1 év alatt ennyire elcsúszott az életem?

13. és 18. válaszoló vagyok.

Jó, elismerem, a 13.-ban kicsit elszaladtam, ez az én dolgom, hogy mit tartok helyesnek, hogy élek.

Nem szerettem volna megbántani senkit, szép dolog a vallás, vannak benne nagyon dicsérendő dolgok.

Van egy olyan érzésem, hogy a szülők hibáztak itt. Egy dolog ilyen szinten hívőnek nevelni valakit és egy másik a XXI. században való megélésre felkészíteni.

Az élet minden részletében vannak rosszindulatú emberek, nem lehet mindegyik miatt depresszióba esni.

Pontozzatok le, igen, pogány vagyok, mégis szivesen olvasom a vallás kategóriát, érdekel más emberek szemlélete.

# 19:

< nem igazán látom a szabályzatban, hogy a vallás témába csak vallásosok írhatnak, tudtommal vallás és szólásszabadság van.

azt hiszem megbeszéltük >

Rosszul hiszed.

I. Olvasd el még egyszer a válaszomat, és mutasd meg, hol írtam azt, hogy a Vallás kategóriában csak vallásosak írhatnak, ill. azt, hogy nincs vallás- és szólásszabadság.

Bemásolom a lényeget, hogy ne kelljen visszalapoznod:

"1. Ez itt a Vallás kategória.

2. A kérdező világosan leírta, hogy hívő keresztény.

Ezekből következőleg pedig keresztényektől vár tanácsot, nem pedig ateistáktól leoltást és ellenvéleményt. >

II. Ha esetleg másodszori olvasásra sem érted: Ez nem pusztán szabályzat vagy jog kérdése, hanem az etikáé és az intelligenciáé: El lehet dönteni, tudunk-e a _megadott feltételeknek megfelelően_ hasznos választ adni vagy nem.

Még egy korrekt vélemény megfogalmazása sem probléma, de a sértegetés, általánosítás, provokálás már igen.

III. Ugyanígy etika és intelligencia kérdése az is, hogy tiszteletben tartjuk mások véleményét, különösen azokét, akik az említett feltételeknek megfelelő választ adtak; és nem játszunk valami felsőbbrendű lényt azzal, hogy sorra vesszük és véleményezzük a válaszokat.

Bár a szabályzat tiltja az egymás válaszaira való válaszolást, de ha ez kulturált formában történik, senkinek nem szokott kifogása lenni ellene. Nagyon jó beszélgetések és eszmecserék is ki szoktak alakulni. De ezeknek alapfeltétele a kölcsönös tisztelet, a "mind hülyék vagytok, majd én megmondom a tutit" nem jó hozzáállás.

Napirai11 válasza:

Sziasztok!

A 13:00-kor írt kommenttel sajnos teljes mértékben egyet tudok érteni még akkor is, ha a kérdezőről nem tudhatjuk, hogy kicsoda, és semmit nem tudhatunk róla.

Bár az első szerelmi csalódás mindenkit megvisel, de ha valaki hónapokon keresztül depis emiatt, akkor ott valami nincsen rendben, vagy keveset volt emberek között, és kevés tapasztalatot szerzett úgy általában az emberekről, vagy gyenge az idegrendszere, stb.

Találgathatunk mi itt, hogy a kérdezőnél miért áll fenn ez a helyzet, de azt mindenki érzi hogy ez nem egy ideális állapot.

Sajnos, sok rosszindulatú ember van, ezt meg kell szokni, a munkahelyen is lehetnek rosszindulatú kollégák, stb.

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi tanácsokat tudunk adni, de így ismeretlenül nemtudjuk senkinek sem megoldani az életét.

Üdv: Napirai

Ne mintha zavarna, de a #6 -os válasszal mi volt tulajdonképpen a baj?

Engem továbbra is érdekel, hogy konkértan mi a baj a jelenlegi életeddel és milyet szeretnél helyette? És miért nem változtatsz, álaha akarsz?

Persze csak akkor válaszolj, ha van kedved:)

Örülök, hogy 0%-ban volt hasznos a válaszom. Remélem, mindenki tudja, hogy az a zöld kéz nem lájkot jelent...

Mert az rendben van, hogy talán nem szimpatikus a válaszom a keresztény embereknek, de a hasznosságát kicsit nagyképü így behatárolni.

Ha nem volna világos, ez a 19 éves lány (egyébként nagykorú, szavazati joggal rendelkező állampolgár) úgy reagál a szerelmi csalódásra, mint egy kis tinilány. Züllik. A szülei sírnak. Hogy miért, azt nem tudom. Még az volna a jobbik eset, ha érzelmileg zsarolnák, mert ha ez egy őszinte zokogás, akkor komoly bajok lehetnek otthon.

Mélyen hívő, a szakítást isteni jóindulatnak tekintő lány, aztán vagány fiú, petting, majdnem szex, azóta pia, cigi, buli, zokogó szülők, de Isten már nincs a képben. Ha tényleg annyira hívő, hogy a kérdését ebben a kategóriában tette fel, vajon miért nem Istennél, vagy a Bibliában keres segítséget?

Talán mert nem is akarja. Szembeszállhat szülei vallásos nevelésével, az eddigi "jókislány" önmagával, az egész világgal, vagány lehet, mint az a fiú, aki átverte, de akihez még így is jobban vonzódik, mint bárkihez, akit ismer.

Ezt hívják lázadásnak. Hamarabb szokott jönni, de nem lehet kizárni, ezért bátorkodtam az előbb is megpendíteni. Tévedhetek, persze, csakúgy, mint a hívők.

Hogy valamit segítsek is: anyádék nincsenek ellened, és te sem vagy ellenük. Triviális, de beszéljétek meg, jó lesz. Ne cigizz az arcukba, ne kérkedj a lázadással, ne sajnáltasd magad az önpusztítással, simán csak érezd jól magad. Rövid az élet, ne légy hülye, és ne rontsd el! Majd lesz másik pasi, és mivel ez megtörtént veled, már tudni fogod, mire figyelj.

Napirai11 válasza:

Látod kérdező, sok itt a jóindulatú emberke, ajánlom elolvasásra a 14:37-es kommentjét.

Ez akkor is helytálló, ha valaki akár hívő, akár nem.

Üdv: Napirai

szia, pontosan tudom, min mész át. Hasonló tapasztalatom volt nekem is. 24 éves koromig nem volt kapcsolatom és közben szenvedtem is miatta, mert úgy éreztem, Isten "kitolt" velem. Közben néha lázadtam, buliztam, de többnyire igyekeztem szellemi életet kialakítani magamnak. A különbség annyi hogy az én szüleim erős ateisták voltak, a vallás az én döntésem volt.

Annyit hogy vizsgáld át az Istenhez fűződő kapcsolatodat. Haragszol rá? Akkor jobb ha beletörődsz hogy Isten nem fog neked tálcán fehér lovon herceget küldeni. Neked kell majd nővé válnod, és nem piálva, cigizve, hanem ésszel. Ma már tudom hogy a fiatal kori "züllés" része a dolognak, sokan vagyunk,a kiknek konkrét megtapasztalások kellenek.

Nem a szüleid hibáztak, és te is csak annyiban hogy nem ülsz neki komolyan átértékelni a saját helyzetedet. Bulizz még egy kicsit, de ésszel. És ha eleged van, akkor lépj.