Mennyire van szerepe az istenhitnek a gyermeknevelésben? Avagy "Gyermeket nevelni isten félelmében"?

Itt egy cikk róla: [link]

Most mit mondjak? Ez két teljesen beteges elme agyszüleménye. Szerencsétlen gyerekeiket sajnálom, őket pedig alaposan meg kéne büntetni - mármint jogilag. Bár az sem segítene rajtuk. A könyvet meg minél többet negatívan kritizálni - ami indexen van, azt ugyanis keresik.

Istent a valóban és normálisan hívők tudják, hogy nem lehet kihagyni a mindennapokból, így a gyereknevelésből sem. Viszont Isten szerető Isten, nem büntet, nem kínoz. Főleg nem tonnaszám és állandó jelleggel. Az, hogy párszor az szerepel a Bibliában, hogy a vessző jót tesz a gyereknek... Nem az áll ott, hogy folyton verni kell és csak verni... Néha egy-egy legyintés tényleg szükséges lehet, ha nagyon nagy marhaságot követ el a lurkó, de azt is inkább csak 6-8 éves kor fölött. Legalábbis szerintem.

Szokták mondani, hogy rossz apaképpel sok emberben torz istenkép alakul ki, amin sokan nem tudnak felülemelkedni. Na ez szerintem szép példája ennek.

Isten félelme nem félelmet jelent, hanem szeretetből fakadó tiszteletet.

Sok hülye szülő van a világban. Ők írtak egy könyvet és Isten "szavait" próbálták bele csempészni. Nyilván a kiadásból "élnek" és lehet, hogy gyermekük sincs. Aki meg beveszi meg is érdemli.

A gyermeket "értelemre" kell nevelni és majd eldönti, hogy akar hinni Istenben vagy nem.

A Bibliába megjelenített isteni "vessző", viszont kegyetlen, ami Istenhez nem méltó. Vagy akkor nem a szeretet és megbocsátás Istene van leírva a Bibliában.

Nem ismerem a fent említett irományt, pusztán a hozzászólásokból gondolom a témáját.

De ha belegondolunk a mai fiatalok tanárokhoz, szüleikhez való hozzáállására, illetve nagyapáink ugyan ezen emberek iránti tiszteletükre, akkor azért elgondolkozok, hogy melyik is a jobb?

Szerintem inkább egy gyerek sírjon, mint később a szülő.

És ha beszélgettetek ti is nagyszüleitekkel, dédszüleitekkel, hogy az ő szülei, tanáraik hogyan bántak velük, mégis szeretettel, tisztelettel gondolnak vissza azokra az időkre, azokra az emberekre...

Kedves utolsó, amiről ez a könyv szól, az nem nagyszüleink meg dédszüleink idejéből való, szerintem ilyet normális ember soha nem csinált. Igen, nagyszüleink korosztályát többet fenyítették testileg, de azért arról biztos nem volt szó, amit ez a szenny leír. Linkeljem? Linkelem!

[link]

"A gyermeket "értelemre" kell nevelni és majd eldönti, hogy akar hinni Istenben vagy nem."

Igen, ez így igaz. Rákényszeríteni hívő szülőként sem szabad a hitet. Viszont aki hívő, az nem tud nem hívőként élni. Ha egy gyerek arra a következtetésre jut, hogy jók a szülei, és ebben szerepe lehet a hitüknek is, lehet, hogy érdekelni fogja, mi az. Titkolni nem szabad, nem is lehet a hitet családi körben. Amúgy pedig ha nincsenek róla ismeretei, nem tudja eldönteni, hogy jónak tartja-e. Ezért tartom hülyeségnek, ha valaki azért nem akar Istenről beszélni a gyereknek, mert "majd eldönti, akar-e hinni benne". Hogyan, ha nem is hallott róla?

"És ha beszélgettetek ti is nagyszüleitekkel, dédszüleitekkel, hogy az ő szülei, tanáraik hogyan bántak velük, mégis szeretettel, tisztelettel gondolnak vissza azokra az időkre, azokra az emberekre..."

Nagymamámat felváltva nevelték a nagyszülei, az anyja (az apja nagyon korán meghalt) és egy nevelőintézet. A nagyszülei soha nem emeltek rá kezet, az anyja meg a nevelőintézeti apácák viszont folyamatosan pofozták. És most tippelj, kire gondol szeretettel és tisztelettel. Segítek: nem az apácákra.

És ismétlem, a könyv nem atyai pofonokról meg odalegyintésekről ír, hanem kisbabák és totyogó gyerekek módszeres ütlegeléséről. Azt azért kétlem, hogy a nagyszüleink generációját vesszővel és vonalzóval ütötték volna csecsemőkorukban.

A pálcával fegyelmezd a gyereket bibliai elvről:

A Biblia (az Újszövetség is)a rabszolgaságot is megengedi, ha szolgáddal jól bánsz, dolgoztathatod, birtokolhatod. Viszont a mai társadalmunk erről lemond, senki se - még a fundi bibliai hívők se - akar rabszolgát tartani. Erről lemondunk, tudjuk , hogy nem tiltja a szentírás , de nem élünk vele, mert számunkra így jobb.

Így kéne a testi fenyítéshez is hozzáállni: lemondani róla, mert az ember, a társadalom nem jól élne vele és túlzásokba esne. Ha erről lemondunk azzal nem követünk el bűnt, viszont ha túlzásokba esünk, csak rossz lehet.

Bizony,elég buta az, aki az ószövetségből akar gyereket nevelni. Hiszen az az ókori népek életére vonatkozó ismereteket foglalja magába! Jézus maga írta felül a nagy részét amikor megmutatta hogyan is kell hinni: szeretettel, toleranciával. A gyermek verése nem pedagógiai módszer, bár akadnak kivételek, amikor egy jól időzített pofon életet menthet, de az ritka és a mögötte húzódó szülő-gyerek viszony határozza meg. Jó kapcsolat esetén a gyerek felnőttként is azt mondja: megérdemeltem az az egyetlen egy pofont. Rossz kapcsolat esetén: irány a pszichológus.

Viccen kívül: verés nélkül is lehet gyereket nevelni, csak nehezebb.