Honnan ered a Gonosz?

kérdező. :)

Ha Istenben nincsen meg a rossz, akkor mégis hogy hogy létezik(rossz), főleg úgy, hogy Isten a minden?

Másrészről pedig Isten, mint egyedüli létező, ugyanúgy hordozza a rosszat(önzés, félelem), de egyáltalán nem jut benne érvényre, vagyis a cselekedeteiben nem létezik egyáltalán. Gondold csak végig...Isten szempontjából csak Ő egyedül létezik. Mégis kivel/mivel szemben lenne önző, ha minden ami van az Önmaga is egyben? Illetve mégis mitől keljen féljen, amikor teljes tudatában van mindennek, és léte örök? Ha nem lenne meg Istenben a rossz, akkor Ő sem tudná mi a jó. :)

Nemhogy a rossz egy a jóval, de minden más is Egy...mivel a létezésben Egység van, Osztatlanság, s nem különállóság és osztottság...de a rossz nem egyenlő a jóval, viszont az is szeretetből van, mivel egy eszköz azért, hogy mi emberek tudjuk mi a jó...lásd Biblia szépen ki is taglalja. Egy példával illusztrálom...ugye van az a mondás, hogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár...itt ugyanez van...minden rossz jó, de minden jó rossz, vagyis halmaz részhalmaz viszony van. Egyébként pedig a távol-keleti tanokban is ketté van választva a jó és rossz, de mégis egységként vannak jelen(jin-jang).

A rossz eltűnése pedig úgy értendő, hogy megszűnik a megvilágosult, megtért egyén számára a rossz fogalma, mivel szükséges másságként fogja látni az abszolút jó mellet...tehát cselekedetiben, gondolataiban nem jut többé érvényre a gonoszság. :)

A kontraszthatás lényege pedig a következő...képzeld magad elé a mély alvás állapotát...nulla tapasztalatod van, nulla viszonyítással...ebben az állapotban pedig halvány lila gőzöd sincs nemhogy másról, de önmagadról sem...no ennyit számít a tapasztalás...:P

Egyébként pedig alapban tud mindent az ember, mivel leírtam, hogy a szelleme az egységállapotban van a teljességben...de ahogyan abból alászáll kénytelen először a dolgok negatív élét megtapasztalni, kénytelen először azzal azonosulni ami nem az igazság, hogy az igazság később megérthető, elválasztható legyen, hogy az egyén legyen képes azonosulni eztán. a feladat most az, hogy a mindentudás felszínre törhessen. :)

"Isten tudja és mindig tudta, azelőtt is tudta, hogy ő maga szenvedett volna itt a földön. Miért lehetetlenség azt elképzelni, hogyha Isten tudta mind ezt enélkül, ő képes volt és képes rossz nélkül, annak megtapasztalása nélkül, mindig egyformán tökéletes lenni és nem fejlődve, akkor ha ő azt akarná a teremtményei miért nem képesek rá?"

Itt pedig - most ezt nem bántásból - de beleesel abba a hibába, amiről írtam, ami miatt van a gonoszság...ugyanis ha jól érzékelem szavaidból, te azt hiszed az Isten egy másik valami, mint te magad...Ráadásul Isten megosztani akarja a tudását lényeivel, de az, hogy mindent odaad egyből, azzal értelmét vesztené a létezés...nem lenne semmi...de mégis van...és miért? mert az ember csak akkor képes megérteni mi az igazság, csak akkor lehet teljes érvényű létező, ha tapasztal...ha nem lenne ez meg, akkor nem lenne ember...csak Isten. :)

De mondom Isten benned él, ha kell a mindentudás, akkor magadba nézel szépen, őszintén, becsületesen, megkeresed az Isten magadban, és kiszeded belőle...a gyakorlatok megvannak ehhez...s Isten nyitott, mivel érted van, mivel te vagy Az igazából. Az ember tehát mindent tud...csak felszínre kéne azt hoznia...és ez a meló, és ezt adta le Jézusunk...hogy ezt megteheti az ember, ha együttműködik mélyebb valójával, önmaga valóságával, az Önvalóval(Isten). :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Az egyik kedvenc olvasmányom ebben a témában:

[link]

Főleg Szent Mihály főangyalról szól, de mintegy mellékesen meg van említve az is hogy az angyalok hogyan lettek teremtve.

a büszkeségől, és NAGYRAVÁGYÁSBÓL.

A Sátán megirigyelte Isten mindenhatóságát és fellázadt.

tehát egy másik ok:

LÁZADÁS

Miért nem lehet minden csak fény? Mert akkor nem volna szabad akarat és a teremtés nem volna tökéletes. Nem volna elmúlás és a teremtés megintcsak nem volna tökéltes.

Tudod miért szeretem annyira minden tavasszal, amikor virágba borulnak a fák? Mert tudom, hogy csak kevés ideig tart ez a tüneményes időszak. Ha állandóan virágzanának, észre se vennénk. A viharos, szükre égbolt pedig éppen olyan tökéletes, csak másként tökéltes, mint a ragyogó kék ég. A tökéletes nem változatlan hanem változó.

A jót csak a rosszal tükrözve lehet megérteni, megismerni. Sőt: jónak lenni csakis és kizárólag akkor lehet, ha létezik a gonosz is. Ha döntenem kell, ha van tétje, ha van csábítás. Ha van lehetőség elbukni és fejlődni.

Ezért nem egy halliwoody happy ending a világ. Mert még a happy endingnek is csak akkor van értelme, ha a hős előtte megszenvedett a győzelemért.

Freya

Szia!

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és tökéletes ajándék származik" (Jakab 1:17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében (5:5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik (Máté 13:24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13:28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: "Az ördög atya emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja" (János 8:44).

A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről. (Különösképpen: Ésaiás 14:12–20; Ezékiel 28:12–19; Jelenések 12:3–10; I. Péter 5:8; II. Korinthus 11:14–15; Jakab 1:13–15 stb.) A Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet. A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött. Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne. Jézus azonban azt mondta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben ama napon, melyen teremtettél" (Ezékiel 28:12–13). Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt (Ésaiás 14:12).

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni. A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. Ez a minősítés pontosan egybevág a bűnnek azzal a bibliai meghatározásával, amely azt mondja: "Minden igazságtalanság bűn" (I. János 5:17).

A Biblia utal arra, hogy mikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított (Jelenések 12:4). Arról is szól, hogy egy "viaskodás" alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között (Jelenések 12:7). Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. (Lásd Jób 34:14–15) Ezért csak eszmei-lelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik "igazságot" tüntet fel ellene.

Ott, ahol hazugság van, Sátán működik. De a hazugságot gyakran csak később sikerül leleplezni, és mire ez megtörténik, az ördög műve már más alakban ölt testet. Ennek oka pedig az, hogy Sátán nem könnyen leleplezhető, "lapos" hazugságokat talál ki, hanem első szempillantásra igaznak látszóakat. Pontosan annyi igazságot használ föl céljaihoz, amennyi elegendő ahhoz, hogy hazugságait is elfogadhatóvá tegye. Az igazság palástjában jelentkező sátáni elgondolás, az igazság és hamisság mesteri keveréke a legveszedelmesebb hazugság.

Üdv. Péter

"De mi okozza?

A jó nem lehet oka a rossznak. A fény a sötétnek. Pl. a napot okolni a sötétért nem lehet."

A Sátán. Őt pedig, hogy mi okozta, arról nem számol be a Szentírás.

"De ha Isten azt akarná, anélkül is képessé tehetné rá a teremtményeket, hogy magával egylényegűvé tenné."

De Istennek nincsenek önmagával céljai, mert tökéletes. Minden úgy tökéletes, ahogyan Isten szeretné.

Sziasztok!

Istennek rengeteg tulajdonságát láthatjuk a bibliában pl.:harag, bosszúállás ...stb.

Ezek a tulajdonságok külön használva rosszak!, de egyensúlyban Isten szeretetével már nem egy rossz hanem egy tökéletes személyt mutat.

Ha csak a szeretett volna az valamilyen utópisztikus álommá változtatná az életet.

Mintha egy kicsit folyamatosan be lennénk drogozva = nem lennénk teljesen önmagunk, nem uralnánk teljesen a tudatunkat.

Ezekkel a tulajdonságokkal nincsen baj, hiszen ezekkel lettünk teremtve, de kaptunk mindehhez egy használati útmutatót is a bibliát csak a legtöbben úgy gondoljuk, hogy mi ezt jobban tudjuk.

És bármilyen tökéletes is egy szerkezet ha valaki direkt más célra használ mint amire készítették előbb vagy utóbb tönkre fog menni, mint ahogyan Isten vezetése nélkül előbb vagy utóbb rosszt teszünk.