Az eredeti Bibliában tényleg szerepelt a reinkarnáció?

Kedves HDL!

Próbáljuk meg kibogozni a szálakat. :)

1. A halhatatlan lélek tana "népszerű volt" a nemzetek (gójim) között. - Egyetértünk.

2. Az esszénusok is ebben hittek. - Egyetértünk.

Vitás pont: Az első keresztények vajon hittek-e ebben?

Szerinted: "... az Ősegyházban nem hittek benne, és az újplatonizmus volt az amely először talán hatást gyakorolt bizonyos Keresztényekre, majd hivatalos tanítássá a Konstantini fordulat után vált, amikor behozták a pogány tanításokat a Kereszténységbe."

A 11. válaszoló szerint (és szerintem is, csak most az ő szavait idézem): "Bár az őskeresztények hittek a lélek halhatatlanságában, ám abban is hittek hogy az ember egyszer él, meghal, azután az ítélet jön. A zsidóknál is csak egy szekta, a szadduceusok nem hittek a lélek halhatatlanságában."

A korabeli vallási ágak / pártok közül - tudomásom szerint - a nagyobb létszámú farizeusok és az elvonultan élő, de közismert esszénusok hittek a lélek halhatatlanságában, a kisebb létszámú szadduceusok pedig nem. [A zelótákat nem tudom, hogy álltak a kérdéshez, de ez az alacsony számú csoport inkább a harciassága miatt volt ismert, mint a tanításai okán.]

Melyik a logikusabb?

1. A kereszténység a júdaista irányzatok többségének hitét "vette át / hagyta meg" ebben a kérdésben, tehát hittek a halhatatlan lélekben;

vagy

2. A kisebbség volt a minta, tehát nem hittek a halhatatlan lélekben?

Szerintem az első: elsőként a júdaista irányzatok gyakorolták a legelemibb hatást a keresztényekre, nem az újplatonizmus.

Hiába tűnik úgy, mintha a "tan" egy későbbi váltás lenne, melyet különféle érdekek miatt "léptettek életbe". Hiszen már a 2. századtól kezdve annyiféle tévelygés volt, ami eltért az eredetitől... Akár az is ezek között lehetett, hogy egyes irányzatok tagadták a halhatatlan lélek létezését.

A Bibliából pedig lehet hozni igéket pro és kontra, ill. lehet vizsgálgatni, hogy a lélekkel / szellemmel kapcsolatos kifejezések melyik szövegkörnyezetben mit jelenthetnek pontosan, de az nem kis munka, sokan tették és teszik ezt már évtizedek vagy évszázadok óta, aztán még mindig nem tudnak megegyezni... :)

Nemrég egy másik kérdés témája az volt, hogy egyáltalán van-e lélek; én magam is összegyűjtöttem vagy 30 igeverset, amelyekben kizárt, hogy a "lélek" szó pusztán az embert vagy az életét jelentené. Te mit gondolsz erről?

Üdv, BW

Először is: mit értesz "eredeti Biblia" alatt? Ha a héber nyelvű ó- és görög újszövetséget, akkor természetesen -mivel a fordítások ezekből készültek- ugyanúgy nem szerepel benne ilyen tévtanítás, mint a fordításokban.

A reinkarnáció tana teljesen ellentétes a Biblia tanításával: hiszen ha életek sora állna rendelkezésünkre, akkor Jézus áldozata teljesen hiábavaló lenne. Azt hiszem, az Úr által az embernek adott pár évtized bőven elég arra, hogy eldöntsd, hogy állsz hozzá -felesleges lenne életeken át húzni...

Röviden: NEM. (a tévtanítók legnagyobb bánatára...)

Kedves Berta!

Először is talán azzal kezdeném hogy ez éppen egy nem ideillő téma, mivel a Kérdező alapvetőleg a reinkarnáció tanára volt kíváncsi, hogy szerepelt-e a Szentírásban. A lélek halhatatlanságát, azért említettem meg, mert mivel véleményem szerint nem Bibliai tanítás, ebből következőleg a reinkarnáció sem az (mivel ebből következik), bár én úgy tudom, hogy még azok a Keresztény felekezetek is elvetik a reinkarnáció tanítását, akik magukévá teszik a lélek halhatatlanságát. De azért röviden, mégis válaszolok a kérdésedre, ha már megkérdeztél.

Én úgy gondolom, hogyha valaki hinni akar egy adott tanításban/eszmében, akkor annak gyakorlatilag bármit lehet mondani, nem fog használni. Éppen ezért nekem sem célom meggyőzni a másikat, csupán leírom azt, hogy egy adott Bibliai kérdésről mit vallok, és hagyom az illetőt gondolkodni, és aztán lehetősége van elvetni, vagy elfogadni, azt, amiről én bizonságot teszek.

Hogy az Őskeresztények hittek-e a lélek halhatatlanságában arról én a következőt tudom mondani: Én úgy tudom, hogy egyetemesen nem volt elfogadott. Az, hogy ez a tanítás nagyobb mértékben az újplatonizmus révén kezdett terjedni, egy dolog, ettől függetlenül, már az első században is megjelenhetett a szivárgás, de nem vert még gyökeret. Pál apostol, már az Őskeresztényeknek is arról ír hogy bizonyos tévtanítók, már azt hirdetik hogy "a feltámadás már megtörtént" (2Tim 2,17-18) Tehát hogy valakik, már valahol élnek. Talán egy apró utalás ez a lélek halhatatlanságának a tanítására. Az evangéliumokból azt is tudjuk, hogy a hívő zsidók nem tartották magukénak ezt a tanítást, János Evangéliuma 11. fejezetében Márta visszahivatkozik a (Dán 12,13)-ra, ami arról tesz bizonyságot, hogy a halálban alvás, öntudatlan állapot van, majd abból feltámadás. Jézus sem azzal vígasztalja Mártát, hogy Lázár már jó helyen van és a többi, ahogyan manapság szokás bizonyos embereknél. A 115. Zsoltár is kimondja hogy "Nem a meghaltak dicsérik az Urat" (Zsolt 115,17) szemben azzal a tanítással, hogy a halottak közben járnak értünk.

Az általad említett 30 igevers nincs előttem, de erről a következőt tudom mondani: Érdemes először is ezeket a verseket eredetiben is megvizsgálni, mert a rossz fordítás is okozhat gondokat. Csakhogy hozzak egy példát is: A (Ján 11,25)-ben helyesbített fordítás szerint nem "ha meghal is él" hanem, "élni fog". A lélek szó jelentésével az előző kommentemben már kifejtettem hogy nem jelöli senkinek sem az egyéni lelkét. Én tanulmányoztam már az eredeti szövegeket is, és szeretném tökéletesíteni a tudásomat ezzel kapcsolatban, de meggyőződésem szerint, a Szentírásban nincs a léleknek olyan spirituális jelentése mint más vallásokban. A "ruach" szó sem jelent olyan értelemben vett lelket, mint a keleti vallásokban. Ez a Szent Lelket jelöli, mint tőle származó életerőt. Végezetül pedig, egy Katolikus szerzőtől szeretnék idézni:

"Az európai hagyománytörténetben kiváltképpen két gondolatkör hatására alakult ki a halál utáni élet eszméje. Az egyik a lélek halhatatlanságának görög fogalma, a másik a holtak feltámadásának bibliai hite... Aki azt valja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet..." (Nyíri Tamás: Remény vagy halál c. cikkéből)

Testvéri üdvözlettel: HDL

Kedves HDL!

Köszönöm a kimerítő választ.

Megerősítem az információdat: Én magam is hiszek a lélek halhatatlanságában, ugyanakkor a reinkarnáció tanítását nem tartom a Bibliával összeegyeztethetőnek. :)

Nem is tudom, reagáljak-e a továbbiakra, mivel nekem ilyen békés beszélgetések esetén nincs kifogásom az offolás ellen, de úgy tűnik, neked van. :)

Hááát... Mint írtam fentebb, sokan vizsgálták a vonatkozó igeverseket pro és kontra, és mégsem tudtak megegyezni a mai napig sem; ez az eredeti szövegekre is vonatkozik.

Lehet, hogy pont azért, amit írtál: mindenki ragaszkodik a saját álláspontjához. Az általad említett igéket itt, a GYK-n is fel szokták hozni, de ezeket is lehet másképp értelmezni. De írtál olyat is, amit még nem láttam eddig, és érdekesnek tartom.

Így inkább még egyszer megköszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat, és Isten áldását kívánom az életedre.

Üdv, BW

Számtalan forrás van arról, hogy a valódi eredeti Bibliában tényleg szerepelt a reinkarnáció. Ez általános és elfogadott volt abban az időben. A Cayce a reinkarnációról c. könyvben (Édesvíz 1994) pl. egy egész fejezet foglalkozik ezzel és részletesen le van írva, kik és hogyan nyúltak bele a szentiratokba az 5. és 6. században. De vannak más források is. Amit ma mondanak (mármint a Római Katolikus Egyház) az már a csonkított tudás. A papokat nem hibáztathatjuk, hiszen csak azt mondják amit nekik mondtak és nem tudnak mást.

Tökéletesen értelmetlen és logikátlan lenne az egy élet elmélete hiszen óriási különbségű helyekre és körülményekre születnek emberek és ez szörnyen igazságtalan lenne. De nem akarok erről meggyőzni senkit, nekem is hosszú időbe telt, míg elfogadtam, a lényeg az, hogy a reinkarnáció szerepelt a szentiratokban, de önös érdekekből kivették a Bibliából. Utána lehet nézni, de ha eleve elutasítjuk a lehetőségét, akkor nem jutunk semmire.

Az édesvíz kiadó könyvei nem éppen elismert szakmailag akár egy kicsit is komolyan vehető könyvek. Azon kívül, ha az 5-6.században nyúltak volna hozzá a Bibliához, a kérdés ugyanúgy nyitott marad: a zsidók által megtartott szent könyvekben miért nincs benne a reinkarnáció.

Tovább megyek: a holt tengeri tekercsekben, ami majdnem egy teljes Biblia kb. Jeruzsálem pusztulásakor írhatták le, és Izrael állam megalakulásának környékén találták meg, miért nincs benne a reinkarnáció és miért egyezik szinte szóról szóra a mai Bibliával? (Nem, nem hamisítvány, a rádioaktív kormeghatározás is alátámasztja.)

Néz, lehet hinni a reinkarnációban, nekem személy szerint semmi kifogásom ellene. Csak azt nem értem, hogy miért kell erőszakkal és hazugságokkal belemagyarázni a Bibilába aminek sohasem volt része? Attól bizonyíthatóbbnak tűnik? Ugyan már.

Ha jól értelmezem, az a fő problémátok, hogy a Bibliában nincs szó szerint leírva, hogy lehetséges újraszületni, azaz létezik reinkarnáció.

(Félve jegyzem meg, hogy a Bibliában sok más létező dolog sincs szó szerint említve.)

Érdekelne viszont a véleményetek, hogy ti mivel magyarázzátok azt a jelenséget, amikor kisgyermekek spontán visszaemlékeznek előző életük bizonyos mozzanataira. Spontán, tehát nem reikarnációs hipnózissal hívják elő ezeket az emlékeket.

Dr Ian Stevenson 40 évet szánt életéből a téma kutatására, és több mint 2600 ilyen esetet gyűjtött össze.

Itt olvashattok kutatási eredményeiről: *****

Ti mivel magyarázzátok ezeket az emlékeket?

Démoni megszállás,mint sok más hívő gondolja?

Nem. Ha jártas vagy a pszichológiában, te is ismered C.G. Jung kollektív tudatalattijának lényegét. Ha nem, akkor ajánlom figyelmedbe Az ember és szimbólumai című könyvét.

Előző voltam. Nem arról vagyok híres, hogy szó szerint értelmezném a bibliát (pl elfogadom az evolúciót, stb), de még így se nagyon fér bele, ne haragudj.

Igazából arra lettem volna kíváncsi, hogy azok akik azért nem hisznek a reinkarnációban mert arról nincs szó a Bibliában,miként vélekednek az említett kutatási eredményekről. Mivel a kollektív tudatalattival érvelsz amiről szintén nem emlékszem, hogy szó lenne a Bibliában, te valószínűleg nem közéjük tartozol.

Ettől eltekintve érdekel a véleményed- amit értelmezésem szerint Jung könyve tartalmaz,- így amint időm engedi elolvasom azt, mivel őszintén vágyom az igazság megismerésére,és arra, hogy ki tudjam verni a fejemből ezt a tévtant ha valóban az.