Volt olyan aki reformátusból katolikusra váltott?

#8-nak:

A könyv felkeltette az érdeklődésemet, gondolkodom rajta, hogy beszerzem és elolvasom! Kíváncsivá tett, hogy mi vihette rá ezt a házaspárt, hogy protestánsokból katolikusokká váljanak. Ez egyszerűen érthetetlen!

Amit írsz a lány érveléséről, azzal nem sokat lehet kezdeni. A "szentségek miatt" kijelentés egyszerűen nem indok, mert neki, mint eredetileg reformátusnak, nem jelenthetett semmit a Katolikus Egyház által kiszolgáltatott szentségek. Ha pedig mégis sokat jelentett számára és hiányolta is azokat, akkor nem volt református valójában, és semmit sem értett meg a református hit alapjaiból! Így ő legfeljebb csak teljessé tette hovatartozását, ami szívében már régen kicsírázott. Ha valaki szívének kívánságait, és nem a Bibliát teszi meg mércének minden dolgában, akkor szívének kívánságai után jár, és az Isten törvényei elhomályosulnak benne.

#6-7-nek:

Olvasom, hogy aktív gyülekezeti tag voltál, gyerekeket táboroztattál, ifjúsági órára jártál majd tartottál, sőt a kórus aktív tagja is voltál, meg konferenciára is jártál. Nos, ez a felsorolás bőséges, azonban ezek semmit sem érnek, ezek nem jelentenek semmit! Az igazi kérdés: megszületett-e benned az igazság szeretete? Vágyik-e lelked arra, hogy Isten akaratát cselekedd minden döntésedben? Megértetted-e, hogy Isten bűngyűlölő, és te is gyűlölöd-e a bűnt?

Azt írod, hogy nehéz volt otthagyni a gyülekezetet. Nem emberekre keresztelkedik a hívő, mert a keresztség az Istennel való szövetségkötés. Nem a gyülekezet, ami mellett ki kell tartani, vagy elhagyni! A gyülekezet elhagyása nem lehet nehéz, vagy könnyű. Döntéseinkben ennek nem lehet semmilyen szerepe! Egyetlen szempont lehet csak: az egyház, ahol vagyok, mit tanít, mit vall? Ez egyezik-e a Szentírással? Mit mond a Szentírás? „Kövess engem!” Volt-e, van-e olyan kapcsolatod Istennel, hogy meghalld az ő szavát? Azt írod, hogy szeretted a gyülekezetet. És Istent? Istent, mindenek felett?

Azt is írod, hogy nem a református egyházzal volt bajod, hanem valami többet tapasztaltál meg. Ebből az következik, hogy a Református Egyház tanításaival neked nem volt semmi problémád. Igaznak tartottad azt, amit vall, de mégis elhagytad. Nem érzések alapján kell eldönteni, hogy mi a követendő út! A kezedben van a Szentírás, és te érzésekre hivatkozol? Érthetetlen!

Előre figyelmeztetsz, hogy a Biblia meg nem ismerését ne hozzam elő érvnek. Jó, nem hozom, tételezzük fel, hogy valóban úgy van, ahogy gondolod: jól ismered a Szentírást. A következő mondat ezzel éppen ellentétes tartalmú, mert azt mondod, hogy a pápaságról és a Katolikus Egyházról szóló próféciákat traktálták beléd, holott azt neked magadnak kellett volna teljes mértékig megértened! Azt írod: „Meg előtte évekkel is olvastam már, lévén érdekelt.” Évekkel előtte? Nem minden napos a bibliaolvasásod? A próféciák szimpla elolvasásával megelégszel? Nem ég a szívedben a vágy, hogy Isten szava minél tisztábban látassék meg előtted? Ne engem sajnálj, hanem azokat az áldásokat, amelyeket úgy hánytál el magadtól, mint valami értékteleneket! Az Úr nagy irgalmú és hűséges Isten, aki kegyelmet ad ezer íziglen. Te nem vagy tudatlan, ezért súlyosabb a felelősséged! Jézus azt mondta a farizeusoknak: Ha vakok volnátok nem volna bűnötök. Csak fogom a fejem, és szörnyülködök, hogy az emberi elme és lélek milyen megbicsaklásokat képes elkövetni! Így van mindenki, aki nem keresi teljes szívével Isten útját, és az ő Urának akaratát!

Kérdezőnek:

Ne gondold, hogy a kor ad bárkinek is bármit! Mert idős ember is dönthet balgán, és fiatal is lehet hűséges az Úrhoz! Csak egyedül az Istenhez való ragaszkodás és a Szentírás tanulmányozása élesíti ki az elmét, erősíti meg az embert, és azt a tüzet el nem olthatja semmi és senki, amely lelkében fellobban, hogy keresse annak akaratát, Aki elhívta őt.

Salamon, amikor királyságát megkezdte, az Istentől bölcsességet kért, hogy vezetni tudja az ő népét. Az Isten pedig nagyra értékelte, hogy nem hosszú életet és nem gazdagságot kért. A bölcsesség kérése nincs korhoz kötve, és az Úr készségesen ad, aki szívéből kéri! A bölcsességet meg kell előznie az alázatnak! Alázat nélkül nincs Istentől származó bölcsesség.

Ezért ne azt kérdezd, hogy hány éves vagyok, hanem azt az utat keresd, amit neked is felkínál a mi Istenünk!

És ne gondold, hogy én sokat tudok, mert minden tudásom forrása a Biblia. Azt pedig olvashatja bárki. Aki szívében forgatja üzenetét, annak megnyitja az értelmét az Úr! Légy bátor és erős! Ne engedd, hogy elcsüggesszenek azok, amiket magad körül látsz! Van Isten az Égben, Aki képes meghallgatni és válaszolni! Mert nem valami sükethez szólunk imáink során, hanem Akinek Lelke elküldetett, mint Vigasztaló, hogy a megfáradtaknak új erőt adjon!

#13

Bocs, a pápaság elleni próféciák alatt mást értettem, nem bibliaiakra gondoltam, hanem olyanokra, amelyeket emberek írtak le - biblia-értelmezésként. Ezeket nem minden nap olvastam, szemben a Szentírással. Ezek megint csak emberek.

Szeretném elmondani, hogy mindenféle aktívkodásom reformátusként csakis az Isten szeretetéből indult ki, másképp nem lett volna értelme, és nekem sem lett volna sem erőm, sem kedvem hozzá. Hogy azóta is szeretem-e az Urat? Igen, sőt, sokkal inkább, sokkal mélyebben. Ez nyilván az életkorral és tapasztalattal is magyarázható, de ha nem ismertem volna meg a katolikus egyházat, nem lennék az aki - és a szeretetem és igazságkeresésem sehol nem lenne a jelenlegihez képest.

Egyébként jó nagyon a linkelt könyv, nekem megvan, megéri elolvasni.

Nem kívánok tovább vitatkozni, nem érzem úgy, hogy magyarázkodnom kéne. Kifejthetnék sok mindent kisregény-hosszúságban is, nem teszem, mert ismeretlenül vagdalkozol. Egyet tudok: azzal, hogy Istent sokkal jobban tudom szeretni, embertársaimat is. Az Úr boldoggá tesz nap mint nap - és én hagyom Neki, akkor is, ha ez bárkinek szúrja a szemét. "Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite?" "Azt is mondhatja valaki: "Neked hited van, nekem meg tetteim." Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet." - gondolom, nem kell igehelyet írnom...

"a helyzet az h nem találom a gyülekezetben és az életben se magam, pedig hívő vagyok... de már az istentiszteleten se tudok feltöltődni :("

Ez nem biztos hogy baj hogy úgy érzed hogy Isten nem erősít meg. A lelki életben vannak ilyen lelki sötétségnek nevezhető időszakok amikor a lélek úgy érzi hogy Isten távol van. Ezek az időszakok szükségesek, hiszen ilyenkor bizonyíthatod be Istennek hogy nem csak akkor szereted Őt amikor boldogságot ad Neked, hanem akkor is amikor éppen nehézségeket élsz át.

Ettől függetlenül szerintem sokkal könnyebb a katolikusoknak akik akár naponta is magukhoz vehetik Krisztus Testét és gyónhatnak. (bár én sose voltam református)

Azért hogy ne csak negatív dolgokat írjak a református egyházról, nekem nagyon tetszik hogy mennyire komolyan veszik a Szentírást, hogy megtanulnak belőle részeket kívülről és hogy milyen sokat tanulmányozzák. Ezt szerintem érdemes tőlük eltanulni.

Még valami eszembe jutott: ha gondolod hallgasd meg ezeket az mp3-ban letölthető tanításokat. Nagyon lelkesítőek, nekem is sokat segítettek ezek:

[link]

#16-nak:

Rendben van, nem írok tovább olyan dolgokat, amiket vagdalkozásnak érzel! De nem is volt szándékom ilyet tenni. Egyszerűen nem értem, hogy a protestáns hithősök világos tantételeit ismerve, valaki hogyan tud visszakívánkozni a katolikus hitbe, ha a reformátorok hitvallását valóban megértette? Ez számomra jelenleg talány!

Mi az értéke Wicliff, Husz, Luther, Kálvin, Melanchton, Zwingli, Wesley, Károlyi Gáspár, Szenczi Molnár Albert, Sztárai Mihály, Huszár Gál, a gályarábságra ítélt negyven magyar prédikátor, és még sokak életének és hitvallásának a te szemedben?

Nem a vita, vagy a vitatkozás kedvéért, de engedd meg, hogy néhány kérdést feltegyek, amelyek kardinálisak! Mondd el, hogy te miként vélekedsz ezekben a kérdésekben? Ezek olyan ütköző pontot jelentenek a protestáns és katolikus hitvallásban, amiről világos és egyértelmű állásfoglalásunknak kell lennie! Mivel te átléptél, nagyon érdekel, hogy most mit gondolsz ezekről a kérdésekről, és az is, hogy ha megváltoztak a vélekedéseid, miért történt?

1. Mi az álláspontod a „Sola Scriptura”, azaz egyedül a Szentírás elvéről? Hitvallásunk kialakításában egyenértékű-e a Bibliával a Hagyomány és a Tanító Hivatal kijelentése?

2. Mi történik a misén? Az ostya és a bor valóságosan Jézus testévé és vérévé változik-e a szerpap celebrálásakor, vagy ez szimbolikus jelentőségű? Igaz-e, hogy Jézus egyszeri keresztáldozatát ismétli meg újra és újra, a pap a misén? Igaz-e, hogy a pap a misén Krisztus személyében cselekszik?

3. Ki az Egyház feje? Jézus Krisztus, vagy Péter apostol és az ő utódai, a római püspökök? Igaz-e, hogy Pétert minden apostol fölé helyezte Jézus, és hogy Péterre [egy emberre] építette a keresztény egyházat? A pápának van-e uralkodói joga az Egyház felett? Sőt: A Római Katolikus Egyháznak uralkodói joga van minden más egyház felett, amit az Úrtól kapott?

4. A pápának a vallási kérdésekben valóban tévedhetetlen ítéletei vannak? Igaz-e hogy ezeket az ítéleteket isteni felhatalmazás alapján képes meghozni? Hogyan vélekedsz arról, hogy XVI. Gergely (1831-1846) a lelkiismereti szabadságot „agyrémnek” nevezte, a sajtószabadságot kárhoztatta, a bibliaterjesztő társaságok munkáját pedig „pestis”-nek nevezte?

5. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása alatt mit értesz? Mit jelent számodra hit által megigazulni? A Megváltó Jézus Krisztus mennyire volt ember és mennyire volt Isten? Szűz Mária tekinthető-e a Menny királynőjének? Mi az álláspontod arról a XIII. Leó által tett kijelentésre (1891), hogy idézem: „Amiképpen senki sem mehet az Atyához, hanem csak a Fiú által, úgyanúgy szinte senki sem járulhat Krisztushoz, csak Mária által.”? Helyes-e Máriát a „közbenjáróhoz vivő közbenjárónak” nevezni (1896 XIII.)? XI. Pius kijelentésével lehet-e azonosulni annak, aki olvassa a Bibliát, miszerint Mária „társmegváltó” megnevezése tiszteletre méltó?

6. Helyes-e a szentek olyan jellegű tisztelete, amely szobrok állítására és a hozzájuk való imádkozásra ösztönzi a híveket? Mi a véleményed a szobrok és festmények templomokban való létéről? Tartalmazza-e a Tízparancsolat a szobrok, bálványok állítását vagy sem?

7. Mi a véleményed az Inkvizíció intézményéről? Hogyan vélekedsz arról, hogy protestánsok tömegeit gyilkolta le a Római Katolikus Egyház? Biztosak lehetünk-e abban, hogy most már ez az Egyház az üldözések, megkínzások és kivégzések eszközéhez semmiképpen nem fog hozzányúlni?

Tudom, hogy ezek nagy fajsúlyú kérdések, és számuk is nagyon sok. Válaszd ki, hogy melyikre szeretnél válaszolni! De kérlek, ne hagyd válasz nélkül, mert szeretném megérteni a gondolkodásodat!