A vallásos emberek naívabbak mint az ateisták?

Biztos nem leszek itt népszerű a véleményemmel, de èn úgy gondolom, hogy igen.

Nekem olyan ez, mint a gyerekek és a télapó. Velük el lehet hitetni egy nem létező lényt, pusztán az ismereteik hiánya miatt.

A vallás ugyanilyen, csak nagyban. A tudomány és a tények állnak szemben a hiedelmekkel, a sztorikkal, amiket annak idejèn bárki kitalálhatott (és mint tudjuk, ki is találták...a papok, mert nekik volt sütnivalójuk az átlag néppel szemben, és a parasztvakításból, és a félelemkeltésből èltek meg).

En hiszek Istenben. Hiszem azt, hogy Jezus Krisztus Isten fia aki azert jott el, hogy megszabaditson a buneinktol. Nem gondolom, hogy tulzottan naiv lennek. En hiszek a joban. Isten nem feltetlenul egy szemely hanem maga az Univerzum. Teny, hogy vannak dolgok amiket a tudomany sem tud megmagyarazni es teny az is, hogy a papok anno jo sokat hazudtak.- lehet manapsag is.

Az eletem soran mar kiszurom az oportunistakat azokat akik az en hatamon masznak a letrat es meg sorolhatnam. Naiv voltam huszonevesen de mar kinottem. Azert mert az ember hisz valamiben meg nem jelenti azt hogy jol megvezetheto.

Meg valami: a vallasossag es a hit kozott hatalmas tavolsag van.

A naivitás tényleg nem hit kérdése!

"Velük el lehet hitetni egy nem létező lényt, pusztán az ismereteik hiánya miatt."

Sajnos sok olyan vallásforma van, ahol valótlanokat, nem létező dolgokat tanítanak, ez tény. De az is tény, hogy ebbe a körbe beletartozik az ateista vagy materialista keletkezéselmélet is, mert olyan szinten nincs támasza, hogy azt semmiképpen nem lehet ténynek nevezni.

A tudomány, a maga tiszta és racionálisan bizonyítható formájában tényleg megérdemli a dicséretet, de attól nem lesz valamiféle keletkezésfilozófia "tudomány", mert abban a köntösben tetszeleg, közben a valódi tények e tárgyban, egész mást támogatnak.

Így aztán a hiszékenység minden oldalon ott van és elég jellemző. A világ nagy része laikus és könnyen vezethető valamely, neki szimpatikus irányban. Meg aztán még sajnos olyan helyek is vannak, ahol a nem szimpatikusat is kényszerítik a népre (pl. Kína, Észak-Korea)

Ez ellen a valódi, MEGBÍZHATÓ igazság lehet csak jó ellenszer, mert aki azt megismeri és ragaszkodik hozzá, az nagyon erős lesz szellemben. Ez nem feltétlenül és kizárólag a materialista tudományban található meg, sőt!

Az igazi tudománynak világnézetileg semlegesnek kellene lennie! A művelői lehetnek ilyen-olyan világnézet hívei, de ezt a tudományra (mint pl. az evolúciós elmélet) nem volna szabad olyan meghatározó módon ráerőltetni, hogy a világnézet vezesse a kutatást vagy a felfedezéseket, mert ennem fordítva kellene lennie!!!

A kutatás PÁRTATLAN eredményéből kellene a tényeket megállapítani, nem pedig az eredményektől függetlenül hajtani a magunkét, mint valami mantrát. Az ateista tudomány ideológiailag elkötelezett, ezért voltak a hírhedt fosszília hamisításai is.

Az elég sok mindentől függ. Például, aki annak idején a megszálló hatalom ideológiájának hatására, vagy azzal egyetértve lett ateista, az szerintem valamelyest mégis naivabb. (Mert azért... Az akkori propagandának és a giccsebe burkolt, népszerűsített üzeneteknek hinni naivabb dolog, mint George Sand "kedvesebb" regényeit mai fejjel komolyan venni - ami még a naivnál is naivabb dolog lenne. =D Szóval, egy ilyen diktatúrában hinni szerintem mégis naivabb dolog lehetett, mert a vallásosak legalább azzal tisztában vannak, hogy az ember soha nem lesz képes önzetlenül testvériségben élni úgy, ahogyan mi emberek ma vagyunk.) Manapság nem teljesen látom át az ateisták indítékait, meg miegyebet, bár néhány tudományos elmélettel több-kevésbé tisztában vagyok. (Gondolok itt; Önző gén elmélet vs. Gaia-elmélet, meg ilyenek.)

De viszont, ha arra gondolsz, hogy egy keresztény embernek akár "hetvenszer hétszer" is meg kell bocsátania ugyanannak az embernek, aki vele (hetvenszer hétszer) rosszat tett, hát akkor ezt nevezhetnéd naivitásnak. Ugyanis én azt tapasztalom, hogy már ha valaki egyszer volt börtönben, azzal szemben is fenntartásai vannak az embereknek, és mondjuk, hogy racionális szemmel nézve erre talán van is ok, de egy kereszténynek ettől a "racionális félelemtől" függetlenül is kötelessége megbocsátani. És nem is csak úgy, hogy nem emlegeti a dolgot, amíg valami megint nem történik, hanem teljesen. (És ez viszont igen nehéz dolog lehet néha, és most ezt azért mondom, mert a dolog nehézségével kapcsolatban nem vagyok naiv. =P.)

Egyszerűen ez két független tulajdonság. Nem is értelmezhető az összevetésük.

Naivnak szoktuk nevezni azokat az embereket, akik a köznapi életben elhisznek olyasmit is, ami általában mások - főleg éppen a szóban forgó egyén - kárára van. Például pénzt adnak ájtatos csalóknak, elhiszik egy intézkedésről, hogy az csak számukra hátrányosan valósítható meg, stb. Naiv lehet vallásos és ateista, vagy bárki, akinek ilyen a szemlélete.

A vallásos ember neveltetéséből, bizonytalanságból, vagy nagyon sokféle más oknál fogva hisz egy, az ember felett álló lényben. Hitének okát vagy meg tudja mondani, vagy nem. Mondhatunk általános - gyakran előforduló okokat a vallásosságra, de a konkrét emberre csak konkrét vizsgálat állapíthatja meg, miért vallásos. Ugyanez a helyzet az ateistával is, hiszen ez is egyfajta meggyőződés, a felsőbb lény nem létezésének hite. Megvan a maga oka, miért ebben az állapotban érzi jól magát.

És ezek az emberek egy része hitétől függetlenül naiv, másik része meg nem.

Ne keressünk mértéket a kettő összevetésére.

Fordítva van, mint gondolod: ma a naiv emberekből vallásos lesz. Majd, ha az ateizmus lesz népszerűbb, akkor ez esetleg megfordul.

De a vallás kedvez a naivitásnak, úgyhogy lehetséges, hogy örökké így marad.