "az egyedüli igaz Istennek" gondolnánk, akkor egy HAMIS ISTENT (egy bálványt) GYÁRTANÁNK magunknak.

(Efézus 4:4-6) "E g y test van, és e g y szellem, mint ahogy abban az e g y reménységben hívattatok is el, amelyre elhívattatok; e g y Úr, e g y hit, e g y keresztség; e g y Istene és Atyja mindenkinek, aki mindenek fölött és mindeneken keresztül és mindenekben ott van."

"Ha az Atya „Egy Isten” címe kizárná Jézust az istenségből, akkor Jézus „Egy Úr” címe ugyanúgy kizárná az Atyát Úr voltából."

Sokadik ostobaság, ez már fanatizmus?? Szerinted hogyan fogalmazhatta volna meg Pál e szöveget? Bármilyen címen is nevezi Jézust, Jehova mindegyiket birtokolja! Éppen ezért hamis érv erre hivatkozni. Tehát ha nincs háromság, hogyan kellett volna megfogalmazni? Semmilyen címen nem nevezhetnék Jézust, amivel általános értelemben az Atyja ne rendelkezne. De a vers nem erről szól, hanem először is arról, hogy nekünk EGY (Mindenható) Istenünk van (tehát ebben a legfelsőbb pozícióban senkivel sem osztozik), és másodszor meg csak EGY Urunk van, (tehát megint csak ebben az általa betöltött pozícióban, MELYET A MINDENHATÓ ISTENÉTŐL KAPOTT!!!), egyedül Ő "uraknak Ura". Vagyis a saját állásában EGYEDÜL Ő az Úr. Ez nem buta logika szerint van, miszerint "akkor Isten is Úr, vagyis ezért egyek" - ez már egy beteges és erőltetett következtetés - mely megint csak azért van, mert ELŐZETESEN a fejedben van a háromság mítosza...

Ha elismered, ha nem, a te nevetséges logikád mindig ilyen alapokra van felépítve, mindent utólagosan belehallott módon lehet csak kispekulálni, és eredetileg a szövegből véletlenül sem következne!!!!

"Másrészt Jehovát nem csupán az egyedüli igaz Istennek (János 17:3), hanem az „Egyetlen Megmentőnek” (Ézs 43:11; 45:21; Hós 13:4; Júdás 25), „Egyetlen Királynak” (Zak 14:9) is nevezik. Ha a János 17:3 kizárná Jézust „Igaz Isten” mivoltából, akkor Jézus a Megváltó vagy Király voltából is ki volna zárva."

Megint a régi HAMIS mese. Vagyis ha Jézust és a tanítványait is apostoloknak nevezi a Biblia, akkor szükségképpen "egyek" egy misztikus kapcsolatban? Ha Jehovát és Jézust is Megmentőnek, vagy Megváltónak, stb. nevezi a Biblia, akkor ez szükségképpen azt jelenti, hogy egy misztikus háromság "egyenlő" részei??? Ha csak Jehova lehet az "egyetlen Király", akkor mivel magyarázod, hogy számtalan királyt támogatott és ismert el az emberek közül???

Azt a te forrásod is elismeri, hogy Mindenhatónak érdekes módon Jézust sehol sem nevezi a Szentírás...

"Ezzel szemben Jézust az „Egyetlen Tanítónak” (Máté 23:8, 10; Máté 10:24 és János 13:13), „Egyetlen Mesternek” (Júdás 4; 2 Péter 2:1), és „Egyetlen Úrnak” (Júdás 4; Efézus 4:4; 1 Kor. 8:4,6; Máté 6:24) nevezik."

Hamis érv! Saját csapdád. Jézus az "egyetlen Tanító", aki mit is mondott?? Azt, hogy csak azt teszi, amit az Atyjától lát, semmit sem tesz a saját kezdeményezéséből, hogy a tanítása, a tudománya NEM AZ ÖVÉ, hanem azé, aki elküldte Őt!!! Milyen érdekes, igaz? Akkor milyen értelemben mondhatjuk, hogy "egyetlen tanító", "egyetlen Mester", "egyetlen Úr"??? Úgy, ahogy már feljebb megbeszéltük, ugye emlékszel???

Jó, hogy szóba hoztad, ezt is hamisan szoktátok felhasználni a háromságotok mellé:

(Máté 11:27) "Mindent átadott nekem az Atyám, és senki sem ismeri teljesen a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri teljesen senki, csak a Fiú, és mindaz, akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni."

Ezt a kapcsolatot kettőjük között gyakran emlegetitek a háromság bizonyítására, de mit mond a végén Jézus: "az Atyát sem ismeri teljesen senki, csak a Fiú, és mindaz, akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni."?

Tehát akinek Jézus kinyilatkoztatja Jehovát, az éppolyan módon megismerheti az "egyetlen igaz Istent", mint ahogy Jézus ismerheti, vagyis TELJESEN???? Hol is a háromságos kapcsolat????

"Így a „senki más” nem azt jelenti, hogy egy másik személy sem, hanem inkább, hogy egy másik természet sem. Így amikor az „egyetlen” szót az isteni személyekre alkalmazzák, az a többi személyt nem zárja ki"

Ez megint egy álérv. Ehhez megint csak előre feltételezni kell a hamis háromságot, de semelyik konkrét versből nem következik!

"Viszont más tulajdonságok nem a közös lényeg alapján állíthatók a személyekről, hanem a viszonyaik alapján. Például: az Atya egyedül „nem-született”; a Fiú egyedül „született”; egyedül a Szellem „származik az Atyától”."

És ha ezt nem az utólagosan belehallott háromság szellemében, hanem a szövegek természetes módján, tehát józan paraszti ésszel értelmezzük, akkor nyilvánvalók lesznek az okok is, hogy a Jehova miért "egyedül nem született", Jézus miért "egyedül született", és a szent szellem miért csak "egyedül származik az Atyától"!

"Itt az persze ariánusok csak a mondat első felét használják (kiragadás!), mint „bizonyítékot” arra, hogy az egyetlen Isten az Atya. De mi van a mondat második felével? „egy Urunk van, Jézus Krisztus”."

Ez merő hazugság, így a folytatás is az!!!

"Ki is akar "belemagyarázni" ebbe egy Bibliaidegen tanítást??? Pont az, aki a háromságot nem akarja "hallani" ebbe az egyszerű és világosan érthető versbe! Már miért ne Jézushoz szólna?"

Tamásról mesélsz, pedig erre többféle háromságmentes, de az Írásokkal egyező verzió is létezik. Pl. az angyalokon keresztül megszólított Jehova Isten.

a Kol 2,9 a maga szigorú és explicit fogalmiságában egymaga megcáfolja az összes implicit és beleolvasott érvedet Jézusnak az Atyáénál "lényegileg alacsonyabb" istenségéről. Mert ha nem egylényegű Jézus az Atyával, akkor az istenségnek nem lakozhat őbenne a teljessége. Akkor ki kellett volna belőle maradnia valaminek."

Engem nem érdekelnek holmi zsinatok meg vélekedések amiket letoltál,inkább a Ige:

A "the_i_otész" (isteniség, isteni tulajdonságok összessége, ld. Róma 1,20) szóhoz képest az itt használt "theotész" alak inkább valakinek az Isten-voltát jelenti. Viszont a NWT furcsa módon éppen a Róma 1,20-ban használja a "Godship" szót, amely valójában a "theotész" megfelelője, míg itt a fordítás "isteni minőségről" beszél, amely Krisztusban lakozik. Ez a sanda kevergetés nem igényel cáfolatot. A szakasz helyes fordítása persze rombadöntené a Tanúk teológiáját, mert kikényszerítené belőlük, hogy az Istennek nem csupán a tulajdonságai, hanem az egész létezése benne van Krisztusban.

Görög en autó katoikei pan to pléróma tész theotétosz szómatikósz

KIT in-him-is dwelling down-all-the-fullness-of the-divinity-bodily

NWT it is in him that all the fullness of the divine quality* dwells bodilv

ÚVF mert őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg

* NWT lábjegyzet: Szó szerint 'istenség', gör. theotétosz, lat. divinitatis.

Bevezetés

A szöveg két problematikus pontja az „isteni jelleg” fordítás, illetve a „testileg” kifejezés értelmezése.

Szótári és nyelvtani adatok

Az „isteni jelleg” mögött az eredetiben egy szó áll: theótész, amely a theosz (Isten) főnévből van képezve. Jelentése Istenség, Isten-volt, az a lényeg vagy természet, amitől az Isten vagy egy isten az, ami. A theótész az egész Újszövetségben csak itt fordul elő. A klasszikus görögben is „istenséget” jelöl, azt, amitől egy isten isten, és nem valami más.

Más kérdés, hogy Krisztusban milyen módon lakik az istenség teljessége? A szómatikósz-t magyarra rendszerint úgy fordítják, hogy „testileg” vagy „testi módon”, pedig itt nem a szarx (hústest) áll, hanem a szórna. Ennek a jelentésköre a hullától a testi jelenléten át a természet, a lényeg, a létforma, az alak és a személyiség, a lényeg vagy a testület jelentéséig terjed. Nem az anyagról szól, hanem az alakról, mint ami a belső lényeg kifejeződése. Az 1Kor 15:45-49 szövegében a mennyei, szellemi test (szóma pneumatikon) is egy teljesen más, megdicsőült létformáról beszél, nem pusztán anyag- vagy formaváltásról.

Értelmezésbeli lehetőségek

A theótész (Istenség) tehát nem a tulajdonságra vagy jellegre, hanem a lényegre mutat rá. Pál nem egyszerűen Istenről (theosz) beszél, hanem Isten lényéről, amely betöltötte a Messiást. A szómatikósz mint határozószó a hogyan kérdésre válaszol, tehát a fordításnak azt kell megragadnia, hogy Krisztusban mi módon lakozik „az istenség egész teljessége”. Nyilván nem fizikailag, mert bár a Feltámadt teste fizikai tulajdonságokkal is rendelkezik, létformája megdicsőülése óta elképzelhetetlenül több mint fizikai. Inkább arról van szó, hogy lényét tekintve benne lakozik az Istenség egészének teljessége.

A Társulat ellenvetései szerint a Fiú „istensége” vagy „isteni természete” ugyanúgy nem teszi egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá az Atyával, mint ahogy az emberség vagy az emberi természet sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős. Akinek azonban emberi természete révén embernek bizonyul, és embersége (ember volta) egyértelmű, az a rangjától és a korától függetlenül is ember, nem? A másik ellenvetést, miszerint csak azért lakott Krisztusban Isten egész teljessége, mert az úgy „tetszett az Atyának” (1:19), maga a Társulat cáfolja a saját ÚVF-ával: „mert az Isten úgy látta jónak, hogy őbenne lakjon az egész teljesség” (ti. az a misztikus pléróma, amit a gnosztikusok az Isten fogalma alatt értettek).

Amit konkrétan nem állít

Az „isteni jelleg” kifejezés csak akkor lehetne jogos fordítás, ha a szövegben theótész helyett theiótész állna. Ez a theiosz („isteni”) melléknévből van képezve, és a jelentése valóban isteni jelleg vagy természet, tulajdonság(ok) alapján felismerhető isteni mivolt, isteniség (vö. Róm 1:20). Pálnak tehát lett volna rá szava, mégsem ezt használta Krisztusra. A két szó között csak egy „ióta” a különbség, de annak döntő a jelentősége.

A szövegkörnyezet

Pált a Kolosséban felbukkanó gnosztikus eretnekség ellen harcol, amely az egyszerű krisztushittel szemben titkos „Ismeret” (gnószisz) által elnyerhető misztikus „Teljességet” (pléróma) hirdetett. Pál e „tudás” ellen a Krisztusban adatott teljes megváltást, megszentelődést, bölcsességet, reménységet, a Krisztusban teljes életet hirdette. Ezt úgy tette, hogy a gnosztikusok által használt szavakat (teljesség, ismeret) keresztény tartalommal töltötte meg. Az ingadozó hívők így megérthették, hogy minden benne van Krisztus lényében, hiszen Benne lakik minden „Ismeret” (2:3), a „Teljesség” (1:19) vagy „Istenség” egész teljessége (2:9).

Tágabb bibliai összefüggések

Jézust a Biblia sehol sem nevezi „isteni”-nek (theiosz), csak Istennek / istennek (Jn 1:1, 18 stb.). A földön járó Jézus az Isteni volt, és az Isten is őbenne (Jn 10:38, 14:10, 17:21). Megdicsőülése óta pedig a Benne hívőkben is benne lakik (Ef 3:17, 2Kor 13:5, lKor 6:17,19, ÍJn 2:23, 4:12-13, 2Jn 9).

Helytelen fordítások és értelmezések

Több fordító (Czeglédy, Raffay, Buday) értelmezése szerint a szómatikósz arra utal, hogy a Krisztusban „valóságosan”, azaz ténylegesen van jelen az istenség egésze. Erre azonban Pálnak lett volna külön szava (aléthósz). Mások a testté léteire való utalásként értelmezik: „megtestesülve” (Soós), de a testté létei lényege éppen a fizikai, biológiai testté (Jn 1:14 szarx) válás volt, és megdicsőülése után Krisztusnak csak a szómájárói beszélhetünk. A „test(ület)ileg” értelmezés (Vida) pedig azt jelenthetné, hogy az istenség teljessége Krisztus Testével (az egyházzal) lenne egész, anélkül nem.

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „in him dwells all the fullnes of the Godhead bodily” (KJV, RSV, NKJV) „in Him all the fullness of deity dwells / lives in bodily form / bodily” (NASB, N1V, NRSV), „the complete being of the Godhead / the Godhead in all its fullness dwells embodied” (NEB, REB).

Magyarul: „benne lak(oz)ik az istenség egész teljessége testileg” (Károli, Kecskemé- thy, Ravasz, Ökumenikus, Békés-Dalos), „testi formában az istenség egész teljessége” (Katolikus, más szórenddel Káldi), vagy „testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti” (Csia).

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat Krisztust Mihály arkangyalnak tartja. Elismeri „istennek” a szónak abban az értelmében, ahogy a pogány isteneket, evilág istenét, vagy a 82. zsoltárban a bírákat, de tagadja, hogy Jézusban az Isten lett emberré. Ezért Krisztus istenségét legfeljebb „isteni jelleg”-ként, kapott tulajdonságként értelmezi, és tagadja, hogy természetéből, lényegéből fakadnának isteni tulajdonságai.

Összefoglalás

A bibliavers azt állítja Krisztusról, hogy az Istenség egész teljessége benne lakozik.

A "háromság kialakulásáról" mondott hazugságaidat jól megcáfolja ez a link :

[link] a korábban belinkelt oldalak amiket természetesen szokásodhoz híven teljességgel figyelmen kívül hagysz.

Módszertanilag ez az érved az Írás bizonyos típusú hallgatásából akar kihozni valami konkrétat, azaz "ex silentio" típusú. Az ilyen érvek soha nem érnek semmit, ha található akár egyetlen olyan igehely is, ami az itt ki nem zárt lehetőséget kifejezetten tanítja. Vagyis ahhoz, hogy eredményesen támadhasd Jézus valódi istenségét, ki kell zárnod, hogy az Atyával együtt ő is része (létformája) lehessen az egy igaz Istennek. János az első levele végén (5,20) viszont ilyesmire utalhat:

"De tudjuk [azt is,] hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és >az< örök élet."

A görögben az a kiemelt határozott névelő nincs meg: "outos estin o alhqinos qeos kai zwh aiwnios", tehát erősen gyanítható (bár nem száz százalékig biztos), hogy nem két külön valóságról, hanem ugyanarról szól az utolsó mondat. Márpedig azt az 1,2-ből tudjuk, hogy örök életnek Jézust nevezi.

"Mivel az örök élet az 1Jn 1:2 szerint maga Jézus" A biblia szerint

A Jel 1,11.17 szépen azonosítja, ki az Alfa és Omega, Első és Utolsó. Ráadásul a 1,8 szerint ő az Eljövendő (ho erhkomenosz) is, akiről már az 1,7 is beszélt ("eljő a felhőkön"). Ezek szerint Jézus a Mindenható. A NA-szövegbe is berakott szövegváltozat szerint ő "ho theosz" is.

A Jel 1,11a-ban a NA-szöveg szerint csakugyan nincs benne Jézusra nézve az Alfa és Omega. Itt tehát elsiettem a hivatkozást. De a másik hely továbbra is hiteles, és itt kifejezetten Jézus az, aki beszélvén, magát Alfának és Omegának nevezi:

Jel 22,13.16

"Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait [...] Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag."

"4. A KNB a Jelenések 22:12-höz fűzött lábjegyzetében azt írja, hogy „ezek Jézus Krisztus szavai”, ezáltal azt a benyomást keltve, mintha a 13. versben említett Alfa és Omega őrá vonatkozna. A görög szövegben azonban itt nem szerepel Jézus neve, és más fordítások sem teszik be." - Itt nem, de a 16. versben igen, és közöttük nincs beszélőváltás. Ráadásul az Első és Utolsó (1,17), ami lényegében ugyanazt jelenti, mint az Alfa és Omega, még a konzerved szerint is Jézus címe. Ráadásul ezt az "apostol" szóval ellentétben nem lehet két különböző rangú személyre alkalmazni, legfeljebb holtversenyesekre. tehát azzal, hogy elismerted: ezt a címet a Jel 22,13 az Atyára alkalmazza, beismerted, hogy a Fiú legalább annyira "első és utolsó", mint az Atya.

Az Első és az Utolsó személye

A Társulat mai tanítása szerint az Ézsaiás prófétánál található „első és utolsó", azaz egyetlen Isten (Ézs 44:6 vö. 43:10-11), illetve a Jelenések könyvében megszólaló „az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó" (Az "első és az utolsó" kifejezés szinonimája a görög ábécé első (kezdet) és utolsó (vég) betűje: "az Alfa és az Ómega".) (Jel 22:13) Jehova Isten, az Atya. Ez azonban nem mindig volt így, bár a személy kiléte döntő fontosságú:

1917 Jézus

1978 Jehova ~ Jézus

1989 Jézus

The Finished Mystery (SS-7) 1917 ed. (p. 336)

„[p. 318] 21:6 És monda nékem: [Meglett.] Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. - „Az Atya jótetszése volt, hogy az Áldott, az Atya Egvetlen-Nemzettje vigye végbe a megváltás és a helyreállítás egész programját..." [p. 336] 22:12 És íme hamar eljövök... - Az Úr maga válik a beszélővé. ...és az én jutalmam velem van. - Minden embernek Krisztusban.

22:13 Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég az első és az utolsó. - „Urunk újra és újra elmondja nekünk (lásd Jel 1:8,11,17; 2:8; 3:14; 21:6), hogy ő Isten teremtésének kezdete és vége, eleje és befejezése."”

Awake! August 22, 1978 (p. 28)

„Az „Alfa és az Omega" következő előfordulási helye a Jelenések 21:6-ban található. A következő versben az, aki önmagára vonatkoztatja ezt a címet, így szól: „Aki győz, örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." Mivel Jézus Krisztus úgy beszél magáról, mint aki ezeknek a győzteseknek a „testvére", az Úr Jézus Krisztus Atyja az, aki úgy utal önmagára, mint „Alfa és Omega" (...) Végül a Jelenések 22:12,13-ban ezt olvassuk: „És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó." Ez az idézet mások között jelenik meg, amelyek egy angyalnak és Jézus Krisztusnak vannak tulajdonítva. (...) A Jelenések többi részével összhangban az „Alfa és Omega" a Mindenható Isten.”

A Társulat alig pár hónappal később ismét Jézus szavaiként idézi a 12. verset, amelynek viszont természetes folytatása a 13.: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó."

The Watchtower, October 1,1978 (p. 15)

„Utolsó kijelentésében is azokat a dolgokat illetően, „amelyeknek meg kell lenniök hamar", Jézus ismét hangsúlyozza a hirtelenséget, amellyel eljön: (...)„ímé eljövök hamar ... És ímé hamar eljövök, és az én jutalmam velem van ... Bizony hamar eljövök. (Jel 22:7,12,20)”

A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! 1989 (27-28. oldal)

„Amikor Jézus ezen a címen mutatkozik be: „az Első és az Utolsó", nem állítja magáról hogy egyenlő Jehovával, a Nagy TeremtŐvel. Csupán azt a címet használja, amelyet Isten helyesen reáruházott. (...) Jézus természetesen „az Első" volt, aki mint ember halhatatlan szellemi életre támadt fel (Kolossé 1:18). Azonkívül „az Utolsó" is, akit Jehova személyesen így támasztott fel. [nincs bibliai utalás]”

Mivel a Társulat zavarban van azt illetően, hogy kicsoda a Biliában az Első és az Utolsó, a cím jelentését értelmezte át. A cím az Ószövetségben (Ézs 43:10-13 vö. 44:6) csak azt jelenthette: Jehova az egyetlen Isten, és nincs bibliai okunk azt feltételezni, hogy az Újszövetség ezt a címet, nevet vagy megállapítást más értelemben is használná (vö. Jel 1:8, 22:13, 1:17-18, 2:8).

Jel 2:8

Görög Tade legei ho prótosz kai ho eszkhatosz, hosz egeneto nekrosz kai edzészen

KIT The-but (things)-is saying-the-first-and-the-last-who-came to be-dead (one) -and-he lived

NWT These are the things that he says, 'the First and the Last'. who became dead and came to life [again]

ÚVF ezeket mondja »az Első és az Utolsó«. aki halottá lett. és ismét életre kelt

Bevezetés

A Társulat fordítása itt helyes, ami a szavakat illeti, az általa használt mondatjelek (» «) szerepe viszont kérdéseket vet fel. Ugyanezt a szöveget máshol nem teszi idézőjelbe.

Szótári és nyelvtani adatok

Nincs szükség szótári adatokra, inkább az egész mondat hátterének ismeretére. Az „Én vagyok az első és az utolsó" mondat Isten szájából hangzik el (Ézs 44:6). Héber eredetije: aní rissón va'aní aharón. Ezt a Szeptuaginta az Újszövetséghez hasonlóan, bár nem azonosan fordítja: Egó prótosz kai egó meta tauta, azaz „Én vagyok az első és én [a többi is] azok után". Ha tehát elkezdenénk összeszámolni, hogy hány „Isten" van (ti. aki valóban az), akkor az első egyben az utolsó is lenne, azaz nincs több!

A szövegkörnyezet

Egyértelműen Krisztus az, aki beszél. Egymás után kétszer is kijelenti, hogy halott volt, de életre kelt (Jel 1:17-18,2:8). Ugyanakkor olyan címet tulajdonít magának („Én vagyok..."), amely csakis Jehováé (lásd alább!).

Tágabb bibliai összefüggések

A Bibliában „az Alfa és az Ómega, az Első és az Utolsó, a Kezdet és a Vég" (Jel 22:13) egyrészt egységes cím (az Alfa a görög ábécé első betűje, az Ómega az utolsó, tehát a lista elejéi és végét adják). Másrészt pedig ugyanannak a személynek a címe: az Egyetlen Istené (Ézs 43:10, 44:6), aki a Mindenható Úr Isten, Jehova (Jel 1:8 ÚVF).

Helyes fordítások

Angolul és magyarul: mint az ÚVF, csak »...« idézőjel nélkül.

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat tagadja, hogy Isten emberré lett (Jézus csak Mihály arkangyal volt), és számára „Isten" csak Atya (nem Fiú és Szentlélek is). A Jel 1:17-18 és 2:8 szerinte is Krisztusról szól, de mivel Krisztus Jehova címét viseli, magát a címet kényszerül elrelativizálni. Ezt azzal kezdi, hogy idézőjelessé teszi. Utána „Az Első és az Utolsó" kifejezést kiveszi „az Alfa és az Ómega ... a Kezdet és a Vég" hármas cím közepéből, végül további két részre bontja. Magyarázatában úgy állítja be, mintha Jézus csak abban az értelemben lenne „az Első", hogy első a halottak közül való feltámadásban, és csak feltámadásának módját illetően (?) „az Utolsó". Azért teszi az egész fogalmat idézőjelbe, nehogy az olvasó úgy értse, ahogy írva van.

Összefoglalás

A bibliavers szerint Krisztus Jehova Isten egyik címét önmagának tulajdonítja.

"Ha az Atya „Egy Isten” címe kizárná Jézust az istenségből, akkor Jézus „Egy Úr” címe ugyanúgy kizárná az Atyát Úr voltából."

Hazug kiforgatások sora.Jézus is birtokolhatja bármelyik címet és logikusan következik amit mondtam,le lett vezetve,nem csoda ,hogy nem tudod megcáfolni csak erŐlteted az Őrtorony masszát.

"Másrészt Jehovát nem csupán az egyedüli igaz Istennek (János 17:3), hanem az „Egyetlen Megmentőnek” (Ézs 43:11; 45:21; Hós 13:4; Júdás 25), „Egyetlen Királynak” (Zak 14:9) is nevezik. Ha a János 17:3 kizárná Jézust „Igaz Isten” mivoltából, akkor Jézus a Megváltó vagy Király voltából is ki volna zárva."

"Ezzel szemben Jézust az „Egyetlen Tanítónak” (Máté 23:8, 10; Máté 10:24 és János 13:13), „Egyetlen Mesternek” (Júdás 4; 2 Péter 2:1), és „Egyetlen Úrnak” (Júdás 4; Efézus 4:4; 1 Kor. 8:4,6; Máté 6:24) nevezik.""Mindenki ÚGY tisztelje a fiút ahogy az Atyát.

Jn 16 12-15 Igazság Minden , AMI AZ Atyáé AZ enyém.Pontosan olyan értelemben használatosak ezek,ahogy az " egyedül igaz Isten".

Visszaolvasva évekre visszamenőleg látom, hiába vannak rongyosra cáfolva őrtornyos érveitek, mindig lefuttatjátok,szóval én a továbbiakban nem is töltöm ezzel az időmet, egyszerűen amit észreveszem,hogy kopi üzemmódba kerülsz bemásolgatom a tonnányi régi cáfolatok,megválaszolatlan kérdések linkjeit.És persze most is kihagysz frankó cáfolatokat pl:

Az "őbenne teremtetett minden" szövegezés kizárja, hogy Jézus teremtmény legyen. A teremtés ugyanis nem más, mit egy időben még nem létező dolog vagy lény létrehozása az idő folyamán. Így ha Jézus teremtmény, akkor a szöveg szerint őneki is saját magában kellett volna """"teremtetnie"""", ami fogalmi lehetetlenség. (Amiben, ami által stb. valaki teremtetik, annak időben meg kell, hogy előzze őt, tehát ekkor lett volna olyan pillanat, amikor Jézus egyszerre van is meg nincs is.) Tehát csak úgy teremtethetett benne minden, ha ő maga nem teremtmény. És ez esetben az "őbenne" nem azt jelenti, hogy "az ő """"teremtetése"""" által", hanem hogy az ő közreműködésével, az ő cselekvése útján stb. Vagy a legrosszabb eset áll elő, és a "minden"-t úgy kell értelmezned, ahogy JT-i belehamisítják a Bibliába: "minden más."

Fanatikus félreértelmezője vagy „az istenség egész teljessége” kifejezésnek. A nyelvtani bűvészkedés, mellyel oldalakat töltesz meg, bizonyosan nem tartozik az isteni elvárások tárgykörébe. Egészen biztos, hogy Jehova ezt a szemfényvesztést - mely tudvalévően erősen megosztja a nyelv szakértőit is - nem tartja követendő példának. A Biblia képes önmagát magyarázni, de te elterelő manőverből, néhány szó többféle fordításával untattál mindenkit, erőltetve a saját, háromságos verziód "egyetlen" igazát. Csakhogy ez a fajta nyelvtani hókusz-pókusz semmi másra nem épít, csak egyfajta nyelvész körök tekintélytiszteletére, és teljesen figyelmen kívül hagyja a teljes Írást, mely ellent mond ennek a magyarázatnak.

"A Társulat ellenvetései szerint a Fiú „istensége” vagy „isteni természete” ugyanúgy nem teszi egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá az Atyával, mint ahogy az emberség vagy az emberi természet sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős. Akinek azonban emberi természete révén embernek bizonyul, és embersége (ember volta) egyértelmű, az a rangjától és a korától függetlenül is ember, nem?"

De, ember. Jézus is ennek mintájára szellem személy, mint Jehova. Csakhogy ebből nem következik az egykorúság és az egyenrangúság! Az a bűvös, de semmiképpen nem Szentírási eredetű "egylényegűség" csak ennyit jelenthet, semmi többet. Éppen ezért semmiképpen sem foglalkozom vele, hiszen köze sincs a bibliához.

"A másik ellenvetést, miszerint csak azért lakott Krisztusban Isten egész teljessége, mert az úgy „tetszett az Atyának” (1:19), maga a Társulat cáfolja a saját ÚVF-ával: „mert az Isten úgy látta jónak, hogy őbenne lakjon az egész teljesség”"

Az ÚV fordítás nem cáfolja ezzel önmagát. Így sem lett "egyenlő" Jézus a Mindenhatóval (akinek Jézust sohasem nevezik!), és értelemszerűen az "EGYEDÜLI igaz Istennel" sem, ahogy Jézus az Atyját nevezte (ezzel kizárva magát a vele való egyenrangúságból, amit a félremagyarázók később hamisítottak rá).

A "teljesség" itt csak egy indokolatlanul félremagyarázott jelentésű kifejezés, mely nyilvánvalóan, vagyis a Biblia egészét nézve, egyértelműen nem a Mindenhatóval való "egyenlőséget" jelenti Jézus esetében, hanem a tisztségében, rangjában betöltött szerepével kapcsolatos "teljességet". De több ilyen (szándékosan) félreértett kifejezés van a Bibliában, melyet szó szerint, mindenkire, még Istenre is vonatkoztatnak a háromsághívők, csakhogy be tudják adni a laikus híveknek!!! Érdekes, minket vádolnak rendszerint azzal, hogy "szó szerint" vesszük az egész bibliát (ami nem igaz), de amikor az ő spekulációikat kell megtámogatni, akkor ők tényleg kiragadnak és szó szerint vesznek sok mindent!

Több ilyen szó van tehát, egyet rögtön a boncolgatott versek után olvashatunk, és a háromságimádok megtévesztésül alkalmaznak is:

"mert őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg. És így teljességetek van őáltala, aki minden kormányzatnak és hatalomnak a feje." (9-10-es vers)

Mit is mond ez? Egyrészt, ahogy Krisztusnak "teljessége" van Istentől, úgy lehet a híveknek is "teljessége" őáltala!!! Már ez kizárja, hogy a háromságimádók kedvenc meséje igaz legyen, de nézzük a másik ismert és néha érvként felhasznált kifejezést, az egyszerű "minden" szót. Ha szó szerint vennénk a "mindent", akkor azt kellene mondanunk, hogy mivel "minden kormányzatnak és hatalomnak a feje" Jézus, világos, hogy az Atyja feje is Ő, holott azt mondja az Írás, hogy "Jézus feje az Isten". Nyilvánvaló tehát, hogy a "minden" kifejezést sem lehet szó szerint venni, CSAK RELATÍVE!!!

Jézus Krisztus NEM ABSZOLÚT "MINDEN" hatalom és tudás birtokosa, mint Atyja, a Mindenható Isten, vagyis Jehova, hanem csak az Istentől RÁRUHÁZOTT hatalom és tudás "teljessége" az övé!!

Nem kevés, ez biztos, de hogy nem is "egyenlő" a mindenhatóval, az is biztos.

"Módszertanilag ez az érved az Írás bizonyos típusú hallgatásából akar kihozni valami konkrétat, azaz "ex silentio" típusú. Az ilyen érvek soha nem érnek semmit"

Önmagadat cáfolod, mert éppen te kezdtél bele már nem is egyszer, nem is egy helyen abba, hogy "de azt nem mondja az Írás..."! Én pedig erre mindig felhívtam a figyelmed, hogy ez nem jó érv... Én nem ezekről beszéltem, nem az én módszerem ez, hanem a tiéd!!!

Jehova Tanúi mindig is a cáfolhatatlan, háromságot tagadó helyekre hívták fel a figyelmet, melyet rendre lesöpritek az asztalról. Sok ilyen van, de nem tetszik őszintén foglalkozni vele neked sem.

"A görögben az a kiemelt határozott névelő nincs meg: "outos estin o alhqinos qeos kai zwh aiwnios", tehát erősen gyanítható (bár nem száz százalékig biztos), hogy nem két külön valóságról, hanem ugyanarról szól az utolsó mondat."

Csak a háromsággal teletömött fejed miatt, de a görög példák ezt nem erősítik meg! Erre hivatkozol:

(1János 1:2) "(igen, az élet nyilvánvalóvá lett, mi pedig láttunk, és tanúskodunk, és hírül adjuk nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és nyilvánvalóvá lett nekünk)"

Igen, az "örök élettel" rendelkező Jézus a földi élete előtt Istennél volt, és? Még nem volt halhatatlan, mert később meghalt. Jehova viszont "nem halhat meg", Ő mindig is halhatatlan volt (ha lett volna valaki hozzátartozóan "vele egyenlőségben", aki nem lett volna halhatatlan, akkor nem mondhatta volna el a Héber Iratok, hogy Jehova "nem halhat meg") - de teremthetett Jehova, az öröktől fogva halhatatlan Isten valakit, aki örök életű, de akkor még nem halhatatlan személy.

"A Jel 1,11a-ban a NA-szöveg szerint csakugyan nincs benne Jézusra nézve az Alfa és Omega. Itt tehát elsiettem a hivatkozást."

Valójában hamisított szövegrészre hivatkoztál! De nem az első, bocs.

" A KNB a Jelenések 22:12-höz fűzött lábjegyzetében azt írja, hogy „ezek Jézus Krisztus szavai”, ezáltal azt a benyomást keltve, mintha a 13. versben említett Alfa és Omega őrá vonatkozna. A görög szövegben azonban itt nem szerepel Jézus neve, és más fordítások sem teszik be." - Itt nem, de a 16. versben igen, és közöttük nincs beszélőváltás."

A Bibliában nincs narrátor, tehát ez megint egy "ex silentio".

"Ráadásul az Első és Utolsó (1,17), ami lényegében ugyanazt jelenti, mint az Alfa és Omega, még a konzerved szerint is Jézus címe."

Nem feltétlenül jelenti ugyanazt, csak ha mindenáron rá akarunk erőszakolni Jézusra egy Őt meg nem illető rangot. Sok egyforma kifejezés van, ami nem ugyanazt jelenti más-más környezetben, pl. a "nagy sokaság" is ilyen.

A többire majd nappal, de látom már, hogy eszed ágában sincs válaszolni a háromságot sokféleképpen tagadó és cáfolhatatlan érvekre!

Lám, erre vagy képes, dagályos szószaporítással terhelt lesajnáló minősítgetésre. Nincs ebben semmi „nyelvtani bűvészkedés”, én is a legegyszerűbb szóhasználattal magyarázom .Egyéként annál nyakatekertebb és szélsőségesebb módszer nincsen, mikor magát az Írást hamisítják meg a teológia érdekében. Itt a És igazad van , pont hogy a háromság kérdése az egyik, amiben „Bibliád” eltér, csakhogy a gond az, hogy az ott felsorolt példákban a görög szöveg nem éppen titeket támasztja alá.

Miért, ki beszélt itt olyanról, hogy az Atya (akire leszorítod saját teológiájába bezárva a „Jehova Isten” és „a Mindenható” jelzőt) alá lett rendelve Jézusnak? Itt a MINDEN az egész teremtett világot jelenti (amelynek Jézus eszerint nem része), a TELJESSÉG pedig azt, hogy a Fiú az egész lényegét, valóságát megkapta az Atyának, és így egy isteni valóságot birtokol a két személy.

Jézus a Bibliával azonos fokú tiszteletet érdemel az Atyával, így tehát megilletti az imádat, és imameghallgató (ami István példájából is látszik ezen túl). A hódolat és az imádat szavakat csak ti kutyulják össze, az apostol UGYANAZT a szót használja mind az Atya, mind a Fiú vonatkozásában, ezt a kettőt elkülöníteni szavak szintjén csak teológiai előítélet okán lehet, amely szerint Jézus nem lehet valóságos Isten. Ez legalább akkor lenne következetesen irányzatmentes, ha a konkordativitás jegyében az Atyánál is a „hódolat” szó lenne használva.

Jézusnak a teremtett természete, vagyis az embersége (és nem pedig a teremtetlen istensége) SZERINT tartozott mindig engedelmességgel és imádattal az Atyának. Az "Istene" kijelentés meg nyugodtan vonatkozhatik az emberségére, hiszen mint ember természetesen teremtmény és lényegileg kisebb az Atyánál. Ez fordítva is működik. Jézusnak mint embernek lehet Istene. Ez azonban nem zárja ki, hogy ő Isten legyen. A háromságtan vallja, hogy Jézusnak, az Istenembernek az emberi természetére nézve Istene az Atya. Értsd meg: a Fiúnak az Atya nem az istenség tekintetében az Istene, hanem az emberség szerint.

De lukat lősz, hiszen azok a kijelentések, amelyeket itt abszolutizálsz, világosan érthetőek háromságos módon is, méghozzá úgy, hogy nem kell ezeket kiüresíteni és relativizálni, mind teszitek. Olyan, hogy „Jézus és Jehova”, olyan nincsen, hiszen ez a szóhasználat is csak arra irányul, hogy kizárják Jézust a valóságos istenségből (a „jehovaságból”). Az Atya és a Fiú személyi különbözőségét pedig a szentháromságtan igen is vallja, mivelhogy nem valljuk Szabelliosz eretnek modalista nézetét.

Ellenben Pál az istenség EGÉSZ teljességét (plérómát) tulajdonítja Jézusnak, ha te ezt vitatod, akkor ennyiben Pállal (és az őt ihletővel) van vitád, és nem velem. Hiába hozod fel erre az agyoncáfolt "egyedül igaz Istenes" igét, amit ariánus értelmezéses veresége ellenére még mindig idézgetsz:D

Az örök élet az 1Jn 1:2 szerint még mindig maga Jézus,haszontalan az ariánus szellemű mellébeszélésed.

Jehova, az örökkévalóság Királya ezekben a versekben utoljára szól a próféciában a Jelenések könyvének olvasóihoz: „Íme! Hamar eljövök, és nálam van a jutalom, amit adok, hogy megfizessek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Boldogok, akik megmossák köntösüket, hogy hatalmuk legyen az élet fáihoz menni, és hogy bebocsátást nyerjenek a városba annak kapuin át. Kívül vannak a kutyák és azok, akik spiritizmust gyakorolnak, és a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és mindenki, aki kedveli és gyakorolja a hazugságot” (Jelenések 22:12–15).

Ezek után Jézus szól, mi ebben a furcsa, vagy hihetetlen? Sőt, Ő be is mutatkozik, hogy egyértelmű legyen: „Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy tanúskodjon nektek ezekről a gyülekezetek számára. Én vagyok Dávid gyökere és sarja és a fényes hajnali csillag” (Jelenések 22:16).

De a következő hozzászóló megint csak nem mutatkozik be, ő a könyv írója, János: „A szellem és a menyasszony pedig szüntelenül ezt mondja: »Jöjj!« És aki hallja, mondja: »Jöjj!« És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17).

Ezután a 18, 19-ben újra Jézus beszél...

Így megy ez. Csak azért erőltetitek a 12, 13-as versét Jézusra, mert az passzol a háromsághoz, de az nem zavar titeket, hogy a Biblia és Jézus maga is, mindenhol elválasztja magát - mint alázatos szolgát - Jehova istentől, hatalomban és minden háromságos jellemzőkben is! Ezt nem csak emberként teszi meg, hanem később is UGYANÚGY függ az Atyjától, UGYANÚGY az "Istene", UGYANÚGY kap tőle információt, mint amikor a földön volt!!!! Erre jó példa a Jel 1:1-es vers:

(Jelenések 1:1) "Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet az Isten adott neki, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell lenniük. És ő elküldte angyalát, és általa jelekben bemutatta azt rabszolgájának, Jánosnak".

Ugyan magyarázd már meg, hogy az állítólag tudásban, bölcsességben is Atyjával "egyenlő" Jézusnak miért van szüksége arra, hogy Isten kinyilatkoztasson neki valamit????? Mégiscsak van valami, amivel Jézus nem rendelkezik Jehovához képest???? Ne akarj már mindenkit megetetni ezen istenkáromló

Még egyszer kérdezem, hogy azt a hozzászólásomat, melyben ez a Jel 1:1 is, de ezen kívül sok más válaszra váró kérdés van, mikor válaszolod meg? A háromsággal magyarázni ezeket nem lehet!

"A Jel 1:17-18 és 2:8 szerinte is Krisztusról szól, de mivel Krisztus Jehova címét viseli, magát a címet kényszerül elrelativizálni."

Nem, Jézus nagyon sok olyan címmel rendelkezik, amivel a Mindenható is (értelemszerűen a 'mindenhatóval' nem), de ettől még még nem lesznek semmilyen misztikus háromság részei!

Én is megszerezhetek sok olyan címet és rangot, mellyel apám rendelkezik, de ettől még maradunk két külön entitás, sem hatalomban, sem korban, sem tudásban nem "egyenlőek".

"Összefoglalás

A bibliavers szerint Krisztus Jehova Isten egyik címét önmagának tulajdonítja.

"Ha az Atya „Egy Isten” címe kizárná Jézust az istenségből, akkor Jézus „Egy Úr” címe ugyanúgy kizárná az Atyát Úr voltából.""

Jézus nem csak Isten "egyik" címét birtokolja, de nem is az összeset!

És ez utóbbi pedig egy buta hamis érv, mert Pál nyilvánvalóan NEM ARRÓL BESZÉLT, hogy ha Jézus Úr, akkor az Atyjának is annak kell lennie, hanem a két külön személy, különböző pozícióikról, rangjukról és felelősségeikről. E vers szerin véletlenül sem "egyenlőek" ezekben a tulajdonságaikban!!!

"Hazug kiforgatások sora.Jézus is birtokolhatja bármelyik címet és logikusan következik amit mondtam,le lett vezetve"

Jézus NEM BIRTOKOLHATJA Jehova "bármelyik" címét, szó sincs róla. Amit te itt logikának nevezel, az egy hamis és oda nem illő okoskodás, melyet csak azért erőltetsz, mert előzetesen a fejedben van egy hazug filozófia, melyet ilyen fonák módon tudsz kimagyarázni. De ez annyira fonák, a vers TERMÉSZETES és egyszerű értelmezéséhez képest, hogy aki nem a háromságos szellemben olvassa, az sohasem fog ilyen álláspontra jutni!!! Kizárt, hogy a páli vers olvasása után az legyen a következtetése, hogy "ha Jézus "Úr", akkor Isten is az, ezért ők biztosan "egyenlőek" egymással", nevetséges!!!

Megint felhoztad ezt, pedig MEGCÁFOLTAM, de úgy látom nem esett le:

""Ezzel szemben Jézust az „Egyetlen Tanítónak” (Máté 23:8, 10; Máté 10:24 és János 13:13), „Egyetlen Mesternek” (Júdás 4; 2 Péter 2:1), és „Egyetlen Úrnak” (Júdás 4; Efézus 4:4; 1 Kor. 8:4,6; Máté 6:24) nevezik.""

Itt a cáfolat:

"Hamis érv! Saját csapdád. Jézus az "egyetlen Tanító", aki mit is mondott?? Azt, hogy csak azt teszi, amit az Atyjától lát, semmit sem tesz a saját kezdeményezéséből, hogy a tanítása, a tudománya NEM AZ ÖVÉ, hanem azé, aki elküldte Őt!!! Milyen érdekes, igaz? Akkor milyen értelemben mondhatjuk, hogy "egyetlen tanító", "egyetlen Mester", "egyetlen Úr"??? Úgy, ahogy már feljebb megbeszéltük, ugye emlékszel???"

"Mindaz, ami az Atyáé, az enyém."

Mire is vonatkozhat ez a "minden", vagy "mindaz"??

(Máté 11:27) "Mindent átadott nekem az Atyám, és senki sem ismeri teljesen a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri teljesen senki, csak a Fiú, és mindaz, akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni."

(János 3:35) "Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott."

Ugye nem azt írja sehol, hogy "visszaadott"?? Nem, hanem azt, hogy a nagyobb hatalmú, a kisebb hatalmúnak átadott "mindent", amire annak szüksége volt, a célja teljesítéséhez! Önmagát ugye nem vetette alá neki?

Tehát az Atya mindenhatósága, mindentudása, öröktől fogva származása a Krisztusé, vagy ez a "minden" inkább azzal van kapcsolatban, amit MEGKAPOTT az Atyjától, a jelenleg betöltött igen magas állásával??? Nyilván nem Jehovával való "egyenlőségéről" beszél nekünk a Biblia, de hogy ez úgy tűnjön mégis, ki kell ragadni néhány verset a bibliai kánonból, esetleg ki kell forgatni mindenféle nyelvészeti trükkel a kétértelmű igehelyeket, és félre lehet vezetni milliókat!!!!

"Az "őbenne teremtetett minden" szövegezés kizárja, hogy Jézus teremtmény legyen."

Más fordításokban pedig a félreértések elkerülése végett azt írja a Biblia, hogy "őáltala". Vagyis Jehova általa vitte véghez a teremtési munkáját.

Jézus nem egyszer megmutatta, hogy nem egyenlő az Atyával, hanem alá van rendelve neki. Elmondta, hogy az Atya küldte el, az Atya utasította, az Atya parancsolta meg, hogy mit mondjon (János 3:17; 5:36; 6:38; 12:49, 50). Jézus azt mondta, hogy ’elvégezte az Atyától reá bízott munkát’, a tanítványainak pedig meg kell tudniuk, hogy „te (az Atya) küldtél el engem” (János 17:4, 6, 18, 25).

Még az ellenségei sem vádolhatták Jézust azzal, hogy Istennek mondta magát. Sőt, azt mondták róla: azzal teszi magát „Istennel egyenlővé”, hogy Atyjának nevezi az Istent. Azért akarták megölni Jézust, mert — amint egy katolikus fordítás mondja: „Az Istent Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.” De Jézus ezt mondta védekezésül: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is” (János 5:18, 19).

Tehát a zsidók azért állították Jézusról, hogy az "Atyjának mondta magát-tal" nevezte magát Istennel egyenlőnek, mert semmi más fogódzót nem találtak a beszédjében arra az istenkáromló vádjukra, hogy Istennel "egyenlővé" teszi magát. De Jézus erre is úgy válaszolt, hogy ezt tagadta, hiszen felhívta a figyelmet arra, hogy az a kifejezés, hogy Atyjának nevezi Istent, csak annyit TERMÉSZETSZERŰLEG jelent, hogy "A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is". Aki ezt kiforgatja, az hazudik!!!!!

"Miért, ki beszélt itt olyanról, hogy az Atya (akire leszorítod saját teológiájába bezárva a „Jehova Isten” és „a Mindenható” jelzőt) alá lett rendelve Jézusnak?"

Tudjuk, hogy ez éppen fordítva van, az Atya a feje Jézusnak is. A háromság persze azt állítja, hogy ez "csak" egy olyan főség, ami nem mond ellent annak, hogy "egyenlőek" hatalomban, tudásban, stb. egy "háromszemélyű istenségben". De a Biblia hamisítatlan szövegei szerint ez a világ legtermészetesebb módján való, IGAZI legfelsőbb pozíciót jelent, mely pontosan azt jelenti, amit a szövegek első hallásra, tisztán jelentenek! Vagyis hogy Jehova hatalomban és ismeretben is mindenki felett áll, Jézus felett is.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Héber Iratok JHVH-ja az az Isten, akit a korábbi (és kortárs) zsidókhoz hasonlóan, Jézus is imádott a földön és utána is. Ezt azokból a szövegekből is jól látni, amire eddig nem érkezett válasz. Semmiféle háromság nem következik ebből a természetes alá és fölérendeltségi viszonyból, melyhez ugyanolyan természetes hatalom és tudásbeli fölérendeltségi viszony is társul.

Jól látszik a háromság filozófiájával kapcsolatban, hogy csak jóval később, külső erők és források hatására került bele lassan a bibliába az egyes versek utólagos magyarázgatásával, valamint a tannak világosan ellentmondó szakaszokkal, azokat a háromsággal magyarázni képtelenséggel. Akik nem veszik észre, szellemileg vakok. Vakok, ahogy a Biblia mondja: "megvakította e világ istene a látásukat".

"Itt a MINDEN az egész teremtett világot jelenti (amelynek Jézus eszerint nem része)"

Már miért ne lehetne része? Ha valaki Jehova Isten által képes teremteni, akkor nem lehet "teremtett" lény? Milyen szabály alapján???? Ha valaki Isten segítségével, annak hatalmával képes feltámasztani embereket, akkor ő maga nem lehet halandó? Ez éppen ilyen önkényes szabályalkotás lenne, pedig tudjuk, hogy ez sem igaz, mert halandók is képesek voltak feltámasztani másokat.

"Jézus a Bibliával azonos fokú tiszteletet érdemel az Atyával, így tehát megilletti az imádat, és imameghallgató (ami István példájából is látszik ezen túl)."

Tehát neked a "tisztelet" és az "imádat" ugyanazt jelenti? A Bibliának pedig nem! Hogyan következik az "ugyanolyan tiszteletből" az, hogy Jézust is megilleti az imádat? Sehogy! Ugye tudod, hogy a Biblia sok helyen világosan, és félremagyarázhatatlanul azt írja, hogy Jézus (mint közvetítő által) CSAK EGYEDÜL annak Istenét imádhatjuk, nem Őt????!!!

(Róma 15:5,6) "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

Tehát amikor ti háromságimádók, kerestek olyan részt a Szentírásban, ahol a hamis és következetlen nyelvtani érvek alapján az ilyen egyértelmű mondatoknak ellentmond a szöveg, akkor ti ezzel ellentmondásba keveredtek az Írásokkal!!!

"A hódolat és az imádat szavakat csak ti kutyulják össze, az apostol UGYANAZT a szót használja mind az Atya, mind a Fiú vonatkozásában..."

Sőt a Biblia UGYANAZT a szót használja sok más, ember-ember viszonylatában történő "hódolat" leírására is - csak ti ezt nem akarjátok figyelembe venni! Pedig a valóság az, hogy a fentebb idézett Római levélből (és más helyekről) vett versek egyértelműségével szemben, ti csak ilyen kétértelmű helyeket tudtok bemutatni a filozófiátok támogatására. Ilyen István esete is, mivel semmiképpen nem ima volt amit mondott, hiszen látomásban LÁTTA Jézust.

"... ezt a kettőt elkülöníteni szavak szintjén csak teológiai előítélet okán lehet, amely szerint Jézus nem lehet valóságos Isten."

Pont a fentiekből következik, hogy nem Jehova Tanúiban van "teológiai előítélet", mivel ők egyértelmű helyekre hivatkoznak, ellentétben a háromság-mítosz híveivel, akik csak ennek ellentmondó kétértelmű, és ezért önmagában kiragadva, MEGTÉVESZTŐ helyeket tudnak állítani.

"Jézusnak a teremtett természete, vagyis az embersége (és nem pedig a teremtetlen istensége) SZERINT tartozott mindig engedelmességgel és imádattal az Atyának."

Ez azért nem stimmel, mert éppen egy korábbi válaszomban írtam a minap, hogy Jézus a földi megszületése előtt is engedelmeskedett az Atyjának, pedig akkor még nem volt ember!!!!

Valamint a feltámadása után is ugyanez a helyzet a Biblia tanúsága szerint, pedig már szintén nem ember, hiszen szellemben támadt fel. Az senkit sem érdekel az igazságkeresők közül, hogy ti egyszerre tartjátok mindkettőnek ma is, ez mese.

"Olyan, hogy „Jézus és Jehova”, olyan nincsen, hiszen ez a szóhasználat is csak arra irányul, hogy kizárják Jézust a valóságos istenségből (a „jehovaságból”)"

Jézus maga zárta ki magát ebből, avagy szóba sem került ez az istenkáromló tan! Emlékszel? Az "egyedüli igaz Isten". Erre pedig nem jó válasz, hogy "de nem az egyetlen igaz Isten". Mert ez az elgondolás megkívánja, hogy előzetesen feltételezzük azt, amit bizonyítani akarunk vele. Nevetséges! A körkörös érvelés tipikus esete. Vagy talán nem???

Meg aztán, ha én úgy fogalmazom a szomszédomról, hogy "az egyetlen igaz ember és én", akkor én nyilvánvalóan nem tartom magam olyan értelemben igaz embernek. Ha valami logikus, akkor ez az!

"(Jelenések 1:1) "Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet az Isten adott neki, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell lenniük. És ő elküldte angyalát, és általa jelekben bemutatta azt rabszolgájának, Jánosnak"."

Jézus nem személyére, hanem természetére nézve egyenlő az Atyával, és így lehetnek köztük különféle viszonyok, cselekvések, sőt afféle munkamegosztás is. A Szentháromságban minden az Atyából indul ki, így a bölcsesség, tudás és erő is. Viszont ugyanígy elmondható, hgy minden, ami az Atyáé, az a Fiú által adatik nekünk. Tehát amikor az Atya ki akar valamit jelenteni nekünk, átadja a Fiúnak, hogy ne ábrándozhasson senki arról, hogy a Fiút kihagyva lehetne közeledni az Atyához, vagy valamit kapni tőle. És ismét, írva van, hogy az Atya a maga ítélő hatalmát is teljességgel a Fiúnak adta, mégpedig avégett, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát (Jn 5,22-23).

Tehát nem """"szüksége"""" van Jézusnak akár kinyilatkoztatásra, akár más valamire az Atyától, hanem így válik szemlélhetővé az Isten bölcsessége és fensége. Az Atya nem közvetlenül akart bennünket megáldani, hanem a Fiú által, aki az ő lényegének hű mása (Zsid 1,3). Ebből sok mindent megtanulhat az, aki nem rest az Isten cselekedetein elmélkedni. Aki viszont ezt olyan alapon fitymálja, hogy "miért volt Jézusnak szüksége," satöbbi, az ebből az isteni rendelkezésből nem értett meg semmit.

A szentháromságtan is vallja, hogy Fiú mindent az Atyától kapott,

a Fiú az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű; és minden általa lett. Tehát az Atya és a Fiú között van egy logikai (de nem időbeli) egymásután: az Atya nemzi a Fiút, a Fiú az Atyától születik: létét az Atyától kapta (de nem időben, hanem időn) kívül, és teljes lényegét közölte vele („Atyám mindent átadott nekem” Mt 11:27), tehát (teljes és lényegi) istenségét is tőle kapta szerintünk is – ez azonban nem üresíti ki az Ő istenségét. Még azt is valljuk, hogy a Fiú minden tudását öröktől fogva (!) az Atyától nyeri, ennyit mond csupán az általa idézettt János 1:1-es igeszakasz. A szentháromsági eredés címén a Fiú az Atyával szemben fogalmi függésben van, és ez elégséges logikai alapot szolgáltat arra a beszédmódra, hogy a Fiú az Atya után következik, és alája van rendelve, továbbá az Atya a Szentháromság forrása, ezért kiválólag neki lehet tulajdonítani (de nem kisajátítani a Fiúval és a Szentlélekkel szemben) az Isten nevet. Hiláriusz szavaival: „Az Atya nagyobb az ajándékozó szeretet elsősége folytán, mégsem csekélyebb az, akinek a létét ajándékozza”.

"Ha az Atya „Egy Isten” címe kizárná Jézust az istenségből, akkor Jézus „Egy Úr” címe ugyanúgy kizárná az Atyát Úr voltából.""

Jó hogy kinyilatkoztatod nekünk miről is beszél Pál:D Sajnos a logika kifogott rajtad meg a Biblia szóhasználata.

A leggyorsabb módja Jehova Tanúi János 17:3-ról alkotott hibás értelmezésének kimutatására az Efézus 4:4-6 verseinek vizsgálata. („egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, Jézus”) Ha az Atya „Egy Isten” címe kizárná Jézust az istenségből, akkor Jézus „Egy Úr” címe ugyanúgy kizárná az Atyát Úr voltából. De tudjuk, hogy mindkettejük Úr. Másrészt Jehovát nem csupán az egyedüli igaz Istennek (János 17:3), hanem az „Egyetlen Megmentőnek” (Ézs 43:11; 45:21; Hós 13:4; Júdás 25), „Egyetlen Királynak” (Zak 14:9) is nevezik. Ha a János 17:3 kizárná Jézust „Igaz Isten” mivoltából, akkor Jézus a Megváltó vagy Király voltából is ki volna zárva. Ezzel szemben Jézust az „Egyetlen Tanítónak” (Máté 23:8, 10; Máté 10:24 és János 13:13), „Egyetlen Mesternek” (Júdás 4; 2 Péter 2:1), és „Egyetlen Úrnak” (Júdás 4; Efézus 4:4; 1 Kor. 8:4,6; Máté 6:24) nevezik. Ha a János 17:3 alapján kizárnánk Jézust igaz Isten voltából, akkor az Atyát is ki kellene zárnunk a mi Tanítónk, Mesterünk vagy Urunk szerepéből.

Ezeket is mondta:

"Mindaz, ami az Atyáé, az enyém." Mindenki úgy tisztelje a fiút ahogy az Atyát"

És az hogy te meg akarod magyarázni hogyan kell érteni sajnos nem tekintély.És erről az "egyetlen mesterről" sok mást is mond a Biblia pl Istenségéről a két linkben is kifejtve amikre persze no reagálás.

"Teljesen nyilvánvaló, hogy a Héber Iratok JHVH-ja "Igen leírtam,hogy teljesen nyilvánvalóan olyan Isten akiben benne van a többes.Az eredeti helyen én válaszoltam veled ellenben.

"Jézus a Bibliával azonos fokú tiszteletet érdemel az Atyával, így tehát megilletti az imádat.

Ez tény, maga a Biblia mondja,veszekedj az ihletővel.

Pál az istenség EGÉSZ teljességét (plérómát) tulajdonítja Jézusnak félreérthetetlenül.

A Jn 17,3 ugyanis azt mondja, hogy „az Atya az egyetlen igaz Isten” (ami megfelel a keresztény tanításnak), de azt nem mondja, hogy „egyedül az Atya az igaz Isten”, amit csak bele szeretnének magyarázni. A két tétel között világos különbség van.Ez korrekt válasz valamint a többi igehely, ahol hasonlóan nem kizárólagos jelentéssel bírnak szavak, ami ugye bőségesen ki lett fejtve.