Honnan ered a Gonosz?

Az elköszönésedhez (elköszönéseidhez) (ti.: "Krisztusban, a Mennyben úgy is találkozunk") viszont szeretnék ajánlani neked egy kis olvasnivalót a Szent Öregek Könyvéből:

83. Agathón 1.

Péter abba, Lót abba tanítványa mesélte, hogy egyszer mikor Agathón abba kunyhójában voltam, hozzá jött egy testvér és azt mondta: "A testvérekkel együtt akarok lakni. Mondd, hogyan éljek velük együtt?" Az öreg azt mondta neki: "Ahogy az első napon, amikor bemész hozzájuk, úgy őrizd meg idegenségedet életed minden napján, nehogy felbátorodj velük szemben!" Erre megkérdezte Makáriosz abba: "Dehát mit művel a felbátorodás?" Az öreg azt mondta neki: "A felbátorodás nagy hőségre hasonlít: amikor megjelenik, mindenki elmenekül előle, és tönkre teszi a fák gyümölcseit." "Ilyen súlyos dolog a felbátorodás?" - kérdezte Makáriosz abba. Agathón abba így válaszolt: "Nincs rosszabb szenvedély a felbátorodásnál, hiszen ez az összes szenvedély szülőanyja. Aki munkálkodik, annak nem szabad felbátorodnia, mégha egyedül van is a kunyhójában. Tudom, hogy egy testvér, aki már régóta kunyhójában élt, egy kis ágya volt, mesélte: »Úgy hagytam volna el a kunyhót, hogy még a kis ágyról sem tudtam, hacsak valaki más nem figyelmeztetett volna rá:« Az ilyen ember munkás és harcos."

87. Agathón 5.

Agathón abbáról mondják, hogy néhányan eljöttek hozzá, mivel hallották, hogy nagy megkülönböztető képességgel rendelkezik. Mivel próbára akarták tenni, vajon megharagszik e, így szóltak hozzá: "Te vagy Agathón? Azt hallottuk rólad, hogy parázna és gőgös vagy." Ő azt válaszolta: "Igen, ez így van." Erre azt mondták neki: "Te vagy Agathón a fecsegő és rágalmazó?" Azt mondta: "Én vagyok." Ismét mondták: "Te vagy Agathón, az eretnek?" Ő így válaszolt: "Nem vagyok eretnek!"

Erre kérték őt: "Mondd meg nekünk: miért fogadtál el oly sok mindent, amit rólad mondtunk, míg ezt az utolsó kijelentést nem viselted el?" Azt mondta nekik: "Az első vádakat magamra vállalom, hiszen ez hasznos lelkemnek. Az eretnekség azonban elszakadás az Istentől, és én nem akarok az Istentől elszakadva élni." Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak megkülönböztető képességén, és lelkileg épülve távoztak el.

89. Agathón 7.

Azt is mondták róla, hogy gyakran vándorolt úgy, hogy csak a kése volt vele a tarisznyájában.

107. Agathón 25.

Amikor a testvérek a szeretetről beszéltek, azt mondta József abba: "Tudjuk egyáltalán, mi a szeretet?" Elmondta Agathón abbáról, hogy volt egy kis kése. Egy testvér jött hozzá, és dicsérte azt, ő pedig nem engedte tovább menni, amíg magával nem vitte a kést.

93. Agathón 11.

Ugyancsak ő egyszer úton volt a tanítványaival együtt. Ekkor egyikük az úton egy kis zöld borsószemet talált, és így szolt az öreghez: "Abba, parancsolod, hogy felvegyem?" Az öreg csodálkozva nézett rá, és megkérdezte: "Te tetted oda?" A testvér azt mondta: "Nem." Erre így válaszolt az öreg: "Hogyan akarod akkor elvenni azt, amit nem te tettél oda?"

94. Agathón 12.

Egy tesvér jött Agathón abbához, és így szólt: "Engedd meg, hogy veled lakjam!" Amikor pedig eljött, az úton talált egy aszfaltdarabot, és elhozta. Az öreg azt mondta neki: "Honnan vetted az aszfaltot?" Így válaszolt a testvér: "Az úton találtam, amikor arra jártam, és felvettem." Mire így szólt hozzá az öreg: "Ha azért jöttél, hogy velem lakj, hogyan vetted el azt, amit nem te raktál oda." S elküldte, hogy vigye vissza oda, ahonnan elhozta.

97. Agathón 15.

Agathón abbáról mondják, hogy három évig hordott egy követ a szájában, amíg sikerült hallgatásra bírnia magát.

108. Agathón 26.

Agathón abba mondta: "Ha lehetséges volna, hogy egy leprást találjak, és saját testemet adjam neki, az övét pedig magamra vegyem, örömmel tenném meg azt, hiszen ez a tökéletes szeretet."

109. Agathón 27.

Ismét róla mesélik, hogy amikor egyszer a városba ment, hogy eladja dolgait, egy idegent talált az utcára kilökve, aki beteg volt, és senki sem volt aki törődött volna vele. Erra az öreg mellette maradt, szobát bérelt, és a lakbért kétkezi munkájának bevételéből fizette, a maradékot pedig a beteg szükségleteire fordította. Négy hónapig maradt mellette, amíg a beteg meg nem gyógyult. Aztán békében visszatért kunyhójába.

112. Agathón 30.

Egyszer a városba ment Agathón abba, hogy apró áruit eladja. Az úton egy leprást talált. Az megkérdezte őt: "Hová mész?" Agathón abba válaszolt: "A városba, eladni az edényeimet." Erre az így kérte őt: "Tegyél nekem egy szivességet, és vigyél oda engem." Agathón abba felvette, és elvitte a városba. Az így szólt: "Ahol a portékádat árulod, ott tegyél le engem."

Amikor pedig eladott valamit, megkérdezte a leprás: "Mennyiért adtad el?" Ő megmondta mennyiért. Erre azt mondta az: "Vegyél nekem egy kalácsot!" Megvette neki. Amikor ismét eladott még valamit, az megkérdezte: "És ezt mennyiért?" Ő azt válaszolta: "Ennyi meg ennyiért." Erre a beteg így kérte őt: "Vedd meg nekem ezt meg ezt!" És ő megvette neki.

Miután az összes áruját eladta, és el akart menni, megkérdezte a leprás: "Elmész?" Azt válaszolta: "Igen." Az pedig azt mondta: "Tegyél nekem ismét egy szivességet, és vigyél vissza oda, ahol rám találtál." Erre fogta és visszavitte őt a helyére. Azt mondta neki a leprás: "Megáldott téged Agathón, az Úr a mennyben és a földön."

És amikor felemelte szemét, senkit sem látott többé, ugyanis az Úr angyala volt az, hogy próbára tegye őt.

111. Agathón 29.

Agathón abbáról mesélték, hogy azon fáradozott, hogy minden parancsot megtartson. Ha hajóba szállt, elsőként ragadta meg az evezőlapátot. Ha a testvérek meglátogatták, az imát befejezve tüstént saját kezűleg terítette meg az asztalt, hiszen telve volt istenszeretettel. Amikor halálához érkezett, 3 napig szemeit mozdulatlanul nyitva tartotta. A testvérek azonban megérintették őt, és megkérdezték: "Agathón abba, hol vagy?" Azt mondta nekik: "Az Isten ítélőszéke előtt állok." Ők azt mondták: "És te félsz atyánk?" Erre így válaszolt: "Idáig megtettem, amit tudtam, hogy betartsam az Isten parancsait. De ember vagyok. Honnan tudjam, hogy tetteim tetszettek e az Istennek." A testvérek így szóltak hozzá: "Nem bízol a munkálkodásban, hogy az Isten szerint való?" Az öreg így válaszolt nekik: "Nem bízom addig, amíg az Istennel szemben nem állok, hiszen más az Isten ítélete, és más az embereké."

Amikor pedig még egy kérdésre szerettek volna választ kapni, így szólt hozzájuk: "Legyetek tekintettel rám, ne beszéljetek most velem, hiszen el vagyok foglalva." És örömben hunyt el. Mert látták őt, hogy úgy vitetett fel, ahogyan valaki barátait és szeretteit fogadja. Mindenben nagy éberséget tanúsított, és azt szokta mondani: "Az ember nagy éberség nélkül, egyetlen egy erényt sem ér el."