Az ateisták minek alapján döntik el, hogy mi a jó és mi a rossz?

Mivel a kérdés valójában nem is arról szól, hogy mi az ateista moralitás alapja, hanem kerek perec megvádolja az ateizmust a világ gonoszságával, inkább erre reagálok.

A világ mindig embertelenséggel teli volt, de az utóbbi háromszáz év humanista mozgalmai, melyek a szekularizáció hatására bontakoztak ki(!), sokat javítottak a helyzeten. Egyébként érdekes megnézni, hogy átlagosan a nyugati szekuláris országokban a közbiztonság és az életszínvonal is nagyobb (Skandinávia), míg azok, ahol hagyományosan erős a vallás, bűnben és vérben tobzódik (Közép- és Dél-Amerika, a közel-kelet). Ha ezzel jár az istentelenség, én vállalom!

Voltam ateista, de már nem vagyok az. :)

Szerintem az általános társadalmi normák, de főleg az elsődleges és a másodlagos szocializációs közeg normái hatnak a leginkább egy-egy emberre; aztán ezeket vagy elfogadja, vagy nem, vagy betartja, vagy nem, a saját lelkiismerete szerint.

Saját tapasztalatomból annyit tudok mondani, hogy sok dolog volt, amit nem tartottam jónak, mégis megtettem, ill. volt olyan is, ami a közfelfogás szerint elfogadható volt, számomra viszont nem.

Am. ajánlom szíves figyelmedbe Piaget tanulmányát az erkölcsi fejlődésről, nagyon érdekes.

A hívők egy részének esetében a mérce alapon a Biblia, mint írod. És ez nagy általánosságban igaz is. De ugyebár vannak olyan felekezetek is, amelyek a Biblia Istenében hisznek ugyan, de vagy más iratokat vagy hagyományokat is elfogadnak, vagy pedig a Bibliát szakácskönyvként használják.

Az is probléma, hogy sokan sokféleképpen magyaráznak egy-egy igeverset, így a különböző felekezetek és gyülekezetek is szinte annyiféleképpen gondolkodnak, ahányan vannak; másrészt az egyének is vagy egyetértenek a saját közösségük tanításaival, vagy nem; a felekezeten kívüliekről már nem is beszélve...

Nézz csak körül itt, a Vallás kategóriában, milyen bájosan anyázzák egymást a hívők egy-egy topikban: Mi van benne konkrétan a Bibliában és mi nincs; ami benne van, azt hogyan kell érteni; ami nincs, abban szabad-e a vásár vagy nem... Vettem már részt ilyenben nem egyszer, úgyhogy tudom. :)

Ez igazából kisebb kaliberű témáknál nem is lenne baj, de a nagyobbaknál már igen: üdvösség kérdése, a lélek halhatatlansága, az ún. "Szentháromság-tan"...

Kerestem neked két hasonló kérdést, ha gondolod, olvasgathatsz ezekben is véleményeket:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__4..

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Üdv. :)

Bocsi, még egy kiegészítés:

Nem jó, ha valakire kívülről akarnak rányomni bármilyen szabályt is: ateistáknál a társadalmi normát (ld. Piaget-nál a fejlődés fokozatait, a "belsővé válás" szintje az igazi); hívőknél a Biblia előírásait, mert ezek is akkor működnek igazán, ha "belülről jönnek". Ha nekem csak valaki azt mondja, hogy ez vagy az nem jó, vagy akár egyenesen bűn, de belülről nem vagyok erről meggyőződve, akkor megette a kutya az egészet. Vagy ha valami rossznak ítélt dolgot csak azért nem teszek meg, mert félek az esetleges büntetéstől...

Mielőtt válaszolok, 1 kérdés: szerinted a Biblia előtt erkölcstelenségben fürdött a világ és mindenki gonosz volt?

És a válaszom: alapvetően az van, amit a második írt, hogy azt teszem másokkal, amit én is örülnék, ha velem tennének. Egyébként létezik lelkiismeret is. Meg közösségi érzés. Ezek jóval régebbi dolgok, mint a biblia. És talán azzal sem árulok el újat, ha le merem írni, hogy a bibliát is emberek alkották egy igen zavaros korban.

Egyébként pedig ne hidd, hogy a keresztényeknek egységes az erkölcse. Vannak fanatikusok, akik még ma is máglyára küldenék a géntudósokat. Vannak szabadabb szelleműek, akik szerint a homoszexualitás nem bűn (szerintem se). Vannak olyanok, akik elvileg kereztények, de lecsúszott az életük és nem is gondolják komolyan az egészet. Vagy csak simán nem. Olyat még nem hallottál, hogy egy kereszténynek szeretője legyen? Állítólag még egyes pápáknak is volt. Na akkor hogy is van ez?

És még egy utolsó gondolat: felejtsd el a jó és a rossz fogalmát. Ezek mind a mi nézőpontjainktól függő igazságok. Ami az egyik országnak a nemzet területének dicsőséges gyarapodása és a lázadó bennszülöttek leverése, az a másiknak kín, vér, családok szétszakadása, az anyaföld elvesztése és nyomorba süllyedés. Ami nekem jó, lehet, hogy neked rossz. Ami szerintem jó, lehet, hogy egy muszlimnak elfogadhatatlan.