Az eredeti Bibliában tényleg szerepelt a reinkarnáció?

Ugyanazt kérdezném mint a 12.-es válaszoló, ez hogy jött neked?

Továbbá abszolút nincs ellentmondásban a halál utáni ítélet a reinkarnációval, sőt. A reinkarnációnak is csak úgy van értelme, h nem véletlenszerűen, hanem cselekedeteink alapján kapunk új életet. Mert nem mindegy, hogy egy szomáliai éhezőnek születsz, vagy egy nyugati jómódú családba. Szóval halálod után mindenképp megítéltetsz. És fontos olyan körülmények közé születni, ahol a lelki fejlődésedre tudsz koncentrálni, mert ahogy mondják, üres hassal nehéz imádkozni.

Továbbá ahhoz hogy ezt a kérdést alaposan meglehessen vizsgálni, minimum eredeti nyelven kellene tanulmányozni a Bibliát, azt meg gondolom nem sokan teszik. Nagyon sok múlik a szavakon, a fordításon. A zsinaton meg gondolom egyikünk sem volt ott, úgyhogy nehéz eldönteni, mi volt ott és mi nem. Sajnos a mai világban mindent lehet olvasni, elég rákeresni a témára, mindenhol tényként állítják a prot és a kontrát...

"Továbbá abszolút nincs ellentmondásban a halál utáni ítélet a reinkarnációval, sőt. "

Ez attól függ, melyik vallást nézed. A kereszténységgel abszolút ellentétes, mivel sem az Ó sem az Újszövetség nem tanít a Lélek halhatatlanságáról. Az a tanítás az újplatonizmus révén szivárgott be a Kereszténységbe, és a 4. századtól vált egyeduralkodóvá, amikor a Kereszténység egy része elfogadta az állam ajánlatát, és behozták a Kereszténységbe a pogány tanításokat.

"Továbbá ahhoz hogy ezt a kérdést alaposan meglehessen vizsgálni, minimum eredeti nyelven kellene tanulmányozni a Bibliát, azt meg gondolom nem sokan teszik. "

Elolvashatod az eredeti szöveget akkor sem fogsz találni semmit erről, ugyanis a Bibliában a "Léleknek" fordított kifejezések egyikének sincs amolyan elspiritualizálódott jelentése, mint például a keleti vallásokban. A héber "ruach" szó szelet is jelent, a görög "pnuema" is szintén mivel a "pneuo" fújni igéből származi. Egyébként meg a "ruach" és a "pnuema" a Szentlelket is jelöli, vagy átvitt értelemben az életet. A "nefes" vagy "pszüché" az ember személyes lelkivilágát jelenti.

"A zsinaton meg gondolom egyikünk sem volt ott, úgyhogy nehéz eldönteni, mi volt ott és mi nem."

Mint már említve volt, több olyan Biblia kézirattal is rendelkezünk, amelyek a Zsinatok előbbi időből származnak. Említem például a Holt tengeri tekercseket, amelyek egy része az i.e. 2. századból származnak, tehát a Kereszténység létrejötte előtti időből. Ezekben sem szerepel semmi a reinkarnációról.

Tisztelettel: HDL

Kb. kéthetente van hasonló kérdés... Tessék, mutatom a legutóbbit, nagyon jó válaszok érkeztek rá:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..

Ezen a honlapon pedig egy érdekes cikket lehet olvasni a témában:

[link]

A lélek halhatatlanságáról már régen mennek a viták; és rendszeresen feljön érvként, hogy ez csak az újplatonizmus révén került be a kereszténységbe.

Találtam egy ehhez kapcsolódó idézetet:

< Josephus megrázó szavakkal írja le a rómaiak kínzását és a bátran viselkedő esszénusok hősiességét. Kínpadra vonták őket, kifacsarták, égették, összetörték tagjaikat, minden elképzelhető kínzóeszközzel meggyötörték, hogy rákényszerítsék őket a törvényhozó szidalmazására, vagy tiltott ételek élvezetére, de sem az egyiket, sem a másikat nem tudták elérni. Nem könyörögtek hóhéraiknak, nem siránkoztak, hanem gyötrelmeik közben mosolyogtak, kigúnyolták kínzóikat, és bátran haltak meg, abban a meggyőződésben, hogy lelkük halhatatlan. JOSEPHUS, F.: Bellum 2. 152–153. in: VERMES Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek történte. Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 197. o. >

Tehát az esszénusok is hittek a lélek halhatatlanságában, pedig ők jóval az újplatonizmus előtt éltek.

Kedves Berta!

Senki nem vonja azt kétségbe hogy már az újplatonizmus előtt is létezett a Lélek halhatatlanságának a tanítása. (Legalábbis én nem vonom kétségbe) Ilyen értelemben hihettek benne az esszénusok is. Sőt! Isten már az i.e. XV. században is megtiltotta a zsidóknak hogy legyen köztük halottidézés (5Móz 18,11) Tehát már abban az időben is voltak népek akik hittek benne.

Én csupán azt mondtam, hogy az Ősegyházban nem hittek benne, és az újplatonizmus volt az amely először talán hatást gyakorolt bizonyos Keresztényekre, majd hivatalos tanítássá a Konstantini fordulat után vált, amikor behozták a pogány tanításokat a Kereszténységbe. De mint tudjuk ez a fordulat nem az egész Kereszténységre volt hatással, de az már egy másik történet...

"A reinkarnációnak is csak úgy van értelme, h nem véletlenszerűen, hanem cselekedeteink alapján kapunk új életet."

Hosszú ideig úgy gondoltam, hogy a helyes élet azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat teszel, és másokat nem teszel. Ha akkoriban egy mondatban kellett volna megfogalmaznom azt, hogy mi a kereszténység központi kérdése, és a mai fejemmel gondolkodtam volna , akkor valószínűleg ezt mondom: tenni vagy nem tenni. De egyszer csak apránként elkezdtem rádöbbenni, hogy mennyire elfuserált módon gondolkodom magamról, Istenről, az életről, meg úgy általában. Az is lehet, hogy az értelmiségi identitás kialakulása játszott szerepet abban, hogy a tenni-nem-tenni vallásosságból elkezdtem kiábrándulni, és ezzel párhuzamosan rájönni, hogy a Biblia sem pillanatnyi tenni-nem-tenni

összefüggésben tárja elénk a helyes életet, hanem FOLYAMATOKBAN. A folyamatokba beletekintve jutsz el oda, hogy rájössz, a lényeg nem a tenni-nem-tenni, hanem a hinni-nem-hinni.

Épp ezért zárom ki azt, hogy a tetteink határozzák meg a következő életünket. Ezzel együtt a következő élet lehetőségét. Igaz egy kicsit bajban vagyok, mivel nem tudom, hogy pontosan mit gondoltok a halhatatlan lélek kifejezés alatt. Mert a Bibliában le van írva az örök élet (tehát halhatatlan lélek), csak épp nem a Földön fog folytatódni.

Természetesen szerepelt. Kb. a 6. századtól kezdve, miután a Római Katolikus Egyház fokozatosan összefonódott a világi hatalommal, ezeket a részeket száműzték és úgy avatkoztak a Bibliába, hogy az nekik megfeleljen. Az apokrif evangéliumok pl. másról szólnak.

A reinkarnáció teljesen közismert dolog volt, de a második évezredre gondoskodtak róla, hogy lassan eltűnjön a (legalábbis a nyugati) emberek tudatából, mert így könnyebben uralni és irányítani tudják őket.

"Természetesen szerepelt."

Egyáltalán nem természetes, a Bibliában soha nem szerepelt a reinkarnáció tana. A Reinkarnációt már az alábbi Ige is kizárja: "és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén." (Dán 12,13) A Biblia szerint tehát nincs lélekvándorlás!

"Kb. a 6. századtól kezdve, miután a Római Katolikus Egyház fokozatosan összefonódott a világi hatalommal, ezeket a részeket száműzték és úgy avatkoztak a Bibliába, hogy az nekik megfeleljen. "

A Római Katolikus Egyház nem nyúlt hozzá a Bibliához. Nem adta az emberek kezébe, de ettől függetlenül nem nyúltak hozzá. A régi Bibliakéziratok és kódexek, melyek a 6. század előtti időkből valók is ékesen bizonyítják a szöveg lényegi sértetlenségét!

"Az apokrif evangéliumok pl. másról szólnak."

Nem mindegy, hogy pontosan mit értesz apokrif alatt. Ha olyan értelemben beszélsz apokrifokról, amelyek nem kerültek bele a Bibliába, akkor azokat pszeudoepigráf iratoknak nevezzük, egyszerű hamisítványok. Egy részük az úgynevezett apokaliptikus irodalomhoz tartozik, amiknek semmi közük a prófétai/apostoli írásokhoz, másrészt a hamisságuk abban is lelepleződik hogy egy részük már az apostoli kor lezárulása után íródott, következésképpen, amit valamelyik adott apostol nevében írtak, hamisítvány!