Miért pártolja annyira Izraelt a Hit gyülekezete?

Bibliaversek, amik idetartoznak:

- Jelenések könyve 2:9

- 1Tessz 2:15-16

- 2Kor 3:13-16

- Titusz 1:14

Az a két állítás, miszerint „a kereszténység az egyetlen igaz vallás” és hogy „a zsidók megmaradnak Isten választott népének” (ebben a formában, megtéretlenül) nem fér össze egymással, ellenkezik az ellentmondás elvével. Ha két ilyen egymásnak ellentmondó állítást akarsz összebékíteni mindenképpen az egyik (ez esetben az első) állítás rovására teheted ezt. Ez a baj a Róma-levél (különösen annak 11. fejezetének) szélsőséges filo-judaista értelmezésével, amely csak az elejét hajlandó meglátni, majd azt körömszakadásig ismételgetni: „Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla.” A szövegkörnyezet alapján a kérdést úgy kell olvasni, hogy vajon teljesen és egészen elvette-e Isten Izraelt? Erre feleli Pál, hogy Isten nem vetette el az egész zsidó népet, és még a fejezetben leszögezi, hogy mire vonatkozik az a nem teljesen: Izrael között csak a választottakat nem vetette el, azokat akik megtérnek. És azt is leszögezi a zsidókról, hogy „ők az evangéliumot tekintve ellenségek”. Szent Polikárp vértanúságának történetéből is kitűnik, hogy a keresztények árulói és vádlói sokszor a zsidók voltak, akiket a Jelenések könyve ezért a sátán zsinagógájának mond. Ami Izraelből Isten szemében jó illetve pozitív volt, az mind átment az Egyházba, és így az Egyház örökségének, kincsének részét képezi. És noha igaz, hogy van arra vonatkozólag prófécia, hogy a zsidó nép nagy része az idők végén be fog térni az Egyházba, és ők így üdvözülni fognak, arra is van prófécia, hogy az Antikrisztus, a bűn embere is egy zsidó lesz, aki majd megpróbálja a templomot újjáépíteni.

Pál apostol azt mondta a Krisztus-tagadó zsidókról, hogy „az evangéliumot tekintve ellenségek”, „Isten előtt nem kedvesek”, „már rajtuk is az Isten haragja” és hasonlók, János meg éppenséggel azt mondta ezekről, hogy „zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája”.

Az egész Ószövetséget Isten a Messiás előkészítésére rendelte. Különleges módon kiválasztott egy népet a többi közül, és megajándékozta kinyilatkoztatásával, törvényével és ígéretével, amely szerint belőle fog támadni az eljövendő Megváltó. És amikor ez a Megváltó fellépett, tulajdon népe vetette el. „Tulajdonába jőve, de övéi őt be nem fogadák.” (Jn 1,11)

Krisztus kereszthalálával meghasadt a templom függönye, az Ószövetség eltöröltetett, és a Megváltó átdöfött oldalából megszületett a minden népet, kultúrát, fajt és szociális különbséget felölelő Egyház, a katolikus. Ezáltal azonban napjaink zsidói nemcsak hogy nem idősebb testvéreink a hitben; hanem inkább bűnrészesek az istengyilkosságban mindaddig, amíg Krisztus istenségének megvallása és a keresztség által el nem határolják magukat őseik bűnétől. Ezzel szemben a liberális keresztények azt állítják, hogy, hogy Krisztus szenvedésének eseményeit nem lehet a zsidóknak rovására írni.

Megegyezik-e ez az első pápának, Szent Péternek tanításával, aki a zsidóknak különbségtétel nélkül kiáltja oda, hogy megölték az élet szerzőjét? (ApCsel 3,15) Az Ószövetség hívő zsidói, Ábrahám, Izsák, Jákob, ők a mi idősebb testvéreink a hitben, és mi, keresztények vagyunk az ő lelki fiaik, mert mi hiszünk a megjelent és Egyházában köztünk élő Messiásban, akinek eljövetelét Ábrahám, Izsák és Jákob hitték, remélték és áhították.

Szomorúan látjuk, hogy ha a pápa egy zsidó zsinagógába megy. Szomorúan látjuk, hogy II. János Pál pápa a különböző világvallásokat Assisibe hívja közös imára a békéért. Melyik istenhez fognak egyáltalán imádkozni? A hinduizmus és a buddhizmus istenségeihez, akiknek nincsenek is személyes isteneik, akiknek istenségei magával a teremtéssel azonosak? Vagy Allahhoz, aki éles ellentétben áll az élő Szentháromsággal? A mi Istenünk, kedves barátaim, a megfeszített és feltámadt Jézus, a háromszemélyű Isten. Nem ismerünk semmilyen más istent.

Olvasd el ezt: [link]

Meg ezt is: [link]

A mai rabbinikus judaizmus nem kinyilatkoztatott vallás, mégha kinyilatkoztatott vallási szövegekkel (Tanakh) is operál. Ahogy a protestantizmus sem kinyilatkoztatott vallás, hanem tévvallás, mégha elfogadja a Szentírás inspirációját.

Ui. a Katolikus Egyházon mint Misztikus Testen keresztül értelmezi kizárólag tévedésmentesen azt a Szent Lélek. (Ez nem jelenti azt, hogy nem-katolikusok igazságokat nem ismernének föl a Szentírásból.)

Huber Lipót kiváló művéből (Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről, Kalocsa, 1933., 41-42. old. 1. lábjegyzet) idéznék, aki a kecskemét-bácsi főszeminárium biblikus tanára volt:

A rabbinizmus szerint a Messiás sem szenvedni, sem erőszakos halállal nem fog kimúlni. Ámde mivel a próféták nem egy helyen kivált Izajás 53. fejezetében oly világosan jövendölnek a szenvedő Messiásról, hogy ezt tagadni lehetetlen, a rabbik a Kr. u. III. század óta furcsa megoldásul két Messiás felvételét eszelték ki. Ugyanis megkülönböztették egy kisebbrangú, szenvedő Messiást, és a tulajdonképpeni, győzeldelmes Messiás-királyt. Ha a Messiásról van szó a zsidóknál, akkor közönségesen ez utóbbit értik.

A kisebb méltóságú Messiás szerintük az egyiptomi Józsefnek, illetőleg egyik fiának, Efraimnak lesz ivadéka, amiért is Ben-Jószéf-nek (József fia) vagy Ben-Efraim-nak (Efraim fia) hívják. Ez meg fogja előzni a tulajdonképpeni Messiást, hogy ennek uralmát előkészítse; vissza fogja terelni hozzá Izrael elszakadt tíz törzsét; azonban az antimessiás (Armillusz) elleni harcban elesik (ezt csak a tulajdonképpeni Messiás fogja legyőzni), de a népek szolgálatában elszenvedett halálával kiengeszteli "Jeroboámnak" (Izrael 10 elszakadt törzsének) bűneit. (V.ö. G. H. Dalman, Der leidende und der srebende Messias der Synagoge im ersten nachristlichen Jahrtausend. Berlin, 1888.)

A zsidó tanítás szerint a tulajdonképpeni Messiás, az igazi Szabadító (goél) és nagy Messiás-király (malka Mesicha) Dávid ivadéka lesz, és ezért a Ben-David (Dávid fia) nevet fogja viselni. Ha ez a Dávid házából származó Messiás-király megérkezik (aminek idejét csak az Isten tudja), meg fogja buktatni a kevély "római világbirodalmat" (= a későbbi rabbinikus traktátusokban a pápista, római katolikus kereszténységet), összegyűjti a száműzöttségből (galút) a szétszórt zsidó népet s visszatereli ősi hazájába, palesztinába. Izrael meghalt jámborainak az alsó árnyékvilágból (Seol) való feltámasztása után visszaállítja a Szentföldön Izrael országát, amely ekkor nagy dicsőségre tesz szert. A Messiás-király ugyanis nagyszerűen felépíti a lerombolt Jeruzsálemet s benne még dicsőbben a (harmadik) templomot, amely ragyogásával messze felülmúlja majd a régi templomot. Jahvé kultusza megújul e templomban, s a város templomával középpontja lesz ezután nemcsak a Szentföldnek, hanem az egész világnak. A Messiás-király véres hadjáratot indít a világ összes nemzsidó népe ellen (tehát a katolikus keresztények ellen is), akiket meg fog hódítani, s adófizetőivé fog tenni; akik pedig nem hódolnak meg, s nem fogadják el a Noé-féle hét parancsolatot (közte a perszonális értelemben vett monotheizmust), azokat irgalmatlanul (férfiakat, nőket, gyermekeket) ki fogja irtani. A meghódított népek között terjeszteni fogja Jahvénak, az igaz Istennek ismeretét, úgyhogy egy részük fel is veszi a zsidó vallást, kivéve az "edomitákat" (= katolikus, pápista, római keresztényeket a későbbi rabbinikus traktátusokban), akik mint Isten ellenségei nem részesülnek ebben a kegyelemben. Minden nép szolgál majd a Messiásnak, minden király hódol neki; s így a megdöntött "római birodalom" (= katolikus, pápista, római kereszténység, a későbbi, rabbinikus traktátusokban) helyére Izrael egyetemes világbirodalma lép. A meghódított népek gazdag zsákmányát és ajándékait a Messiás szétosztja a zsidók között, akik mérhetetlenül meggazdagodnak, mert minden nemzet kincse kezeikbe gyűl, aminek folytán Izrael a dicsőséges Messiás-király országában a legnagyobb földi boldogságot kezdi élvezni. Béke uralkodik az emberek között.

_____________________

Röviden ennyit idéznék.

Az antikrisztusi tanban pont az lesz a satanizmus, hogy "Jézus" nevével fog takarózni. A csúnya gonosz "római" keresztények félreértették a derék Jézust, akit különben is a római hatóságok öltek meg. A hitgyüli sátánista propagandája is ezt súlykolja már, bagatelizálva Szanhedrinnek a zsidó nép nevében vállalt ("az ő vére rajtunk és utódainkon") felelősségét. ez utóbbit sugallja az aposztata, iskarióti-imitáció Vermes Géza álprofesszorikus prekoncepcionalista, áltudományos sátánizmusa, aki Jézusban csak egy "derék zsidót embert lát, akit a csúnya rómaiak öltek meg, s a későbbi dogmatikus egyház félreinterpretálta".

Aztán mondják, igen tévedtünk, persze, Jézus Ben-Jószéf volt, egy igaz izraelita, de az edomita katolicizmus téved róla, nem Isten Fia abban az értelemben. Mit mond János apostol? Aki tagadja, hogy Jézus az Isten Fia, az az Antikrisztus!

Ez lesz az igazán sátáni trükk...

Így betlejesednek Jézus szavai...

"Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam." (Jn 16: 1-4)

A hitgyüli és a karizmatikus és liberális álkatolikusok zsidóimádata (nem tisztelete) a rabbinikus, krisztusgyalázó, farizeus-utód ál-vallás mániájuk a halál vallása. "Tegyél egy üzenetet a siratófalba..." Áll az oldalukon. Miért dug a pápa és minden politikus üzenetet oda? Van ebben remény? A harmadik kőtemplomot a Sátán rabszolgája, az Antikrisztus fogja újjáépíteni!

Miért végez ott "tisztelet" a pápa, holott a Szentlélek tévedhetetlenül megnyilatkozván a Firenzei Zsinaton keresztül megmondotta, hogy aki Krisztus kereszthalála után reménységet helyez az ószövetségi szertartásokba, az a kárhozatát szolgálja, ha meg nem tér eszementségéből.

Erre sabbatholnak a szerencsétlen Nyolc Boldogságosok!

Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Krisztus irgalmával tekintsünk a Sátán által elvakított embertársainkra! Akik Isten Egyháza helyett a Sátán zsinagógáját szolgálják, akár önhibájukon kívül. Isten irgalmazzon nekik! Ez az igazi ellenségszeretet, és az emberek tragédiája, akik a Krisztust keresztre juttató rabbik, és a bábeli önimádatban fetrengő pogányság elvakíttatásában élőhalottként vegetálnak.

Üldözni fogják az igaz keresztényeket, a zsidók is megoszlanak majd mint nép, mint az Egyház legelején. Egy részül igaz izaelitaként elismeri Jézust, mint Isten Fiát, a Messiást, akiket könyörtelenül üldözni fognak az Antikrisztus csatlósai. Ez lesz a sorsa a pogány-keresztényeknek is.

De ne felejtsük! Jézus a dicsőségben uralkodó Király is! Egy rövid szrongattatás után már nem a betlehemi Csillag fogja jelezni az emberségébe rejtett természetét, hanem mint a Napkeleti Virradat, Átistenülve Fog trónusán megjelenni az Istenember, a pantokrator, és az Antikrisztust elfújja Leheletével!

Az igaz harmadik, Örök Templom az Eucharisztia, akinek testében és vérében mi vagyunk az Igaz Izrael!

- - - -

A talmudista farizeizmus egy másik Izrael az előkészületi kor mozaizmusához képest, mely utóbbinak igaz beteljesedése az Egyház. A talmudista rabbinizmus csak a KÜLSŐSÉGEK egy részében (körülmetélés, szombat megülése, étkezési szokások) azonos a bibliai mozaizmussal. Szent Ágoston szavaival úgy viszonyul az igaz Izraelhez (az Ószövetséghez és az Egyházhoz), mint a hernyó a pillangóhoz és a bábhoz:

+ hernyó => ősatyák (Ábrahám, Izsák, Jákob)

+ báb => mózesi szövetség

+ kikelt pillangó => Egyház

+ a báb váza => a talmudista rabbinizmus, a farizeusi csoport, Jézus Krisztus ellenségeinek utódai

- - - - -

Aquinói Szent Tamás a zsidók polgári kormányzásának kérdését a katolikus keresztény erkölcstan fényénél egy hozzá intézett levél kérdéseire válaszolva taglalta. Megjegyzi, hogy válaszai nem bírnak megfellebbezhetetlen jelleggel, a viszonyok változása mellett újragondolandók, illetőleg a kérdéssel behatóbban foglalkozó teológusok, jogászok véleménye kikérendő.

Ennek ellenére nem mondhatjuk azt, hogy a katolikus erkölcstan fényénél minden magyarázat nélkül elvethetőek, illetőleg túlhaladhatóak ebbéli nézetei teljes egészükben.

A zsidóság az orthodox rabbinikus judaizmus értelmezése szerint Isten büntetése végett él a népek között szétszórva. Ezt vallotta a kereszténység egyetemlegesen a XIX. századig, és a katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinatig bezárólag. Annak ellenére, hogy a bűn és büntetés üdvrendi jellegéről gyökeresen mást vall a farizeuspárt utóda, a rabbinikus judaizmus, és mást az egyetemleges kereszténység. A zsidóság egyrészt vallási közösség (zsinagóga), másrészt népi közösség (ethnosz), pontosabban egy ethnoszhoz kötött vallás. Lehetőség szerint (potencialiter) a zsidó vérségi leszármazás tesz valakit zsidóvá, aminek megerősítése a férfiak esetén a körülmetélés. N.B. a férfi és a nő nem azonos természetű lélekkel bír az orthodox zsidóság felfogása szerint, a női lélek nem csupán más (amint a kereszténység is vallja), hanem ontológiailag kisebb értékű – átmenet az „ember” (férfi) és az „állat” lelke között.

A zsidóságból való kitérés egyben a népiségből való kitérést is jelentette a középkorban mind a két fél részéről. Bár potencialiter zsidó marad a zsidó felfogás szerint a hitehagyó zsidó is, de természetszerűleg a keresztény közösségben generációk alatt fölolvad ez a lehetőség.

Ennek megfelelően értelmezhetjük helyesen a zsidók kormányzásáról tett megjegyzéseit az Angyali Doktornak. A felvilágosodással beköszöntött „zsidó emancipáció” így orthodox zsidó és katolikus keresztény szempontból értelmezhetetlen. A zsidók külön jogállású közösségnek számítottak a keresztény társadalomban. Ez különben is a nem-zsidók másodrendűvé fokozásához vezetett csupán, hisz a kialakuló finánckapitalizmusban a zsidóság rátette ütőerét a világgazdaságra uzsora-rendszerű bankházi hálózatai révén, a napóleoni háborúk után. Az uzsorakamatot (kamatos kamat) még a XVIII. században is mint erkölcstelen, üldözendő és büntetendő tevékenységet elítélte az Apostoli Szentszék.

A Rómaiakhoz írt levél 11. fejezete egyáltalán nem arról szól, hogy a testi Izrael továbbra is mint választott közösség lenne, mert két egyház nem létezhetik. Ez azt mondja, hogy nem vetette el a zsidókat TELJESEN, vagyis a kereszténnyé lett zsidókat nem. Isten nem vetette el az ő népét, amennyiben előrelátta, hogy annak egy része mindjárt kezdetben, és az idők végezetével (25. 26. v.) a nép egész tömege szabad akaratból elfogadja a hit kegyelmét, és így az ő népe lesz. Mégis itt az apostol, mint a következőből kitűnik, közvetlen ama keveseket tartotta szemei előtt, kik mindjárt eleinte hittek Krisztusban.

Vagyis Isten nem vetette el _teljesen_ a zsidó népet, mert a _maradék_: maga az Apostol és sok más hívő zsidó Isten kegyelméből eljutott a messiási üdvösségre.

A zsidóság megszűnt választott nép lenni, sőt azóta a Sötétség erőit segíti a farizeuspárt utódainak vallása, vakok, és imádkozni kell értük, hogy megtérjenek:

„Imádkozzunk a hűtlen zsidókért is, hogy Urunk, Istenünk távolítsa el a lepelt szívükről, hogy ők is megismerjék Urunkat, Jézus Krisztust. — Mindenható örök Isten, ki még a hűtlen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, amelyeket e nép vakoskodásának elhárításáért neked felajánlunk, hogy megismervén igazságodnak világát, amely a Krisztus, a rajtuk uralkodó sötétségből kiszabaduljanak.” „Tekints végül irgalmas szemeiddel ama nép gyermekeire, amely oly soká volt a Te választott néped; hajdan átokként fejökre hívott szent véred harmatozzon le rájuk is, mint a megváltás és az élet forrása.” „Jóságos Isten, irgalmasság Atyja, Mária Szeplőtelen Szűz, a pátriárkák s a szent apostolok közbenjárása által esedezünk Hozzád, vess irgalmas tekintetet Izrael maradékaira, hogy egyetlen Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megismerésére eljussanak és a megváltás drága kegyelmének részeseivé legyenek.” „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”

----------------

A kinyilatkoztatásnak az emberi szerző csupán eszköz oka (causa instrumentalis), míg az Isten az alapvető oka (causa principalis): a Favágó és a balta viszonya áll fenn. Emberi szóba öltözött isteni Szó a Szentírás. Ezért valódi értelmét is az adja, mit akart az isteni szerző közölni az emberen keresztül. Így az, hogy Isten szabadon a zsidó népen keresztül nyilatkoztatta ki az akaratát, és a zsidóság ezt Jézus Krisztusban elvette, aminek következtében a zsidóság a harmadik és leghosszabb száműzetését éli át a népek között mint az evangélium kerékkötője, nem a kereszténység ellen, hanem épp mellette bizonyít.

Fontos probléma, hogy nem teszi meg a mai teológia, a mai keresztény papok és lelkészek többsége a hármas distinkciót. Ezek az alábbiak:

a) Az ókori zsidó nép és a mai zsidó nép (s így vallás) teológiailag nem azonos - a mai zsidó nép nem Isten választott népe, a választottság átszállt a minden népből és nemzetből meghívott keresztényekre. Ráadásul a választás nem az ábrahámi utódokra, hanem az ábrahámi utódra (aki „előbb volt mint Ábrahám”) vonatkozott elsődlegesen - a zsidóság hivatása volt előkészíteni az egész emberiségért küldött Szabadító útját. Ennyiben állt a választottsága, ami nem a saját természetéből eredt.

b) Az ószövetségi Szentírás és a farizeuspárti-rabbinikus Talmud közötti distinkció szükségessége.

c) Az ószövetségi anyagokban az időleges (ceremoniális és fegyelmi) előírások és az örök hit- és erkölcsbeli igazságok közötti megkülönböztetés szükségessége.

A kereszténység ezért isteni és nem zsidó eredetű vallás.

Mi lehet az oka annak, hogy Isten az Ószövetségben csak a zsidó néppel kötött szövetséget? Miért nem nyilatkoztatta ki magát minden népnek?

1. Isten kezdetben kinyilatkoztatta magát minden népnek. Ez az őskinyilatkoztatás (revelatio archaica). Ez aztán a bűn következtében elhomályosult az emberekben, és százfelé deformálódott, és deformálódik. Ennek az őskinyilatkoztatásnak a nyomai, hogy majd minden vallásban feltűnik a háromságos mozzanat, a megtestesülés, és az, hogy egy Szűz I(i)stent szül. Az etikai-morális kérdésekben is sok az átfedés. Épp ezt értik félre a szektások is. Nem a katolicizmus vesz át elemeket más vallásokból, hanem a katolikus hit éppen az, amire más vallások még emlékeznek a számtalan babonás és démonikus réteg alatt.

2. A bűn által megromlott emberiség már nem képes Istent közvetlenül "látni". "Nem láthat ember engem úgy, hogy életben maradjon." Ezért mindig bizonyos közvetítésre, előkészítésre van szükség. Erről Isten gondoskodik. Izrael népét Mózesben szólította meg, a föld népeinek választottait Izraelben. Minket "az új Izraelt" sem szólít meg közvetlenül az Isten, hanem a klérus által vezet, A világot sem szólítja meg közvetlenül, hanem a "választottakon" az Egyházon keresztül tanítja. Az más kérdés, hogy a világ nem akar tanulni.

3. Az Úr azt mondta Ábrahámnak: „a te ivadékodban - vagyis a te utódodban (egyben: Krisztusban!) - nyer áldást a föld minden népe”. Tehát a zsidókat nem önmagukért választotta ki az Isten(ez súlyos személyválogatás, sőt rasszizmus lenne), hanem azért, hogy a föld minden népe számára eljövendő Üdvözítőt befogadni kész vallási és társadalmi közeget alakítsanak ki. A zsidó nép kiválasztása nem öncélú, hanem szolgálat: a föld összes nemzetének szolgálata. Ebben áll a méltóságuk és nem a Talmud nemzeti és faji gőgjében. Ehhez még számos igehely tartozik (a teljesség igénye nélkül):

„Ivadékodban nyer áldást a föld minden népe” (Ter 26,4).

„Még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez” (Iz 60,1).

„El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, és a vezér az ő ágyékából, mígnem eljő az Eljövendő. Őrá várakoznak a nemzetek” (Ter 49,10).

„Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek” (Iz 11,10).

„Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak” (Iz 54,3)."

Az ószövetségi utalások Istenre úgy, mint „szövetség Istene”, a „teokrácia Istene”, „nemzeti Isten” elnevezések sem úgy értendők (miként azt, úgy látszik, a pogányok értelmezték, Izaj. 36, 18-20; 2Kir. 18, 30 s k.) mintha ti. Jahvé a zsidóknak olyan értelemben lett volna nemzeti istene, miként a pogány nemzetek mindegyikének megvolt a maga nemzeti Istene, hanem úgy, hogy az egész emberi nemet megváltani akaró Isten kiválasztotta ezt a népet és különös szövetséggel magáévá tette, még pedig azért, hogy általa részesítsen mindeneket az üdvben ("Salus ex Judaeis est", Jn 4:22), s így mintegy magva legyen a belőle majdan keletkező s az egész emberi nemet magába foglaló teokráciának: a messiási országnak.

Egyébként meg a Talmud is tiltja, hogy a zsidók Istentől függetlenül államot hozzanak létre és belefolyjanak a nemzsidó népek politikába: [link]

Egyébként meg hiába rugdossák sokan a Katolikus Egyházat, mert az igaz, hogy azt hirdette, hogy nem lehet egyszerre igaz a kereszténység és a judaizmus is (mint ahogy nem lehet a 2+2 egyszerre 4 is meg 5 is), de a zsidó embereket megvédte, és helytelenítette a zsidóellenes porgromokat és az erőszakot, a kényszerkeresztelésüket, sőt védő dekrétumot bocsátott ki a pápa a középkorban a zsidóknak: [link]

Tehát kijelentette, hogy a judaizmus hamis vallás, és a zsidó népnek Krisztushoz kell megtérnie, mindazonáltal a zsidó embereket nem szabad bántani.

[link]

47%-os, mit gondolsz hányan olvassák végig a regényeidet?

Még ah jól írsz és igazat, azt sem tudjuk meg mert túl hosszú. Tanulj meg lényegre tapintva rövidebben válaszolni.

Többek között azért, mert irtó nagy szüksége van ennek az országnak arra, hogy valaki megtegye ezt a kiállást.

lásd pl. [link]

és

[link]

Ha nem lenne az antiszemita, értelmetlen gyűlölködés ilyen mértékű ebben az országban, akkor lehet, hogy nekünk sem kellene ennyire hangsúlyozni ezt a témát.

De hadd mondjam el, és ezt nem én találtam ki, hanem izraeli politikusoktól és közéleti szereplőktől hallottam a saját fülemmel: ha nem lenne a Hit Gyülekezete Magyarországon, és az Izrael melletti kiállása, akkor külföldről nézve a legnácibb nemzet lennénk nemcsak egész Európában, hanem az egész világon. Ez pedig óriási szégyen, és örülök, hogy a HGY-nek az emiatti gyakori támadások ellenére is van mersze megtenni, amit meg kell tenni, és meg kellett volna 70 évvel ezelőtt is tenni.