Honnan ered a Gonosz?
válasza:Nem hallottad még, hogy minden csak az emberi szemszögből válik jóvá vagy rosszá?
Ha megütöd magad és fáj, arra azt mondod, hogy rossz. Pedig nem igaz, mert ha nem fájna, akkor észre sem vennéd, hogy épp levágtad a fél lábad és meghalnál.
Ha valaki mindig alád tesz, azt mondod rá, hogy gonosz. Pedig nem az, csak valahol azt tapasztalta, hogy ezzel meglehet oldani dolgokat, ezért így reagál.
Ha valaki megöl egy gyermeket, arra azt mondod, hogy gonosz - pedig csak beteg. Nem tudja feldolgozni a körülötte zajló eseményeket.
Tehát a gonosz és a jó csupán az emberi reagálás adott szituációkra.
válasza:Kérdező. :)
Áruld el légy szíves nekem, hogy akkor miféle Istenről beszélek? Azt állítod az Isten nem egyenlő a mindennel...akkor minek kell az Isten? Van két létezőnk...a Minden és az Isten...ha már létezik a Minden, akkor Istenre egyszerűen nincsen szükség...Ha a Mindent és Istent különválasszuk, akkor korlátozzuk a mindenhatóságát az Úrnak...mivel ekkor Önmaga mellett létezik még valami...és amúgy is, hogyan képes hatni valamire, ami nem Önmaga? Ha nem lenne meg Istenben a rossz, akkor nem tudna rá hatni, vagyis a "sátánnak" korlátlan hatalma lenne...de ugye nincsen. Azt is állítod, hogy a semmiből hozta létre a világot az Isten...te most a világra érted a mindent? Mert én nem...számomra világ csak fizikai megjelenés...és én nem a világgal, vagyis egy fizikai testtel azonosítom magamat, hanem az értelemmel, elmével, ami a testet eszközként használva tapasztal. S amúgy is...Isten a fizikailag semmit formázza át fizikailag valamivé...de az, amit materializál, az már alapban létezik Önmagában fogalomként, gondolatként, ötletként, ihletként. Ha nem létezne, akkor nem tudná Isten megjeleníteni(megteremteni), hiszen hogyan?! Itt láthatod megint, hogy alapban létezik már minden Istenben a teremtés előtt, csak hát számunkra latens formában még. Ha pedig saját gondolata által materializál, akkor kiderül, hogy az Ige Isten Gondolata...és ha a világ Isten Gondolatából van, akkor bizony a világ Istenből van...vagyis egy vele, nem pedig külön van, mint ahogyan állítod. De ha gondolod János evangéliumának az első pár sorát elolvashatod, ott kiderül az igazság. Ha már a teremtés történetben átugrottál rajta. :)
"Igen ezt hiszem, mert ez az igazság. A Biblia minden sora ezt igazolja. Én és te és minden fizikai létező (de még a szintén általa teremtett nem fizikai is) csak egy porszem egy jelentéktelen semmi Istenhez képest. És az a gonoszság, az a rossz, ha ez a semmi, ez a porszem, azt képzeli magáról, hogy egyenlő Istennel."
Érdekes, nekem mást mond a Biblia, lehetséges, hogy én tévedek...de azért vizsgáljuk meg ezt...tehát ha Isten nem a világ, akkor Jézus Krisztus sem Isten, vagyis Jézus Krisztus végig hazudott, hogy egy az Atyával nem csak ő, de mindenki más is...a Biblia hazudna talán? Nem, nem hazudik, a sátán eszköze a hazugság...de nézzük tovább...belekeverve a jó-rossz kérdést...Sátán ugye a rossz effektus, és Isten a jó. Azt észrevetted, hogy a rossz ugyanaz, mint a jó, csak szűkebb látókörben? Gondold csak végig...az önző ember csak magát szereti és szűk közösségét, csak annak érdekében cselekszik...az önzetlen ember pedig a teljes egész érdekében...nincsen semmi különbség a két dolog közt, csupán a terjedelem...A Sátán tévedése pedig pont abban rejlik, hogy a dolgokat különállónak tartja(lásd te), és ezáltal kisebb halmazokban tekint, mint a teljes egész(lásd te)...így beleesik az önzésbe automatikusan...és miért tartja elkülönültnek a dolgokat? A tapasztalat illúziója miatt...minek tartja ekkor magát az ember? Hát a fizikai testnek, és úgy hiszi a tapasztalatáról, hogy nem önmaga...érdekes tévedés...nem is meglepő, hogy az emberek önzőek, főleg ilyen pszichológiai magyarázattal mögé...Az igazság pedig az, amit ugye korábban említettem...hogy EGYSÉG van...az ember pedig nem a fizikai test...az ember az elme, ami a testen keresztül tapasztal, ami teljesen egy a mindennel, így Istennel...:P
Itt láthatod, hogy MINDEN ROSSZ JÓ, DE NEM MINDEN JÓ ROSSZ...nem úgy mint előzőleg, hogy a NEM szót kihagyod...:)
"Ha valaki számára valami megszűnik, akkor arról nem tud, mert megszűnt számára, nem láthatja szükséges másként sem."
Érdekes hozzáállás, de a te szemszögedből a kutyámról nem kéne tudjak, még megemlíteni sem kéne, hogy tudjam, mivel megszűnt(meghalt)...vagy mégsem, csupán más állapotban van a kutyu? :)
Meg amúgy is...úgy értettem a dolgot, amit kijelentettem előzőleg, hogy a megvilágosult, megtért ember számára megszűnik az ellentét, mivel megszűnik a elkülönültség látása, és az egységgé alakul..ekkor pedig a rossz, mint szükséges "más" lesz jelen az egyén hozzáállásában, tehát másként fog a rosszra tekinteni, de az konkrétan nem szűnik meg, mint fogalom, csak mint tett...:)
És adnék egy jó tanácsot. Ne félmondatokat szedj ki a másik válaszából, ne hagyj ki szavakat, mert lehet azért idegen számodra a dolog...vagy éppen érthetetlen.
ui.: A legfontosabb dolog, amit meg kell jegyezzek...ami egy kis nyelvtan és matek...Tehát amikor kijelentem, hogy a világ egy az Istennel, akkor nem egyenlőség jelet rakok a kettő közé...hanem mint már korábban említettem halmaz-részhalmaz viszony van...Megint a korábbi példámat írnám...Minden bogár rovar...de a bogár nem egyenlő a rovarral, mivel a rovar egyenlő a rovarral, de ettől függetlenül minden bogár rovar.
üdv
26/F
LastOne.Left
válasza:Kedves kérdezö!Szerintem a fény/sötétség hasonlat mindenre vàlaszt ad.Isten maga a Jò,maga a tökéletesség maga a fény mely mindent betölt.Ahol a fény van ott nincs sötétség azaz ahol szeretet van ott nincs gyülölet,ott az Isten.De mi a sötétség?A sötétség a fény-a gonosz a szeretet hiànya.Az ember a szabad akarat àltal vàlt bünössé mivel megismerte a bün fogalmàt.Ez nem azt jelenti hogy a bün Istentöl szàrmazik.Isten tisztàban van a Gonosz(sötétség) fogalmàval de Ö mindìg a tökéletesség, a Jò, mindìg a fény marad mely bevilàgìt mindent.Ha csak a fény létezik akkor nincsen sötétség azaz ha az ember nem lenne bünös akkor a Gonosz nem is létezne.A Gonosz csak szubjektìv fogalom mely a szeretet teljességében tulajdonképpen nem is létezik, hisz ha csak fény van akkor nincs sötétség nemde?Az ember tökéletesnek teremtetett az Isten àltal,azonban a tökéletlenség egyetlen forràsa a bün, a Gonosz, mely fogalmànak megismerése utàn az ember nem volt képes tovàbb "fényesnek maradni" azaz bünössé,tökéletlenné vàlt,ìgyhàt màr nem "vilàgìtott többé" vagyis megjelent a sötétség.Isten azt akarja hogy ùjra megtalàljuk a Fényhez,a tökéletességhez, a Hozzà vezetö utat és ùjra mi legyünk a fény,mely megvilàgìtja a sötétséget.De miért létezik a Gonosz?Mint màr mondtam a Gonosz szubjektìv fogalom (mint példàùl a sötét) mely csak a Jò(fény) hiànyàban nyer érvényesülést.A Gonosz léte elengedhetetlen a differenciàciò szempontjàbòl hiszen hogyan mondhatnàd azt hogy tudod mi az a fehér ha nem tudod mi az a fekete?A fehér a fekete nélkül tulajdonképpen
egy nagy semmi,mégha ezt szàmodra nehéz is elfogadni.Most mondhatnàd azt is hogy el tudod képzelni a feheret fekete nélkül is,és igazad is van,a fehér létezhet fekete nélkül is de csak akkor ha màr tudatàban vagy a fekete fogalmànak. Udvözlet!
válasza:"Ha csak a szeretett volna az valamilyen utópisztikus álommá változtatná az életet."
De a történelem (üdvtörténet értelemben) éppen ezen végcél felé halad.
"Ezekkel a tulajdonságokkal nincsen baj, hiszen ezekkel lettünk teremtve, "
Nem lettünk bűnnel teremtve, max. hajlamunk van rá, én arra keresem a választ, hogy miért.
És van velük baj, mert te is elismered ezért "kaptunk mindehhez egy használati útmutatót is a bibliát ".
"Ha valaki megöl egy gyermeket, arra azt mondod, hogy gonosz - pedig csak beteg. "
Esküszöm tudtam, hogy amikor azt mondták anno, hogy a homoszexualitás betegség bla-bla, egyszer eljön majd valaki, aki azt mondja, hogy a gyilkosság is, és eljött.
Belebotlottál a saját kiferdült logikádba, mert még ha nagy nehezen el is fogadható lenne a lábas példa, (de még az sem az egyébként, mert attól még mert hasznos is lehet a fájdalom igenis az egy rossz dolog) de a másik kettőt nem tudod ugyanúgy megokolni.
Vannak egyetemesen Jó és egyetemesen Rossz dolgok, és a gyilkosság az egy egyetemesen Rossz dolog.
"Áruld el légy szíves nekem, hogy akkor miféle Istenről beszélek?"
Ezt szerintem neked kellene megmondanod. Én csak azt tudom biztosan, hogy melyikről nem. De ha valóban tőlem várod a választ: egy olyanról, akit magad alkottál magadnak. Legalábbis te azt hiszed, de igazából összetákoltál valamit a buddhizmusból, a hinduizmusból, a platonizmusból, a gnoszticizmusból és ezt megpróbálod ráhúzni a kereszténységre is, meg még néhány más vallásra is (talán az összesre).
Azt hiszem már leírtam korábban, most is leírom: én sem csupán a fizikai világot értettem "Világ" "Minden" "Mindenség" alatt. A Teremtés könyvéből ez derül ki: Isten nem része a világnak, hanem szerzője és magyarázata. Világfeletti, transzcendens. A János evangéliumának első sorai Logoszról, azaz Jézus Krisztusról, a második Isteni személyről szólnak. Az Ige Logosz, nem Isten Gondolata, hanem Szava. "értelmed" "elméd" "ami a testet eszközként használva tapasztal", ez lelked, ami nem öröktől való, hanem születésed pillanatában Isten kegyelméből jött létre.
Jézus egy az Atyával igen, de az emberekkel/világgal nem. A tanítványainak valóban mondta, hogy "egyek vagytok velem" vagy "bennem vagytok, s én bennetek", de ezt nem úgy értette, mint ahogy Ő az Atyával egy. Hanem egy szeretetbeli közösség, egy Istennek tetsző élet egysége ez, amely az ő misztikus testében az Egyházban valósul meg. A világra vagy a többi emberekre soha nem mondott ilyet. Éppen ellenkezőleg az igazi szőlőtő példabeszéde után (amelyben ezt mondta) közvetlenül ott van a világ gyűlöletéről szóló rész: "Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ." A tanítványok is "a világból valók" eredetileg, de az ő kegyelméből már nem.
A kutyád attól még nem szűnt meg számodra, mert meghalt, mert gondolataidban emlékeidben él, stb., nem kell mindent kiforgatni, tudod, hogy értettem. Ha valaki számára a rossz megszűnik gondolati síkon, akkor az, a megszűnik szó nyelvtani értelméből kifolyólag azt fogja jelenteni, hogy nem létezik számára. Ez "szükséges más" meg egyébként is... A rosszra semmi szükség, csak létrejött (és erre keresem a választ, de a Sátánnál mindig elakadok) Isten terve/szándéka az hogy ne legyen/szűnjön meg.
Bocs, de ha nem ragadok ki részeket, akkor nem tudhatnád, hogy mire reagálok, mivel nem értek egyet (bár ezt nézve beidézhetném az egészet). Elnézést, de most is alkalmaztam. :S
"Ha Istenben nincsen meg a rossz, akkor mégis hogy hogy létezik(rossz), főleg úgy, hogy Isten a minden?"
Hát ebből speciel nagyon = jelnek tűnik, de a részhalmazos ugyanúgy nem igaz
A Sátán nem részhalmazozik. Ő Isten akar/akart lenni, ez az ő nagy hibája/tévedése. És ez kísértetiesen hasonlít arra, amit te csinálsz.
Még egy: azt mondod az önzés részhalmazos összefüggésben van a jóval, merthogy pl. az önző csak magát szereti vagy szűkebb környezetét, aki pedig nem önző, az mindenkit/mindent. De nagy logikai csapdába esel, mert ha minden egy, akkor aki mindent szeret az is önző, sőt a legnagyobb önző. Na most akkor az önző az szerinted egy jó tulajdonság? Mert ha minden rossz jó, akkor az önző az végső soron jó tulajdonság. Mi szükség akkor a rossz fogalmára? "Részhalmaz, mert nem szeret mindent", mondanád. Alapvető fogalomkeveredések vannak nálad. Az önzést pl. valaminek a szeretetével párosítod noha: "A szeretet mindig türelmes és kedves. Sosem féltékeny. A szeretet sosem dicsekvő vagy öntelt. Sosem durva vagy önző. Senkit sem bánt meg és sosem haragtartó." (1Kor 13) Ilyen hát a szeretet a maga tiszta formájában. Ez a fogalom, szeretet, eleve kizárja a negatív tulajdonságokat. Miért van mégis, hogy egy önző ember is tud olykor szeretni? Azért, mert az emberben rengeteg tulajdonság keveredik és ezek összessége adja ki a jellemét. Nem definiálhatod hát az önzőt egy olyan fogalommal, és nem hozhatod vele semmilyen összefüggésbe, amelyik eleve kizárja. Az hogy az önző is tud szeretni, nem önzéséből van, hanem egy benne levő jó tulajdonságtól.
Luk 6, 43 "Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz."
válasza:kérdező. :)
Nem baj hogy kiragadsz csak részeket, talán így is dűlőre jutunk. :P
"Azt hiszem már leírtam korábban, most is leírom: én sem csupán a fizikai világot értettem "Világ" "Minden" "Mindenség" alatt. A Teremtés könyvéből ez derül ki: Isten nem része a világnak, hanem szerzője és magyarázata. Világfeletti, transzcendens. A János evangéliumának első sorai Logoszról, azaz Jézus Krisztusról, a második Isteni személyről szólnak. Az Ige Logosz, nem Isten Gondolata, hanem Szava. "értelmed" "elméd" "ami a testet eszközként használva tapasztal", ez lelked, ami nem öröktől való, hanem születésed pillanatában Isten kegyelméből jött létre."
Mózes első könyve.
"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet."
teremteni egyenlő a semmiből valamivé változtatni. tehát Isten a fizikailag semmit, fizikailag valamivé változtatta a teremtés kezdetén. ebből kiderül, hogy mindenféle fizikai megjelenés előtt csak Isten létezett, így a fizikailag semmi is bele tartozik. azt ugye tudjuk, hogy Isten mindentudó. ha Isten mindent tud, akkor bizony a világ már létezett benne fogalomként, gondolatként, ötletként, mielőtt megjelenítette azt. tehát saját gondolatát jelenítette meg, így létrehozva a fizikai világot, vagyis a világ Isten Gondolata. ha pedig megteszed, hogy utánanézel mit jelent a Logosz szó, akkor ott megláthatod, hogy fogalmat, ötletet, akaratot, gondolatot jelent...nem tagadom kimondott szót is, de hát a kimondott szónak hangja van, és a hang anyagi természetű, vagyis fizikai, így ezt kizárhatjuk, mivel a kezdetekben nincsen fizikális megnyilvánulás. János evangéliumából pedig egyértelműen kiderül, hogy kezdetben vala a Gondolat(Ige), hogy minden az Ige(Gondolat) által lett, és Isten egyenlő az Igével(ami teljes, nem csak a világra értendő)...így nincs az égvilágon semmi más, csak Isten. Krisztus tehát a megtestesült tiszta Isteni Gondolat.
Egy kis megjegyzés még ehhez. Ha ezeket figyelembe vesszük és megértjük, akkor kitűnik, mivel egy tudatos, gondolkodás képességével bíró entitás, aminek nincsen szüksége fizikai testre, hogy létezzen, beláthatjuk, hogy Isten egy Elme(máshol Szellemként említik, de hát az ember szelleme is az értelme, elméje, amivel gondolkodik). A fizikai világról a természettudomány bizonyítja, hogy az az elméinknek megjelenő tapasztalat csupán(az más kérdés, hogy ezen a tapasztalaton túl odaképzelünk egy világot), azaz egy mentális képsor, akárcsak álom idején. Azt is tudjuk, hogy minden egyes cselekedetünk a gondolatainkból indul ki, minden egyes alkotásunk, teremtésünk a gondolatainkból, elménkből születik. Azt is tudjuk, hogy az ember egy saját gondolatával. Ezen tények felsorakoztatása után pedig egyértelművé válhat, hogy mit is jelent Isten képmásának lenni, ugyanis Isten az Elme, és az ember szintén az elme...hiszen minden olyan, amilyennek gondolja, hiszi...ráadásul az is csak hiten alapszik, hogy az egyének tudata a testben van benne...:)
"A rosszra semmi szükség, csak létrejött (és erre keresem a választ, de a Sátánnál mindig elakadok) Isten terve/szándéka az hogy ne legyen/szűnjön meg."
Ha sikerül megértened amit írtam, akkor megértheted, hogy miért is van rossz úgy, hogy feleslegesnek tűnik első körben.
Induljunk el abból, amit most megállapítottunk magunkról és Istenről. Tehát Isten az Elme, amiben minden létezik egyszerre, hiába nem megjelenve fizikailag. Az emberi értelem(mindenkié) is létezik benne(az egység állapotában), de ugye tapasztalat híján. Ha nincsen az emberi elmének tapasztalata, akkor nem tudja önmagáról, hogy létezik, hiszen nem tudja magát mihez viszonyítani. Isten tehát terepet biztosít, hogy az ember tapasztalhasson. A tapasztalásnak viszont van egy kötelező hátulütője. Mivel az emberi elme az egységállapotban volt, úgy a tapasztalás pillanatában valamit megkreál, ami nem az egység állapota, hogy majdan tudja azt is viszonyítani(az ugye tiszta, hogy viszonyítás nélkül nem tudjuk semmiről, hogy az az). Ahogy tehát öntudatra ébred az emberi értelem, tévedésében, vagyis szükségesen megkreált tévedésében saját magát a fizikai testtel azonosítja, és a világról(ami tapasztalt) azt hiszi nem önmaga, így érvényre jut a Sátán, mivel ekkor az ember különállónak éli meg a dolgokat, külön szintekre emelve azokat, rangsorolva a megtapasztalt dolgok érdekeit, válogatva, vagyis önzően viselkedve. Nem véletlenül írja a Biblia, hogy Sátán a földre lett vétetve, és nem állott meg az igazságban, hiszen itt a földön tud csak érvényre jutni az egyénekben a sátán(önzés), és az igazságot sem tudja, mivel nem érzi az Egységet, hiszen elkülönültnek éli meg a tapasztalat által megélt kontraszthatást...ugye Sátán koma is azt mondja Istenre, hogy "Ő", ami egy másik valami. A rossz szükségessége is tehát az, hogy meglegyen a kontraszt, hiszen ha nem lenne valami, ami a jó mellet létezik, mint szükséges más, akkor az ember nem tudná a jóról, hogy az az, ugye nem tudná mihez hasonlítani, tehát maga a rossz a legfontosabb tapasztalat, ami érhet minket, mivel az által, annak megismerésével léphetünk túl azon, hogy eztán a szín jóvá váljunk, mivel ugye az is bennünk van, akárcsak a rossz, vagyis bejussunk a mennybe, üdvözülhessünk. Isten terve, szándéka ebből kiindulva pedig az, hogy az emberek saját kárukon tanulják meg mi a jó, sajátítsák el az Isteni Elvet, mivel Isten jó nagy pali lenne, hogy egybe mindent odaadott volna az embernek, mert akkor tapasztalatra nincsen szükség, így a világ sem lenne. Azt pedig ne felejtsük el, hogy az ember valójában az elme, így léte örök, vagyis az Isten el nem veszi senki létét soha, így az igazságosság is magyarázatra lel.
"De nagy logikai csapdába esel, mert ha minden egy, akkor aki mindent szeret az is önző, sőt a legnagyobb önző."
Az a helyzet, hogy a logikát én tovább vittem, és nem ragadtam le annál, amit te kijelentesz, hiszen ha valaki egynek tekinti magát az egésszel, akkor az önzés nem jut érvényre, hiszen nem lesz kivel/mivel szembe önzőnek lenni...mert csak egyedül vagyok, így tehát az önzetlenség nyer utat...És itt megint a Sátán tévedésébe ütközhetünk...mivel az önzés csak akkor nyer érvényt, ha az egyén nem egészként tekint teljes tudatában. :)
A "megszűnik" Magyar Értelmező Kéziszótárban azzal a jelentéssel bír, hogy tovább nem jut érvényre, nem működik tovább, megáll a tevékenykedésben, abbahagy...azaz ugyanúgy van, csak nem cselekszik...És Isten is ezt fogja megtenni, pontosabban az egyénekben élő Isten fogja minden egyénben külön-külön megszüntetni a rosszat, Sátánt...hogy az többet ne tudjon cselekedni. :P
üdv
26/F
LastOne.Left
válasza:Ki vagy te LastOne.Left?
Nagyon vágod ezt a témát.
Nem hagysz megválaszolatlan kérdést:)
válasza:"Ki vagy te LastOne.Left?"
Helyesen a kérdés úgy hangzana, hogy mi vagyok.
Egyébként én csak simán ember vagyok. :)
"Nem hagysz megválaszolatlan kérdést:)"
Ha tudom a válaszokat, miért ne mondjam? Egyébként nincs is megválaszolatlan kérdés, mivel van Isten...:P
üdv
26/F
LastOne.Left
OK. Ezt nem tagadom, a Logosz valóban jelent gondolatot is, ebből származik a logika szó is persze, fő jelentése viszont: "szó" "beszéd" (ebből pl.: logopédus) de a lényeg, hogy itt Isten Igéjének, ill. Szavának helyes fordítani, mert a teremtés erre a felhangzó mondatra indult meg: "Legyen Világosság!" Tehát Isten Szava indította el a folyamatot. A Szentírás határozottan azt írja: "Isten szólt". Nem azt, hogy magában gondolkodott. Kétségtelen, hogy a gondolataiban már benne volt a világ teremtésének terve, és ilyen formán igaz az, hogy a világ Isten gondolatából lett. DE ez nem azt jelenti, hogy mi csupán Isten Gondolatában létezünk, és így olyan értelemben vagyunk részei, mint ahogy te mondod. Hiszen akkor létezésünknek nem is volna kezdete, hiszen Isten Gondolatában már öröktől fogva létezhet a világ. De a világnak kezdete van. Isten Szava hozta létre Időben és Térben, azzal amikor azt mondta: "Legyen világosság!". Nem tudod elképzelni Isten Szavát, mert "a hang anyagi természetű, vagyis fizikai"? Akkor nem érted a Mindenhatóság fogalmát. Isten számára semmi sem lehetetlen. Sőt éppen hogy ezzel, hangjának erejével indítja meg a teremtést. Egy általában (de a Mindenhatóságból kifolyólag nem feltétlenül csak) materiálisan megfogható dolog, a "hang" indítja meg.
János Logoszának megértéséhez azonban figyelembe kell venni még néhány más tényezőt is.
Amikor Szent János evangéliumát megírta ez a Logosz, már nem volt ismeretlen. A görög bölcselők, a zsidó írástudók, a pogány vallások egyes papjai sokat írtak és beszéltek valami közvetítő lényről, mely az Isten - vagy az istenek és a látható világ között áll, mely az alsó és a felső világ összekötője, átmenet az egyikből a másikba. ("Közvetíteni" pedig értelemszerűen szóban lehet - legalábbis az akkori emberek elképzelése szerint) A Logosz tehát nem volt ismeretlen azok előtt, akiknek János az írását szánta: Kisázsia keresztényei előtt sem. Amikor Szent János a testben megszületett, értünk kereszthalált szenvedett, dicsőségben föltámadt és a mennybe visszatért Jézus Krisztus istenségéről, az időben közöttünk megjelent Emberfia örök isteni természetéről szóló gyönyörű előszavát megírta, igen alkalmasnak találta a Logosz, Ige szót annak a Jézusnak megjelölésére, akiben két természet egyesült: az isteni és az emberi, mégpedig egy személyben. És ezzel a szóval rámutatott olvasóinak arra, hogy igenis van egy közvetítő lény Isten és az emberek között, van valaki aki összekapcsolja az eget és a földet. De ez a valaki nem a görög, pogány vagy zsidó bölcselkedés hamis és ködös alakja, nem valami különleges isteni kisugárzás, láthatatlan és érthetetlen eszme vagy Istennek valamilyen magasabbrendű teremtménye, hanem az örökkévaló Istennek egyszülött Fia, a második isteni személy, aki végtelen szeretetében lehajolt az emberekhez. Az ő megváltásukért belépett az emberiség történelmébe: valóságos emberi testet, természetet vett föl a názáreti Jézus Krisztus személyében. Krisztus Isten Szava az emberiséghez.
"Azt is tudjuk, hogy minden egyes cselekedetünk a gondolatainkból indul ki, minden egyes alkotásunk, teremtésünk a gondolatainkból, elménkből születik."
Az ember alkotásai nem csak gondolataiból keletkeznek, kell hozzá egy már létező fizikai világ, az ember nem tud a semmiből létrehozni valamit.
"Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá" "Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt". Hogy fogod a "képmás" szót nyelvileg kimagyarázni kérdéses. Egyébként igaz: az ember azért Isten képmása, mert öntudata van. De miért pont olyan az ember amilyen? Más kinézettel és más alakban is lehetne öntudata nemde? Ez nagy misztikum, de az ember külső formájának is lehet/kell, hogy legyen valami köze Istenhez, márcsak a Biblia adott helyén alkalmazott kifejezésmód, akárcsak azaz ösztönös elgondolás, ahogy Istenre tekintünk. Isten emberként köztünk élt, és Istennek ez a személye, Krisztus, mostmár mindig is ebben az alakban lesz. A másik 2 személybe most ne menjünk bele.
"A fizikai világról a természettudomány bizonyítja, hogy az az elméinknek megjelenő tapasztalat csupán"
Hol bizonyít ilyet és mivel? Írnál egy konkrétumot?
Ez a logikai tévút egyébként rögtön megdől ott, hogy ha csak napjaink látható világát nézzük egymással párhuzamosan létezik/működik és egymással kapcsolatba lép és kommunikál több milliárd elme, akiknek elvileg a maguk "kis álomvilágában" kellene lebegniük, és mégsem, hanem ugyanazt észlelik, ugyanúgy vagy hasonlóan cselekednek/éreznek, és egymással kapcsolatba tudnak lépni és ezeket a tapasztalatokat megbeszélni, ugyanazt a világot kutatni/tanulmányozni, és ugyanazokra az eredményekre jutni. Ha csupán "álom" volna a világ, egyetlen ember elméjének álma, halála után megszűnne, de milliárdok haltak már meg és a világ változatlanul fennálló valóság.
"Ha sikerül megértened amit írtam, akkor megértheted, hogy miért is van rossz úgy, hogy feleslegesnek tűnik első körben."
NA attól mert még vannak kérdések bennem, az összes már megválaszolt kérdésemet és a rájuk kapott válaszaimat nem fogom feladni, csak azért, hogy arra a néhányra (esetünkben egyre), választ kapjak, nem beszélve arról, hogy még ha el is fogadnám okfejtéseid, ami eleve lehetetlen, mivel mindennel ütközik, ami bizonyított és érthető számomra, még akkor sem adná meg a választ erre az egyre sem. Ezt remélhetőleg lentebb kifejtem.
"ugye Sátán koma is azt mondja Istenre, hogy "Ő","
Hát hallod, ez a legkisebb vétke.
Ugyan ki az aki a Bibliában nem E/3. személyben hivatkozik Istenre???
Még Jézus is Atyának szólítja, külön személyként határozza meg, de közvetve azért párszor hivatkozik rá, hogy ő az. De az nagyon szép jelenet a Szentháromság kinyilatkoztatására, mikor Fülöp kéri: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk." "Már oly régóta veletek vagyok, s nem ismersz Fülöp?"
A Sátán legnagyobb hibája meg mikor ő akar Isten lenni. S igazából ezzel ejti kísértésbe ősszüleinket is az ősbűnben: "Olyanok lesztek, mint az Isten." Hát nem érted? Minden bűn ebből fakad. A te logikád és magyarázataid szerint mi értelme lett volna ősszüleink bűnének? Egyáltalán miért számított volna annak? Hiszen te azt mondod, minden Egy.
Sőt az "egyénekben élő Isten" azaz Mindenki Isten. TE nem úgy képzeled el sem Istent, sem a Sátánt, mint ahogy az a Bibliában elénk tárul! Számodra nem létezik az a kedves, szerető, személyes Isten, mint a Bibliában! Te valami homályos "emberelmeistenségről" beszélsz. Ilyen feltételekkel már megsem kérdezem, hogy akkor számodra mit jelent Jézus kereszthalála/áldozata az emberiség bűneiért... Vagy mit jelent az úrvacsora, a szeplőtelen fogantatás, az angyaljelenések, amikor Isten szólt a prófétákhoz, vagy ha már János első soraira szeretsz hivatkozni, mi a szintén János által írt Jelenések Könyvének jelentése a számtalan túlvilági eseménnyel, Fenevaddal, hamis prófétával, tüzes tóval...
Te úgy fogod meg ezt az egészet, mintha az ember üdvözülése valami mindenki számára elérhető tudati átalakulás, valami a test korlátaiból való felülemelkedő megvilágosodás lenne, valami túlkomplikált filozófiai forradalom az agyban. Ilyen megközelítésben érthetetlennek kell lennie számodra pl. annak, amikor Jézus azt mondta: "Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten Országát, mint a gyermek, nem jut be oda." Meg amikor a félkegyelműek, jámborok, lelki szegényekről beszél...
Visszamegyek egy kicsit az időben és összeszedem néhány gondolatod, melyek közül azt várom, hogy legalább egyet igazolj a Biblia alapján, amennyiben ezt nem teszed, még egyszer soha többet NE használd ezeket, csakis úgy, ha hozzá teszed, ezek saját gondolataid, vagy innen és innen, ebből és ebből a tévhitből vagy abból az ember alkotta filozófiából merítettem, és semmi köze Isten Szavához, a Bibliához:
1. "Az ember oly tökéletes, hogy képes önmagával elhitetni, hogy bármi, még akár saját maga is tökéletlen."
Ezt a Biblia alapján így mondhatnám: "Az ember oly tökéletlen, hogy képes önmagával elhitetni, hogy saját maga tökéletes."
2. A Sátán nem külön személyként létező entitás, hanem: "a sátán az ember önző és félő énje"
3. "az élet(Isten) olyan igazságos, hogy engedélyezi, az egyéneknek, hogy akár másként is vélekedjenek arról."
Ezt a Biblia alapján így mondhatnám: Az élő Isten igazsága nem engedi, hogy az ember (egyén) hosszútávon másként vélekedjen büntetés nélkül.
4. "ember tiszta énje(Isten) persze tud."
5. "Másrészről pedig Isten, mint egyedüli létező, ugyanúgy hordozza a rosszat(önzés, félelem),".
6. "De mondom Isten benned él, ha kell a mindentudás, akkor magadba nézel szépen, őszintén, becsületesen, megkeresed az Isten magadban, és kiszeded belőle...a gyakorlatok megvannak ehhez...s Isten nyitott, mivel érted van, mivel te vagy Az igazából. Az ember tehát mindent tud...csak felszínre kéne azt hoznia...és ez a meló, és ezt adta le Jézusunk...hogy ezt megteheti az ember, ha együttműködik mélyebb valójával, önmaga valóságával, az Önvalóval(Isten). :)"
/4-6/: Nagyon hasonlít a platóni filozófiára egyébként a tiéd, persze nem teljesen (most nem saját megfogalmazásom adom, de ezt így nagyon komplettnek és jónak találtam):
A platóni filozófia azt tanítja, hogy a halál után „az emberben lévő isteni" „Istenhez" (erősen panteista ízzel) tér vissza. A halhatatlanságot minőségi képességnek tekinti, amely természettől fogva minden emberhez hozzátartozik -, függetlenül egy személyes istennel való bármiféle kapcsolattól. - A Biblia nem ismer ilyen „istenit", amely az emberben meglévő képesség, hanem az ember természettől fogva bűnös voltáról és az abból eredő halálról beszél, amelyet a földi életben elmulasztott megtérés miatt örök kárhozat követ. A örök élet - mint örök üdvösség - egyes-egyedül Isten ajándéka és ingyenes adománya (Róm 6,23; Mt 25,31kk; Jel 21,11-15). Egyedül Istené a halhatatlanság (1Tim 6,16), ő azonban rendelkezik felette, és az embernek adja - örök üdvösségre vagy örök elvetésre (ld. alább).
"Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök." Ján 10,41
7. "Ha nem lenne meg Istenben a rossz, akkor nem tudna rá hatni,"
A vízben benne van a tűz? Nincs. Mégis el tudja oltani. A tűzben benne van a víz. Nincs. Mégis fel tudja szárítani a vizet. Látod? Te korlátozod a Mindenhatóság fogalmát, méghozzá, olyan egyszerű tétellel, amit még az egyszerű fizikai világunkban megfigyelhető tapasztalatokkal is cáfolni lehet.
8. "Ha a Mindent és Istent különválasszuk, akkor korlátozzuk a mindenhatóságát az Úrnak"
Miért is???
9. "...mivel ekkor Önmaga mellett létezik még valami...""
Igen, amit ő maga hozott létre a semmiből, és ami teljesen tőle függ, és aminek minden porszemjét számon tartja és végsősoron ő irányítja. Hát ez nagyon nagy korlátozás...
10. "Az a helyzet, hogy a logikát én tovább vittem, és nem ragadtam le annál, amit te kijelentesz, hiszen ha valaki egynek tekinti magát az egésszel, akkor az önzés nem jut érvényre, hiszen nem lesz kivel/mivel szembe önzőnek lenni...mert csak egyedül vagyok, így tehát az önzetlenség nyer utat..."
Nahát az aztán az igazi önzetlenség! Gratulálok!XD De komolyra fordítva: ezt nem gondolhatod komolyan. Az önzetlenség fogalmának értelme szerinted az lenne, hogy mivel már magam vagyok, nincs kivel szemben önzőnek lennem... NEM! Az önzetlenség lényege, hogy úgy tudok önzetlen lenni sokakkal vagy mindenkivel szemben, hogy akár önző is lehetnék.
11. "ugyanis ha jól érzékelem szavaidból, te azt hiszed az Isten egy másik valami, mint te magad...Ráadásul Isten megosztani akarja a tudását lényeivel"
"Tanod" nagy ellentmondása: Ha az ember maga az Isten ill. egy vele, akkor milyen lényei vannak és kinek?
---
"A rossz eltűnése pedig úgy értendő, hogy megszűnik a megvilágosult, megtért egyén számára a rossz fogalma,"
"A "megszűnik" Magyar Értelmező Kéziszótárban azzal a jelentéssel bír, hogy tovább nem jut érvényre, nem működik tovább, megáll a tevékenykedésben, abbahagy...azaz ugyanúgy van, csak nem cselekszik..."
Ha a "csap folyik" és én azt mondom, kicsit sem magyarosan, hogy "megszűnt a folyása", akkor természetesen nem a csap szűnik meg, hanem a folyás folyamata DE az tényleg megszűnt, mert nem folyik tovább. Ha azt mondanám a "csap szűnik meg", akkor viszont tényleg megszűnik a csap, mert nem létezik. (Nyilvánvalóan helyes ez a megközelítés, mert a megszűnik szót nem csak folyamatokra alkalmazzuk) Ha (mert ez volt az a mondatod, amelyből az egész kiindult) a rossz fogalma megszűnik akkor az azt jelenti, hogy a fogalma megszűnt, tehát nem létezik. Ha egy fogalom nem létezik számomra, akkor nem tudom "megélni szükséges másként". Az egészet csak azért emeltem ki, mert rá akartam mutatni, arra az ellenmondásra, ami a "megszűnik" és a "szükséges másként való megélés" között van.
válasza:http://www.youtube.com/watch?v=lzHg6XUSndA&feature=related
4:45-től ajánlom a kérdezőnek. A filmet is, ha még nem látta. Miért? Annyira elveszik a szavak elemzésében, hogy már nem látja a mondanivalót. Szerintem LastOne.Left is ugyanazt mondja, mint a kérdező, csak inkább a tartalomra koncetrál, nem a szavak, és mondatok kielemzésére.
(Ha azt mondanám a "csap szűnik meg", akkor viszont tényleg megszűnik a csap, mert nem létezik.)
Ha jól értem, akkor ezt a kérdező véli így.
Szerintem, ha egy tárgy, mint a csap is, megszűnik, akkor nem az történik, hogy huss eltünt a semmibe, hanem megszűnt, mint csap. Azaz a csapnak nevezett anyaghalmaz változáson ment át, ami megszűntette a csap jellegét, és funkcióját. Tehát magyarul, csak megváltozott, mégpedig egy akarat miatt. Ugyanez a bűnnel is a helyzet. Ott van bennünk, de mi döntünk róla, hogy formát adunk neki, vagy semmivé változtatjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!