Mi a véleményetek a következő Biblia-idézetről? "Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva:Átkozott minden, a ki fán függ:"

Az a véleményem, hogy Pál igazat szólt, ama hírös levelében, melyben a Galatákat okítja vala. Eme Igére utal vala Pál:

“Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van és megölik és felakasztod azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt, a ki fán függ, és meg ne fertőztessed azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.” (5Mózes 21,22-23)

Mert bizony mondom néktek hitetlenek, a Mi Urunk Jézus Krisztus a mi összes bűnűnket, lelkünk összes szennyét magára vette, a törvény ellenére elkövetett minden rendű gonoszságainkat magára vállalta ama napon mikor felszegezték vala a keresztfára. Ő lett vala a nagy Átkozott miérettünk, hogy mi el ne vesszünk. Bűneinktől szennyesen, kárhozatban - mert mondom néktek, a kárhozat az Isten nélküli lét - egyedül szenvedve kellett meghalnia, pokolra szállnia ("Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet"), bizonyságául, az Isten irántunk táplált olthatatlan szeretetének. De mondom néktek drága testvéreim, harmadnapra legyőzte vala a halált, hogy egyetlen igaz reménységünk legyen itt a Földön. S mert szeretetből megváltott minket a törvény átkától, magára véve azt, nem a törvény farizeusi szolgálata, hanem a mi egyetlen Szabadítónkba vetett hit által juthatunk üdvösségre, szeretett testvéreim.

Áldjon meg titeket és őrízzen meg titeket az Úr!

Javítás:

bűnűnket=bűnünket

őrízzen=őrizzen

Jajj, és még néhány írásjelet is lefelejtettem vala. Bocsássatok meg fáradt testvéreteknek, a nyelvhelyesség ellen elkövetett vétkekért.

Szia!

Érdemes kicsit nagyobb kontextusban már a 10. verstől olvasni, mert sok kifejezés így érthetőbbé válik: „Akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak, minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.”

Az apostol nem azt mondja, hogy azok vannak átok alatt, akik megtartják a törvényt, hanem azok, akik a törvény cselekedeteiben vannak, azaz önerőből akarják megtartani azt. Az átkot (vagy kárhoztatást) maga a törvény mondja ki azokra, akik önerőből vélik elérni a megigazulást. Az „átok” szemben áll az „áldás”-sal, melyről az előző versben esett szó. Aki áldott, az nincs kárhoztatás alatt, mert összhangba került Isten igazságával, amelyet a törvény is bemutat.

A 13. vers bemutatja, hogyan távolította el Jézus Krisztus a törvény átkát rólunk, akik képtelenek voltunk engedelmeskedni a törvénynek. Önmagunkban mindnyájan átok alatt vagyunk, és semmi reményünk nincs arra, hogy engedelmeskedni tudjunk. Isten ezért Krisztus által sietett a segítségünkre, hogy utat nyisson a valódi engedelmességre.

Krisztus nem a törvénytől magától, hanem a törvény átkától szabadít meg. A törvény továbbra is érvényben marad, ám már nem a kárhoztatása sújt minket, hanem lehetőséget kapunk a betöltésére, Jézus Krisztus szabadító munkája által. A törvény Isten kívánalmait fogalmazza meg az ember iránt, és a tökéletes isteni jellemet tükrözi. Az írott törvény nem tartalmaz eligazítást arra nézve, hogyan érhető el az engedelmesség, hanem pusztán azt fogalmazza meg, mely cselekedetek helyesek, és melyek a helytelenek. Nem is az a célja tehát, hogy megmutassa az engedelmesség útját, csupán az igazság isteni mércéjét tárja elénk. Ha például meg akarunk tanulni autót vezetni, akkor nem elég, ha a KRESZ-t tanulmányozzuk, mert ott csak a közlekedéssel kapcsolatos szabályok találhatók meg. Ha magát a vezetést akarjuk megtanulni, keresnünk kell egy oktatót, aki tanácsolni és irányítani tud minket, és be kell ülnünk az autóba. Hasonlóképpen az Isten iránti engedelmességet sem tanulhatjuk meg a törvényből. Ehhez személyesen Istent kell segítségül hívnunk, és ennek mintegy „eszköze” a hit. A hit nem más, mint az egyetlen módja annak, hogy igazakká váljunk. Az igazság ugyanis az Isten iránti teljes engedelmességet jelenti.

Jézus Krisztus az emberiség összes bűne és engedetlensége hordozójává vált, azért jelentőségteljes, mert életében teljes engedelmességet tanúsított Isten akarata iránt. Tökéletes áldozat volt tehát, akinek nem volt saját bűne, és mind a bűnhordozást, mind az áldozati halált önként, szeretetből vállalta. Ez a garancia arra, hogy szenvedése csakis másokért, azaz értünk történt, míg szenvedése által teljesítette a törvény követelményét, hogy a bűnért valakinek bűnhődnie kell. Az átkot – tehát a világ és benne az ember tökéletlenségét – közbenjárása által egészen addig hordozza, amíg az egész világot megtisztítja a bűntől, de eközben nem szennyeződik be a bűnnel, sőt jelenlétével megtöri annak hatalmát. Amikor Krisztust beengedjük az életünkbe, akkor elfogadjuk, hogy értünk halt meg, és személyes bűneink hordozójává válik, miután egyszer az egész világ bűnéért elszenvedte az áldozati halált a kereszten. A világ Megváltójából személyes Megváltónkká válik, amikor élő kapcsolatba kerülünk vele. Így lehet közösségünk áldozati halálával, amikor az iránta érzett hálás szeretetből befogadjuk Őt. Egyszerre fogadjuk el áldozati halálát, amellyel közösséget vállalunk, valamint tökéletes életét, hiszen a megfeszített és feltámadt Krisztust fogadjuk be egy személyben.

Krisztus a Szentlélek által nyert új életet, és ugyanez a Lélek elevenít meg minket is, amikor Krisztust befogadjuk. Amikor Pál a Lélek ígéretéről beszél, akkor pontosan ezt érti rajta: Isten már Ábrahámnak megígérte, hogy Krisztusban megáldatik a föld minden nemzetsége, és ez a megszentelődés a nekünk ajándékozott Szentlélek által történik. A Lélek tesz bennünket képessé arra az engedelmességre, amire a természetünk önmagától nem képes, ahogyan ez Jézus földi életében is történt.

Üdv. Péter

"Krisztus nem a törvénytől magától, hanem a törvény átkától szabadít meg. A törvény továbbra is érvényben marad, ám már nem a kárhoztatása sújt minket, hanem lehetőséget kapunk a betöltésére, Jézus Krisztus szabadító munkája által."

Ezt én sem tartom a Biblia fényében elfogadható és ésszerű érvelésnek, hiszen egyértelmű, hogy a Biblia arról beszél, hogy a szó szerinti Törvény érvényét vesztette, hiszen pl. a Mózesi Törvény szerves része volt az is, hogy halálra kellett kövezni a szombat szegőket. Örülhet hát mindenki, hogy NEM vagyunk már a betű szerint értelmezett Törvényszövetség alatt.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden törvényt és szabályt kidobva, jön az anarchia. Nem, erről szó sincs, hiszen a Görög Iratokban is jó néhány főbb törvény szerepel, de mint "Krisztus törvényei", melyek sokkal inkább az isteni alapelvekre, mintsem a betű szerinti törvények, paragrafusszerű betartására épülnek.

A Törvény csak "árnyék volt", ahogy a Biblia fogalmaz - ugye nem akarunk árnyékra vetődni?!

Tetszett nekem Péter alapos magyarázata, de a 01:03-kor válaszoló tömörebben és lényegre törőbben fejezte ki: nem igazabbá, hanem új teremtéssé kell válnunk.

Krisztus betöltötte a törvényt (nemcsak átkait vette magára).

2,15 "..miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában."

Tehát, nem magát a törvényt, hanem annak betöltőjét kell követnünk. Jól utalt a lényegre a kérdező: a törvény betöltése a Krisztus által gyakorolt szeretet. Aki szereti embertársát, az nem lop, nem öl, nem paráználkodik, nem önzés a motivációja, nem tiszteletlen, nem megbélyegző, nem hamis tanú, hiszen embertársainak javát munkálja.

Ez valóban sebezhetőségnek, gyengeségnek tűnik, de mivel a Krisztus-követés önkéntes mozgalom volt az elején (és ma is az), szükségesé vált a társadalmi törvényekkel gátat szabni az anarchiának. Sajnos, nem sikerült valami jól, és ez éppen a névleges = képmutató, szertartásos, intézményesült kereszténység eluralkodása miatt alakult így.