Szerintetek a Pápa Krisztus földi helytartója? (többi lejjebb).

Nem.

Jézus soha sehol nem mondta, hogy egy földi helytartót fog kinevezni a nyája fölé.

Egy ember nem is tudná ezeket felügyelni.

Az apostoli időkben ezért gyülekezeteket hoztak létre, és pásztorokat, véneket neveztek ki akik arra voltak képesítve, hogy támogassák a gyülekezetben levő keresztény személyek szellemi jólétét, és problémák esetén ne kelljen egy embernek minden hova elutaznia, hogy kezelje az ügyeket.

Hanem az ott szolgáló kinevezett véneknek kell felvigyázni.

(Héberek 13:17) 17 Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek, mint akik számot fognak adni; hogy ezt örömmel tegyék, és ne sóhajtozva, mert az károtokra lenne.

(1Tesszalonika 5:12) 12 Kérünk pedig benneteket, testvérek, hogy legyetek elismeréssel azok iránt, akik keményen dolgoznak közöttetek, és elöljáróként szolgálnak titeket az Úrban, és intenek benneteket;

(Cselekedetek 20:28) 28 Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg.

(Héberek 13:7) 7 Emlékezzetek meg azokról, akik vállalják köztetek a vezetést, akik az Isten szavát szólták nektek, és miközben szemlélitek, milyennek bizonyul viselkedésük, utánozzátok hitüket.

Hogy egység legyen a gyülekezetekben különböző helyeken ezért a vének rendszeres oktatásban képzésben, részesülnek, hogy a gyülekezetekben ne legyenek szakadások, hanem egység,és szeretetet.

ezt a munkát, pedig bármennyire is nullás lesz a válaszom, a földön kinevezett Hűséges rabszolga osztály irányítja,aki hű marad a biblia erkölcsi és egyéb téren kiadott magas irányadó mértékeivel, és nem hígít ezeken, ettől hűséges.

(Máté 24:45, 46) 45 Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? 46 Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt!

Kemény Munka, de áldásos.

"Jézus soha sehol nem mondta, hogy egy földi helytartót fog kinevezni a nyája fölé."

Eddig ezt többen irtatok. Nos, en nem tudok idezni a Bibliabol, mert nem tanulmanyozom, de kb 30 eve rendszeresen jartam romai katolikus misekre vasarnaponkent, es onnan "visszhangzik" ez a fülembe:

"te Peter vagy, azaz köszikla, es rad epitem a nyajamat".

Ezutan arrol esik szo a peldabeszedben, hogy rabizza a nyajat, azaz az embereket, igy mondta a pap misen. Fogalmam sincs, szo szerint hogy es hol van ez a Bibliaban, emiatt nem tudok utananezni. De az biztos, a Jehova bibliat kicsit mas szavakkal atirtak, igy ök ezt mashogy ertelmezik. Ha megirjak, hol van az ö bibliajukban (ök ezt kivülröl fujjak), meg tudjuk nezni pontosan, hogy van a mienkben. En szeretek rola magam meggyözödni, befolyasok-megbeszelesek nelkül, es ha kell, kerdezek (de nem "megbeszelek" masok altal elöre irt kerdeseket) - ezt javaslom masnak is.

A régi protestánsok szerint Jézus Krisztus Máté 16:18-ban helyütt nem Pétert teszi meg az Egyház alapjává, hanem vagy azt a hitet, melyet Péter ünnepélyesen vallott az összes apostolok nevében, vagy épen sajátmagát, ama hitnek tárgyát.

Felelet. Erre a magyarázatra, amennyiben kizárólagos akar lenni, a szöveg nem nyújt semmiféle fogódzó pontot. A régiek még hivatkozhattak a görög és latin szövegben a Petrus és petra különbözőségére, és gondolhattak arra, hogy petra vagy Krisztus vagy a Krisztusban való hit, és Petrus Simonnak, Jónás fiának neve. De az eredeti arám szövegben mindkét helyt csak kefa, kőszál áll (a régi görög nyelvben is πέτρος, πέτρα egyaránt szerepel kőszál jelentésben). Tehát mindkét esetben ugyanaz a valaki a kőszál. És az összefüggés nem hagy kétséget az iránt, kire gondol az Üdvözítő mint Egyházának alapjául szolgáló kőszálra: Szavai Péterhez és kizárólag ő hozzá vannak intézve, amint kétséget kizáró módon kitűnik a szavak antithetikus (ellentételes) szerkesztéséből. Péter megvallja: Te vagy a Krisztus; Krisztus feleli: te meg kőszál vagy. Tehát ez a hely nem állítható párhuzamba ama szentjánosival, hol az Üdvözítő az evangélista világos értelmezése szerint saját testének templomáról szól. Nem támogatja a régi protestáns fölfogást Szent Pálnak az a kijelentése: «Más alapot senki sem vethet azonkívül, amely vettetett, mely a Krisztus Jézus»; (1Kor 3:11) mert Krisztus az ő Egyházanak csakugyan elsődleges és láthatatlan alapja (fundamentum principale); de ez nem zárja ki, hogy Péter, sőt vele egységben a többi apostol is az ne legyen:(Ef 2,20) másodlagosan és tőle való állandó függésben; éppúgy mint az a tény, hogy Krisztus az igaz világosság, nem akadály arra, hogy alkalomadtán apostolait is annak ne nevezze.(Mt 5,14) Hisz Jézus Krisztus adományozásai isteni tevékenységek; amit tehát a teremtményeknek ad, azt maga is megtartja; amit teremtmény által tesz, azt teremtői módon elsődlegesen maga nem szűnik meg művelni.

Simon volt Péternek eredeti neve. A jelképes Péter nevet Krisztus adta neki már előbb. (L. Ján. 1, 42.) Jónás fia arámi nyelven Bar Jona. (L. Ján. 1, 42.) Péter atyja máshol Jánosnak neveztetik. (Ján. 21,15. skk.) A Jónás és János név nem azonos, de Krisztus idejében azokat úgy látszik a közhasználatban összecserélték. Test és vér a rabbik szólásmódja szerint annyit tesz, mint ember, különösen a testi vagy az érzéki, természetes ember. (L. Kor. I. 15, 50. Gal. 1, 16. Ef. 6, 12.) Krisztus tehát azt akarja mondani : Hogy én Messiás és Isten fia vagyok, arra nem gyarló ember tanított (vagy nem a te érzéki természetes és emberi eszed vezetett rá) téged, hanem mennyei Atyám nyilatkoztatta azt ki neked. S boldog vagy, hogy e kinyilatkoztatás előtt megnyitottad eszedet és szívedet. Jézus tanításából és csodáiból már látható volt, hogy nagy próféta ; de hogy Messiás vagy épen Isten fia, az csak isteni kinyilatkoztatásból volt felismerhető. Ennek határozott és bátor megvallása pedig már az isteni kegyelem különös műve volt. Igaz, hogy már előbb Natánael (Ján. 1, 49.) és a többi apostol (Máté 14, 33.) Krisztust Messiásnak, sőt Isten fiának vallotta, még inkább csak homályosan sejtve és ingadozva vagy pedig képletes értelemben. De Péter már az Atyával egylényegű Istennek, valóságos isteni személynek vallotta. A többi apostolban ez a hit még csak lappangott.

Péter, arámi nyelven, melyen Jézus apostolaival beszélt, Kéfa, ami annyit tesz, mint kőszikla. A Péter tehát jelképes név, mely jelenti a sziklát, melyre a földi, látható egyház építve van. Krisztus szavaiban itt szójáték rejlik, mely a görögben, latinban és más nyelvekben elhomályosodik, de szembetűnő volt az arámi nyelvben, hol az így hangzott: Te Kéfa (= Péter = szikla) vagy, és e Kéfára (= sziklára) építem egyházamat. (A szójáték legjobban visszaadható franciául, hol ugyanazon szó jelenti Pétert és a sziklát.) Krisztus nem Péter hitét tette az egyház alapjává, hanem magát Pétert az ő hitéért. Némely protestáns szerint mikor Krisztus e szavakat mondta, nem Péterre, hanem önmagára mutatott. De erről a szöveg mit sem mond, s az így magyarázott helynek semmi értelme sem volna, mert világos, hogy Krisztus Pétert akarja megjutalmazni hitvallásáért. Anyaszentegyház a görög és latin ecclesia (héberül kahal) annyi mint gyülekezet. Az újszövetségi Szentírásban itt fordul elő először. Krisztus az egyházat épülethez hasonlítja, amely hasonlat Szt. Pálnál is gyakori, és azóta az egyházban általános. Ε szavakban tehát ki van fejezve Péter egyházfősége (latinul primátus). Tényleg Péter mindig mint az apostolok fejedelme és az egyház feje szerepel a Szentírásban. (így pl. Máté 10, 2. Csel. 1, 15; 2, 14; 4, 8; 15, 7. Gal. 1, 18; 2, 7. sk.) A többi apostol is neveztetik néha az egyház alapjainak és oszlopainak, amennyiben ők is Péterre támaszkodva az egyház épületét tartják. (Gal. 2, 9. Ef. 2, 20. Jel. 21, 14.) Péter egyházfősége nem szorítkozott az ő személyére, hanem utódaira, a római pápákra is átszármazott. Mert az egyház alap és fej nélkül nem maradhatott. Az egységes fej volt és van ma is hivatva, hogy az egyház egységét minden körülmények közt fenntartsa. A pokol (a görögben : Hádes) kapui. A kapu a régi keleti városok bástyájának legjobban megerősített része, melyen belül oszlopcsarnokos piac volt, ahol többi közt az államügyeket és bíráskodást intézték. A pokol kapui tehát annyit tesz, mint a pokol hatalma, az ördög ereje. (A törökök is fényes portának vagy kapunak hívják a maguk kormányát és hatalmát.) Mások szerint a pokol itt az alvilágot jelenti, ahol a régiek felfogása szerint a holtak lelkei tartózkodnak. A kifejezés tehát itt is azt jelentheti, hogy az egyházon a halál, az enyészet hatalma soha erőt nem vesz.

Annak az embernek, akihez Jézus a Mt 16,18-19-ben beszél, mi volt a neve ezen versek előtt? Mi lett a neve a versek után? Mi a jelentése a nevének? Milyen nyelven beszélt Jézus? Jézus beszélt nyelvén hogyan hangzott ez a név? Mit jelent ez a szó? Lehet-e adni egy nőnemű nevet egy férfinak? A Bibliában más embereknek is megváltoztatták a nevét? Milyen jelentősége volt a névváltoztatásnak a zsidók életében? Milyen szimbolikus tárgyat adott ugyanitt Jézus ennek a férfinek? Mit szimbolizál ez a tárgy? Mit szimbolizál ez a tárgy az Iz 22-ben? Megkapta-e más is ezt a tárgyat? Mit jelent „oldani és kötni”? Mire vonatkozhat ez?

Jézus azt arámul így mondta Simonnak: "te "Kepha" vagy, és én ezen a "Kepha"-n építem fel egyházamat." Az arámban a "Kepha" masszív követ vagy sziklatalajt jelent. Jézus (és Máté is) arámul beszélt, s Jézus arámul nevezte el Pétert (vö. Jn 1,42). Nem Petrosnak hívta őt, hanem Kepha-nak. Szent Pál, a Gal 2,7-8 kivételével, mindenhol így is hívja Pétert. A későbbiekben a görög nyelvterületen kibontakozó egyházban azonban, hogy görögül is érthető legyen, hogy mit jelent maga a Kepha név, lefordították görögre, Petroszként. (Már maga az a tény, hogy egy nevet lefordítanak egy másik nyelvre, és nem ugyanolyan formában használják, azt jelenti, hogy nem pusztán egy személynévről van szó, hanem egy metaforikus jelentésű hivatali névről.) Ez a fordítás egyetlen egy módon volt lehetséges, úgy, hogy Petros-nak fordították. Miért nem Petrá-nak, ami kifejezetten a sziklát jelenti? Mivel a petra szó nőnemű. Simont egy nőnemű névvel ellátni egyértelműen furcsa lenne, nem? Azonban a petra szónak van egy hímnemű változata is, ez a petros. Így lett a mondat első Kephá-ja Petros-szá, míg a második kepha petrá-vá. (azaz: te "Kepha" vagy, és én ezen a "kepha"-n építem fel egyházamat = te "Petros" vagy, és én ezen a "petrá"-n építem fel egyházamat.)

Tudjuk, hogy Jézus anyanyelve az arám volt, és arám nyelven beszélt - továbbá a legkorábbi egyházatyák arról tanúskodnak, hogy Máté eredetileg arámi nyelvén írta meg az evangéliumát, a fennmaradt görög szöveg pedig egy fordítás. A görögben pedig ugyanannak a szónak a két nyelvtani nemű változata található:

Petrosz: hímnemű, hiszen Simon/Péter/Kéfás férfi volt, így értelemszerűen hímnemben kell Kéfás szót görögre fordítani.

Petra: Nőnemű alak, hiszen az Egyház, görögül Ecclesia szó nőnemű, így ahhoz hasonul.

Hasonló példát ismerünk mi is:

Patikus -> Patika.

Ugyannak a latin szónak a hím- és nőnemű alakja, mégse állítja senki, hogy a patikusnak semmi köze a patikához... :-)

„Teljes mértékben elfogadhatónak tartom, hogy Jézus Péterről beszéljen, mint akire az Egyházat építi. Egyrészt azért, mert máshol is azt állítja a Biblia, hogy az Egyház az apostolok és próféták alapjára épül: “Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2:20-22, MBT). Pál és Jézus véleményem szerint ugyanazt fogalmazza meg. Jézus kicsit tovább megy, mert Péternek különleges szerepet ad, és kiemeli őt az apostolok között (ld. Mt 16:19; de később, a Jn 20:23 hasonló szereppel ruházza fel a többi apostolt is). Másrészt pedig, érdemes magát a bibliai nyelvet is megnézni. Jelen esetben olyan helyzetbe kerültünk, hogy nem elég a görögöt megnézni, hiszen Jézus nem görögül mondta Péternek, amit mondott, hanem arámiul. A göröggel lehet machinálni, hiszen abban más szó szerepel Péternél (petrosz), és más a kősziklánál (petra). Az arámban azonban egyetlen szó van mindkét kifejezésre, mégpedig a kipha (ebből származik a “Kéfás” alak), és valószínűleg Jézus ezt használta a Mt 16:18-ban kétszer. Tehát véleményem szerint Jézus Pétert nevezi itt a sziklának, amire az Egyház épül.” (infaustus protestáns blogger)