Hívők, hogy értelmezitek a negatív történéseket?

"Reinkarnációval értelmezhető. Van rá egy-két utalás a Bibliában is, de a keresztények inkább úgy magyarázzák, hogy ez a "te kereszted", vagyis próbatétel."

Megadnád pontosan, hogy hol utal a Biblia reinkarnációra, melyik igeversekben?

Keresztény szempontból válaszolok a kérdésedre.

Mivel a Bibliát én Isten szavának tekintem, úgy próbálom értelmezni a negatív történéseket, ahogy a Biblia értelmezi.

Az egyik legfontosabb megemlítendő dolog itt az, amit Jézus mondott a tanítványainak a "negatív történésekről".

Ez Lukács evangéliumában található:

"Luk 13:1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.

Luk 13:2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

Luk 13:3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek.

Luk 13:4 Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden [más] Jeruzsálemben lakó embernél?

Luk 13:5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek."

A történetben ahhoz hasonló eseményeket hoz fel példának, amit te is említesz a kérdésben: buszbaleset, tragédia, megmagyarázhatatlan rossz történések. Felteszi a költői kérdést: azért haltak meg ezek az emberek, mert bűnösebbek voltak a többinél? Nem! Balesetek, katasztrófák, tragédiák nem azért történnek az emberekkel, és főleg konkrétan bizonyos személyekkel, mert ők bűnösebbek, mint a többiek. Hanem azért történnek, mert a bűn bejött a látható világba azóta, mióta az ember bűnbe esett, és Sátán, akinek célja az egész emberiség elpusztítása, nagyon sokféleképpen okoz szenvedést, fájdalmat az embereknek, és a bűn jelenléte miatt mindnyájan bizonyos mértékig ki vagyunk téve annak, hogy a természet, katasztrófák, balesetek áldozataivá váljunk.

Szokták kérdezni, hogy Isten miért engedi meg ezt a sok rosszat. Azért engedi meg, mert a bűnbeesés által Sátánnak joga van hozzá, hogy ezt tegye az emberekkel. Hála Istennek, az Úr nagyon erősen korlátozza ezt a tevékenységét, de nem akadályozhat meg mindent. (Meg tudná tenni, de az igazságossága miatt nem teszi. Ha nem engedné Sátánt garázdálkodni, akkor Sátán joggal "perelhetné", mert tudja, hogy jog szerint a bűnbeesés által ő lett az "evilág istene", egy korlátozott időre.)

Jézus ezzel a példázattal azt is mondja, hogy a tiszta életű, hívő emberek sincsenek 100%-ig megkímélve az ilyen csapásoktól. Egy hívő emberbe is belecsaphat a villám, elviheti a cunami, ütközhet frontálisan az autópályán stb. Jézus nem azt mondja, hogy ha megtértek, akkor ilyen dolgok nem történhetnek veletek. Hanem azt mondja, hogy ha nem tértek meg, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. Mint több más példázatából is tudjuk, Jézus az "elveszést", a halált sosem a testi, fizikai halállal azonosította. Hanem azt mondja, hogy ha nem térsz meg, akkor akárhogy is halsz meg (mert meg fogsz), ugyanolyan értelmetlenül elveszel, mintha rádszakadt volna egy torony, vagy elütött volna egy busz. Ha megtérsz, akkor pedig hiába üt el a busz, hiába fulladsz bele a cunamiba, semmi nem árthat neked: a lelked megmentetted, és örökké fogsz élni! :)

Így tehát, hogy konkrétan a kérdésre válaszoljak: a negatív történések szükségesek, és nem tudunk azon változtatni, hogy ilyen dolgok történhetnek. Hívőként imádkozhatunk Isten természetfeletti védelméért (amit nagyon sok hívő, nagyon sok esetben meg is tapasztalt már, beleértve saját magamat is!), és megtehetünk mindent a saját és mások védelmében, de attól még nem jelenthetjük ki biztosan, hogy attól, hogy hívők vagyunk, nem érhet minket semmi kár, semmi vész. (Lásd Jób történetét!) Bízunk abban, hogy Isten védelmet gyakorol az életünk felett, de az Isten akaratát akkor sem kérdőjelezhetjük meg, ha az megenged valami olyan eseményt, ami a földi életünk végét jelenti.

Viszont tudjuk, hogy az életünket akkor sem érheti kár, ha meghalunk, mert a szellemünknek és a lelkünknek már örök élete van! Így nincs mit félnünk a negatív eseményektől, és nincs mit szomorkodnunk akkor sem, ha egy hívő testvérünk meghal, elköltözik. Ha láttál már _igazi_ keresztény temetést (valószínűleg nem), akkor ott nem sírnak az emberek, hanem énekelnek, és örülnek. A megváltást és a feltámadást hirdetik, mert bár érzik és bánják az elhunyt ember hiányát, hogy nincs már velük, de tudják, hogy nem sok idő múlva együtt fogunk megállni a Megváltónk előtt, akinek örökké látni fogjuk az arcát, és eltöröl a szemeinkről minden könnyet!

"Jób 19:25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Jób 19:26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent."

Ezzel a hittel kelünk és fekszünk minden nap.

Borzasztóak és szomorúak azok a személyes sorsok, tragédiák, amiket nap mint nap lehet a világban megtapasztalni, látni. De Jézussal egyetértve azt kell mondanom, hogy nem ez a legszomorúbb tragédia a világon, hanem az, amit nem látunk: hogy minden ember, aki nem tér meg Istenhez, amíg lehetősége van rá, örökre elveszik. Hogy akik a kórházban halnak meg betegségben, meg akik természetes halállal, idősen halnak meg, amiről a világ azt hiszi, hogy ez a "jó halál", azok ugyanarra a sorsra jutnak, mint akik balesetben haltak meg: elvesznek.

Tehát, összefoglalva: nem az az igazi tragédia, ha valaki úgy hal meg, hogy nem tudta befejezni a földi pályafutását. Hanem az az igazi tragédia, ha valaki úgy hal meg, hogy nem lesz lehetősége megkezdeni a mennyeit.

"

Megadnád pontosan, hogy hol utal a Biblia reinkarnációra, melyik igeversekben?

"

Azért nem adok meg igeverset, mert a lelkiség kérdésében is ugyan azokkal az idézetteket pro és kontra érvelnek.

Nézz utána a neten, rengeteg oldal foglalkozik vele.

Viszonylag nehezen fogadja be a nyugati keresztény ember a reinkarnáció, és a "közös tudat, aminek minden egyedi elme része" tételt, de biztató, hogy Magyarországon is van már olyan egyház, ami nem a zsidó vonalon indult, el hanem keleti tanításokkal párosította a kereszténységet.

A keresztelést pl.: az előző életből átjött negatív energiáktól való megtisztulásként használják.

Cayce története nagyon jó példa, amikor először találkozott a reinkarnációval. Amerikai protestáns lelkész volt és évente elolvasta a Bibliát. Hipnózis állapotában a reinkarnációról kérdezték, amit megerősített és teljesen átfogó ismereteket adott át, ezzel kapcsolatban. Amikor felébredt és visszahallgatta saját szavait először azt gondolta valami "démoni erők" játszanak vele, majd fokozatosan túlemelkedett saját gátlásain és később sikeresen alkalmazta a gyógyításban.

"De mi van akkor, ha meghal valakitek, ha elvesztitek a pénzeteket, elváltok, lebénul valaki, csak megbotlotok, stb? Elfogadjátok ezt is zokszó nélkül?"

Dehogy!!! Hiszen a hívők is emberek, éreznek fájdalmat, veszteséget, szomorúságot, gyászt! És igen, szoktam panaszkodni, szoktam kérdezgetni Istent, hogy miért teszi ezt velem, miért kell szenvednem!

És megkapom a válaszokat. Igen, mindennek oka van. Nem mindig az a legjobb, amiről azt gondoljuk, hogy jó! Én néha bizony (utólag) hálát adtam a fájdalomért is, mert bebizonyosodott, hogy arra is szükségem volt a továbblépéshez! Értelme van a halálnak is, az elvesztésnek is, mindennek. Isten egyszerűen mindenből ki tud hozni olyat, ami neked jó! A legrosszabb dolgokból is.

De amikor történik, akkor én is siránkozom, hogy jaj, de rossz most nekem, és Isten szórakozik velem - pontosan így!!! Aztán mindig rájövök, hogy dehogy, nekem akar jót - és nem csak nekem, hanem minden érintettnek, mert én csak egy gyermeke vagyok a sok közül, és Isten nem személyválogató, nem kivételez velem csak azért, mert én imádkozom hozzá, a másik meg nem... :)

A negativ történéseket egyszerüen elkell fogadni, és nem kell Istent vagy másokat okolni, hiszen a Prédikátor 9:11 a következőkre hivja fel a figyelmünket: "Előre nem láthatő események történnek mindannyiukkal"

Vagyis ha valami rossz történik velünk vagy akár egy közeli hozzánktartozóval azt egyszerüen elkekk fogadni és nem kell senkit sem okolni. Főleg nem Istent, mint ahogy sajnos sokan teszik.

Nem értek egyet, hogy egyszerűen el kell fogadni!

Isten szerető atyánk, és a kisgyermeknek is joga van tudni, hogy miért "büntetik" a szülei - mert így érti meg, hogy nem rossz szándékból teszik, hanem neki akarnak jót!

Ha az apád azt mondja neked, hogy most fél órát állsz sarokban, mert csak, abból egészen biztosan nem épülsz, és utálni fogod az apádat.

De ha megérted, hogy azért büntet, mert jót akar neked ezzel, hogy tanulj, fejlődj belőle, hogy a sarokban állás közben átgondold a dolgokat, akkor van értelme. Ismerned kell az okát és a célját.

És Isten pontosan ezt várja: nem azt, hogy gondolkodás nélkül beállj a sarokba és eltűrd, elfogadd, hanem azt, hogy tanulj belőle! Hogy utána tudj helyesen cselekedni!

És itt most nem arra gondolok, hogy a bűnöknek egyenes következménye a büntetés, hiszen a kisgyerek is szenved el úgy fájdalmakat, hogy nem "tehet róla", de azokból is tanul, ha a szülei segítik ebben.

Ennek a reinkarnációs dolognak lezárására: olyan nincs igazi keresztényeknél, hogy valaki mond valamit, és nem tudja alátámasztani bibliai igékkel. A hívő hitének mindig a Biblia kijelentésén kell állnia, nem más ember tapasztalatán, véleményén (hacsak ez utóbbi nem áll ilyen alapokon, de azt is meg kell vizsgálni az Ige szemszögéből!)

És igen, szerintem a pásztor démoni befolyás alatt volt, ugyanis az egész hipnózis az, nem is értem, hogy miért vetette alá magát. DE: "De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok." (Gal. 1:8)