Gyehenna (tűz tava) az örök halál, vagy az örök gyötrelem helye?

Attol fugg,kik szerint.Ha a korabeli zsido tulvilagkepet probalod elemezni,rajohetsz,hogy nem volt egyseges.

Sheol,Gyehenna,orok megsemmisules vagy tudatos alvilagi tartozkodas? Igazabol nincs konkretan megfogalmazva,es a Bibliaban is kulonbozo felfogasok tukrozodnek,amelyek sokszor ellentmondanak egymasnak.Amugy a Gyehenna eredetileg egy szemetegeto volt Jeruzsalem mellett,Jezus ennek a szimbolizmusat hasznalta fel,de ahogy irtam,ez csupan szimbolum,ugy is magyarazhatnam,hogy "a hely,ahova kerulni nagy szivas".

Ha megnezed,a Biblia a tulvilaggal kapcsolatban "mindket iranyban" (tehat a Mennyorszagot tekintve is) elegge kodos,igy a kerdesedre biztos valaszt senki sem adhat.

Tudom,hogy Teged ez nem elegit ki,de igazabol tokmindegy,mi van ott,nem kell vele foglalkozni.

Szia!

Ahhoz, hogy ebben valaki állást tudjon foglalni értenie kell, hogy a héber gondolkodásban mit jelent az örök kifejezés. A héber gondolkodásmódban ugyanis az örök kifejezés véglegeset, megváltoztathatatlant jelent. Így amikor örök büntetésről, vagy örök kárhozatról beszélünk, akkor annak nem az időtartamára utalunk, hanem a végleges voltára.

A tűz addig ég, amíg van ami táplálja. Jeruzsálem melett sincs már meg az a szemétégető hely, amire Jézus a példázatát építette. A gyehenna egyébként egy konkrét hely a hinnom völgye volt. Amikor a Biblia Jelenések könyvében bemutatja a tűz tavát, akkor az ítéletet mutatja be. Ezután azt olvassuk, hogy Isten mindent újjáteremt, mert az elsők elmúltak, és nem lesz többé halál, sem fájdalom, sem kín. Ha a tűznek tava az örökkévaló gyötrelem helye lenne, akkor ez a leírás nem igaz.

Üdv. Péter

Szia!

Az örök gyötrelem tana bibliai tanításnak tűnhet egyes félreérthető igehelyek alapján. Ezek a "bizonyító" igék azonban – ha gondosan szemügyre vesszük őket – éppen azt erősítik meg, hogy a kárhozat halála valóban megsemmisülés.

Márk 9,43-49-ben Jézus Ésaiás 66,24-et idézi, ahol nem élő emberek, hanem "holttestek" férgek és tűz általi feltartóztathatatlan, teljes pusztulásáról van szó, ami óriási különbség. A holttestek férgek és tűz általi megemésztése értelemszerűen nem tart sokáig, és végeredményeként csak a semmi marad. Egyáltalán nem "halhatatlan férgekről" és vég nélkül szenvedő kárhozottakról beszélt tehát Jézus az ószövetségi igét idézve.

Mindenekelőtt azt kell megértened, amit már le is írtam, hogy az "örök"-nek fordított héber és görög kifejezések (leólám, és eis tón aiónión) a legtöbb esetben egyáltalán nem vég nélküli időt jelentenek. Istenre vonatkozóan jelentik ezt, de ha halandó emberre vonatkoznak, akkor értelemszerűen végérvényes a jelentésük: valami egészen addig tart, amíg csak az adott személy élete tart. Magyar nyelvünkben is használjuk ilyen értelemben az "örök, örökre" szavakat. Például ilyen mondásokban: "Hát ez már örökre így lesz (az én életemben)?" "Örökre neked adom."

Máté 25,41-46-ban például a "gyötrelem"-nek fordított görög szó (kolaszisz) jelentése: "büntetés". Egyszerűen azt jelenti ki tehát ez az ige, hogy örökre szóló, elháríthatatlan, megsemmisülésig ható a kárhozatra ítéltek büntetése.

Üdv. Péter

Sajnos mindkettő.

A tűznek tavába fog vettetni a pokol és a halál -ez van megírva. És a kínlódásuk füstje felmegy örökké.

A pokol az ahova most kerülnek az elkárhozott lelkek:

pokol = gyötrelem helye = hádész =örök halál.

A Nagy ítélet után mindez a tűznek tavába vettetik.

Péternek: Az örök szó sokszor szerepel, és ha nem örök lenne akkor Isten más szót használna

1 példa:

Azt irja a biblia hogy férgük el nem fogy:

Iz 66,24 – „látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki.”

Tudjuk hogy a féreg addig eszi a holtat amíg van mit egyen róla. ha már nincs akkor elmegy. Ha viszont örökké emészt egy testet a féreg akkor azt jelenti hogy emészti de mégsem fogy el nem?

ahogy van örök élet (menny) ugy van örök halál is:

Dán 12,2 – „feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.”

Ahogy van örök boldogság(jutalom) ugy van örök büntetés is:

Mt 25,41.46 – „Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült… Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

Vagy az olthatatlan tűzről mit szolsz?-ezt nem lehet másképp fordítani.

Lk 3,17 – „Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse.”

Amugy fontos tudni hogy Isten ha a Szeretet akkor gyűlölnie is kell (a Bűnt) nem?

hozzáfűzés az előzőhöz:

pl. Van egy feleséged, és nagyon szereted, akkor azt jelenti hogy gyűlőlöd a megcsalást nem?

Mert ha nem gyűlölöd akkor nem szereted.

Igy van Isten. Ő a bűnt gyülöli , mert maga a szeretet.

Sziasztok!

Érdekes elméletek kezdenek itt kibontakozni. Szóval az emberek meghalnak a tüzes tóban, és utána a holtestüket (ami elvileg azonnal elégett a tóban) a férgek rágják az örökkévalóságban. Hát nem tudom. Szerintem túl sok horrorfilmet néztetek...

Egyébként érdemes megfigyelni, hogy az egész história a lélek halhatatlanságáról szól. A halhatatlanság tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem biblikus tanítás. Az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább "felhígult", miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit. A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale1 látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést. A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy "platoniatlanítani" kell a halálról szóló kereszténytanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Sajnos csak az ún. tudományos teológia berkeiben zajlott le a szóban forgó nagy változás, a keresztény tömegek szinte nem is értesültek róla. Ráadásul napjainkban több teológus ötvözni, egyeztetni próbálja a 20. században ismét felfedezett eredeti biblikus tanítást a későbbiekben kialakult hagyományos keresztény felfogással.

Üdv. Péter