Gyehenna (tűz tava) az örök halál, vagy az örök gyötrelem helye?

A gyehenna nyilván létező (fizikai) helyről vette eredetét, de túlmutat rajta, mint a ahogy a menny is túmutat a csillagos égbolton, holott az is amattól vette a nevét. Tehát nem is lehet az elhamvadó szemét fizikai sorsából szükségszerű következtetést levonni arra, hogy az oda vetett emberek megsemmisülnének. A gyehennának a neve (kultúrtörténete) is arra utal, hogy ott égetés folyik, no meg a kénkővel égő tüzes tó leírása is. Már csak azonosítani kell ezeket, és nagyjából kész a következtetés, hogy a kárhozat tűzhöz hasonló kínokat okoz.

A gyehennát mindenképpen átvitt értelemben kell venni, mert nem minden ember a jeruzsálemi szeméttelepre fog kerülni, mikor kiviszik közanyánk ölébe. Ez hasonló ahhoz, ahogy a mennyről mint szellemi szféráról beszél a Biblia, sőt Isten fedőneveként alkalmazza (pl. Dániel könyvében, de Máténál is). De első jelentése szerint a menny (ég) bizony egy teremtett dolog, amit Isten a maga idejében összeteker, ami ropogva megég, ami be nem fogadhatja Istent, és így tovább. Mégsem kezd senki abból dogmát gyártani, hogy az Isten és az angyalok létállapota olyan, mint a csillagos ég, vagy hogy véget fog érni, miként a csillagos égnek vége lesz egyszer.

A szerző megint csak beleesik abba a hibába, hogy azt hiszi, hogy mi a Seol/Hádész-t neveznénk pokolnak, holott ez nem igaz, hanem a gyehennát, ill a tűz tavát. Néhány régebbi fordítás (pl. Károli) tényleg így hozta, de a nyelv fejlődik.

Az viszont, hogy "a bűn zsoldja a halál" (Róm 6:23), nem azt jelenti, hogy a bűn Istentől kapott büntetése a halál, hanem azt, hogy a bűn szolgálatáért a bűntől kapott zsold a halál, szemben az örök élettel, amit viszont Istentől lehet ingyen ajándékként megkapni (a szövegkörnyezet alapján a kérdés ez: kit akar a hívő szolgálni, a bűnt vagy Istent?).

A Seol (héber), hádész (görög) az anyag nélküli személyiség (=„lélek"), ideiglenes, köztes tartózkodási helye a feltámadásig, ez vettetik bele a tűznek tavába. Ebben kifejeződik az átmenet a halottak birodalmából (seol, hádész), mint köztes állapotból (vö. Jel 20,12k kontextusát) az örök kárhozat végső szintjére. A seol feloszlik —, vagyis a benne lévők mind kijelölt végleges helyükre kerülnek. A „gyehenna" jelöli a kárhozottak „célállomását", az örök tüzes tavat.

1) A Seol/hádész egyrészt nem azonos a pokollal, attól függetlenül, hogy némely régi fordítás ezt a különbségtételt elmulasztotta. A seol/hádész nem sírgödör, ez ujjból szopott, bizonyíthatatlan Őrtorony-magyarázat, amit ha nem olvastál volna a rabszolga osztályodtól, eszedbe se jutott volna. A sírgödörre külön szó van, a sehol az alvilág, mindazon holtak lelkeinek állapota, akik Isten színelátásától (a mennytől meg vannak fosztva. Ennek egyik „fakkja” a gyehenne, az örök kárhozat. A gond az, hogy nem teszel üdvtörténetileg különbséget az ószövetségi és az újszövetségi sorsról. Ott az ószövetségi, a kereszténység előtti idők elhunytairól szól. Krisztus megváltása előtt az ég be volt zárva; ekkor az elhunytak még mind az alvilágban (a Seolban) voltak együtt (vö. pl. Jób 30,23) egy örömtelen, bús létben, még akkor is, ha örök üdvre voltak kiválasztva. Ők bár külön voltak a pokolra ítéltektől (vö. Ez 32,17-32), de ez a hely - mint pokol tornáca -, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé, ahol még Istent sem dicsőítették. Ez tehát teljesen különbözik a mennytől, amit csak Krisztus nyitott meg kereszthalála által. Ekkor vált örömmé a halál, és ekkortól dicsőítik az Istent a meghalt szentek, és ekkortól tudnak közbenjárni értünk.

2) A gyehenna nem teljes megsemmisülést jelent, hanem tulajdonképpen a gyehenna a pokol. Azt fejezi ki, hogy akik Istent elutasítva, ebben az állapotban hunytak el, tűzhöz hasonló kínokat fognak elszenvedni. Például a görög apoleia sem jelent megsemmisülést (annihilációt) vagy teljes nem-létet, miként azt néhány szekta hamisan tanítja, hanem sokkal inkább a pokol tüzében lévő örökös büntetést fejezi ki, mint azt a görög lexikonok, illetve szótárak egyöntetűen tanúsítják. A szó tágabb értelméhez vö. Mk 14:4; Mt 26:8; ApCsel 8:20. Ez a szó van a Jel 17,8.11-ben is, a vadállatra vonatkoztatva. Az ehhez kapcsolódó részek, a Jel 19,20, ill. a Jel 20,10 közlik velünk azt, hogy a vadállat (a sátánnal és a hamis prófétával együtt) gyötrődni fog éjjel-nappal, örökkön-örökké. Ugyanez a tragikus sors vár azokra az emberekre is, akik elutasítják Istent (vö. Mt 25:41,46; 8:12; 10:28; 13:24-30,36-43,49-50; Mk 9:43-48; Zsid 10:28-29; Jel 14:10-11; 20:15; 21:8). Ennek a rokonszava az apollumi = pusztulás (Mt 10,28), amit hasonlóképpen illusztrálhatunk. Az apollumi szó eltúlzott, szó szerinti értelmezésének alkalmazása sok esetben nyilvánvaló képtelenséghez vezet (vö. Mt 10:6; Lk 15:6.9.24; Jn 18:9). A helyes írásmagyarázat megkívánja, hogy összehasonlítsuk a szentírási részeket, kiértékeljük a szövegkörnyezet, és a görög és héber kifejezéseket rendesen megértsük. Olyan nem lesz, hogy valaki nem támad fel, mivel mindenki feltámad, csak valaki az örök mennyi, immár egyúttal testbeni dicsőségre, valaki az örök kárhozat egyúttal, immár testi megélésére.

Az örök kárhozat nem mutat be igazságtalan Istent, hanem épphogy az igazságosságából következik. Ez ügyben olvasd el: [link]

De persze ez is ilyen „jaj, ez gonoszság lenne Istentől” típusú érvelés, amely azon alapul, hogy mi akarjuk megmondani, mit kéne csinálnia Istennek.

[link]

Bizony éppen a gyehenna, vagy a tüzes tó tekinthető éppen a pokolnak (nem a Seol/Hádész-t nevezzük tulajonképpen a pokolnak, ez egy félremagyarázás). A gyehennáról sehol nem mondatik, hogy ott megsemmisülés menne végbe, hanem sokkal inkább kínokkal és tűzzel írja le. A gyehenna nem teljes megsemmisülést jelent, hanem tulajdonképpen a gyehenna a pokol. Azt fejezi ki, hogy akik Istent elutasítva, ebben az állapotban hunytak el, tűzhöz hasonló kínokat fognak elszenvedni. A gyehenna nyilván létező (fizikai) helyről vette eredetét, de túlmutat rajta, mint a ahogy a menny is túmutat a csillagos égbolton, holott az is amattól vette a nevét. Tehát nem is lehet az elhamvadó szemét fizikai sorsából szükségszerű következtetést levonni arra, hogy az oda vetett emberek megsemmisülnének. A gyehennának a neve (kultúrtörténete) is arra utal, hogy ott égetés folyik, no meg a kénkővel égő tüzes tó leírása is. Már csak azonosítani kell ezeket, és nagyjából kész a következtetés, hogy a kárhozat tűzhöz hasonló kínokat okoz. A gyehennát mindenképpen átvitt értelemben kell venni, mert nem minden ember a jeruzsálemi szeméttelepre fog kerülni, mikor kiviszik közanyánk ölébe. Ez hasonló ahhoz, ahogy a mennyről mint szellemi szféráról beszél a Biblia, sőt Isten fedőneveként alkalmazza (pl. Dániel könyvében, de Máténál is). De első jelentése szerint a menny (ég) bizony egy teremtett dolog, amit Isten a maga idejében összeteker, ami ropogva megég, ami be nem fogadhatja Istent, és így tovább. Mégsem kezd senki abból dogmát gyártani, hogy az Isten és az angyalok létállapota olyan, mint a csillagos ég, vagy hogy véget fog érni, miként a csillagos égnek vége lesz egyszer.

Igazolja már nekem valaki azt egyetlen igehellyel is, hogy a gyehennába kerülők nem támadnak fel. Mert így egyáltalán nem igazolt bibliailag, főleg, hogy tudjuk a gyehennára nem a gonoszok belül egy külön fel-nem támadó részfrakció, hanem „a gonoszok” kerülnek általában, és ugye azok is feltámadnak. Máté 5:29-30, Máté 10:28 kifejezetten a gyehennára kerülő testről beszél, amelynek csak úgy van értelme, hogy ha az illetők feltámadnak. Aztán Jézus beszél még szemmel, kézzel, lábbal a gyehennára kerülőkről, tehát megint csak arra utal, hogy ezek testtel is fognak majd (újra) bírni, ami megint csak azt mutatja, hogy ezek feltámadnak.

A gyehenna csak kultúrtörténetileg utal a jeruzsálemi szemétégetőre, valójában egy kozmikus folyamatot ír le, persze jelképesen. A pokol tüzet sem szó szerinti tűznek (vagyis anyag oxidációnak) értjük, hanem hogy azt fejez ki hogy tűzhöz hasonló kínokat okoz. Azért is jó jelkép ez, mert Jeruzsálem szeméttelepe állandóan égett, ezért az ószövetségi zsidók pokol bejáratának tartották, ahol az utolsó napon a gonoszok fölött elhangzik az ítélet. A gyehennára való jézusi utalások pont hogy nem utalnak sehol megsemmisülésre, sőt különböző kemény jelzőkkel ecseteli az ott végbemenő kínokat, hogy ti. arra vigyázzunk, hogy ne kerüljünk oda, mert…

A gyehenna eleve nem a Hádész-hoz semmi közzel nem bíró valami, hanem a Hádésznak azon része, ahol a kárhozottak vannak/voltak, a többiektől elválasztva. Visszaadja a halottakat, vagyis feltámadnak az ítélet feltámadására, majd utána vettetnek a tűz tavába. A második halál nem megsemmisülés, hanem örök elszakítottság az Istentől. Írtam már, hogy „a második halál az örök kárhozat. Ez a következtetés csak akkor villanhatna fel, ha a tüzes tavat más helyeken is „megsemmisülésként" lehetne érteni. Ez azonban sem az igehely szűkebb, sem tágabb összefüggésében nem áll meg (vö. pl. Jel 20,10, ahol az ördög, a fenevad és a hamis próféta örök gyötrődéséről van szó). így a „második halált" elkerülhetetlenül a gyehenna és a tüzes tó valósága felől - nem pedig fordítva – kell értelmeznünk. Az a tény is, hogy „a halál és birodalma" a tüzes tóba kerül, nem a gyehenna valósága ellen beszél. E megfogalmazással sokkal inkább kifejeződik az átmenet a halottak birodalmából (seol, hádész), mint köztes állapotból (vö. Jel 20,12k kontextusát) az örök kárhozat végső szintjére. A seol feloszlik —, vagyis a benne lévők mind kijelölt végleges helyükre kerülnek.”

Krisztus előtti zsidó írásokban olvashatunk olyan tűzről, mely a Templomtól délre egy völgyben (= a Hinnom völgye) tör ki; ide dobálják majd a világ végén a gonoszokat: „Akkor kérdeztem: Mire való ez a fákkal borított, áldott vidék, s benne ez az átkozott szakadék? Akkor Uriel, a szent angyalok egyike, aki velem volt, mondta: Ez az átkozott szakadék az örökre átkozottaké... Ez az ő ítéletük helye.” (Hénoch könyvének etióp változata 27. f.). 4Ezd 'a kínok árkának' nevezi. A zsidók hite szerint a Gyehenna azokra vár büntetésül, akik életükben nem kapták meg bűneik büntetését; ezek azért támadnak föl, hogy örök büntetésüket elnyerjék (Dán 12,2). Tehát nem az élettelen holttest lesz a férgek eledele és a tűz martaléka, hanem az élő bűnös fog a férgektől és a tűztől szenvedni. Már a legrégibb rabbinista irodalomban szerepel olyan eszkatológikus hely, ahol a bűnösök bűnhődnek; a Kr. u. 1. sz. iratokban mint tényleges hely jelenik meg; a bűnösök mindjárt haláluk után ide kerülnek (e fölfogás már az etióp Hénoch könyvében fölfedezhető).

Szia!

Sátán kétféle módon is megpróbálja becsapni az embereket.

Egyrészt azt mondja, hogy az embernek az érző, gondolkodó és cselekvőképességgel rendelkező lelke nem hal meg, hanem a test halálának pillanatában elhagyja a testet.

Másrészt viszont azt is mondja, hogy ez a halhatatlan lélek Isten ítélete alatt örökké szenvedni fog. Ezt Jézus kijelentéseivel próbálja alátámasztani, amikor Ő az ítélet tűzéről azt mondja: "mely el nem alszik", "férgük meg nem hal". (Márk. 9,44.)

A Szentírásnak ilyen vonatkozású kijelentései azonban csak azt akarják velünk megértetni, hogy az Istenítélet tüzét emberi erő el nem olthatja. Ha azonban feladatának eleget tett, ha rendeltetését betöltötte, akkor célját elérve csak a hatása marad örök. A Bibliának az a kifejezése, hogy "örökkön örökké" fordítható így is, hogy az "időnek idejéig" és ez a pontosabb fordítás. Isten ítélete tehát az "időnek" Isten által meghatározott "idejéig" tart.

Két ószövetségi példa által szeretném szemléltetni ezt az értelmezést. Isten kimond egy olyan ítéletet Edomra, amely bizonyos vonatkozásban hasonló a tüzes tó ítéletéhez. Lásd: Ésaiás könyve 34:8-10. Megfigyelhető azonban az, hogy itt is csak a tűz hatása volt örök, és nem maga a tűz. Ugyanis, ha a tűzre vonatkozna az "örökre" szó, akkor az elpusztított területen nem tanyázhatnának a vadállatok, és akkor még most is égnie kellene. 11. vers!

A másik példát Júdás apostol állítja elénk Sodoma és Gomora pusztulásával kapcsolatban: "örök tűznek büntetését szenvedvén". Lásd Júdás levele 7. Ebben a példában is világossá válik, hogy a Biblia nem a tűz égését nevezi öröknek, hanem a hatását, a következményét. Istennek ez az ítélete visszavonhatatlanul örök.

A bűn büntetése semmivel sem lehet nagyobb annál, mint ahogy az Úr már a bűnbeesés előtt kijelentette.

Ádámnak a bűn és az engedetlenség következményeként azt mondta: "bizony meghalsz", és nem azt, hogy örökké gyötrődni fogsz. (I. Móz. 2:17.) Mivel a mi Istenünknél nincs változás, ezért minden olyan tanítás, amely a bűnös örök gyötrelmét hirdeti, nem más, mint Isten Igéjének a meghamisítása.

"A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába." olvastuk a Jel. 20:14. versében. Pál apostol ezt írja:

"Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál... Elnyelettetett a halál diadalra." (I.Kor. 15:26. és 54. versek) Nem lesz halál többé, mert a halál a bűnös, halandó lények tartozéka, az új Földön pedig csak szent és halhatatlan lények fognak élni. Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy nem lesz halál többé, hanem azt is, hogy a "holtak országa" is megszűnik létezni. (Jób. 14:13.) Az Isten tehát senkit sem hagy az első halál állapotában.

Mindenki elnyerte méltó jutalmát, a várakozás állapotára tehát nincs szükség.

Üdv. Péter

Még senki nem adott teljesen kielégítő, megnyugtató választ arra, hogy

a bűnös ember örökké kínoztatik a kénkővel égő tüzes tóban, vagy

örökre megsemmisül. Ha Jézus azt mondta, hogy örökké gyötörtetnek

a lángoktól és férgük nem múlik, tüzük nem alszik el, akkor ez elég

egyértelmű, hogy örök szenvedést jelent, csak senki nem meri ezt

bevallani önmagának, inkább altatgatja magát, hogy félelmét csillapítsa,

és Isten szeretetét hozza fel mentegetőzésképpen, hogy ez nem

történhet meg. A másik dolog: ha egy újjászületett keresztény a

paráznaság bűnében él, de mellette hisz istenben, és imádkozik,

akkor a bűne miatt elkárhozik, vagy Isten ennek ellenére megkönyörül rajta?

Sziasztok!

Kedves utolsó, én úgy gondolom, hogy megnyugtató választ adtam, igaz - nem a te szájízed szerintit.

Isten a végsőkig küzd mindenkiért, amíg a megbocsáthatatlan bűnt el nem követi: ami a Szentlélek elleni bűn, vagyis amikor végleg nemet mondok a lélek késztetésének a megtérésre, bűnbánatra. A Szentírás ezt megkeményedésnek is hívja.

Üdv. Péter