Tanúk, adventisták! Hogyan értelmezitek a gazdag és Lázár példázatát?

Nos, csak válaszolok Péternek is. :) A válaszokat csak az igékre korlátozom.

"Meghalt azért Saul az ő gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak Igéje ellen, amelyet nem őrzött meg, sőt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze. És nem az Urat kérdezte. Ezért elvesztett e Őt, és adta az Ő országát Dávidnak, az Isai fiának." (I.Krón 10:13–14)

Ez az ige Saul bűnösségéről szól.

Jób 14:12-13 "Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!"

Sámuel is úgy viselkedett, mint akit álmából vertek fel. Igen, tudom, hogy Jézus áldozatáig a halottak lelkei aludtak. A Biblia mond valami érdekeset arról az időről, amíg Jézus halott volt, 1Péter 3:18-19:

"Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált"

Jób 19:25-27 (helyesbített fordításban): "Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára (a vég idején) az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testemben látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem"

Ez gondolom, helyreigazítása a Károlinak. Megnéztem a különböző fordításokat, valóban a többség hasonlóan írja. Ami igaz is, mind feltámadunk a testünkbe, abban szembesülünk Istennel a végítélet napján. Egyrészt köszönöm, hogy rámutattál ennek az igének az esetleges rossz fordítására (hamisítására?), másrészt nem kapcsolódik szerintem a témához, mert minden keresztény egyház hiszi, hogy testében meg fogja látni Istent.

Dán. 12:13 "Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén."

Lásd az előzőt. :)

II.Tim. 4:7-8 "Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését."

Ez is csak arról szól, hogy rendelt napja van, hogy mikor vesszük át a koronát.

Zsid. 9:27-28 "És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre."

Ez éppenhogy halál utáni megítéltetésre utal.

I.Kor. 15:29 "Különben mit cselekesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?"

Ez off, nem erről van szó.

Zsolt. 89:49 "Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált és megszabadítsa magát a Seolnak kezéből?"

Zsolt. 49:16 "Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem."

Ján. 5:21 "Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít."

Róma 4:17 "(A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket."

Ezekben sem arról van szó, hogy él-e a lélek a testtől függetlenül, miután a test meghalt.

Zsolt. 49:20: "[A halottak] soha nem látnak világosságot" - Vö. "Örök világosság fényeskedjék néki."

Zsolt. 115:17: "[A halottak] "nem dicsérik az Urat" – Vö: "Már ott fenn dicséri az Urat"

Ésa. 38:18-19: "sírverembe szállók nem dicsérik az Urat"

Zsolt. 115:17: "alászállnak a csendességbe"

Zsolt. 94:17: "lakoznak a csendességben"

Zsolt 88,11-13 – Ez az ige mintegy összefoglalóan szól az első halál állapotáról: a halál a "pusztulás helye, sötétség, a feledékenység földje."

Ezek ószövetségi igék, a halálról szólnak, de nem szólnak semmit arról, hogy mit csinál a lélek, ha csinál valamit. Sámuel reakciója passzol ehhez, hogy méltatlankodott, mert megzavarták nyugalmát.

Jób. 14:10-12 "De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból."

Ésa. 26:19 "Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl (az eredeti szövegben "ébredjetek fel") és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!"

Dán. 12:2 "És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra."

Máté 9:24 "Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt."

János 11:11-14 "Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt." és a 23-24. versek: "Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

Mondta néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon." A 25. vers helyesbített fordításban:

"Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, élni fog" ill. a 26. vers a helyes fordításban: "És aki csak él és hisz én bennemnem hal meg örökre"

I.Thessz. 4:13-14 "Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt."

(Lásd még: I.Kir 2:10; 11:43 stb., Ap.Csel. 7:60; I.Kor 15:6 stb.)

Megnéztem mindegyik igét. Mind arról beszél, hogy az emberi test, amkor meghal, olyan, mintha aludna, és majd egyszer fel fognak a halottak a testükben ébredni. A jános 11:26-ot megnéztem görögben. Jézus ezt állítja a benne hívő élőről, szó szerint idézem: "egyáltalán nem hal meg örökké." Ez kétértelmű számomra, kéne valaki, aki görög nyelvtanban jobban otthon van.

"Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak... Mind szeretetük, mind gyűlöletük immár elveszett... Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban (a sírban), ahová menendő vagy" (Prédikátor 9:7–8, 12).

"Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csendességbe" (Zsoltárok 115:17).

Ószövetségi igék, fentebb már mondtam a hozzávalót. :) Összefoglalom. A bűn következtében az emberek elkezdtek meghalni. Ez egy alváshoz hasonló állapot, hozzá való igéket tömegével hoztál. Ám már Sámuel megidézésénél megmutatkozott, hogy a Lélek élni tud Isten akaratából a testén kívül is. Nincs állítás, hogy nem Sámuel volt az, maga az idéző is megijedt, a magát Sámuelnek nevező személy pedig prófétált a következő napra, és ez be is teljesedett. Ezzel igazolva lett valós volta.

Jézus lelke, miután Jézus a keresztfán meghalt, elment a rab lelkekhez prédikálni nekik is, ezzel mintegy megadva a halottaknak is a kegyelem lehetőségét (1Péter 3.18:19) Ezután a megtérő lelkeket magával vitte a paradicsomba (Lukács 23:42-43). Ez idő óta az emberek halálukkor különítéletben részesülnek (Zsidók 9:28), ahol vagy üdvözülésre, vagy kárhozati szenvedésre ítélik őket (Lukács 16:19-31), és ez a rendszer az utolsó ítélettel véget ér, amikor minden istentelen a tűz tavába vettetik. A görög szöveg csak a fenevadról és a hamis prófétáról írja, hogy örökké gyötrődni fognak, ahol Jézus szavát a Károliban örök gyötrelemnek fordították, ott örök büntetést ír a görög szöveg. Ez, valamint a tűz tavában való osztályrész utal örök gyötrelemre, hasonlóan a fenevadhoz.