Tanúk, adventisták! Hogyan értelmezitek a gazdag és Lázár példázatát?

Kedves Kérdező.

Mivel a biblia megmagyarázza saját magát neked is azt javaslom, hogy hasonlóan tudsz kutatni, de nagyon szívesen segítek mert ez a kötelességem:

Minden vershez vannak lábjegyzetek miért nem szabad tenni dolgokat, vagy miért nem úgy értsük ahogy le van írva

(1Sámuel 28:16) 16 „Sámuel” így folytatta: „Miért kérdezel engem, ha egyszer Jehova eltávozott tőled és ellenséged lett?=(1Sámuel 15:23) 23 Mert a lázadás éppolyan, mint a jóslás bűne, és az elbizakodott törtetés, mint amikor valaki rejtelmes erőkhöz és a terafimhoz folyamodik. Mivel te megvetetted Isten szavát, ő is megvet téged, hogy ne légy király.”

(3Mózes 19:31) 31 Ne forduljatok szellemidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, tisztátalanná téve magatokat általuk. Én vagyok a ti Istenetek. . .

(3Mózes 20:6) 6 Amely lélek szellemidézőkhöz és jövendőmondókhoz fordul, erkölcstelenkedve velük, arcomat fordítom az ellen a lélek ellen, és ki fogom irtani népe közül.

Mivel a halál után nincs semmi, méltán tiltotta a teremtő, hogy ne folyunk bele az ilyesmibe.

Ugyan is a spiritiszta dolgokat sátán idézi elő az emberek felé, és előidéz olyan eseményeket ami szellem látáshoz hasonló és az emberek azt hiszik isten teszi velük.

(5Mózes 18:10-12) 10 Ne lehessen találni közötted olyat, aki átviszi fiát vagy lányát a tűzön, sem olyat, aki jóslással foglalkozik, mágiát űz, vagy aki előjelek után kutat, varázsló, 11 vagy aki másokat megigéz, aki szellemidézőtől vagy jövendőmondótól tudakozódik, vagy aki halottaktól kérdez. 12 Mert mindaz, aki ilyesmiket tesz, utálatos. . .

A celekedetek 16:16-tól olvashatsz az apostolok esetében ilyenről, amikor is Sátán erre a célra használt fel egy lányt,mi tettek vele Pálék.

és mai napig is akik ilyeneket tesznek, tudva vagy akaratlanul, nincsenek tudatában, hogy valójában Sátánnak szolgálnak, ezért tartsuk távol magunkat tőle távol.

Sátán ott volt amikor az embereket megteremtette az Isten, nagyon jól ismeri minden egyes rezdülésünket, gyengéinket, és azt szokta piszkálgatni.

Egyedül a gondolatunkba nem lát bele, de mivel magasabb rendű élőlény az embereknél igen sok mindent képes tenni amivel az embereket magához tudja fordítani, mert nem hisznek a létezésében., nem hiába mondja Pál:

(2Korintusz 11:14) 14 Nem is csoda, mert maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává.

A gonosz szellemek hatalma ***

5 Saul nagyon szerette volna tudni a dolgok kimenetelét. Ezért elment egy spiritiszta médiumhoz (halottidézőhöz) Endorba. Az endori asszony rendelkezett olyan képességgel, hogy emberi alakot idézzen fel, amelyet láthatott. A megjelenő alak leírásából Saul „Sámuelt” vélte felismerni. Ekkor az a szellemszemély azt színlelte, mintha Sámuel szólna: „Miért háborgattál és idéztél fel engem?” Saul így felelt: „Nagyon szorult helyzetben vagyok, a filiszteusok harcolnak ellenem.” Erre a szellemszemély így válaszolt: „Miért kérdezel engem, ha Jehova eltávozott tőled és ellenségeddé vált?” A gonosz szellem, amely a halott Sámuelnek adta ki magát, tovább beszélt Saulnak s megmondta, hogy meg fogják ölni a filiszteusokkal vívott csatában (1Sámuel 28:3–19).

6 Nyilvánvalóan nem Sámuel volt az, akivel a szellemmédium kapcsolatban állt. Sámuel halott volt, a halott pedig „visszatér földjébe; s azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsoltárok 146:4). Ha egy kicsit tovább gondolkozunk a dolgon, belátjuk, hogy az a hang semmiképpen sem lehetett a halott Sámuel hangja. Sámuel ugyanis Isten prófétája volt, tehát küzdött a spiritiszta médiumok ellen. És amint láttuk, már életében sem volt hajlandó az engedetlen Saullal szóba állni. Vajon ha Sámuel még életben lett volna, engedett volna egy spiritiszta médiumnak, hogy találkozóra rendelje Saulhoz? Arra is gondolj, hogy Jehova nem adott Saulnak semmiféle felvilágosítást. Ezek után rákényszeríthette volna egy spiritiszta médium Jehovát arra, hogy a halott Sámuelen keresztül küldjön üzenetet Saulnak? És ha egyáltalán lehetséges volna az élőknek beszélni elhunyt szeretteikkel, bizonyára nem mondta volna a „szeretet Istene”, hogy tisztátalanná teszik magukat, ha spiritiszta médiumokhoz fordulnak.

Sziasztok!

Természetesen igékkel is alá tudom támasztani az állításaimat, de először is hadd reagáljak az endori halottidéző aszzony történetére. Sámuel első könyve 28. fejezetében ugyanis nem Sámuel felidézése történt, hanem egy tipikus démoni jelenség kergette öngyilkosságba Sault. Maga a Szentírás minősíti így a történteket:

"Meghalt azért Saul az ő gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak Igéje ellen, amelyet nem őrzött meg, sőt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze. És nem az Urat kérdezte. Ezért elvesztett e Őt, és adta az Ő országát Dávidnak, az Isai fiának." (I.Krón 10:13–14)

Nézzük akkor az igéket. Először is igék, amelyek úgy ábrázolják a halált, mint egy kihagyást, szünetet, vagy várakozást a halál pillanata és a feltámadás között:

Jób 14:12-13 "Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!"

Jób 19:25-27 (helyesbített fordításban): "Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára (a vég idején) az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testemben látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem"

Dán. 12:13 "Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén."

II.Tim. 4:7-8 "Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését."

Zsid. 9:27-28 "És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre."

I.Kor. 15:29 "Különben mit cselekesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?"

Jellegzetes kifejezések utalnak a fenti igékben arra, hogy a végső ítélet bírói végzése nélkül nem

lehetséges a halál fogságából való szabadulás. Más szavakkal: a holtaknak mind meg kell várniuk a

sírban a végső egyetemes ítélet döntését ahhoz, hogy feltámadhassanak.

Kijelentések arról, hogy a halál állapotából csak a teremtő Isten személyes akarata, szava hozhatja

vissza az embert, életre keltve, illetve újra teremtve őt:

Zsolt. 89:49 "Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált és megszabadítsa magát a Seolnak kezéből?"

Zsolt. 49:16 "Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem."

Ján. 5:21 "Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít."

Róma 4:17 "(A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket."

Hogyan cáfolnak meg zsoltárigék a keresztény köztudatba berögzült téves felfogásokat?

Zsolt. 49:20: "[A halottak] soha nem látnak világosságot" - Vö. "Örök világosság fényeskedjék néki."

Zsolt. 115:17: "[A halottak] "nem dicsérik az Urat" – Vö: "Már ott fenn dicséri az Urat"

Ésa. 38:18-19: "sírverembe szállók nem dicsérik az Urat"

Zsolt. 115:17: "alászállnak a csendességbe"

Zsolt. 94:17: "lakoznak a csendességben"

Zsolt 88,11-13 – Ez az ige mintegy összefoglalóan szól az első halál állapotáról: a halál a "pusztulás helye, sötétség, a feledékenység földje."

Igék, amelyek arra mutatnak rá, hogy az első halált úgy éli át az ember, mint egy alvást:

Jób. 14:10-12 "De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból."

Ésa. 26:19 "Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl (az eredeti szövegben "ébredjetek fel") és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!"

Dán. 12:2 "És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra."

Máté 9:24 "Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt."

János 11:11-14 "Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt." és a 23-24. versek: "Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

Mondta néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon." A 25. vers helyesbített fordításban:

"Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, élni fog" ill. a 26. vers a helyes fordításban: "És aki csak él és hisz én bennemnem hal meg örökre"

I.Thessz. 4:13-14 "Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt."

(Lásd még: I.Kir 2:10; 11:43 stb., Ap.Csel. 7:60; I.Kor 15:6 stb.)

Végül idézet néhány híres teológustól:

"A halottak öntudatlanságának tana – mélyen biblikus. Jézus ugyanúgy tekintett az elhunytakra, mint az Ótestamentum: a teljes öntudatlanság, a teljes kifosztottság állapotában lévőknek tekintette őket, akik

képtelenek érezni, gondolkodni, akarni, nem ismerhetik Istent, nem szolgálhatják Őt, nem is dicsérhetik,

nem is dacolhatnak vele... A halál és a feltámadás közötti egész intervallum olyan, mint a semmi, mint

ami meg sem történt, úgyannyira, hogy ha nem lenne feltámadás, mindennemű síron túli reménységről

le kellene tenni, az eljövendő Isten országában való életről is." (A. Bertoud: L’ état des morts d’après la Bible)

"Csak jöjjön ide, aki olyan vakmerő és szeretné tudni, hogyan is áll a dolog a halottakkal. Sokan vannak, akik szívesen megkérdezték volna Lázárt, mit csinált, mit gondolt, érzett és látott, amikor négy napig a sírban volt (Jn. 11. fejezet). Hasonlóan szívesen megkérdeztek volna más halottakat is, akiket Krisztus és a próféták feltámasztottak... Én azonban nem törődöm Lázárral és a többi halottal, és egyedül az íráshoz tartom magamat. Ez pedig azt mondja: alusznak. Úgy vélem, hogy az aluvás annyira hatalmában tartja őket, hogy nem éreznek, és nem látnak semmit, még sokkal kevésbé, mint amennyit az ember a természetes alvásban érez. Ha pedig feltámadnak, akkor ez úgy megy végbe rajtuk, hogy nem is tudják, hol voltak." (Luther Márton: Jónás könyvéhez írt magyarázatok, 1526.)

"Nem hasonló a halál az éjszakai alváshoz? Mert amint az alvástól elmúlik a gyengeség és az élet lelke visszatér, úgyhogy az ember reggel friss jókedvvel kel fel, így fogunk mi az utolsó ítéletkor feltámadni, mintha csupán egy éjszakát aludtunk volna; frissek és erősek leszünk." (Luther Márton)

"Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb: megszületni vagy feltámadni; az, hogy ami sohasem volt, az legyen, vagy, hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk. Paraszti észjárás!" (B. Pascal: Gondolatok, 222. sz. töredék)

Végül két magyar teológus:

"Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet... A feltámadás bibliai fogalma össze nem hasonlítható a halhatatlanság görög eszméjével, mely szerint az ember lelke természeténél fogva romolhatatlan, és amikor a halál megszabadítja testi bilincseitől, belép az isteni halhatatlanságba. A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában – teljességgel a halál hatalmába kerül." (Nyíri Tamás (katolikus szerző): Remény vagy halál? Vigilia)

"A lélek halhatatlanságába vetett hit sok más idegen hatással együtt átkerült a kereszténységbe és elfoglalta a biblikus reménység helyét, megüresítve a feltámadás értelmét. A halál – mint a »bűn zsoldja« – a teljes embert éri." (Dr. Nagy Gyula (evangélikus teológia professzor): Dogmatika, Theológiai akadémiai jegyzet)

A Biblia szerint a halálban nincs öntudatos élet, továbbélő lélek, illetve lelki tevékenység:

"Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak... Mind szeretetük, mind gyűlöletük immár elveszett... Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban (a sírban), ahová menendő vagy" (Prédikátor 9:7–8, 12).

"Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csendességbe" (Zsoltárok 115:17).

Üdv. Péter

Kedves Kérdező. azért válaszoltam privátban, mert még pár napja vagyok fent a gyikon, és sajnos 5 percenkét egy választ adhatok, így spóroltam meg egy kis időt.

Különben elárulom, hogy Én vagyok a 10, 11, es válaszoló is sőt a többi is.

Bocsánat.:)

Teljesen tiszteletben tartom a nézeted, csak annyit írtam ezzel, hogy magam így kutatom a bibliát.

azért a biblia fordítók nem ok nélkül írják oda ezeket a betűket, hiszen nagyon komoly és alapos munka van mögötte.

Persze ez csak egy felvetés volt.

Zsömle/L.

44.Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is

50.

Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.