Mi a bizonyíték Isten létezésére?

Már maga a kérdés is egy bizonyíték,mert ha nemlétezne ,nemkéne felőle érdeklődni.

Na de komolyan, ha megnézel egy épületet valőszínű,hogy volt egy tervezője ,és kivitelezője,vagy nézz az órára ,biztos hogy órásmester készítette.És a világ? A teremtmények? Ha van alkotás ,van ALKOTÓ!

Egyébként a Bibliában bemutatkozik nekünk embereknek az alkotónk,teremtönk:ÚrJézus Krisztus személyében.Ismerd meg te is!

18:30

"ezt tessék elolvasni" - annak aki nevetni akar, netán szörnyülködni. Már az első bekezdést is kétszer olyan hosszan lehetne kifejteni, hol és miért és mekkora baromság. Tovább nem is mertem olvasni.

Én tudnék rengeteg elgondolkodtató anyagod küldeni neked. De nem tartom valószínűnek, hogy megnéznéd őket. Ha mégis szólj...

Mi a bizonyíték arra, hogy nem létezik?

Nekem hívőként vannak bizonyságaim, de nem hiszem, hogy ez téged valamiről meggyőzne. Mert amit meg akar valaki

cáfolni azt meg is fogja.

Amúgy Isten, ha létezik, én hiszem, hogy igen, akkor Ő a Te Istened is és mindennek az Istene, teremtője, tehát teljesen mindegy, hogy elfogadod-e vagy sem attól még te sem tudod kivonni magad belőle.

De mondj a világban egyetlen egy olyan dolgot aminek nincs alkotója. Csak egyet. Amit nem táplál semmi és senki, amit senki nem tervezett. Egy elgondolkodtató történetet mégis linkelek ez nem egy nagy anyag:

[link]

Van erről egy előadás, meghallgatható hanganyagban:

[link] Isten létének bizonyítása (kicsit mással kezdődik, de rátér)

Bizonyos-e, hogy van Isten?

Ha egyáltalán van logika a földön, ha van józan és értelmes gondolkozás, ha nem csak minden, amit észnek, gondolkozási törvénynek, jogos következtetésnek nevezünk, akkor Isten van, sőt akkor az ő léte bizonyosabb, mint bármi más bizonyosság a világon.

Természetesebb dolog, hogy Isten van, mint az, hogy vannak véges, teremtett lények, mert Istennek lényege a létezés, a nélkül el sem gondolható; míg a véges lényekről a nemlétezés éppúgy elgondolható, mint a létezés. Isten szükségképp létezik, a többi dolgoknál talány, hogy léteznek és miért léteznek.

Honnan Tudom, hogy van Isten?

Tudom mindenekelőtt abból, hogy van világ és ez a világ nem lehet önmagától való. Mert ez a világ valaha nem volt; másképp már régen befejeződött volna benne minden mozgás és minden élet (így szól az entrópia törvénye, a modern fizika egyik sarkalatos tana) és nem lenne többé semmi más, mint holt és hideg anyag a világűrben. Ha tehát a világ ma van, akkor alkotta valaki, s olyannak alkotta, amilyen.

A világ kialakulása, éppúgy mint a léte maga, alkotó és rendező Végső Okot követel éppúgy, mint ahogy egy szépen bekerített s megművelt kertről senki sem mondhatja, hogy kertész és elrendező nélkül jött létre és rendezkedett be ilyen szépen. Ha egy zsebóra nem jöhet létre órás nélkül, egy finom ebéd szakács nélkül s egy könyv nyomtató nélkül, ha a Zalán futása nem születhetett meg Vörösmarty költői lángelméje nélkül: hogyan jött volna létre ez a végtelenül sokszerű, szép és egymásba vágó világ, ez a sokezer millió robogó, vágtató, ragyogó égitest, ezek a tejutak és csillagködök, ez a fény és melegség, erő és nagyság, célszerűség és milliárdos rend egy közös Rendező, Kitervező, Felépítő s Összhangbahozó, egyszóval: teremtő Isten nélkül?

Be lehet-e bizonyítani az Isten létét a puszta észből is? Szentírás és kinyilatkoztatás nélkül?

Természetesen! Csak logikusan és következetesen kell alkalmaznunk az elégséges alap és okság elvét a világegyetem s az élet legnagyobb tényeire. Igaz, az itt következő ú. n. bölcseleti érvek csak bölcseletileg képzett elméknek valók; másokat inkább a fizikai világból vett érvek ragadnak meg (l. 48 k. l.).

1. Az Isten létét bizonyítja mindenekelőtt a létezés ténye maga. A létezés egész hatalmas birodalma Isten létét harsogja. Az, hogy vannak dolgok, van egy egész világ, amelynek a léte esetleges, amelynek a lényleges létezés egyáltalán nem tartozik a fogalmi tartalmához. Amely tehát esetleg sohasem is létezhetett volna. Lehetett volna úgy, hogy sohasem létezik.

Semmi sem okolja meg, hogy ennek vagy annak a paránynak, ennek vagy annak a fűszálnak vagy falevélnek, homokszemnek vagy akár embernek is okvetlenül léteznie kelljen; hogy megrendülnének a lét és gondolkozás törvényei, ha ez a szúnyog sohasem jött volna a világra, vagy akár ez a mi naprendszerünk sohasem alakult volna ki. Apróságokon múlik s lehetne millió szúnyoggal több vagy kevesebb is a világon.

Hogyan van az, hogy mégis vannak, léteznek ezek a nem lényegüknél fogva létező dolgok? Milliárd és milliárdnyi számban? Dolgok, amelyeknek létezése nem logikai szükségesség? Amelyek éppúgy lehetnének nem létező semmiségek is? Itt valaki, valami fensőbbséges erő döntött a felett, hogy ezek a dolgok egyáltalán létezzenek-e vagy ne, hogy a világ létrejöjjön és kialakuljon-e vagy ne! Ez logikai szükségesség. Mert semmi sem lehet a nélkül, hogy elégséges alapja ne legyen; itt pedig a létezés maga olyan, hogy önmagában nincsen elégséges alapja!

Ezt a mélyen filozófiai érvet talán nem mindenki érti meg egyszerre. Mert teljes mértékű felfogásához bizonyos gondolkozásbeli mélység és fegyelmezettség kell. De aki belehatol ebbe a gondolatfűzésbe, az ebben az egy érvben az Isten létének legkivédhetetlenebb bizonyítékát találja meg.

2. Az Isten létét bizonyítja továbbá a dolgok belső lényegi tökéletlensége. Az, hogy az egyik dolog "ilyen", a másik "olyan" az egyik a létnek ezt, a másik azt a fokát, fajtáját, árnyalatát képviseli. De egyik sem képviseli az egész létteljességet, a léttökéletességet. Egyik sem mondhatja magáról: én vagyok maga a lét; én azért vagyok, mert minden irányban oly teljesen tökéletes lény vagyok, hogy a tökéletességemből maga a valóságos és szükségszerű lét sem hiányozhatik. Nem, az egyik dolog a létnek csak ezt, a másik csak azt a kicsinyke töredékét testesíti meg. Mármost: ha valaki vagy valami nem a maga létteljességénél fogva bír ezekkel vagy azokkal a tulajdonságokkal, akkor hát ki szabta meg neki, hogy mit és mennyit kapjon s képviseljen a léttökéletességből? Hogy az egyik ilyen legyen, a másik olyan? Az egyik legyen szellem, a másik legyen anyag; s ha anyag, akkor élő vagy élettelen legyen-e? S ha élő: növény-e, állat-e, ember-e? S ha pl. állat: egysejtű-e, vagy rovar, vagy hüllő, vagy madár, vagy emlős állat? Ha növény: hogy fű-e, gabona-e, bokor-e, fa-e? És milyen fa

Mindegyik olyan, aminő a közvetlen őse, a törzs volt, amelyből sarjadt; ez igaz; de ez a kérdést nem oldja meg, csak hátrább vetíti. Ki tette, hogy a létnek egyáltalán ennyi foka, fajtája, ily széles skálája legyen a világon? Ha azt mondod: a véletlen, akkor már letértél a logikus gondolkodás útjáról, mert véletlen nincs. A lét fokának meghatározója, a lét roppant tárházának kiosztogatója csak egy bölcs és hatalmas Végtelen Lény lehet: az Alkotó.

3. Még ez sem minden. Ezen a világon a dolgok folytonos, rendszeres változásoknak, alakulásoknak vannak alávetve. Egyik tökéletességi állapotból a másikba mennek át; az egyik lét formáját felveszik, a másikét elvesztik. Minden mozgás, minden növekvés, minden fejlődés, minden cselekedet, minden szó és gondolat: változás. Ha azonban e világon minden dolog változó, akkor szükségkép véges és teremtett dolog is valamennyi. Miért? Mert a teremtetlen, a végtelen lény nem változhatik soha, semmiben: hiszen mindig mindene megvan, egyenlően, végtelenül és tökéletesen. Másképp nem volna végtelen lény. Ami önmagától való, az szükségképp és mindig olyan, amilyen: öröktől egyforma és egyformán végtelenül tökéletes.

Ha a természet önmagától volna, akkor a természet rendje is önmagától való s változhatatlan lenne, mert hiszen a dolgok lényegéhez tartoznék. Pedig hát nem változhatatlan, mert bár kicsiben, de az ember is ezerszeresen változtathat rajta. Tehát ez a világ nem önmagától való, hanem egy Fölötte álló végtelen Lényre utal.

4, Az Isten létét bizonyítja továbbá a dolgok sokfélesége. Ami önmagától való lény, az nem lehet sok, hanem csak egy, de ebben az egységben abszolút nagy és tökéletes. A véges lények épp azért sokfélék, mert mindegyik véges, egyik sem meríti ki a lét teljességét. Ha a világ azonos volna az Istennel, akkor csak egyetlenegy atomból állhatna, illetve helyesebben: nem atomból, mert az atom már maga is anyagot, tehát összetettséget és térhezkötöttséget s így beszűkítést, tökéletlenséget mond, hanem egyetlenegy isteni lényből.

Ki mondhatja ezt, ha körülnéz s látja maga körül a létezők pazar sokféleségét, a sokmillió égitestet, mindegyiken a sokmillió élő vagy élettelen lényt s egyetlen porszemben az atomok végtelen sokaságát, sőt még ugyanazon atomon belül is az elektronok, protonok és neutronok milliárdnyi számát?

A pantheizmus épp azért a legnagyobb képtelenség: mert egynek veszi, ami nyilvánvalóan sok, ami nemhogy nem egy, hanem megszámlálhatatlan, áttekinthetetlen, őrjítően sokszerű tarkaság.

Ezek mind filozófiai érvek. De vajon természettudományi alapon is bizonyítható-e az Isten léte?

Igen s ismét többféleképen.

Már fentebb utaltunk a világ bámulatos rendjére. Honnan ez a rend? Már az sem lehet puszta véletlen, ha két-három hidrogénmolekula pontosan ugyanazokat a fizikai és vegytani törvényeket követi. Még kevésbé lehet puszta véletlen, hogy ahány hidrogénmolekula csak van a világon és a világmindenségben, - kimondhatatlan, elképzelhetetlen mennyiségű - az mind, kivétel nélkül, pontosan ugyanazon törvényeknek hódol! A Napban és Sziriuszban, a csepp vízben és az egész tejút-világban, mindenütt! Egyik sem vonja ki magát a szabály alól, egy felsőbb, reálisan ható, kivédhetetlen parancs és törvény rendelkezése alól!

Ki tette azt, hogy a világban természeti törvény van, sőt természeti törvények egész végeláthatatlan láncolata? Ki tette azt, hogy minden létező, akár élő, akár élettelen, akár földi, akár csillagvilági, ezt a rendet követni és ezeknek a természeti törvényeknek engedelmeskedni legyen kénytelen?

Magától alakult ki ez a rend? Ez a feltevés az emberi ész legnagyobb keresztre feszítése, megcsúfolása, végleges sutbavetése volna! Magától: annyi lenne, mint: véletlenül. Véletlenül, vagyis semmis alapon! Véletlenül még tíz kavics sem igazodik egy sorba, nemhogy sokezer milliárdszor sokezer milliárd kavics és hegy és Nap és atom és molekula! Ahol ily óriási méretű elrendezettség mutatkozik, ott az elrendező értelmet tagadni annyi, mint: az észt magát arculütni, a gondolkodásról végleg lemondani. Hogy erre a lemondásra: a véletlennek trónra emelésére, mindenféle nyakatekert, ravasz, elburkoló elmefuttatásokkal való elfödésére még tudós emberek is vállalkozhatnak, az az emberi értelem megtévelyedésének egyik elszomorító tünete. De lehetetlent bizonyítani, a dolgok nyilvánvalóságát felforgatni, a gondolkozás egyszeregyét megváltoztatni semmiféle ravaszkodással nem lehet.

10:17

"Ezek mind filozófiai érvek." És mind hibás logika mentén íródott, és mind évszázadok óta, valamint nem sokkal kevesebb ideje még cáfolva is van már ennyi ideje.

"De vajon természettudományi alapon is bizonyítható-e az Isten léte?" A tt. alapon meg azt jelenti nálad, hogy próbálsz okosakat írni, aztán meg ismét azt fejtegeted, hogy valaki ezt csinálta szerinted, ami megint csak hit, nem bizonyíték. Nincs is rá, különben már tudnánk róla, ha meg még is van, de nem tudunk róla, akkor is egyelőre a hitre kell támaszkodniuk a hívőknek. Már ami a tudományos bizonyítást illeti.

09:12

A jobb felső sarokban ott van, hogy "Nézet: 0fordítás *eredeti" :)

"És mind hibás logika mentén íródott, és mind évszázadok óta, valamint nem sokkal kevesebb ideje még cáfolva is van már ennyi ideje." - Mire is ez a vastag mellény? Hol is hibás a logika? Ki is cáfolta meg már és hogyan is?

Az okság elve ez: Ami kezdődik, az másban bírja eredetét. Ez az elv, mint az elégséges alap elvének közvetlen folyománya, minden emberi gondolkozásnak egyik legfőbb és legelemibb alapja. Ha az egészséges alap és az okság elvét egy pillanatra is felfüggesztjük, nincs többé sem tudomány, sem következtetés, sem ítélet, sem tapasztalás többé. Úgyszólva egész gondolkozásunk az elégséges alap és az okság elvén, a "miért" kérdésén épül fel. Ha ezt az elvet megtagadjuk, megtagadtunk minden gondolkozást és behatóbb ismeretszerzést.

Lépten-nyomon az elégséges alap s az okság elvét alkalmazzuk. Hát csak akkor tagadjuk-e meg, amikor ez az elv az Istenhez vezet? Jogos és okos eljárás ez?

Az okság elvét nem lehet helyhez kötni, annak illetékességi területe nem az anyagi tér s a Föld, hanem az igazság s a lét egész birodalma. Ami ma van és tegnap nem volt, - akárhol - vagy ami ma így van s tegnap nem így volt; annak okának kell lenni; ez nemcsak Európában áll, hanem Afrikában is, és nemcsak a földön áll, hanem abszolút világvonatkozásban is. Még a természeti tünemények és törvények is mindenütt ugyanazok, a legtávolabbi égitesteken is, amelyeket az emberi tudomány messzelátóval, fényképezőgéppel vagy fényelemzéssel meg tud közelíteni; s akkor éppen csak a legáltalánosabb léttörvények, aminő az okság törvénye, szorítkoznának éppen csak egyetlen, nyomorúságos kis bolygóra vagy naprendszerre?

A hitetlenség a legtöbb esetben nem is az észből, hanem a szívből fakad; az emberek nem akarnak hinni, mert a hit kényelmetlen következményekkel jár és szigorú erkölcsi parancsokat alapoz meg s azért aztán sokan kitérnek a hit alaptételeinek nyilvánvalósága elől. Nemcsak kimondott gonosztevők s elvetemültek, hanem sokszor egyébként finomult elméjű s tudományosan képzett emberek is. Miért? Mert ők is félnek az istenhit kötelező következményeitől: a meghódolás, alázat, istenszolgálat kötelességeitől. Vagy mert annyira maradéktalanul belemerülnek az evilági dolgokba: tudományba, politikába, vagyonszerzésbe, szórakozásba, hogy úgyszólván "rá sem érnek" az Istennel és vallással foglalkozni.

Az Isten létét bizonyítja az élet a földön. A természettudomány szerint élet csak életből fakad, új élet csak élő csírából sarjad. Valamikor pedig egészen bizonyos, hogy nem volt élet sem a földön, sem a világegyetemben, mert hiszen az egész világmindenség valami irtózatos nagyságú s roppant hőfokú gáztömegként forgott az űrben. Ilyen izzó gáztömegben élő csírasejt se nem alakulhatott, se meg nem maradhatott volna. Ha tehát egyszer mégis csíra nélkül jelentkezett az élet a földön, az csak teremtő befolyásra történhetett.

Az Isten létét bizonyítja továbbá az ember szellemi élete is. Az embernek nemcsak teste van, amely él és tenyészik, s nem is csak érzékszervei vannak, amelyek bizonyos érzéki megismerésre alkalmasak, hanem van lelke, szellemisége is. Van olyan lelke, amely a maga sajátos tevékenységében belsőleg független a tértől, az anyagtól s annak megkötöttségeitől Az ember ugyanis nemcsak lát, hall, tapint, mint az állat, hanem gondolkozik is és akar: fogalmakat alkot és elemez, elvonásokat, következtetéseket végez, számol, feltalál, töpreng, okokat kutat, ítél, szellemi remekműveket alkot. Akarati síkon pedig számos esetben szabadon választ jó és rossz között erény és bűn kőzött, szeret és gyűlöl, lelkesedik és elítél s mindenekelőtt: önmagában érzi lelkiismeretének megszólalásait és számonkéréseit. Érzi magában az erkölcsi törvényt, minden ember ugyanazt, amióta a világ fennáll.

Honnan mindez? Anyagból szellem éppúgy nem fejlődhetik, mint ahogy élettelenből élő lény nem fejlődhetik teremtő közreműködés nélkül. Itt csak megfelelő teremtői lény magyarázza meg a tényeket.

"Mire is ez a vastag mellény? Hol is hibás a logika? Ki is cáfolta meg már és hogyan is?" xD Miféle vastag mellény? Semmivel nem fölényeskedtem, én csak tényeket írtam le. Nem foglak szembesíteni velük, mert különben is lusta vagyok ki keresni, nem beszélve arról, hogy haszna lenne, de (1db)például az egyik kedvenc címszavamat, mint ateista ajánlanám megvizsgálásra a googlevel/wikipédiával: logikai hiba. Rá fogsz ismerni melyek ezek, hacsak nincs "vastag szemellenződ".

"Az okság elve ez" Ez az ami konkrétan fix, hogy több évszázados, csak legfeljebb más szavakkal, más terjedelemben, stb tehát csak máshogy tálalva mutatják be. De már szintén elég rég volt az is, ráadásul nem ő és akkor és pont ott találta ki, hogy....... adok akkor még egy címszót, ha érdekel. Vagyis még a cikk nevében sem voltam biztos, pedig az volt az, kiadta miután rákerestem, na akkor már be is linkelem:

[link]

"Miért nem vagyok keresztény?" - Russel úr 1927-ben tartott beszéde. Az okság elvedre is reagált:)