A Jehova Tanúi egyház tagjaitól kérdezném tisztelettel, hogy mi az a "jó hír"?

Az apostoli módszer

Jézus Krisztus ezt a nagy jelentőségű megbízást adta követőinek: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, bemerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok mindennap, a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:19, 20). E munka végzésének legfőbb módja nyomban i. sz. 33 pünkösdje után lett nyilvánvalóvá. „Mindennap a templomban és házról házra továbbra is szünet nélkül tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt” (Cselekedetek 5:42). Mintegy 20 évvel később Pál apostol is a házról házra végzett munkában foglalatoskodott, mert így emlékeztette Efézus városának keresztény véneit: „Nem vonakodtam elmondani nektek mindazt, ami hasznos, és tanítani titeket nyilvánosan és házról házra” (Cselekedetek 20:20).

A Cselekedetek 5:42-ben a „házról házra” kifejezés a kat’ oi′kon kifejezésből van lefordítva. Itt a ka·ta′ szót úgynevezett „osztó” értelemben használják. A tanítványok prédikálása egyik háztól a másikig megosztva történt. A Cselekedetek 20:20. versét kommentálva, Randolph O. Yeager azt írta, hogy Pál „mind nyilvános összejöveteleken [de·mo·si′a], mind pedig házról házra (osztó [ka·ta′] tárgyesettel) tanított. Pál három évet töltött Efézusban. Ellátogatott minden házba, vagy legalábbis mindenkinek prédikált (26. vers). Itt bibliai igazolását látjuk a házról házra, valamint a nyilvános összejöveteleken való evangéliumhirdetésnek”.

A ka·ta′ szó hasonló használata jelenik meg a Lukács 8:1-ben is, amely arról szól, hogy Jézus „városról városra és faluról falura” prédikált. Pál a Cselekedetek 20:20-ban a többes számú kat’ oi′kous szóalakot használja. Itt némely bibliafordítás ezt így adja vissza: „otthonaitokban”. Az apostol azonban nem csupán a véneknél végzett társasági látogatásokra vagy a hívőtársai otthonaiban tett pásztori látogatásokra utalt. A következő szavai azt mutatják, hogy a hitetleneknél végzett házról házra kiterjedő szolgálatról beszélt, mert ezt mondta: „Alaposan tanúskodtam mind a zsidóknak, mind a görögöknek az Isten iránti bűnbánatról és az Úr Jézusba vetett hitről” (Cselekedetek 20:21). A hívőtársai már megbánták bűneiket és hitet gyakoroltak Jézusban. Ezért mind a Cselekedetek 5:42, mind a Cselekedetek 20:20. verse a hitetleneknél „házról házra” vagy ajtóról ajtóra végzett prédikálásra utal.

A Cs 20:26 ezt írja: "Ezért e mai napon felhívlak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől tiszta vagyok".

Hogyan értette ezt Pál? Világos lesz a Bibliából, ha elolvasod az Ezékiel 33:8, 9-et.

"Ha azt mondom a gonosznak: »Ó, te gonosz, bizony meghalsz!«, de te nem szólsz, hogy figyelmeztesd a gonoszt az útja miatt, ő mint gonosz meghal a vétkében, de vérét a te kezedből kérem számon. Ha pedig te figyelmezteted a gonoszt az útja miatt, hogy megtérjen róla, de nem tér meg útjáról, akkor ő meghal a vétkében, te azonban megszabadítod lelkedet."

Vagyis amikor Pál a házról házra történő tanúskodásáról beszélt, csak azokra utalt szerinted, akik vették a fáradtságot és Pál helyébe mentek? De akkor hogyan tudott MINDENKI vérétől tiszta lenni?! Akkor nyilvánvaló, hogy egy seregnyi ember nem ment el Pálhoz (és lehet, hogy csak azért, mert nem ért rá, saját hibáján kívül nem ment el!). Nem, Pál csak azért tudott mindenki vérétől tiszta lenni, mert MINDENT ELKÖVETETT, hogy mindenkivel megismertesse a jó hírt. Azokkal is, akik nem fogadták szeretettel.

A Lukácsból idézgetett vers (azt hittem, veszed a lapot) éppen nem a házról házra végzett tanúskodó munka tiltásáról beszél, de hát mindenki tudatlan, csak más-más témában.

A szövegösszefüggést sem ártana figyelembe venni!

A Lukács 10:1-7 így szól:

"Ezek után az Úr kijelölt hetven másikat, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült. A következőket mondta nekik: „Az aratnivaló bizony sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába. Menjetek el! Íme! Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se elemózsiás tarisznyát, se sarut, és senkit ne öleljetek meg üdvözlésképpen az úton. Amely házba bementek, ott először ezt mondjátok: »Béke legyen e háznak!« És ha van ott a békének barátja, megnyugszik rajta a békétek. De ha nincs, visszatér rátok. Maradjatok tehát abban a házban, azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a bérére. Ne járkáljatok egyik házból a másikba."

A "Maradjatok tehát abban a házban..." rész, összhangban van a Máté 10:11-es versével: "Amely városba vagy faluba csak bementek, járjatok utána, ki méltó abban, és maradjatok ott, míg tovább nem mentek."

El kellene azt is olvasni, ugyanaz a történet, csak kibővítve, de Máté nem említi meg azt, amit Lukács a 10:7-ben.

Az "... azt egyétek és igyátok, amit adnak..." rész pedig jobban érthető a következőkkel:

"Ha valaki a nem hívők közül meghív benneteket, és ti el akartok menni, lássatok hozzá, és mindent megegyetek, amit elétek tesznek, nem tudakozódva a lelkiismeretetek miatt." (1Korinthusz 10:27)

A "Ne járkáljatok egyik házból a másikba." szövegrészhez pedig ezt illeszthetnénk:

"Így hát folyton szigorúan ügyeljetek arra, hogy ne mint balgák, hanem mint bölcsek járjatok" (Efézus 5:15)

Hogy miért? Jézus azt mondta tanítványainak, hogy amikor belépnek egy házba, és szívesen fogadják őket, ’ugyanazon házban maradjanak, azt evén és iván, amit ők adnak’. A Máté 10:11-el összhangban, ez a vendéglátás szívélyes elfogadására vonatkozó tanács volt. Nyilvánvaló, hogy a korai tanúskodók is megszálltak valahol. Az is biztos, hogy ilyen alkalmakkor élelemmel is ellátták őket. Tehát a 7-s vers világos a szövegösszefüggés fényében: "Maradjatok tehát abban a házban, azt egyétek és igyátok, amit adnak..." Mert mi lett volna, ha nem maradnak "abban a házban"? Válogató, elégedetlenkedő lett volna az a tanítvány, nem pedig alázatos, aki elfogadja azt, amit kap!

Erről szól a vers.

"mert mi nem házalunk az Isten szavával, mint sokan, hanem őszinteségből, igen, mint akik Istentől küldettek, Isten tekintete előtt, Krisztussal közösségben szólunk." (2Korinthusz 2:17)

Sziasztok!

A válasz írója 76%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 21:24

"én lászlónak az utolsó kommentjére a válaszom: nem ez volt a kérdés! :)"

"akkor szerinted úgy mégis, hol van a Sátán? Hol vannak a gonosz angyalok, ha nincs Pokol?"

Tehát szerintem ez volt a kérdés...

A válasz írója 41%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 15:29

"A Lukácsból idézgetett vers (azt hittem, veszed a lapot) éppen nem a házról házra végzett tanúskodó munka tiltásáról beszél, de hát mindenki tudatlan, csak más-más témában."

Idézlek:

"a tanítványait már kettesével küldte ki "házról-házra""

Egyszer ezt mondod, egyszer azt. A kommentedhez, mint az írások elferdítéséhez már nem is reagálok, amit el akartam mondani, elmondtam már.

Ezt még kihagytam: Ennek tükrében:

Luk 10.7

"Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra."

A 'ne' az neked tiltás, vagy sem?

"én lászló válasza:

Sziasztok!

A válasz írója 76%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 21:24

"én lászlónak az utolsó kommentjére a válaszom: nem ez volt a kérdés! :)"

"akkor szerinted úgy mégis, hol van a Sátán? Hol vannak a gonosz angyalok, ha nincs Pokol?"

Tehát szerintem ez volt a kérdés... "

Tehát, azt mondod, a Biblia nem említi azt a szót, hogy Pokol, mint a Sátán és a szolgái "lakhelyét"?

A Csel5:42 és Csel20:20,21 hamisan van fordítva az Őrtorony fordításában, ugyanis ott nem "házról házra" szerepel, hanem házanként.

A "házanként tanít" egyébként kizárja, hogy idegen emberekre tört volna rá Pál a saját házukban. Itt valószínűleg házi gyülekezetekben való tanításról, intésről beszél, nem holmi Jézussal házaló ügynökmunkáról.

Semmiképpen nem úgy lesz az ember keresztény, hogy berontanak a házába és ott támadják le. Ilyet csak Saul csinált, mikor még a keresztényeket üldözte:

ACTS-08-03 saulos de elumaineto thn ekklhsian kata tous oikous

eisporeuomenos, surwn te andras kai gunaikas paredidou eis fulakhn.

Itt kendtek valamiért mégsem a kedvenc "házról házra" szövegükkel fordítanak, hanem így: "Sorra betört a házakba."

De van itt más is annak jeléül, hogy kendteknek csak saját ideológiájuk adta a szájukba az Apcsel két felhozott helyén a "házról házra" szavakat.

ACTS-02-46 kaq' hmeran te proskarterountes omoqumadon en tw ierw,

klwntes te kat' oikon arton, metelambanon trofhs en agalliasei kai

afelothti kardias

Lám, az ÚV-"fordítás" tudja, hogy kell ezt a kifejezést helyesen fordítani, ha éppen nincs az útjában saját ideológiája: "magánotthonokban étkeztek." Pedig a maguk illogikája szerint bátran fordíthatták volna úgy: "Házról házra járva étkeztek."

(Ide nem tartozó, de lényeges kifogás a fordítók ellen, hogy itt szó szerint "a kenyér megtöréséről" beszélt Pál, amit a kendtek fordítói egyszerű étkezéssé silányítanak, holott a fordításban is fenn kell tartani azt a lehetőséget, hogy úrvacsoráról és vele egybekötött szeretetvendégségről van szó.)

Az meg, hogy kend tartózkodna a Jézussal házaló ügynökmunkától, éppen nem festi kendet valami őszinte vitázónak. Hiszen éppen a napokban vetette mások szemére, hogy nem hirdetik Jézust házról házra, mert az apostolok is azt tették. De aki házról házra jár valamivel, amit rá akar sózni másokra, az házal. És ha nem porszívóval házal, hanem Jézussal, akkor nem porszívóügynök, hanem Jézussal házaló ügynök.

A házalásban az az elítélendő, hogy olyan helyen támadja le az embert, ahonnan az nem tud semleges gesztussal, udvariasan továbbmenni. A türelmetlenebbje udvariatlanul becsapja az ajtót, a türelmesebbje végigállja a fél órát.

ApCsel 5:42:

SZIT: "Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus."

Házanként, azaz minden házban, ahol a hívek összejöveteleiket tartották.

ApCsel 20:20-21:

"Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál. Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban."

Az apostol Efezusban tanított nyilvánosan a zsinagógákban, és házanként, Tirannusnak az iskolájában, valamint azokban a házakban, melyekben a hívek összejöveteleiket tartották.

Tehát, amíg a kereszténység tiltott vallás volt, addig a keresztények nem építhettek erre a célra rendelt épületeket, templomokat, amelyeknek első nyomai a 3. századból valók; addig a liturgiát magánházaknál végezték (ApCsel 2,46), maga a közösség számított Isten templomának (vö. 1Kor 3,16; 2Kor 6,16; Ef 2,21). 230 körül az ún. tituláris templom a benne őrzött vértanú-ereklyék alapján a magánház tulajdonosának nevét őrzi. - Dura Europoszban maradt meg egy 230 körül kultikus célra átalakított lakóház.

[link] Are Jehovah's Witnesses the only ones that Preach?

A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival", a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák" meg­tévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők müveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték" természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát.

Ha latra tennénk az Apcsel 5,42-t a "házról házra" kifejezéssel fordítókat és a többieket, az előbbiek még mindig elenyésző kisebbségben volnának. A görögben az áll, hogy sem a templomban, sem a házaknál nem szűntek meg Krisztusról tanítani és evangéliumot hirdetni. ("pasan te hmeran en tw ierw kai kat' oikon ouk epauonto didaskontes kai euaggelizomenoi ton xriston, ihsoun.") Szó sincs semmiféle "menésről", hát még házról házra. És hogy mi módon hirdették az igét a háznépnek, miután a családfőben már megfogant az érdeklődés, azt az Apcsel több más helyéről is tudjuk. Semelyik esetben nem az utcáról beszabadulva törtek rá az emberekre, hanem nyilvános helyen szólították meg őket, és csak az ő kívánságukra látogattak el otthonukba.

Apcs 16,14-15

"És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata [reánk.] Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok [ott.] És unszola minket."

Ebben Jézusra visszamenő parancsot követtek:

Mt 10,11-14

"Amely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, amíg tovább mehettek. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le."

Tehát nem úgy kopogtak rá az emberekre, mint a házról házra járó JT-i, főleg mivel Jézus tiltotta a házról házra járást.

Lk 10,7

"Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők [adnak]: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra."

Hallottam persze azt a kifogást, hogy "ez csupán a vendéglátók váltogatását tiltotta." De mit szólnak ahhoz, ha én még szorosabban ragaszkodom az Íráshoz, és azt mondom: még ott sem szabad házról házra járni, ahol befogadnak - hát még mennyire tilos ott, ahol nem látnak szívesen?

Az Apcs 2,46-ban hasonló szövegezéssel ("kaq' hmeran te proskarterountes omoqumadon en tw ierw, klwntes te kat' oikon arton, metelambanon trofhs en agalliasei kai afelothti kardias") van szó arról, hogy házanként megtörték a kenyeret. Érdekes, ezt senki nem akarja úgy fordítani: "Házról házra megtörték a kenyeret." Tehát e helyeken Bruns hipotézise csődöt mond, holott itt is ugyanaz a görög szerkezet áll, mint az 5.42-ben.

Az "osztó értelem" sem jelent többet, hogy némelyek az egyik házban, mások meg a másikban. De nem azt, hogy valakik mind ebben, mind abban a házban, azaz házról házra járva térítettek.

Jól tudjuk, hogy művelte Pál a háznál való tanítást.

Apcs 18,19-20

"Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal. Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon náluk, nem álla reá"

Azaz nem önhatalmúlag tört rájuk otthonukban, hanem a zsinagógában térítette őket. Sőt második efézusi tartózkodásakor is ott kezdte az evangélium hirdetését:

Apcs 19,8

"Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról. Mikor pedig némelyek megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az [Úrnak] útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván."

Egy házi istentiszteletet így ír le Lukács:

Apcs 20,7

"A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, ahol egybe valának gyülekezve."

Ez tehát ama házankénti kenyértörések egyike volt. Pál itt sem járt házról házra, hanem egy háznál maradt egész nap.

---

Varga Zsigmond J. pedig éppenséggel ezt írja: "kata túsz oikúsz: házanként, némely vagy minden egyes házba (házban)", illetve egyes számban: "kat' oikon: egy-egy házban vagy háznál." És egy helyet (Rm 16,5) éppen a "házi gyülekezet" kapcsán említ.

A JT gyakorlata a mindenkire rátörni kész lelkületet jelenti, sőt éppen ezzel kapcsolatban mondja Jézus, hogy "ne járjatok házról házra." (Lk 10:7) Mt 24:14-ben nem házról házra, hanem minden népnek való hirdetésről van szó.

Nem egyik házól a másikig megosztva jártak, hanem egyik tanítvány az egyik háznál, a másik a másiknál prédikált, de inkább házi istentiszteletet tartott.

Apcs 12.12-14

"És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala. És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék: És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt" stb.

Láttuk, mimódon prédikált Pál házaknál (nem pedig "házról házra"): oda ment, ahol már fogékonyságot tapasztalt.

Ti ezt komolyan úgy képzelitek el, hogy Jézus végigjárta a házakat, és minden idegenhez bekopogtatott, hogy "Jó napot kívánok! Érdekli Önt Isten királyságának jóhíre?"

A "κατ οικον" (lat. per domos) kifejezés fordítása ismertebb magyar fordításokban:

- "házanként" [Károli, MBT, Csia, Ravasz László, dr. Budai Gergely, Czeglédy, Raffay, Kecskeméthy]

- "házanként (otthon)" [Vida Sándor]

- "házankint" [Káldi]

- "házaknál" [KNB]

- "házakban" vagy "magánházaknál" [SZIT]

- "magánházakban" [Békés-Dalos]

- "otthonaitokban" [Raffay Sándor].

Szó sincs semmiféle "házról házra" térítő-jehovista hókuszpókuszról, hiába hamisította azt oda az ÚVF...

Tehát itt egyszerűen arról van szó, hogy amíg a kereszténység tiltott vallás volt a római birodalomban, addig a keresztények nem építhettek erre a célra rendelt épületeket, templomokat, amelyeknek első nyomai a 3. századból valók; addig az istentisztletet, a liturgiát magánházaknál végezték (ApCsel 2,46), maga a közösség számított Isten templomának (vö. 1Kor 3,16; 2Kor 6,16; Ef 2,21). 230 körül az ún. tituláris templom a benne őrzött vértanú-ereklyék alapján a magánház tulajdonosának nevét őrzi. - Dura Europoszban maradt meg egy 230 körül kultikus célra átalakított lakóház.

A házról-házra kifejezés az eredeti görögben csak három helyen található az Igében.

Egyik ilyen hely az,amikor Jézus megtiltja a tanítványainak,hogy házról-házra járjanak.

Ez van a Lukács 10:7-ben: " NE JÁRJATOK HÁZRÓL-HÁZRA".

Házról-házra csak az egyházat pusztítani lehet és nem építeni. Ezt tette Pál,amíg meg nem tért.

" Saulus pedig pusztítá az anyaszetegyházat,házról-házra járva.. Ap.Csel. 8:3.-

Aztán a dologkerülő asszonykák,akik szintén szégyene és nem dicsősége az

anyaszentegyháznak jártak a Biblia szerint házról-házra.

" Egyszersmind pedig dologkerülők lévén ,megtanulják a házról-házra járást...” 1.Tim. 5:13.-

Nos a Bibliában csak ezen a három helyen olvasunk házról-házra járásról.

Mind a három esetben negatív,tiltó értelemben.

Az Őt bálványszervezet UVFerdítésű bibliája ezért meghamísítva az eredeti szövegeket más helyeken is házról-házra járást fordít a házanként helyett,

hogy valamiképpen igazolni tudja helytelen nem keresztényi és nem is krisztusi

házról-házra való járását,amit saját bevallása szerint is pusztító,igaz lekeket

gyötrő és nem építő szándékkal tesz.

"A "házanként tanít" egyébként kizárja, hogy idegen emberekre tört volna rá Pál a saját házukban. Itt valószínűleg házi gyülekezetekben való tanításról, intésről beszél, nem holmi Jézussal házaló ügynökmunkáról.

Semmiképpen nem úgy lesz az ember keresztény, hogy berontanak a házába és ott támadják le. Ilyet csak Saul csinált, mikor még a keresztényeket üldözte:"

Ha itt lennél, a szemedbe mondanám, hogy nem mondasz igazat! Ne aggódj, nem haragszom rád, de a hamis propagandád nem fog célt érni. Micsoda sötét szándékú megjegyzés, hogy a Tanúk úgy "törnek" az emberekre, mint Saul a megtérése előtt!

A "házalás" pedig üzleti ügynökmunka, ez pedig nem. Nem mi csinálunk mindenféle "szentség" árusításából bizniszt.

"A házalásban az az elítélendő, hogy olyan helyen támadja le az embert, ahonnan az nem tud semleges gesztussal, udvariasan továbbmenni."

Ja, ha te erre nem vagy képes, az egy súlyos hiányosság. A legtöbben képesek rá.

"Az apostol Efezusban tanított nyilvánosan a zsinagógákban, és házanként, Tirannusnak az iskolájában, valamint azokban a házakban, melyekben a hívek összejöveteleiket tartották."

"Nyilvánosan", vagyis bárhol nagyobb tömeg előtt, akár piactereken is. A "házanként", vagy "házról házra" kifejezéseknek pedig semmi értelme nincs úgy, ahogy magyarázni akarod, mert ha csak a magánotthonokban összegyűlt csoportokról volna szó, akkor az is "nyilvánosan" történt volna, nem pedig házankét! A két kifejezést szembeállítva találjuk, na mármost ha a "nyilvánosnak" a "házankét" az ellentéte, akkor a "házanként" értelme nem lehet szintén "nyilvános" - viszont ha te így erőszakolod rá az Írásokra ezt az értelmezést, akkor az lenne.

"Hallottam persze azt a kifogást, hogy "ez csupán a vendéglátók váltogatását tiltotta." De mit szólnak ahhoz, ha én még szorosabban ragaszkodom az Íráshoz, és azt mondom: még ott sem szabad házról házra járni, ahol befogadnak - hát még mennyire tilos ott, ahol nem látnak szívesen?"

Ez a tipikus körkörös érvelés esete, melyet azok alkalmaznak, akik csak a saját igazolatlan teóriájukkal tudják megvédeni állításaikat.

Világos a szövegkörnyezetből, hogy ez a krisztusi intés a szállásadókkal való szerény viselkedésről szól. Nagyon fontos gondolat, melyet a saját hamis teóriátok kedvéért egy az egyben sutba vágtok.

Ha mindig várták volna egy ilyen helyen a jó szerencsét, hogy majdcsak betér valaki (mint ma a papság), akkor hogyan lehetett volna pl. Pál mentes mindenki vérétől? Sokan önhibájukon kívül nem tudtak volna elmenni egy ilyen központi házba, nyilvánvaló hogy fel kellett keresni őket is. Az általam az előzőekben idézett Ószövetségi versek nem csak arról szólnak, ha valaki kedvezően reagál a jó hírre, hanem arról is, aki nem. Tehát nem csak azokról van szó, akikről te regélsz, vagyis az előzetesen érdeklődő személyekkel való foglalkozásról, hanem mindenkiről! Ez pedig nem történhetett másként, csak ha valóban házanként hirdették Krisztus üzenetét.

Ettől még persze igazak a bibliai példák, melyek alkalmanként egy-egy magánházban összegyűlt kisebb csoportról szolnak. De ez NEM SZABÁLY-ként elkönyvelt dolog, mert értem én, hogy a mai érzékeny lelkületet sérti, azokét, akiknek eszük ágában sincsen ezt tenni. Így aztán meg kell hamisítani a világos értelmezést és minden oké! Ezt teszik minden fontos krisztusi tannal, miért ezzel tennének kivételt.

Érdekes, hogy a részben itt is megismételt érveket nem találtad meg.

Teljesen mind1 hová csűröd csavarod a szót!

Még szerencse,h.úgyis az lesz amit Isten elhatározott!

Úgy ahogy azt kifundálta!És Bárki bárhol legyen is a vég napján nem fog megmenekülni senki sem!Mindenki oda jut amit megérdemel! Még Te is!!!Bármennyire okoskodsz!