Honnan ered a Gonosz?

Balgaság a dolgok azon megközelítése, hogy ahhoz, hogy valamit megvizsgáljak vagy valamire rájöjjek igazából már magamon kívül semmi másra nincs szükségem, és minden korábbi tudásomat el kell felejtenem, eldobnom (lásd könyvtépés), minden már megszerzett információ felesleges, hiszen minden új dolgot ezek (azaz a már meglevő, meglehetősen helytelenül "előítéleteknek" definiált tudásanyag mellőzésével) kelljen megközelítsek, úgymond azért, hogy pártatlan lehessek az újjal szemben. Sőt éppenhogy ez a megközelítés a téves, és ez biztosítja a pártatlanság hiányát, és a teljes odaadást és teljes figyelmet, mint egyetlen megközelítési pontot erre az újra irányítja. És a filmben szereplő tanár meggyőződésem szerint nem is ezt akarja mondani, hiszen éppen ezt tanítja: "mindent meg kell nézni máshonnan is." "Ha bizonyosak valamiben, nézzék meg más szemszögből." De a másik dolog meg az, hogy Mr. K. korántsem következetes nézeteiben, hiszen először is azt hangsúlyozza, mindenki maga döntsön a dolgokról, legyen saját véleménye, erre mégis a saját véleményét erőlteti rájuk (mert akárhogyan is nézzük, de az is egyfajta vélemény/ideológia, hogy mindenki értelmez, ahogy tud), nem beszélve a könyvlap kitépésről, aki habozott, arra rákiabált, hogy "Tépje!" "Tépje!" Ha következetes lett volna, meg kellett volna várnia, amíg mindenki maga jut erre a döntésre. Következésképpen így rájuk erőltette az ő véleményét. Miben különbözik akkor a konzervatív/hagyományos oldal már megint, mint megannyiszor "vaskalaposnak" és "csökönyös" "megrögzöttnek" beállított tagjaitól? (A dolog ördögien mesteri volta pedig a 2 tábor értékrendjében/"talpkövében" világlik meg: negatív figurák: "Hagyomány. Becsület. Fegyelem. Értelem." pozitív figurák: "Hányadék, beszarás, fickósság, élvezet." Tessék lehet dönteni. A lényeg, az ilyen fajta filmek hibája: negatív, igazából egyénileg rossz karaktereket, valójában pozitív értékek szószólóiként szerepeltet, míg egyénileg inkább kedvelhető, mégha magatartásában néhol nem is hibátlan karakterek, negatív jelszavakkal az egyéni rosszak ellen az egyetemes jó elleni LÁZADÁS-ban küzdenek. Ha pedig nem is pont így, és nincs ennyire kifejezve, de akkor rejtetten, burkoltan mindenképpen ott lapul ez a jelentés a háttérben.) Azonfelül pedig, hogy szükséges, sőt kívánatos minden már megszerzett "tudás", egy "új nézőpont" vagy "elmélet" vizsgálatához, még lehetetlen is és lehetetlenség is ezt kívánni, hiszen az ember nem tudja a már megszerzett tapasztalatait semmissé tenni. Minden már megszerzett tudásnak van egy gyökere, úgyis mondhatnám származik valakitől/valamitől, és ha én nem is pont ugyanazon a véleményen vagyok, az azért van, mert sok ilyen gyökere van tudásomnak, melyekből szintézist alkottam. Pl. hogy már maradjunk a filmnél, Mr. K. "Carpe Diem!"-je nem az ő saját gondolata, mert az egész kifejezés, és fogalomkör ami ehhez társul, nem az ő kitalációja, hanem egy görög filozófusé. Az más kérdés, hogy ő ezzel ért egyet és ezzel azonosul, de hol abban az önnálló gondolkodás, hogy "Carpe Diemet!" kritika nélkül elfogadja, míg mások véleményét nem. Ráadásul még kicsit egoista is: "És akkor még nem voltam a szellem óriása." (Emlékeztet ez kicsit arra, amikor valaki Paul Bruntont fogadja el minden kritika nélkül...)

Ettől függetlenül én nem tartom kizártnak, hogy vannak/voltak olyan személyek, akik képesek bizonyos igazságokra teljesen maguktól, minden előzmény nélkül rájönni (Pl. Ábrahám), de azt már igen, hogy a teljes igazságra bárki magától minden előzmény és körülmény nélkül rájöjjön. Pl. nekem már 3 éves koromtól fogva volt egyfajta erkölcsi felfogásom a világról és a benne levő dolgokról. És minden utána következő dolog ezt a bizonyos felfogást, ha néhol egyengette/igazítgatta is, de alapjában véve nem változtatta meg.

De a legfélelmetesebb mondata egyébként Mr. K.-nek számomra ez:

"Nem az a fontos, mit gondolt a szerző. Mit gondolnak maguk?"

Kérdéses az, hogy költemények esetében ez mennyiben állja meg a helyét, de hogy a Szentírás esetében NEM, az biztos. (Egyébként Mr. K. is így gondolja, hiszen a könyvtépésnél mondja: "Ne féljenek, ez nem a Biblia!") Ha ugyanis a Szentírást Isten "adta"/"sugalmazta", akkor ott csakis az számít ő mit akart/akar mondani.

És itt kezd örülni LastOne.Left, mert körbe ért egy gondolat és ő azt hiszi, Isten nem külön személy hanem az emberben lakik, tehát a sugalmazottsága a sugalmazottaknak az agyuk belsejéből jött a Mindennek Egy elméből, és akkor ő mivel ezzel szintén egy, azt értheti ki belőle amit akar. Holott éppenhogy NEM mert ha még ez igaz is lenne, akkor is az ő értelmezésének egyeznie kellene a leírók értelmezésével, de éppenhogy szöges ellentétben áll vele. Azt hiszem nem kértem sokat egy olyan valakitől, aki napjában többször hivatkozik a Szentírásra és mondatai [amelyek lényegében az unalomig ugyanazt a megközelítést: "Minden Egy" (Na ennyit a többféle nézőpontról!) skandálják] csak annyiból mesteriek, mert az objektív igazság felől nézve minden egyes mondatukban istenkáromlást rejtenek, mikor azt kértem, hogy 11 állításából csak 1-et igazoljon a Szentírás alapján.

Természetesen ennek nem tud és nem is fog eleget tenni. Sajnos mivel ennek ellenére továbbra is folytatja azt amit eddig csinált, ebből a szempontból nem értem el célomat, hogy őt meggyőzzem arról, téved, de egyszerűen már nem bírtam tovább, és talán másoknak felnyitottam a szemét. De számomra a legfontosabb, hogy Isten nevét megvédhettem.

Hogy az igazság pedig kinél van? Annál aki be tudja bizonyítani. Én nem áltatom magam azzal, hogy mindent tudok és hogy magamtól képes vagyok mindenre. És ezért nagy az én igazságom (mert nem az enyém). Mert elismerem mások igazát, ha ők meggyőznek és meggyőzők. Nem vizsgálok semmit egy nézőpontból és azokat mindig összevetem, és úgy találom meg az igazat. Ezért is vannak kérdéseim és bizonyosan mindig is lesznek. Hazudik az, aki azt mondja mindent tud, mert az ember nem képes erre. Aki hisz az igazságban, annak el kell ismernie, hogy csak egy objektív igazság van. Ha ezt nem teszi és azt mondja ez is lehet igaz, meg az is, vagy akár mindenkinek is lehet igaza akkor azaz ember nem érti az igazság fogalmát. Vagy van igazság vagy nincs. Ha van akkor csak egy lehet. Isten szava a Biblia, a Szentírás. Ez az igazság. Aki ezt helytelenül értelmezi vagy mást belemagyaráz, az hazugságot képvisel. Bárki mondja: "Igazat állítok a Szentírás alapján!" - Hamisságot állít ha ezt nem tudja ugyanezen Írás alapján igazolni. Az igazságot egyébként még fel lehet ismerni egy tulajdonságáról: arról, hogy nem enged, nem engedhet a hamisságnak. Ha tehát valaki azt mondja, "Nekem igazam van, de attól még neked is, ezen ne veszekedjünk..." - akkor nincs birtokában az igazságnak. Ha valaki azt mondja "Én nem tudom mi az igazság, lehet ez is, lehet az is..." - akkor ő sincs (ő az agnosztikus). Ezt az első kettőt nem is érdemes ebből a szempontból tovább vizsgálni. Ha valaki azt mondja "Én nálam van a teljes igazság!" - még mindig nem biztos, hogy nála van, de a 3 közül csak nála lehet, mert a valódi igazság természetéből következik, hogy nem ismer el magán kívül más igazságot.

Pl. az egyik legvilágosabban megfogalmazott része a Bibliának Szent Péter főhatalma (Mt 16,17-19, Jn 21,15-17 stb.), mégis tagadja kivétel nélkül minden protestáns felekezet (sőt az ortodoxok is). Semmi sincs benne oly sokszor és oly világosan, mint az, hogy elválás után minden újabb házasság szigorúan tilos, míg a korábbi hitves él, mégis kivétel nélkül minden protestáns még a fegyvert nem érintő nazarénusok, a világ végét váró adventisták, sőt a görögkeletiek is megengedik és megáldják a bűnös, a Biblia által annyira tiltott viszonyt. Ha hangsúlyozom, hogy hiszem a Szentírást, de megkövetelem, hogy úgy érthessem, ahogyan én akarom, lényegében azt fejezem ki, magát a Szentírást nem hiszem el. A mindenkitől szabadon magyarázott Szentírás nem Szentírás, mert hiszen mindenki számára más és más, az igazság pedig ugyanaz. A Szentírás helyes értelme csak egyféle lehet, világos tehát, hogy mindenkinek ezt az értelmet kell elfogadnia, aki a Szentírást valóban hiszi és tiszteli. Ezért bízta Jézus hiteles és mindenkire kötelező erővel bíró értelmezését az Egyházra. Mi logikus, ha még ez sem? Annak a Szentírásnak, melynek hiteles értelmét ismerem, kényszerítő ereje van, mert Isten szava kötelez és kényszerít bennünket. "Veritas Cristi urget nos". Az a Szentírás azonban, melynek én vagyok az ura, mert én mondom meg az értelmét, semmi. Az az igazság, mely csak nekem igaz, másnak nem, nem igazság és nem is ér semmit.

Én pedig még tudnám ajánlani neked, ha esetleg még nem láttad: Into Te Wild c. film... Már csak azért mert az is

Thoreauval, Byronnal kezdődik, s aztán Tolstoyyal ér véget. És szerintem sok hasonló gondolat van benne, és még egy kicsit messzebbre is megy.

LastOne.Left

Ezt most nem konkrétan neked írtam, hanem a Holt Költős válaszolónak persze azért te is elolvashatod.

Na majd lereagálom, de azt szerintem te is tudod, hogy ez amit itt írtál, nem változtat semmin, úgyhogy nyugodtan írhatod a 11-et.

LastOne.Left

Én ezt kicsit másként fogalmaznám: mikor pl. magamban beszélek a lelkem hangját hallom. Isten többféle módon üzenhet, nemcsak a te általad felvázolton. A Szentírásban számtalan egyéb módon is szólt. Az Ószövetségben pl. szerintem több az olyan eset, amikor tényleges, valódi, a fül által hallható módon közölt dolgokat. Pl. Ábrahámmal személyesen is beszélget, Mózesnek egy csomószor, nem álomban, elragadtatásban. Vagy az Újszövetségben is, amikor mindenki hallotta: "Ő az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."

Álom:

Na én speciel szinte (azért mondom szinte, mert egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ami másnak természetes, az nekem teljesen más, és inkább mondhatnám így: amire emlékszem) minden álmomban tudom, hogy az nem az, és bármikor fel is tudom magam költeni. Az álom egyáltalán nem hasonló a valósághoz, egykönnyen felismerhető. Csak azért is írom ezt itt, mert korábban írtál valami olyasmit, hogy álomban semmit nem tudunk magunkról... DE ez totál nem így van.

A másik meg az, hogy az ember még álmában/gondolatában sem tud létrehozni a külvilágtól függetlenül semmit, ott is kell hozzá az érzékek által tapasztalt valóság. Pl. a vakon született ember nem tud képekről álmodni, csak hangokat, tapintásokat észlel álmában is. Viszont az ilyen személy a klinikai halál állapotából visszatérve képekről számol be, és egy személyes Istennel való találkozásról.

Sugallat:

Nem veheted sugallatnak, mert a "szólni"-nak nincs ilyen jelentése, és mégha lenne, akkor sem, mivel a sugalmazáshoz kell lennie egy sugalmazottnak, és ha erre azt mondod a világ a sugalmazott, akkor egyrészt magadat hazudtolod, mert szerinted minden egy, de egyébként sem, mert a sugallni dolog lényege, hogy az Úr konkrétan valakinek szánja üzenetét, amely titkos és másra nem tartozik, azért súgja, de a Világ teremtésekor ennek nincs értelme, azt nem titokban csinálja.

"egyébként azt írtam, hogy az emberek cselekedetei a gondolatukban születik, nem azt ,hogy nem kell hozzá az anyag, hogy megvalósítsák azt, mivel az anyagot formálják meg...itt a keletkezés "helyéről" volt szó...:)"

Azt írtad, csak most kicsit módosítottad. Így még jobb. Azt mondod a Világ csupán illúzió, Isten Gondolata (amit persze én már megcáfoltam, te pedig bizonyítani nem tudsz, de mindegy), akkor miféle anyagról beszélünk?

A semmi:

A babiloni és egyéb népek kozmogóniáikban nem tudták elképzelni a semmiből teremtést, ezért feltételezték valamilyen ősi anyagnak a létét, amelyből maguk az istenek is származnak és amelyet alakítanak. Te ugyanazt csinálod. Hiszen azt mondod a semmi az valami, holott most nagy hasznát vehetnéd az Értelmező Kéziszótáradnak, mert a semmi azt jelenti, hogy nem létezik. Érted? Nincs. A semmi az nem Istenen kívül levő valami. A semmiből teremtés az azt jelenti, hogy Istennek nincs szüksége semmire, hogy teremtsen, semmi már meglévő dologra. És te ezt nem hiszed el, nem tudod elképzelni, és ezért kreálod ki magadnak, hogy Isten magából/gondolatából teremt azaz, csak gondolatok vagyunk, álomképek DE ez egyszerűen nem igaz. És én ezt már bebizonyítottam, mert Isten Gondolatában már öröktől fogva létezhet a Világ teremtésének terve, de mi és a világ mégsem vagyunk öröktől, hanem van kezdetünk: ez a teremtés. Tehát nem Isten Gondolatai vagyunk. Hogy hogyan teremtette a világot? Ezt akarod megtudni/megérteni? Nem sikserülhet, mert csak ember vagy. Minden Igazság csak a Kinyilatkoztatásból nyerhető. És az, amiket állítasz nincs benne. Az pedig, hogy hogyan teremtette, azaz Ő nagy titka. Annyi biztos, hogy nem magából és, hogy nem egy a világgal. Ezt, hogy gondolatából, ezt arra akarod felhasználni, hogy átmentsd a pogány eredetmítoszokat a kereszténységbe, de nem fog menni. Miért nem Önmagából teremtette a világot, mikor megtehette volna? Erre egy korábbi válaszolót tudok idézni: "Mert Istennel semmi sem egylényegű". (Isten alatt a Szentháromságot kell érteni értelemszerűen).

Képmás:

Még mindig nem magyaráztad meg ám azt, amit én fölvetettem: Miért olyan az ember alakja, amilyen?

És valóban jól mondod: a kép nemcsak fizikai megnyílvánulás lehet, hanem szellemi is! Miért korlátozod akkor csupán a szellemire? Mert ezt te teszed. Én nem korlátoztam egyikre sem, sőt úgy gondolom, mind a kettőre vonatkozik. Mivel úgy látom a szellemit feltétel nélkül elfogadod, átadom a szót Pál apostolnak, aki nálam jóval bölcsebb. Ezen a szentírási helyen az istentiszteleten szokásos viselkedésről, öltözködésről, hajviselet, stb. értekezik, tehát az ember külső tulajdonságaival/külsejével és itt közli:

1Kor11,7 "A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze."

És milyen érdekes, hogy az asszonyra nem mondja, pedig véleményem szerint szellemi értelemben ő is képmás, sőt úgy gondolom fizikai értelemben is, kissebb eltéréssel.

"tehát az, amit te érzékelsz az nem a valóság, hanem a Te fizikai tested által átalakított formája, vagyis egy korlátozott formulája, ami neked(elmédnek) gondolatsorként jelenik meg...függetlenül attól, hogy kívülről vagy belülről érkezik az információsorozat."

A kérdés csupán az: Mi a bizonyítéka annak, hogy a test az egy információ korlátozó valami lenne? Ennyire ne kicsinyeld le az Úr által kapott tested!

Az emberi testet Isten tökéletesnek alkotta meg, tökéletesnek, ennek a fizikai világnak a valóságának az érzékeléséhez. Erre tökéletesen alkalmas. Nem tagadom, nyílván vannak a létezésnek más dimenziói, amelyekre jelen állapotában nem alkalmas, de Isten alkalmassá teheti, és fogja is. Nem véletlenül tanítja az Írás a testek feltámadását.

Az "utolsó válaszoló" szerintem csak a csapos kérdésre (bocsánat kifelejtettem a múltkor, mert ez amúgy az egész szempontjából csak mellékes) gondolhatott, amikor azt írta, hogy ugyanarról/hasonlóról beszélünk, mert hogy a többire nem mondhatta, az biztos, mert ott Ég és Föld a különbség vagy még annál is nagyobb.

Na csapos kérdés:

Ha egy csap megszűnik csapnak lenni... Ha az anyagmegmaradás törvényéből indulunk ki, akkor valóban igaza van a válaszolónak, mivel kevés valószínűséggel tapasztalunk fizikai világunkban teljes megsemmisülést, azaz az anyag teljes eltűnését. A csap elromlik, leszerelik, szemétdombra, roncstelepre kerül, elrozsdásodik, és végül hosszú idő után korrodál, és már nem lehet felismerni, hogy valaha is csap volt... valóban mondhatjuk hogy megszűnt a csap, miközben igazából az elemi részecskéi még itt vannak valahol. De a fogalom "csap" akkor is megszűnt.

Egyébirányt a természettudomány már túllépett az anyagmegmaradás törvényén, és pl. a feketelyukakban egy olyan pontot vélnek, ahol az anyag olyannyira összesűrűsödik, hogy "eltűnik" "megszűnik". Más elképzelés szerint egy másik dimenzióba kerül... Ezenfelül az ősrobbanás elmélettel a természettudomány is elismeri, hogy a világ a semmiből lett, (amit a Szentírás már évezredek óta tanít!), azaz elképzelhetőnek tartja a teljes fizikai semmi állapotát.

Gondolati (nem materiális) síkon pedig a megszűnik miért ne jelenthetné ezen teljes/totális megsemmisülését a dolgoknak/fogalmaknak?

A 11 ponthoz akkor csaphatsz egy 12.-et is:

12. Tehát ide várunk egy olyan idézetet a Bibliából, amely úgy hivatkozik az emberekre, mint akik ugyanúgy Egyek az Atyával, mint Krisztus.

De erről is már írtam egy csomót, csak te figyelmen kívül hagytad. Most csináljam ugyanazt, amit te és ismételjem magam???

Az egész eszmecsere alatt, én mindvégig újabb érveket hoztam fel, új bizonyítékokat támasztottam, nem ismételtem magam teljesen feleslegesen, te pedig szüntelen csak ugyanazt a filozófiai hablatyot lököd, csak egy kicsit átfogalmazva. Már kezd nagyon unalmas lenni. Szeretem a filozófiát, de ez kész katasztrófa, hogy semmi újat nem tudsz mondani.

Filmajánló:

Ajánlom, hogy az egészet olvasd el, mert úgy komplett.

Hát pedig a Carpe Diemet akor sem ő találta fel, mert ez a filozófiai fogalomkör akkor is létezett már korábban is. Mint ahogy írtam. És igen ő ezzel azonosult, de ezt is írtam... Viszont, amikor azt tanítja, hogy "mindenkit kukacok rágnak majd, és a meghaltak egyetlen üzenete: Carpe Diem," akkor igen is messzire megy, mert nem okolja meg, hogy ezt mire alapozza, csak tényként közli. De egy filmtől nem is lehet elvárni ezt, ezért is értelmetlenség egész filozófiai fogalomkört építeni egy filmre.

Érdekes egyébként, az, hogy pl. engem és Mr. K.-t nem egyféleképpen ítélsz meg. Pl. rám ezt írod: "nem nézed meg többféle szemből a válaszokat, és mindent a magad beidegződése szerint szemlélsz. " És ugye ezt véled rólam (holott egyáltalán nem igaz és ezt ki is fejtettem, csak nem figyeltél,) és ugye ezt nálam hibának tartod, amíg Mr. K.-ról a következőt jelented ki:

"Na ebben ott az önálló gondolkodás, hogy ő választotta meg, döntött róla, hogy milyen életszemlélet mellé áll." És nála ezt (azaz ugyanazt amit nálam negatívnak) pozitív erényként tünteted ki.

Egyébként egy sorbn sem írtad le, hogy az egésszel kapcsolatban mi a véleményet (a csapost kivéve, de erről fentebb írtam), így nem tudhatom milyen megokolásokkal formálod véleményed, amelyekre így felelni sem tudok. Mert ha csak annyit mondsz "nem értem a lényeget", erre én azt mondom igenis értem, és akkor sehol nem vagyunk. Talán ha megpróbálnád bebizonyítani, amit rólam állítasz, akkor előrébb lennénk.

Mert én ellentétben LastOne.Left-tel, és eddig veled, mindig csak olyat jelentek ki, amit be tudok bizonyítani, ő ellenben még semmit nem tudott.