Mi az oka annak, hogy a Történeti Istenkinyilatkoztatás vallásai (Judaizmus, Kereszténység, Iszlám) lényegesen agresszívebbek mint az Örök Világtörvény (Hinduizmus, Buddhizmus) és a Kínai Univerzalizmus (Konfucianizmus, Taoizmus) vallásai?

"De arra még mindig nem adtál magyarázatot, hogy ezek a drága békés hinduk miért gyújtogatják rá a templomokat a keresztényekre Dél-Indiában és hirdetik állami szinten, hogy ki kell űzni a keresztényeket Indiából."

Kellemetlen történelmi tapasztalatok? /természetesen nem helyes/

"De arra még mindig nem adtál magyarázatot, hogy ezek a drága békés hinduk miért gyújtogatják rá a templomokat a keresztényekre Dél-Indiában és hirdetik állami szinten, hogy ki kell űzni a keresztényeket Indiából."

"Tulajdonképen muszlim és brit barátaink évszázadokon keresztül beleverték a hinduk fejébe az egy igaz Isten eszméjét, miközben kirabolták és megnyomorították ezeket az embereket, akik soha nem indítottak senki ellen hódító háborút (a Pakisztáni konfliktust is Muszlimok kezdték.)És mondjuk nem tartottak fen gyarmatokat Európában. Azt hiszem itt a léptékkel, és a nyomasztó történelmi tapasztalatok közelségével nem vagyunk tisztában."

Nem indok, csak a jelenség egyik oka lehet.

Bár nem vagyok hindu. :) Esetleg ha kószál erre egy, akkor nyilvánítson véleményt köszönöm!

Szerintem a nyugati ember nem agresszívabb mint a keleti.

Tiszteletem:)

Kedves Titus!

"A nagy monoteista vallások sokkal inkább szólnak az egyén tettek általi kiteljesedéséről, míg a keleti vallásoknál az egyénnek a világban elfoglalt helyének felismeréséről és elfogadásáról."

Feljebb már tisztáztuk hogy a dél és távol - keleti vallások sem politeisták (mellesleg a nyugat-ázsiai vallásokban is fel lehet fedezni a politeizmus nyomait, bármennyire is nem szeretik ezt híveik hallani. Ez egy helytelen és tendenciózus szóhasználat.

Amit a kiteljesedésről mondasz az meg pont nem igaz. A keleti vallások (kisebb eltérésekkel ugyan) magát az embert és az ember tetteinek gyümölcseit nevezik meg a 1. jó és rossz végső okának (karma) és 2.kizárólag az egyénen múlik, hogy a jó és rossz ellentéténél mélyebb és szorongatóbb ellentétből káprázat - vallóság felébred-e, a végső, nem duális valóságra. Nyugaton ez éppen hogy az egyénen kívüli feltételekben gyökerezik. Jung mutatott rá a Nyugati és keleti vallások lélektana -című hatalmas (terjedelmében és mélységében is)könyvében, hogy az Isten és ember között örök differencia áll fen a nyugati ember lelkében, a keleti emberében nem. Ez nem érték különbség, hanem egyszerűen a vallásos attitűd különbözősége, és a világ objektív valóságának (nyugat-ázsia) vagy a világ szubjektív káprázatának (kelet-ázsia) fenomenológiai problémájából ered. Az egyiket az egyik, a másikat a másik nyűgözi le. Ilyen értelemben nem csoda, hogy a külső valóság valóságosságában és elsőségében bízó nyugati, egy önmagánál objektívebb ontológiai alapot fogad el, nevezze ezt akár Istennek akár anyagnak, a lélektani beállítottság ugyanaz marad. Szellemi vagy profán materializmus. A hatása a világra és annak dinamikus formálására mostanra már a végzeteshez juttatta el egész bolygónkat. A keleti lélektani beállítódás ennek eredendően az ellentéte (volt), a legfőbb valóság és a legfőbb szakralitás benned van, nem egy külső alak a valóság vagy a káprázat forrása, hanem magad, ezért te tudod a végső szabadító gesztust (mahamudra)megtenni, ebből a szempontból mind a szellemi materializmus (objektív a szemlélőtől független Isten) mind a profán materializmus (objektív a szemlélőtől független anyagi valóság)szemben áll a szellemiséggel. A mai keleten már jórészt a nyugati eredetű kommunizmus vagy kapitalizmus, esetleg mindkettő bűvkörében élnek.

A hatékonyság kapcsán meg vegyük figyelembe, hogy egy keleti ember eleve nem egy élettel számolt,ahogyan a nyugati és ez bizony döntő volt a világ megragadásának és kizsákmányolásának menetében. Az egyiknek egy élet alatt kell kiteljesednie (jelentsen ez bármit is /istenkeresést vagy hedonizmust/) a másiknak világkorszakok hosszú láncolatán keresztül (és ez kizárólag a felébredés keresése, azaz egyjelentésű).

Nos a fentiekből nagyon is sok minden következik. Az embertől és híveitől független Vallás amely lóg a levegőben nincs. Nem az írás a fontos hiszen "a betű öl" hogy az Írást idézzük. Egy vallás milyenségét akár tetszik akár nem, bizony híveinek szervezeteinek (melyek az adott vallást hagyományozzák generációkon keresztül) a történelemben felmutatott magaviseletén mérhetünk le a leginkább!

Válaszodat köszönöm!

Kedves Viktor 06!

"Vedd azt is figyelembe kedves kérdező hogy a föld lakosságának majdnem a fele vagy kereszténynek vagy muszlimnak vallja magát."

A szám kicsit túlzó és pontatlan, mert Kína hivatalosan kommunista ország és nincsenek adataink a vallásosságra vonatkozóan, viszont másfél milliárd emberről van szó, akik hagyományosan a Kínai Univerzalizmus és a Buddhizmus hívei (rendszerint egyszerre)

Azonkívül a történelem folyamán csak meglehetősen későn alakultak ki (jórészt erőszakos hódítások hatására, a kereszténység és az iszlám számai) a történelem folytonosságában, hiszen a kelet mindig is népesebb volt, nem igazán lehettek többen.

"Ekkora tömegben jóval több a tengeri szörny meg herkentyű amit kikell dobálni a hálóból, mint mondjuk a többi vallásban."

A fentiek alapján ez okafogyott!

Köszönöm a választ! Üdv

Kedves Titus!

"De ha a vallást az azt követő emberek tettei alapján ítéljük meg, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy ami valójában megvalósul a keleti vallásokból, az sem egészen az, mit eredetileg hirdetnek, hanem konzerválódás, elzárkózás, és emiatt hanyatlás. Így aztán a történelem során ugyanúgy létrejöttek ott elnyomó, embertelen társadalmi rendszerek."

Nos ez csak erős megszorításokkal igaz. Mint feltűnt a keleti emberek 1. ritkán egy vallásúak. 2. nem a társadalmat hanem a lények közösségét állítják középpontba, és soha sem akarták a társadalmat alapjaiban átalakítani sem a természetet. A társadalmak igazságtalanságának indoklására csak néhány vallást alkalmaztak (kettőt: Indiában a hinduizmust a kínai civilizáció vonzáskörzetben a konfucianizmust). A Taoizmus és a buddhizmus nem igazán határozott meg semmilyen társadalmat (kivéve Tibetet, de az meg egész jó hely volt) sokkal inkább a kvázi igazságtalan társadalomból való menekülés fenntartott intézményei voltak / A konfucianizmus bírálta is alaposan őket e miatt/. Ezek a vallások ahogyan szerintem a Krisztusi tanítás is, ezt a világot nem a jó (kereszténység) és a valóságos (buddhizmus, taoizmus) világnak tekintette, hanem a rossz által megrontott (különösen ugye: ami a Császáré, az a császáré)illetve a valótlan illuzórikus világnak. Hol beszél a krisztus arról, hogy az ő országa ebből a világból való volna, vagy hogy ez egy igazságos világ lehet, vagy hogy ne tegyetek különbséget a Császár és Isten tulajdona között? Nos azt hiszem ehhez a felvetéshez viszonyítva a kereszténység a Tanítója tanításaihoz viszonyítva érdekesebben és kevésbé következetesen viselkedett mint a fenti két vallás. /persze egy vallás nem, csak intézményei viselkednek/

Csűrhetjük csavarhatjuk, sem Lao-ce sem Buddha nevében nem indítottak háborút, nem hánytak kardélre egész népeket (mint a Spanyol és portugál atyák mögött vonuló konkvisztádorok) és senkiből nem akarták erőszakkal kiverni a hitet, és nem égették meg vallása vagy annak hiánya miatt máglyán. A hinduizmusnak e tekintetben vannak sötétebb foltjai, és a konfucianizmus egy konzervatív és sok tekintetben elnyomó, vasszigorú államelmélet amely a keleti népek társadalmait rendezi.

Válaszaidat köszönöm, /mert tetszetősen érvelsz/ és sok szerencsét mindenben!

Üdvözlettel