Honnan ered a Gonosz?

"Pontosan az számít, hogy mi mit gondolunk róla! Mivel ez a lényege a szabad akaratnak."

Egy kommunikációs csatornában 2 szereplő van: egy "adó" és egy "vevő". A Tízparancsolatot Isten adta (Mózes csak közvetített), ebben az esetben Isten volt az "adó" az ember pedig a "vevő". A "vevő" "veszi" "vételezi" az "adó" üzenetét. Mi a fontos a "vevő" szempontjából? A morse jelek megfejtésénél is pl. mi a fontos? Az hogy én, hogy értelmezem a jeleket? Megtehetem, de akkor elsüllyedhet a hajó. Mindig az a fontos, első számú szabály, hogy a "vevő" helyesen értelmezze az üzenetet. Ezért "vevő". Van visszaigazolás rész is természetesen, de akkor már a korábbi "vevő" válik "adóvá" és a korábbi "adó" "vevővé". Mióta világ a világ ez így működik, egy ismerősöm távolról kiált nekem valamit, hogy még ezt meg azt vigyek el neki holnap. Ha én a távolság miatt nem jól hallottam, és nem azt viszem el, abból nem lesz e gond? A kisgyermek ha sír, az anyukája azt gondolja ez azért van mert éhes és szoptatni kell, miközben valójában a pelenkáját kellene kicserélni, nem lesz ebből baj? Ha elhívok randizni egy bolgár lányt és az int a fejével, hogy igen, de mivel én nem tudom, hogy nála azaz intés jelenti az igent és nálam a nemet, mi lesz ebből? A hajó elsüllyed, az ismerősöm megharagszik rám, a kisbaba beteg lesz, és nem találkozhatok a bolgár lánnyal. Ilyen káoszt okozna, ha nem az számítana, hogy az "adó" mit akar. A Tízparancsolat esetében: Pl. ott van a 9. parancsolat: "Ne törj házasságot!" Az emberek nagy része ezt mind a mai napig rosszul értelmezi. A zsidóknál is Jézus korában ha a férj elküdte a feleségét, és másik asszonyt vitt a házhoz, akkor az már nem számított házasságtörésnek, mert hiszen az elsőt "elküldte". Jézus azonban világosan megmonta, hogy kell ezt értelmezni, mert látta, hogy nem jól értelmezik. Mit törődött volna vele, ha az számítana, az emberek hogyan értelmezik? Isten szempontjából persze az számít. Ez alapján ítéli majd meg az embereket. De az ember szempontjából az számít, hogy helyesen értelmezzük a Tízparancsolatot és mindent amit Isten mond, úgy ahogy ő. Legfőképpen ővele kapcsolatban legyen így. És éppen az a furcsa, hogy pont vele kapcsolatban szokott így lenni a legkevésbé. Az emberek egymásközti kommunikációjában "általában" különösen a legfontosabb dolgokban követik a kommunikácó törvényét, míg Istennel kapcsolatban nem. Megpróbálják a saját szájuk íze szerint magyarázni a dolgokat.

"LastOne. az anyagban nem hisz?

Az anyagban eleve nem kell hinni, mivel megfogható létező dolog."

Azt hogy LastOne.Left nem hisz az anyagban nem abból következtettem ki, hogy kell e hinni benne vagy sem, hanem saját szavaiból:

"Ha jól veszem ki szavaidból, te ragaszkodsz ahhoz a bizonyos anyagi világhoz(amit tudatodon kívülre odahelyezel, hiába nem tudsz azzal érintkezni sehogy sem),"

Tehát azt állítja nem tudunk érintkezni az anyagi világgal --> tehát szerinte a létezése már nem olyan egyértelműen "kézzel fogható".

"Úgy képzeld el a dolgot, hogy amikor mondjuk te elképzelsz magadban egy szituációt, jelenetet...akkor végül is te, mint "teremtő", hozod létre magadban az anyagot,"

Mivel azt már bizonyítottam, hogy gondolkodás közben semmilyen fizikai anyag nem termelődik az agyban (elnézést: "elmében" --> tehát az elmében sem), itt nyilván megint nem annak képzeli az anyagot, ami, hanem valami másnak.

"A fizikai világról a természettudomány bizonyítja, hogy az az elméinknek megjelenő tapasztalat csupán(az más kérdés, hogy ezen a tapasztalaton túl odaképzelünk egy világot), azaz egy mentális képsor, akárcsak álom idején."

A mondat eleji "természettudomány bizonyítja" kifejezés kicsit megtévesztő, mert amikor erre hivatkozást kértem, választ nem kaptam. Tehát amíg nem hivatkozik, hogy ezt honnan szedi (és most lehet jönni azzal, hogy "könyvtárbögészés" meghogy "az más gondolata lenne" NEM! E/3. személyben állított valakiről valamit, úgyanúgy, mint ahogy Jézusról, Szentírásról vagy bármiről, --> szóval jogos a hivatkozás kérés, de nem kapok, se itt se máshol. Ha maga állít valamit, akkor meg ugye a bizonyítás az elvárható. Szóval ez a mondat valójában (amíg meg nem ad egyetlen természettudományos hivatkozást, mégha ő maga írta is) így helyes:

"A fizikai világ ... az elméinknek megjelenő tapasztalat csupán(az más kérdés, hogy ezen a tapasztalaton túl odaképzelünk egy világot), azaz egy mentális képsor, akárcsak álom idején."

Na szóval ez a mondat szerint a fizikai világ nem létezik, vagy legalábbis létezése megintcsak nem egyértelmű, mert "oda van képzelve", "álomhoz" van hasonlóvá téve.

"hiszen minden olyan, amilyennek gondolja, hiszi...ráadásul az is csak hiten alapszik, hogy az egyének tudata a testben van benne...:)"

Figyeled? Csak "hiten" alapszik. Te meg azt mondod "nem kell hinni benne" .

Most legutóbbi hozzászólásában pedig:

"az anyag létezik, DE szellemi, gondolati termék, s önmagában NEM létezik, akárcsak álom idején ott is mentális produktummal állunk szemben..."

Tehát nem annak tartja az anyagot, ami. Hogy minek? Kérdezd meg tőle!!!

"Abban nem hisz, hogy az anyag a semmitől öntudatra ébredt."

És ilyet ki állított? Én biztos nem, de ilyet még ő sem.

"A gonosz Istentől ered, mivel minden teremtmény az ő műve. Nem Isten lett gonosszá, hanem az 1. angyala, tehát közvetve ered tőle.

Benne van a tapasztalatlan lélek természetében, hogy irigy az Istenre, így szembekerül vele. Lásd: Lucifer, Ördög, Gonosz......"

LastOne.Left szerint nincsenek is angyalok! Hiszen, amikor ezt kérdeztem:

"Ilyen feltételekkel már megsem kérdezem, hogy akkor számodra mit jelent Jézus kereszthalála/áldozata az emberiség bűneiért... Vagy mit jelent az úrvacsora, a szeplőttelen fogantatás, az angyaljelenések (!), amikor Isten szólt a prófétékhoz, vagy ha már János első soraira szeretsz hivatkozni, mi a szintén János által írt Jelenések Könyvének jelentése a számtalan túlvilági eseménnyel, Fenevaddal, hamis prófétával, tüzes tóval..."

Hallgatás volt a válasz.

(igaz, hogy azt írtam "megsem", de azért remélem érződött, hogy erre valami választ azért vártam)

A Sátán sem az, mert (És itt 2. megválaszolásra váró pontomra utalhatok vissza): A Sátán nem külön személyként létező entitás, hanem: "a sátán az ember önző és félő énje"

Aztán ezt írja:

"Nem véletlenül írja a Biblia, hogy Sátán a földre lett vétetve, és nem állott meg az igazságban, hiszen itt a földön tud csak érvényre jutni az egyénekben a sátán(önzés), és az igazságot sem tudja, mivel nem érzi az Egységet, hiszen elkülönültnek éli meg a tapasztalat által megélt kontraszthatást."

Ez pedig a következőt jelenti: Nem hisz a Sátán mennyei lázadásában, hiszen "csak itt a a földön tud csak érvényre jutni az egyénekben a sátán(önzés)". Amit megintcsak az önzéssel (tehát egy tulajdonsággal) tesz egyenlővé a zárójel miatt. Amikor meg ugye rákérdezek: valóban így gondolja e vagy a zárójel csak véletlen vagy valami mást akar jelenteni: akkor nincs válasz.

Na most 2 korábbi válaszadót is idéznék:

"A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni. A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. Ez a minősítés pontosan egybevág a bűnnek azzal a bibliai meghatározásával, amely azt mondja: "Minden igazságtalanság bűn" (I. János 5:17)."

"A Sátán. Őt pedig, hogy mi okozta, arról nem számol be a Szentírás."

Csakhogy ne az legyen, mintha én soha semmiben nem adnák senkinek igazat. Sőt nagyon sok érdekeset és igazat is írtak sokan. Elsősorban azokra reagáltam, amelyekkel nem értettem egyet (kivétel az 1. válasz, mert nem tartottam érdemesnek). És azokra nem volt alkalmam még amelyekkel igen.

Ha azt mered állítani: "A gonosz Istentől ered" (akár közvetve, akár közvetlenül), akkor őt okolhatod/hibáztathatod érte. Mert ha valaki valaminek oka, akkor okolható is érte. Ha egy asszony világra hoz egy gyermeket, de ez a gyermek meghal nem sokkal ezután, akkor ez az asszony volt halálának oka? Okolható érte, csak azért, mert megszülte? Mert gondolkodhat így az asszony: "Bárcsak világra sem hoztam volna, akkor nem halt volna meg!" De helyes e így? Miért lett volna jobb az? Hiszen akkor még csak addig sem élt volna! Ugyanígy miért lenne Isten az okolható a rosszért? Eredendően semmit nem teremtett rossznak! Mindent tökéletesnek és jónak teremtett. Hogy okolhatod hát őt?

Te azt mondod: "Nem Isten lett gonosszá"

LastOne:Left: "a gonosz az egy tévedésből ered. és egyébként ugyanúgy létező Istenben, csupán nem érvényre jutva, ha a teljes egészet nézzük. "

Tehát LastOne.Left szerint meg már eleve az. Mert az, hogy "csupán nem érvényre jutva" Egy meglehetősen körmönfontnak tűnő, de valójában logikátlan, de ami a legfontosabb rendkívül tiszteletlen és bűnös kifejezés Istennel szemben.

Mert ami az egyik legnagyobb kifogásom LastOne.Left ellen, amellett, hogy hamisságokat állít: a mérhetetlen tiszteletlenség Istennel szemben.

Megint az egyik korábbi válaszolót idézném:

"A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és tökéletes ajándék származik" (Jakab 1:17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében (5:5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik (Máté 13:24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13:28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent."

Szerinted tehát az 1. bűn az irígység.

LastOne.Left szerint az önzés és félelem. És azért az nem ugyanaz:

"az önzés és félelemből épül fel az összes érzelmi állapot és negatív tulajdonság...ha érdekel egy két példával illusztrálhatom, visszavezetve, hogy egyik vagy másik ilyen jellemvonás miért is önzés, és miért is a félelmen alapszik."

A korábbi válaszolót szeretném idézni:

"Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet. A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött. Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne. Jézus azonban azt mondta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben ama napon, melyen teremtettél" (Ezékiel 28:12–13). Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt (Ésaiás 14:12).

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni."

Ha tehát tökéletesnek lett megteremtve mindenki, akkor a rossznak, csak önmaga lehet az oka. Az embernél ugyan ott volt a Kísértés, de attól még nem lett volna muszáj hallgatnia is rá. Így valójában, legalábbis nagyobbrészt maga okolható a bajáért.

"Ez a saját logikám, ha kell levédetem.

De ha találsz hasonló magyarázatot, miután az összes könyvtárat áthámoztad, akkor is az én gondolatom marad."

Még mindig ezen lovagolsz? Inkább próbálnád megválaszolni mi jogon tarthatnék igényt a gravitáció feltalálójának címére Newton helyett, vagy Mr. K. (aki latinul hivatkozik) a Carpe Diem kitalálójának címére Horatius helyett! Egyébként soha nem állítottam, hogy nem lehet 2 vagy több embernek hasonló vagy ugyanolyan gondolata...

De a világ úgy működik, hogy aki először gondolta ki, az övéként van elkönyvelve.

"Először is a Biblia egy utólag összeállított könyvgyűjtemény, amiről természetesen tudom hogy Isten szava. Egyetlen helyen sem szerepel benne, hogy márpedig csak a Biblia az Isten szava, hiszen hogyan, amikor az azt tartalmazó könyveket még nem is nevezték Bibliának ezelőtt."

LastOne.Left a te hivatkozásaid általában 3 helyről tevődnek:

1. Szentírás bizonyos helyei (leginkább az elejét szereted: Teremtés könyve, annak is a legelejét, valamint az Újszövetségből innen onnan)

2. Jézus szavai

3. "Sajátnak" mondott unos-untig ismételt logika, amelyben a filozófia különféle árnyalatai érhetők tetten.

És ennyi.

Az első kettővel kapcsolatban megjegyezném, hogy a kettő egy és ugyanaz. Mivel Jézus tetteit ill. szavait, csak a Bibliából ismerjük.

Nem állítottam, hogy Isten a Biblián kívül nem szólhat az emberhez, sőt azt sem mondom, hogy újat nem mondhat, hiszen azt mondanánk, 2000 éve nem. De azt igenis állítom, hogy semmi olyat nem, amelyik az ott leírtakkal szöges ellentétben állna. Hanem a kettő szépen mindig kiegészíti egymást.

Első körben az én célom nem is az volt, hogy azt bizonyítsam, nem mondsz igazat, hanem, hogy a Szentírás alapján nem mondsz igazat. Mert amikor én kereszténységre" hivatkozok, hogy abból hiányzik ez és az a gondolat, te a "Szenírásra" hivatkozol vagy "Jézusra". És nem veszed (nem akarod?) észreveni, hogy ezek egy teljes egészet képeznek.

Ha pedig azt bebizonyítottam, hogy a Szentírás ill. Krisztus szavai alaján nincs igazad, akkor ebből kifolyólag nincs is sehogyansem.

A Bibliát tartalmazó tekercseket ugyan nem nevezték Bibliának a kezdetektől, de mindig is Szent Iratoknak tekintették és nagy tiszteletben tartották.

Egy szóval sem állítottam, hogy a Biblián kívűl más igazság nem lehet. De azt igen, hogy vele ellenkező, vele ütköző igazság nincsen. Sőt ha figyelted, érveléseim között többször is felhasználtam az emberi tudományok, kutatások más eredményeit is. Csak te elengedted a füled mellett, szorosan hozzá idomulva ahhoz a gondolathoz, hogy márpedig "az nem saját gondolat, a magunk szemszögéből kell megvizsgálni". Pl. amikor én a Logosz fogalmának megértéséhez felhasználtam a történeti kutatás eredményeit is, hogy ez a fogalom mit takart János korában, és mit akarhatott vele mondani, miért épp ezt használta Krisztus megnevezésére, akkor te becsuktad a füled és hajtogattad tovább a magadét.

"Aki pedig a Bibliát tartja csak igaznak, és minden más dokumentumot hazugságnak tart, az elköveti a bálványimádás bűnét, hiszen az igazságosság és a feltétel nélküli szeretet, vagyis az Isteni magatartás elé helyez egy tárgyat, plusz még meg is vádol mást, amiről pedig pont a Biblia jelenti ki, hogy sátáni megnyilvánulás(Vádló=Sátán)."

Azért mert valaki a Bibliát igaznak tartja vagy valamely más könyvet dokumnetumot, attól még nem lesz bálványimádó. A Bibliát azonban igenis tisztelni kell, mert benne Isten szól az emberiséghez. Ezért is nevezzük Szent Bibliának. De a tisztelet nem egyenlő az imádattal.

"Szerintem az első pontodra fogok csak reagálni, s nem a Biblia alapján"

Ez elég nagy kár, és nagy bizonyíték mellettem, ui. te mindazokat a pontokat (12 darab), a Szentírás alapján (legalábbis az alapján is) igazoltnak vélted/állítottad.

Ha mind a 12-őt csak legalább megpróbáltad volna igazolni az Írás alapján valójában még az is kevés lett volna, mert ezt a 12-őt csupán kiemeltem, hogy könnyebb legyen neked, valójában lehetett volna az 112 is. Azonban ha ezt a 12-őt igazolni tudtad volna, az már valami lett volna. Most meg ennyi idő után azt mondod egyet előveszel és azt sem a Biblia alapján... ez borzasztó.

Az én 1. pontom, amit igazolnod kellett volna a Szentírás alapján, az ez lett volna:

1. "Az ember oly tökéletes, hogy képes önmagával elhitetni, hogy bármi, még akár saját maga is tökéletlen."

És erre lenne válasz a Rómabelieknek írott levél 7,25? (Nálam így hangzik: "Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének. ") Ez épp azt bizonyítja, mint amit én mondtam, hogy az ember nem tökéletes. Az egész 7-es részt komplettben kell nézni, miről beszél itt Pál. Különösen a 14-25 együtt. Csak a stílus elevensége miatt szól első személyben. Az ösztönös és szellemi vágyak kettősége természetes következménye testi-lelki összetettségünknek. Isten az eredeti ártatlanság állapotában külön kegyelmi adománnyal erősítette az ember akaratát, hogy személyes döntéseibe bele tudja vinni összes szellemi és ösztönös erőit. Az eredeti bűn következtében azonban ez a belső összhang elveszett. A különféle vágyak a lekiismeret szava ellenére is fölébredhetnek vagy megmaradhatnak bennünk, sőt a lelkiismeret szavát is elhallgattathatják. Erről a "más törvényről" beszél az apostol. Ezt a bűnre való hajlamot (concupiscentia) mondja "bennünk lakó bűnnek". A Trentói zsinat szerint azért nevezhető így, mert "az eredeti bűn következménye bennünk és mert bűnre vezet". A megigazulás kegyelme az értelem megvilágosításával és az akarat erősítésével segít, hogy a bűnös vágyakon uralkodjunk. A bűnre vezető hajlamok a megigazult emberben is megmaradnak, és alkalmat adnak az önnevelésre, az erkölcsi küzdelemre. Állandóan szükségünk van a kegyelem gyarapítására és az önmegtagadásra.

Róm 12,2 nálam így hangzik: "Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva, alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes." (<--- ez egyébként a válaszoló figyelmébe is ajánlva az számít, hogy Istennek mi a kedves!)

Az apostol ezzel a mondattal arra világít rá: a világ ebben az értelemben a bűn és a földies vágyak világa. A keresztény vallásosság alapja a lelkület kiformálása.

"S ez azt bizonyítja, hogy az ember tévedésében, tudatlanságában választja a sátáni effektet, vagyis a rosszat..."

Ez? Hol van ebben a "tévedés" szó??? Pál arról beszél lelki jellegű dolgokra vággyunk és földiekre csak ezekkel összhangban. Tévedésről szó sincs és nem is lehet, pont korábban Róm 1,18-30 az egész rész arról szól, hogy még azok is felelősek tetteikért, akik nem ismerték Krisztust, sőt a Törvényt sem, mert zsidók sem voltak:

"Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőiítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak." (<-- Ez utolsó különösen illik rád. )

Hiszen ha az ember csupán tévedne (és ez a tévedés valóban olyan jellegű lenne, mint amikor valaki a tippmixen rossz tippet ad) akkor nem lenne felelőségre vonható.

"S azért írtam, hogy materiálisan gondolkodsz valószínűleg, mert még mindig nem tudtál túllépni az agyon(folyamatosan agyat írsz, holott én elméről beszélek), "

Hát az agy szót mindössze egyetlen egyszer használtam, de akkor sem az agy mint szerv értelemben.

"még mindig NEM úgy kezeled, hogy az elme a test "felett" áll, az agy pediglen a test része, "

Kifejtettem már, hogy ezt a kifejezést "elme" nem szeretem és helytelen is. Helyette én a lélekben hiszek. Szebb és kifejezőbb. A léleknek ugyanis nincs mögöttes más jelentése, mint az elme szónak.

Pl. hogy kifejezzem mire gondolok: Van egy egészen egyedi és szép részlet, ahol "lélek" "tudat" "értelem" szavak egyszerre fordulnak elő 1 Kor 14, 13-16:

"Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni. Ha ugyanis elragadtatásban imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de tudatom nem kapcsolódik bele. Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelemmel is, énekeljek lélekkel, de énekeljek értelemmel is."

Hát ezt egy "elmés fordítás" nem tudná visszaadni. Persze még mindig nem teljesen tisztázott milyen értelemben használod az "elmét". Mindenesetre a helyes értelmezés szerint az "elme", "ész", "értelem", "gondolat", "eszme" ezek mind a "szellem" (a "lélek") termékei.

(Na most egyébként már igazán kíváncsi lennék egy dologra: Melyik az a Biblia fordítás amelyik ennyire sokszor (igenis helytelenül) használja "az elme kifejezést."

Nyílván célja volt vele a kiadónak és beilleszkedik valami "új szellemi irányzatba", oda amelyik téged is megbolondított, mert az én Biblia fordításom az ógörög és a héber eredeti együttes figyelembevételével készült. Az "elme" kifejezés nem adja sok helyt vissza az eredetit, mert pl. amint látom csak azért is még ott is főnévként fordítja, amikor ige, szóval nem helyes. Nem beszélve arról, az elme szó a magyar nyelvben visszahatást kelt, "elmés" "elmeorvos" "elmezavar" "elmeáporodott": nem alkalmas.)

Amennyiben te az "elme" szó alatt ugyanazt értenéd, mint a "lélek", még esetleg el tudnám fogadni, de akkor sem tetszene, de szerintem te nem azt érted alatta. Azt is írtam már a lelket természetesen fontosabbnak tartom, mint a testet. DE a test is fontos. Hiszen "a test a lélek temploma". Mit számítana akkor annyira, ha az emberek "testüket gyalázzák" (visszautalva Róm 1,24). Nem beszélve a testek feltámadásól ugyanitt Pálnál: Róm 8,11: "Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Krisztus (Jézust) a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó lelke által."

A testek feltámadásáról is kérdeztelek már korábban, mi a véleményed... de természetesen hallgatás volt a válasz.

Tévedés ne essék itt Pál, nem arról a Lélekről beszél, amelyet Isten Ádámnak adott, hanem a "fogadott fiúság Lelkéről" (Róm 8,15). Hangsúly van a "fogadott" szón is, mi a különbség az emberek és Isten valamint Isten és Krisztus kapcsolatában. Krisztus természet szerinti Fia Istennek (egylényegű), az emberek fogadott gyermekei az Úrnak.

Ami még nagyon fontos: LastOne.Left sohanem beszélsz Krisztus kereszthaláláról. Tanításaiból szemezgetsz, de nagyon sokszor (szinte mindig) rosszul értelmezed, rossz igazolására használod, félremagyarázod.

Így az egésznek a lényegéről a figyelmet eltereled. Olvasod a Rómaiakhoz írott levelet, kiragadsz 1-1 mondatot, de a többit nem látod, amelyek között pedig számtalan mind engem igazol.

Róm 3, 23-26

"Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét. Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán. Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát."

Vagy a Korintusiakhoz írott első levél az egész 15-ös a 1 Kor 15 a halottak feltámadásáról, a feltámadt test tulajdonságairól szól. Különösen 35-49

"Na most az a kérdés, hogy az ember mivel azonosítja magát...a testtel, vagy az elmével, amihez ajánlanám szintén Rómabeliekhez írt levelet, mégpedig a 8 as részt, ami teljes mértékben erről szól, csak ott a Károli fordításban Lélek szó szerepel az Elme helyén, de utána néztem, és az ógörög PNEUMA kifejezéssel éltek akkor, aminek jelentései szellem, elme, intellektus, értelem, szél..."

A kérdés már csupán az: Ha abban az értelmező szótárban első helyen áll a "szellem" ("lélek") szó, akkor miért az "elme" lenne a helyes formula???

Nos ebből a 8-as részből már idéztem is... Pál egyetlen helyen nem ejti ki az "azonosulni" szót. Nem arról van szó, hogy a keresztény ember nem azonosíthatja magát a testével. Hanem arról, hogy lelki dolgokra törekedjünk, Istennek tetsző életet élve. De ebben a testben, mert máshogy hogyan? 8,11 "halandó testetek is életre kelti bennetek lakó Lelke által" Már volt, csak a figyelem miatt még egyszer. A test is feltámad --> van értelme hát azonosulni azzal is. Hozzánk tartozik. Test és lélek az ember.

Sőt az egész anyagi világ megújul: Róm 8,19-23:"Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a múlandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nem csak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk (!) megváltását."

"S mivel az Isteni Elmében benne van minden(mindentudó), mivel muszáj benne lennie, amit te is beláttál, így a sátáni rész is benne van...Vagy hogyan van akkor Sátán, ha kezdetben csak Isten létezett, de te szerinted Istenben nincsen benne a rossz"

Az "érvényre jutniról" már fentebb írtam, így ezt most lehagytam a végéről.

Ez már sokadik alkalommal ismétlődik. A Mindenhatósággal kapcsolatban nincsen és nem lehet "hogyant" kérdezni. A Mindenhatóság az azt jelenti, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.

"Van még valami, bár korábban leírtam...Ha van MINDEN, akkor abban nincsen hiány, pont ezért minden, tehát Istent is bele kell számoljuk nincsen mese...Tehát ha Isten mindenható, akkor bizony Önmaga a MINDEN...plusz hogyan hozta a semmiből létre, amikor a semmi nem létezik, a semmi "nem van"? Egyszerűen nincsen, nem is volt, nem is lesz soha, pont azért semmi...és ha ragaszkodsz, hogy a semmiből hozta létre, akkor a semmit már valamivé tetted...és ha a semmiből hozta létre, akkor ezzel azt mondod ki, hogy Istennek szüksége volt valamire, amiből alkothat..."

Nem én mondom, a Szentírás. Ha Isten magából teremtette volna, akkor miért nem ezt írja? Hol van az leírva? De logikailag is értelmetlen amit mondassz. Mert a Mindenhatóság azt jelenti mindenre képes. Azáltal mert így fejezzük ki: "a semmiből teremt" azzal még nem tesszük a semmit valamivé. Azzal csak azt fejezzük ki: "egyszerűen létrehozta" "a létrehozáshoz nem volt szüksége semmire"

"ilyen lenne egy mindenható, mindentudó, tökéletes Isten, hogy szüksége van valamire, hogy teremthessen, amikor Önmagából is megteheti? Csak neem...:D"

Szerinted volt szüksége valamire (Önmagára), nem én szerintem. Te korlátozod a Mindenhatóság fogalmát. Egy korábbi válaszoló írta:

"De Istennek nincsenek önmagával céljai, mert tökéletes. Minden úgy tökéletes, ahogyan Isten szeretné."

És ez igaz.

"az önzetlenség tanúsításakor saját érdekünket minden más érdekével egyenlővé tesszük, vagyis a minden érdekét tekintjük, tehát a minden érdeke válik saját érdekünkké, azaz ekkor önmagunkat a mindennel azonosítjuk...ahogyan Jézusunk is megtette. :)"

Elmehetnél perecet árulni, mert mindig ugyanazt mondod:P

Két korábbi feleletem szeretném idézni ezzel kapcsolatban:

"Még egy: azt mondod az önzés részhalmazos összefüggésben van a jóval, merthogy pl. az önző csak magát szereti vagy szűkebb környezetét, aki pedig nem önző, az mindenkit/mindent. De nagy logikai csapdába esel, mert ha minden egy, akkor aki mindent szeret azis önző, sőt a legnagyobb önző. Na most akkor az önző az szerinted egy jó tulajdonság? Mertha minden rossz jó, akkor az önző az végsősoron jó tulajdonság. Mi szükség akkor a rossz fogalmára? Részhalmaz, mert nem szeret mindent, mondanád. Alapvető fogalomkeveredések vannak nálad. Az önzést pl. valaminek a szeretetével párosítod noha: "A szeretet mindig türelmes és kedves. Sosem féltékeny.

A szeretet sosem dicsekvő vagy öntelt. Sosem durva vagy önző. Senkit sem bánt meg és sosem haragtartó." Ilyen hát a szeretet a maga tiszta formájában. Ez a fogalom, szeretet, eleve kizárja a negatív tulajdonságokat. Miért van mégis, hogy egy önző ember is tud olykor szeretni? Azért, mert az emberben rengeteg tulajdonság keveredik és ezek összessége adja ki a jellemét. Nem definiálhatod hát az önzőt egy olyan fogalommal, és nem hozhatod vele semmilyen összefüggésbe, amelyik eleve kizárja. Az hogy az önző is tud szeretni, nem önzéséből van, hanem egy benne levő jó tulajdonságtól."

"Nahát azaztán az igazi önzetlenség! Gratulálok!XD De komolyra fordítva: ezt nem gondolhatod komolyan. Az önzetlenség fogalmának értelme szerinted az lenne, hogy mivel már magam vagyok, nincs kivel szemben önzőnek lennem... NEM! Az önzetlenség lényege, hogy úgy tudok önzetlen lenni sokkakkal vagy mindenkivel szemben, hogy akár önző is lehetnék."

+ még hozzátenném:

Jézus az életét, a vérét, szenvedését adta az emberiségért, és mindezt te le akarod degradálni arra a szintre, hogy saját érdeke is ez volt???

Értelmetlenné teszed az önzés és az önzetlenség fogalmát is. Mert ha minden Egy akkor se önző, se önzetlen nem lehetek --> ez totálisan értelmetlen.

Nem beszélve arról, még a magyar nyelv is az önzőből képzi az önzetlent. Így talán érdemes megnézni a szónak egy-két szinonímáját: Pl: "önfeláldozó" "odaadó"

Ugyan kivel vagyok szemben önfeláldozó, hacsak magam vagyok? Hát épp benne van a szóban, hogy önmagát feláldozza másért/másokért! Kivel szemben vagyok odaadó??? Ezek a gyönyörű tulajdonságok mind értelmüket vesztik.

"Egyébként az írós példádat felhozva a regényedben megkreált egyének egyek veled...mégis a lényeid...s, hogy az akaratommal nem tudnak szembe menni? Isten akaratával sem tud senki szembemenni...mivel Isten mindenható és mindentudó...Isten akarata pedig az üdvözítés...de a mennyek országában nincsen helye sátáni magatartásnak, s mivel Isten nem önkényes, ezért biztosítja a lehetőségeket mindaddig, hogy az egyének önmaguktól változtassák el elméjük hozzáállását, s mindennemű negatív megnyilvánulásra(persze a pozitívra is) visszahatást gyakorol az Úr, hogy az lények képesek legyenek észrevenni hibáikat, tévedésüket, és önként válasszák Istent...Vagy Istent annyira lenézed, hogy amikor valaki "rossz" az akarata ellen ment? szerinted Isten olyan dili, hogy ezzel nem számol, s hogy valójában ezt nem így akarja? :P"

Szemléltetésnek szántam, bemutatva képtelenséget állítsz, persze nem jött össze, mert Istent nem lehet a regényíróhoz hasonlítani. Valóban Isten akaratával nem megy szembe semmi, mert tervébe beépíti előre a még meg sem született személyek szabadakaratú döntéseit is. Ilyet azonban a regényíró nem tud. Ő eltervezi a figurát, tudja előre miket fog tenni, mondani a történetben, de szabad akarattal nem tudja felruházni, s pláne nem tudja hogy ez ezzel a szabad akarattal mit fog majd kezdeni. De akkor ám a te szemléltetésedre is ugyanez áll, amely így hangzott:

"amikor mondjuk te elképzelsz magadban egy szituációt, jelenetet...akkor végül is te, mint "teremtő", hozod létre magadban az anyagot, és az anyagcsoportok mögé, amiket megjelenítesz az epizódban, önmagadat rakod be mint értelmet(az adott anyagcsoporthoz tartozó fejlettségben), de ha a gondolatsorban megjelenő egyik egyén(ember) szemszögét nézzük, az csak a testen át lát ki első rendben, mert nem tudja, "

Én sem tudok szabad akaratot adni egyetlen gondolatomban elképzelt szituáció egyetlen szereplőjének sem.

"s mivel Isten nem önkényes, ezért biztosítja a lehetőségeket mindaddig, hogy az egyének önmaguktól változtassák el elméjük hozzáállását, s mindennemű negatív megnyilvánulásra(persze a pozitívra is) visszahatást gyakorol az Úr, hogy az lények képesek legyenek észrevenni hibáikat, tévedésüket, és önként válasszák Istent..."

Valóban nagy az Úr türelme, végtelen jósága és mindennél nagyobb kegyelme, de igazságossága is, amely nem engedi, hogy a lehetőségek örökké tartsanak, hiszen akkor nem jönne el a Végítélet sosem. Sőt nem kellene megítélni senkit sem. Pedig erről szól szinte Jézus összes beszéde.

"ui.: asszem a Rómabeliekhez írott levél több pontodra is választ ad, amit követeltél tőlem,"

Azt a kettő idézetet és a 8-as részt tisztáztuk, a többiből pedig azt hiszem mutattam fel elegendő idézetet, magam igazolására. Tehát a pontjaimra valóban választ ad, de nem olyan értelemben ahogy gondolod, hanem úgy, hogy ezek a pontok (amik valójában a tieid, mert tőled vett idézetekből állnak) miatt jogos volt elvárásom, hogy igazold őket: nem sikerült.

"s megjegyezném számomra ez nem vita volt, csupán beszélgetés."

A "vita" kifejezést egyébként egyáltalán nem negatív értelemben használtam. De az általad előszeretettel használt Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: vita nem azonos állásponton levő felek eszmecseréje, egymás meggyőzésére irányuló kísérlete, párbeszéd útján.

"Az a meglátásod, hogy a másik itteni válaszoló is én vagyok is tévedésen alapszik"

Nem "meglátás" ez, csupán "gyanú", a kettő nem ugyanaz. Szóval nem állítottam biztosra, így ezt nem tekintheted vádnak. Csupán a bennem kialakult gyanút és okait szerettem volna megosztani. Valójában 2 okból:

1. Ha valóban így van, mérlegelhető legyen ebből a szempontból is a történet.

2. Ha nem így van, oszlassátok el.

"plusz kétszer jelentetted ki, hogy nem mondok igazat, míg én egyszer sem..."

Azt hogy nem mondol igazat viszont továbbra is fenntartom. Annyiban finomítom: nem hiszem/állítom, hogy szándékosan.

Egyébként ennél te sokkal súlyosabbakat írtál nekem pl. 2-szer lesátánoztál (illetőleg a sátáni viselkedéssel "vádoltál"):

"A Sátán tévedése pedig pont abban rejlik, hogy a dolgokat különállónak tartja(lásd te), és ezáltal kisebb halmazokban tekint, mint a teljes egész(lásd te)..."

De ami sokkal súlyosabb... az Isten ellenes kijelentések, Pl:

"ami miatt van a gonoszság...ugyanis ha jól érzékelem szavaidból, te azt hiszed az Isten egy másik valami, mint te magad..."

Hát csoda e az, ha megpróbállak rávezetni a tévedéseidre? Jézus és az apostolok, de még a próféták is nem mutattak rá a bűnös emberek hibáira?

Az, hogy valami "hasonlít" az még nem azt jelenti, hogy "ugyanolyan".

Isten magához "hasonlóvá" tette az embert, nem "ugyanolyanná".

Nem fogadod el a "semmiből teremtést" azzal az ürüggyel, hogy ezzel a "semmi már valami lesz", holott bebizonyítottam, hogy attól még nem, és ez csak kifejezése annak, hogy nem volt "szüksége semmire". Ez az igazi mindenhatóság. Te meg azt mondod "önmagából", azaz szerinted szüksége volt "valamire", míg szerintem nem.

Azt mondod az ember gondol valamire és gondolata egy vele, így egy a világ Istennel, mint az ember a gondolatával. De a gondolat nem fizikai megnyilvánulás, mint a világ. Emberi gondolat még nem alakult át anyaggá.

Krisztust nem fogadom el? Azt állítom nincs a szívemben? Dehogynem! Krisztus ott van, de én nem ő vagyok. (Lásd: "fogadott fiúság") Egyébként is meg kell különböztetni az erdetileg Ádám kapta lelket, a Szentlélektől, amely Krisztus közvetítésével szállt az emberekre.

„Jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy a fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2 Tim 4,3-4)

Elnézést, egy ideig nem értem rá. (De pl. ha jól gondolom LastOne.Left szerint nincs is idő, szóval neki ez fel sem tűnt.)

Hozzászóló:

"de küldhetnek mellé olyanokat is, amik a ebből a szempontból lényegtelenek."

Gratulálok. Sikerült a csupán illusztrálásra használt egyik példámon (a sok közül) csomót kötnöd, és ebből kifolyólag szerinted már meg is van döntve minden kijelentésem? Az ADÓ esetünkben, mint írtam: Isten. Szerinted, mondhat Isten lényegtelen dolgot?

Hülyeséget is mondsz ráadásul: összekeversz 2 fogalmat a "szelektálást" és a "helyes értelmezést". Ez utóbbi (amelyikről én beszéltem) ugyanis előfeltétele a másiknak.

Aztán meg: megítélsz anélkül, hogy meghallgatnál (végig olvasnál)? És te tartod magad Mr. K. követőjének? Hiszen még az is meg lehetett volna, hogy a sorok között neked adtam igazat! De erről te nem tudhatnál, mert el sem olvastál.

Egyébként ez elég komoly dolog: te azt hiszed, hogy Isten akaratát követni (az a fontos mit gondol az ADÓ) az a szabad akarattal megy szembe?

NEM! És miért is menne? Isten mivel tökéletes, sokkal jobban tudja, mi jó nekünk, mint mi magunk, akik véges teremtményekként csak tökéletlenek vagyunk. Ezért a szabad akaratnak valójában mindig egyeznie kell Isten akaratával, mert ez a mi érdekünk. De ez nem azt jelenti, hogy akkor voltaképpen nincs szabad akarat!

1Jn 1.8

Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság.

1Jn 1.9

Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.

1Jn 1.10

Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.

1Jn 2.15

Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete,

1Jn 2.16

mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.

1Jn 2.17

De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre. (<--!!!)

LastOne.Left:

Azt, (na nem mintha te nem tudnád) hogy "lesátánoztál" nem szószerint kell érteni, nem azt értettem alatta, hogy te azt mondtad én vagyok a Sátán, nyílván azért tettem idézőjelbe is. Hanem azt, hogy a sátáni magatartással "vádoltál" (<--- ha ez a szó nem tetszik értsd: a sátáni magatartást állapítottad meg rólam), és ezt is oda tettem zárójelbe. És ezt még mindig tartod is, hiszen most is ezt írod: "a sátán egy effekt, ami hat rád".

Ha te azt vádnak veszed, hogy megállapítom rólad, hogy nem mondsz igazat, és ezt érvelésekkel alá is támasztom, akkor én miért nem vehetem annak, hogy te meg ugyanezt állítod rólam?

A lényeg: te lovagolsz azon, hogy én vádollak, míg én sose védtem magam, nem sírtam az engem ért kijelentéseken, meg se említettem ha engem célzott valakitől valami, mert én teljes egészében a diskurzusnak (ami) szenteltem a figyelmemet, és azzal foglalkoztam, nem ilyen mellékessel.

Ha Pistike azt feleli az iskolában 2+3-ra, hogy 4, akkor a tanítónéninek előbb meg kell mondania, hogy "nem, Pistike, tévedsz" és csak utána mondhatja meg, hogy "5". Mert mi lenne, ha csupán azért, mert az, hogy egy állítást tagadunk, már "vád", illendőségből nem felelhetne így, csupán ennyit: 2+3 az 5.

A lényeg: olyan irreális dolgot vársz el tőlem, amit lehetetlen alkalmazni az értelmes kommunikációban, és amit te magad sem alkalmazol, mert lehetetlen is alkalmazni. De ezt szerintem te is tudod. Persze könnyebb ezen rágódni, mint a témán.

" a sátán egy effekt, ami hat rád"

Látod? Éppen erről beszélek. Én tudom, (mivel hozzászólásaidból egyértelművé tetted), hogy szerinted a Sátán nem személy, viszont a hozzászóló ezt még mindig nem látja. Én csak emiatt, csakis ezért szerettem volna, ha végre valahára tiszta vizet öntenél a pohárba és kijelentenéd, egyenesen és mindenki számára világosan (nem miattam, mert én már értelek), hogy szerinted személy a Sátán vagy csak effekt vagy mindkettő vagy mi van? Látod kérdezlek és nem "vádollak"! Csak már ki tudja hanyadjára.

Bár erősen kétértelműen, ködösen (dehát ez már csak a spiritizmus-okkultizmus-ezoteria-gnosztika-new age szokásos stílusa) szólsz, én értem, szóval ne mondd, hogy nem, mert ez nem igaz. Felmerül viszont a kérdés: ha te úgy véled nem értelek, miért nem próbálsz segíteni ezen? Miért nem teszed érthetőbbé a mondandód? Nem kellene ehhez sok, csak néhány egyenes válasz, néhány igen és nem. Persze könnyebb megsértődni és azon nyavajogni a téma helyett.

"Ha jól emlékszem ez a beszélgetés a kiírt kérdésedből fakadt...Én segíteni próbáltam, értelmes, kerek magyarázatot adtam rá, ellentmondástól menteset. "

Én pedig azt bizonyítottam be, hogy az a magyarázat, amit a kérdésemre adtál tele van ellentmondásokkal, ütközik egy csomó más már biztos dologgal. Ütközik a Szentírással, de a józan ész logikájával is. Ha mondjuk azt mondtad volna, vagy valaki a válaszolók közül azt írta volna, hogy ő a buddhizmus szerint fog magyarázatot adni a kérdésemre, akkor őt nyilván nem fárasztanám azzal, nem várnám el tőle, hogy a Bibliával összhangban álljon. Őt akkor a józan ész oldaláról közelíteném meg és először is számára azt kellene bizonyítani, hogy a Biblia hiteles, Isten szava, stb. De veled nem ez volt a helyzet, mivel te azt mondtad, amit állítsz az a kereszténységgel és a Bibliával összhangban van. De ez nem így van. Ez volt az 1. ellentmondás. Ezért bizonyítottam 1. körben, hogy a kereszténységgel, annak fővonalával semmiképpen, esetleg néhány eretnek/gnosztikus tannal lehet kapcsolatot találni. (<-- ami pedig eléggé veszélyes játék, hiszen tudjuk, ki volt Péter apostol fő ellenfele: a gnoszticista Simon mágus, a Hamis Próféta előfutára.)

Aztán ha ettől függgetlenül nézem a magyarázatod: akkor sem ad választ a kérdésre. Mert ha minden valójában egy Istennel, mint ahogy mondod, és valójában nincsenek is teremtmények, mert az, hogy vannak és az egész világ is csupán illúzió, és a mennyország az, ha valaki erre ráébred, és újra létrejön az egység, és mindez mindenfajta személyesség nélkül... akkor kérdem én: mi értelme az egésznek? Mi értelme az egész teremtésnek? Az egész illúziónak? A sok tapasztalásnak? Minden visszatér az alapállapotba, olyan mintha semmi sem történt volna!

Hogy mit mond Pál apostol az általad idézett részekben? Hát biztosan nem azt, amit ti. te akarsz belőle kihozni: hogy akkor valójában minden amit mondott, nem a teljes igazság volt, nem mondta el, nem mondott el mindent, amit elmondhatott volna, csupán azért, mert azt nem értették volna? Ezt nem gondolhatod komolyan! Nem. Nem.

Itt nem erről van szó. Ráadásul ki van ragadva a szövegkörnyezetből a részlet. Nézzük csak még egyszer. Ha nem haragszol az én fordításomat adom (valóban most nem változik a jelentés, de talán érthetőbb lesz):

Zsid 5.12

Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre.

Zsid 5.13

Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek.

Zsid 5.14

A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.

Zsid 6

Zsid 6.1

Ezért mellőzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet,

Zsid 6.2

a keresztségről, a kézföltételről, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletről szóló tanítás megalapozását.

Zsid 6.3

Erre is visszatérünk, ha Isten megengedi.

Zsid 6.4

Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket,

Zsid 6.5

felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit,

Zsid 6.6

aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle.

Zsid 6.7

A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esőt és jó termést hoz művelőjének, az Isten áldásában részesül.

Zsid 6.8

De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül is fölégetik.

Zsid 6.9

Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat tételeztünk föl, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget.

Tehát látható, hogy folytatja a tanításukat, nem pedig...

Miről van itt szó? Arról, hogy a tanítványokat először az alapokra oktatta, ez a "tej", de később átadja a "szilárd étkeket" is. Nem pedig az van, amit te akarsz kihozni, hogy akkor Pálnál csak "tej" van és "szilárd ételek" nincsenek. Érthetetlen is tőled, hiszen magad igazolására már idéztél Pál apostoltól. Miért, ha szerinted, az úgyis csak "tej"? Úgy tűnik akkor még eléggé "szilárdnak" gondoltad, most, hogy téged nem tudott igazolni, már "tej" lett?

Ugyanez áll egyébként az 1Kor3 esetében is:

1Kor 3

1Kor 3.1

Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban.

1Kor 3.2

Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el,

1Kor 3.3

mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon?

1Kor 3.4

Mert amíg az egyik így nyilatkozik: "Én Pállal tartok", a másik meg: "Én Apollóval", vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek?

1Kor 3.5

Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta.

1Kor 3.6

Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta.

1Kor 3.7

Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten.

1Kor 3.8

Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten.

1Kor 3.9

Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

1Kor 3.10

Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá.

1Kor 3.11

A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat.

Volt egy kis nézeteltérés a tanítványok közt, egyesek úgy gondolták Pált, mások inkább Apollót követik (ami meg egyébként lényegtelen volt, mert mindketten ugyanazt képviselték): ezért feddte meg őket Pál, hogy ez nem méltó hozzájuk, de nem azt jelenti, hogy Pál tanítása nem volt teljes, olyasmi miatt, hogy esetleg "nem álltak rá készen".

Érdekes, hogy tőlem várod a választ saját kérdésemre! Szerinted csak azért mert én nem tudnám a választ, már egy szavam sem lehet? Azért mert nem tudom merre van a Kossuth tér BP-en, el kell hinnem, hogy Győrben hamarabb megtalálom? Nyílván azért tettem fel a kérdést mert én magam legalábbis akkor nem tudtam a választ. Esetleg gondolataim, sejtéseim voltak, de biztosat nem tudtam. És 100%-osat nem is tudhatok, mert egy teremtmény véges lehet csak. Maga a "beszélgetés" viszont ebből a szempontból sokat segített, mert még többet kutattam a dolgot, és találtam is.

Ha valóban van rá igény, akkor elmondhatom, de oly sok kérdést intéztem hozzád, és egyre sem válaszoltál.

Nos, ha azt gondolod "feltételezéseket" írtam rólad, akkor nem ártana, ha megmondanád mégis miben? Ha te nem így értetted a Pál apostoltól való legutóbbi idézeted, akkor megmondhatnád mégis hogyan? Mert már bocs, de valójában csak rébuszokban beszélsz, amit utólag lehet így is meg úgy is magyarázni. Azonban ennek ellenére is, bárki aki kívülállóként és pártatlanul vizsgálja meg az egész szöveget, a gondolatmenetet, akkor arra a következtetésre fog jutni, amire én.

Azt mondod olyan kérdéseket tettem fel, amikre már válaszoltál? Légyszíves, csak egyetlen egyet mutass meg, hol válaszoltál rá! Csak ezt az egyet: amit kb. már 100-adjára kérdezek: "Szerinted személy a Sátán vagy csak effekt vagy mindkettő vagy mi van? "

Az, hogy 100%-os magyarázatot nem tudhat senki, az nem azt jelenti, hogy semmit sem tudhat. De a te magyarázataid, azzal a 10%-os vagy 50%-os vagy 0,01%-os tudással is ütközik, amit az ember már biztosan tud, én csak erre világítottam rá.

Te nem akarsz meggyőzni? Hmmm. Nos ha ezt el is fogadom, én nyugodtan jelenthetem ki, hogy az én célom viszont ez: mert az igazság természetéből adódik, hogy nem tűri meg a hamisságot.

Jaj és ne haragudj, de én még ott tartok, hogy volt 11 pont, ami a te 11 állításod volt, Biblia alapján, és ebből nem sikerült egyet sem alátámasztanod.