Volt olyan aki reformátusból katolikusra váltott?

Úgy érted, a világtörténelem során bármikor?

Persze.

Magyarország nagy többsége református volt az ellenreformáció és a Habsburg rekatolizáció előtt, utána újra katolikusok lettek.

Kérdezőnek:

Ma már nem igen fordul elő egyház váltás reformátusból katolikusba. Az ellenreformáció ideje lejárt. Az ökumenikus megállapodás szerint az egyes felekezetek nem happolják el egymás elől a híveket.

De természetesen éppen előfordulhat ma is, nem lehetetlen, de ezen esetek száma nem számottevő.

Hogyan merült fel a kérdés? Te szeretnél áttérni? És ha igen, miért?

én pl. ilyen vagyok, és érdekes véletlenek során meglepően sok ilyen emberrel találkoztam katolikusok körében. Az indokaik nagyon változatosak voltak.

Az enyém valójában elég hosszú történet. Szép lassan vezetgetett az Úr, nagyon érdekes megtapasztalások által. A liturgia mélysége, az igazán hívő katolikusok belső, sugárzó boldogsága, a szerzetesség, a sokszínűség, a teljesség érzése - ezek mind vonzottak. Kicsi lépésekben. Annak ellenére, hogy rengeteg dolog rémisztő volt vagy elfogadhatatlannak tűnt. Aztán kiderült, hogy leginkább azért, mert kívülről mondják valaminek az Egyházat, de az Egyház nem az. A valós katolikus egyházat kevesen utálják. Azt utálják, amit annak hisznek.

Aztán sokféle keresés-kutatás, hatalmas beszélgetések, szentmisék, olvasás és mindenféle megtapasztalás után volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy hiába van sok minden, amit nem értek és jelenleg úgy érzem, nem tudom elfogadni, az igazság kötelez és mennem kell. Ha kell, a még nem szeretett vagy nem értett pontokat is szép lassan megértem majd.

Az igazság pedig szabaddá tesz.

#4-nek:

Nem hiszem, hogy te valóban református voltál valaha is, csak úgy, mint Pázmány Péter.

Téged megkereszteltek csecsemő korodban és nem te választottad a református vallást. Lelkedben nem vert gyökeret a biblikus igazság, és nem értetted meg, hogy elődeid miért utasították el a pápaság hittételeit. Jobban vonzott a külcsín, mint az Ige tiszta magvai. Azt a vallást választottad, ami szívednek kedves volt, és megmagyaráztad magadnak, hogy az Úr vezet, és az igazságot kell követned. Aki megértette a református hitet, semmiképpen nem vágyik vissza oda, ahonnan a Bibliát olvasva elmenekült a népe!

Aki ilyet tesz mégis, az vak! Vakságodat jellemzi az a megnyilatkozás is, hogy a Katolikus Egyházat valaminek hiszik sokan és ezt utálják, de a valódi egyház nem utálatra méltó. Olvastál már egyetlen próféciát is a Katolikus Egyházról? Megértetted azokat? Tudod, hogy a protestánsok mit értettek meg a pápaságról? Ha ezekre mind igen a válaszod, akkor megmagyarázhatatlan az a vonzódás a Katolikus Egyház iránt, amit tanúsítasz. Ez esetben nem sok reményt látok arra, hogy ráébredj a valóságra: Az Egyház nem változik! Lényegét tekintve ugyanaz, mint évszázadokkal ezelőtt! Ha sokan most egészen másnak látják, annak csak egy oka van: nincs olyan hatalom az Egyház kezében, hogy valódi arca teljes mértékben megmutatkozzon!

Isten ezt a felszólítást adja az övéinek: "Fussatok ki belőle, én népem!" Te pedig nem hogy kifutnál, hanem befutsz. Dehogy az Úr vezetett téged! Csupán a saját kívánságod!

Kedves ötös, képzeld, aktív gyülekezeti tag voltam. Megtérten. Gyerekeket táboroztattam, ifjúsági órákra jártam, aztán tartottam, kórusos voltam, konferenciákra jártam, boldog voltam reformátusként és nehéz volt otthagyni a gyülekezetet, amit szerettem. Egy időben lelkipásztorságon is gondolkodtam. Nem a református egyházzal volt bajom, hanem megtapasztaltam valamit, ami számomra több. Más számára nem több.

Ne ítélj, nem ismersz.

És mielőtt elkezdesz dobálózni azzal, hogy nem ismertem meg a Bibliát időben: ne tedd. Ja igen és olvastam próféciákat a Katolikus Egyházról meg a pápaságról, mivel traktáltak vele rengetegen, amikor szóba került, hogy elmegyek. Meg előtte évekkel is olvastam már, lévén érdekelt.

Sajnállak a gyűlölködésedért.

Ajnálom ezt a könyvet:

[link]

Az imacsoportomban volt egy ex-református lány akitől megkérdeztem hogy miért katolizált, azt mondta hogy "a szentségek miatt".

A kérdezőnek:

"a helyzet az h nem találom a gyülekezetben és az életben se magam, pedig hívő vagyok... de már az istentiszteleten se tudok feltöltődni"

Értem a szituációt. Van néhány kérdésem! Gondolkodj el ezeken a kérdéseken, és ha úgy érzed, hogy biztos vagy a válaszokban, meg is írhatod!

Kerested-e Istent tanácsért, útmutatásért, hogy az életben és a gyülekezetben is megtaláld a helyed?

Mit jelent számodra hívőnek lenni?

Szerinted mit vár el Isten a híveitől? Mire hívta el őket?

Mit jelent "feltöltődni" az istentiszteleten?

Mikor gondolnád azt, hogy minden rendben van veled?