Hívők, ti is egyetértetek avval az állásponttal, hogy az ateisták nem juthatnak üdvösségre?

Szia!

Maflaság(jó szó!)!

Minden ember üdvözül,ha felismerésre jut,hogy ki ő valójában!Ha ráébred,hogy mindannyian azonosak vagyunk!Van aki könyvek lapjaiból érti meg és van akinek ki sem kell nyitni azokat a könyveket!

"nem a mi dolgunk megítélni tehát, hogy ki üdvözül"

Ha nem lenne semmi közünk hozzá, a Bibliába sem került volna bele. Nem véletlenül halljuk, hogy mi kell az üdvözüléshez, hiszen nekünk kellene megítélni ez alapján (is), hogy helyesen élünk-e.

Katolikus hívőként azt gondolom, hogy ez ennél egy bonyolultabb dolog.

Egyrészt ezt egyedül Isten dönti el. Tehát mi nem mondhatjuk ki senkiről, hogy el fog kárhozni.

Másrészt meg a halál pillanatában a lélek találkozni fog Teremtőjével, és ha még akkor is elutasítja gőgből a kegyelmet, akkor fog elkárhozni.

Sok pap végez kórházlelkészi munkákat, nagyon érdekes beszámolóik vannak. Mikor az ember érzi, hogy közel a vég, akkor eléggé átértékeli az addigi életét. A legnagyobb ateisták is meg tudnak térni a halálos ágyukon.

Nem, nem értek egyet. Senki sincs kizárva az üdvösségből.

evangélikus

Mivel a vallási nézetet kérdezted, ezért nem a saját véleményem írom le, hanem a Róma Katolikus Egyház hivatalos álláspontját:

- Üdvösségre az juthat, aki Krisztus egyházának, vagyis a Római Katolikus Anyaszentegyháznak a tagja. A tagság nem kötődik testi feltételekhez. Lehet valaki úgy is a tagja, hogy nem is tud róla, s mégis Istennek tetsző életet él. De ebben az esetben ő ugyanúgy tagja Krisztus egyházának, csak tévedésben él, ami azonban nem gonoszság!

A kérdésedre a rövid válasz: igen, az ateista is juthat üdvösségre, ha becsületes életet él és a vallást jóhiszemű tévedésből utasítja el.

Ugyan ilyen alapon üdvözülhet egy másvallású is.

A kárhozat veszélye akkor áll fenn, ha mondjuk valaki ateista, de tanulmányozva a dogmatikát felismerte a kereszténység igazságát, de csak azért sem tér meg, nyakasságból, önzésből, nagyképűségből elutasítja Krisztust. De ide tartozik az is, amikor egy ateista útjába vezet Isten (akár évekig is) egy olyan embert, aki szép szóval hosszasan próbálja őt jobb belátásra téríteni (nem az erőszakos térítőkre gondolok!), de ő nem áll kötélnek, sőt talán még ellene is fordul.

Tehát igen, egy ateista is üdvözülhet, de nem az ateizmusa miatt, hanem annak ellenére, a kegyelem által.

"- Üdvösségre az juthat, aki Krisztus egyházának, vagyis a Római Katolikus Anyaszentegyháznak a tagja. A tagság nem kötődik testi feltételekhez. Lehet valaki úgy is a tagja, hogy nem is tud róla, s mégis Istennek tetsző életet él. De ebben az esetben ő ugyanúgy tagja Krisztus egyházának, csak tévedésben él, ami azonban nem gonoszság!"

Ezzel szemben Jézus azt mondta, hogy CSAK az juthat Isten Királyságába, aki CSELEKSZI ISTEN AKARATÁT! Hogyan cselekedné valaki, ha nem is tudja mi az? Cselekedni azt, mit Isten elvár, nem pusztán abból áll, hogy a magam vagy a világ szemében "jó ember" vagyok, és magamnak, esetleg másoknak éppen megfelelek.

"Lehet valaki úgy is a tagja, hogy nem is tud róla, s mégis Istennek tetsző életet él."

A megmentés feltételének ezek szerint öntudatlanul is eleget tehetünk? Tényleg? Vajon hol tanít ilyent a Biblia? Egyetlen elfogadható módon lehet lehetősége bárkinek feltámadni, akkor is ha életében nem fogadta el az igazságot, ha ezt önhibáján kívül tette, azaz nem volt lehetősége megismerni Isten igazságát és úgy halt meg.

A végkövetkeztetésre, miszerint a "tévedés nem gonoszság" csak annyit, hogy Isten mindent elkövet, hogy senki sem élhessen "tévedésben" tehát erre örökké nem lehet hivatkozni. Mindenkinek szembesülnie kell majd az igazsággal, miután csak két választása lehet, nem élhet többé "semlegesen" vagy a kényelmes agnosztikusok világát élve.