Mi a véleményetek ateisták?

„Természetesen hazugság az, amit vallásos meggyőződésemről egyesek írnak, s ezt a hazugságot újra meg újra megismétlik. Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.”

-Albert Einstein

Monda Eistein? Szerintem ez a valláskritikai oldalakon található mag, mint például a valláskritika.hu, ateizmus.hu

Szerintem inkább Eisteitől olvass, és ne idézz vallásellenes honlapokból, ugyanis azok egy ferdített hazugságok legfeljebb. Nézz utánna magad.

"Monda Eistein?"

Nem mondta. Írta!

Tudod ezért nem tudják hamisítani a szektások, mint azt az iskolai párbeszédet! ;)

Előre leszögezem, hogy egyetlen hozzászólást sem olvastam el, de mint világi neveltetésű ateista, muszáj saját gondolataimmal válaszolnom – még ha véletlenül el is hangzottak már.

„De kérdem én: jó ez az embereknek, hogy az ateizmus ilyen rohamosan terjed? Sajnos az ember természeténél fogva önző és aljas.”

Hadd kérdezzek vissza: miért lenne rossz, hogy az ateizmus ilyen rohamosan terjed? És miért van az az érzésem, hogy az önzőséget, az aljaságot te automatikusan az ateizmussal mosod össze? Hiszen ezek a tulajdonságok sokkal jobban illenek keresztény emberekre, mint ateistákra. Gondolj csak bele: a hited szerint élsz, hogy a Mennyországba kerülhess. És mindezt úgy, hogy közben teljes mértékig tudatában vagy annak, hogy a „kegyes” istened valakit pedig örök kárhozatra ítél, mondjuk egyik barátodat és időtlen időkig kínozza a Pokolban. Hajlandó lennél te ennek ellenére vígan élni a mennyben? Az ember talán tényleg önző, de a kereszténység nem változtat ezen, épp ellenkezőleg.

„Visszasírom azokat az időket amikor még Isten félelmet keltett a gonosz emberekben. Nem látjátok, hogy hová tart a világ?”

Visszasírod? Miért, te éltél akkor? Nem? Akkor miért teszel ilyen kijelentést? És miért gondolod azt, hogy a pokollal való fenyegetőzés elhozhat egy szebb világot? Ez, ha belegondolsz elméletében ugyanaz, mint a proletárdiktatúra, ahol a félelem fenntartásával, szigorú kontrollal és propagandisztikus agymosással lehet csak fenntartani a „boldogságot”. A világ pedig nem tart sehova, az, hogy a kereszténység kezd feledésbe merülni, teljesen természetes. Feledésbe merült már a görög, egyiptomi politeizmus, a viking vallás, és ugyanez vár a kereszténységre is.

„Akik az ateizmust terjesztik mérhetetlenül buták. Olyan társadalmi romlást indítanak el, ami csak pusztuláshoz vezet. Az ateista ember nem tud átlépni a materialista világszemlélet határain. Kérdem én: ameddig nem élünk egy ideális világban, sőt ilyen pokoli világban élünk, hogy jön bárki ahhoz, hogy egy MÁS, új szemléletet gondolkozás nélkül elvessen?”

Érdekes, hogy a más szemlélet iránti toleranciáról papolsz, mégis minden ateistát beskatulyázol, és butának hívod őket, sőt, szabályosan kijelented, hogy bomlasztják a társadalmat. Milyen alapon? Tudtad például, hogy Stephen Hawking, korunk egyik lángelméje ateista? És a racionális gondolkodást én nem igazán nevezném társadalombomlasztó hatásnak. A kereszténység ellenben sokkal inkább bomlasztó hatású, ha már itt tartunk: irracionális, maradi, a világot kulcslyukon át szemléli.

„Nem kellene lenézni a Biblia tanításait. Bárcsak eljönne egyszer Isten országa, ahol a szeretet uralkodik, nem a pénz, és a gonoszságot csírában elfolytanák.”

Persze, gonoszság elfojtása, a Pokollal való fenyegetéssel. Ez lenne aztán csak a boldog ország! Szinte egy az egyben ugyanaz, mint Orwell 1984-e, csak kicsit más fűszerezésben, ajánlom figyelmedbe a regényt!

”Az ateizmus... táptalaja az értelem nélküli létezésnek.”

Na ez a legnagyobb pofátlanság amit eddig írtál, már ne is haragudj! Tehát vagyok én, az ateista ember. Vannak szüleim, akikről szeretnék gondoskodni, ha majd nyugdíjasok lesznek. Szeretnék jó állást találni, hogy támogatni tudjam majd leendő gyermekeimet az életben. Van barátnőm, akivel boldogok vagyunk, és boldogok is szeretnénk maradni. Azt mondod ez mind értelmetlen, csak azért, mert nem Isten nevében cselekedek? Miért tartod annyira nélkülözhetetlennek Istent, ha köszönöm szépen, de nélküle is tökéletesen megtalálom a boldogságot, az életem, a létezésem értelmét?

Az pedig, hogy az ateizmust a mai, pénzközpontú világgal hasonlítod össze, abszurd. Az ateizmus elméleti kérdésekkel foglalkozik, nem társadalmi kérdésekkel. Nem az ateizmus okozza a jelenlegi kapitalista rendszert, hanem a kapitalista rendszeren belül létezik. Ugyanakkor érdekes, hogy azt például nem veszed figyelembe, hogy a kereszténység is épp annyira része ennek a pénzközpontú, fogyasztói társadalomnak: nézz csak rá a hatalmas templomokra, katedrálisokra, szépen arannyal díszített csarnokokkal, nem beszélve arról, milyen támogatásokat kapnak az egyházak a mai napig az emberek adójából. Nem gondolod, hogy ez a képmutatás legjobb példája, hiszen kérdésedben elhatárolódsz az anyagiasságtól...

„számomra racionalistaként olyan primitív az emberi élet, mint egy baktériumé. A szüleid önzetlenül szeretnek, csak azért, hogy továbbvigye a fiatalabb egyed a szülői géneket. Te, a DNS-ed alapján, ami előre kódolt szépen serdülsz, beindulnak a hormonjaid, és kényszerítve vagy a tested által, hogy találj egy nőt, akit "szeretsz". Érdekes barátom, hogy tesztoszteron nélkül nem szeretnél egyet sem. Megcsinálod a gyereket, mert a férfinak csak ezen jár az esze(az enyém is) felneveled, hogy a géneket tovább vigye és 60évesen lesz egy leharcolt tested, ami a felhalmozódott replikációs mutációk miatt nem működik normálisan, kínhalállal meghalsz.(jobb esetben gyorsan).

Hát barátom, ez aztán az élet”

Jujujujjj kérdező, itt azt hiszem a hiba a te készülékedben van... :) Ha számodra primitív ez az élet, akkor nyugodtan itt hagyhatod, senki nem kényszerít rá, hogy részt vegyél benne. Egyébként kérlek „barátom” (ugyanakkor nem hiszem hogy ilyen közvetlen kapcsolatban lennénk, úgyhogy légy oly kedves és legközelebb te is csak idézőjelesen használd ezt a megszólítást), eléggé sarkítasz és ferdítesz: világosan leírtam, hogy a boldogság az, ami számít, és képzeld, ezt racionalista szemlélet mellett is el lehet érni, egyáltalán nincs ehhez szükség Istenre.

És ezzel gyakorlatilag ismét bizonyítottad, ki is az önző: írod, hogy 60 évesen van egy leharcolt tested, és meghalsz kínok között. Talán, de számodra nem felemelő a tudat, hogy átadtál valamit magadtól, a szüleidből egy gyermeknek? Nem felemelő az, hogy a gyerek majd gondoskodik rólad, hogy kifejezze a háláját? Hogy tudod Te azt mondani, hogy kínok közti halál ez, amikor a szeretteid fogják a kezed, és utolsó emléked-tapasztalatod az életedben hozzájuk kötődik? Vagy ha nem is hozzájuk, akkor is valami pozitívhoz. Kevered a racionalizmus a naturalizmussal. A racionális gondolkodás pusztán arra tesz kísérletet, hogy a lehető legtöbbet kihasználd az életedből, hiszen az Van. Az biztos, azt érzed. Vagy te nem tennéd ezt?