Belegondoltatok, hogy ISTEN mennyire szeret benneteket?

Úgy értem, hogy mármint aki semmiben nem hisz, azt mi állítja meg? mi riasztja vissza, ha gyilkolni van kedve?

vagy akármit szeretne csinálni, ami szörnyű?

Biztos nem vetemednék rá ilyenekre, mert nem úgy neveltek, és hiszek Istenben!

Aha, küldetésem??? Itt maradtam szennedni és azzal a tudattal élni, hogy meghaltak a gyerekeim.

Nah, mindegy, nem ez a lényeg itt most.

De szerintem nem ezek a kommentek fogják megváltoztatni a nézetét a kérdezőnek.

Majd felnő és belekerül a felnőttek világába, amikor majd azét gürzik, hogy hónapról hónapra meg tudjon élni.

Okés, hogy Japánban katasztrófa volt, de mi köze ennek Istenhez?

Én optimista vagyok( tudod, készülj a legrosszabbra, és bízz a legjobbakban) mégis "hitetlen"(az emberi fajban kicsit irreálisan bízom - nem érdemli meg, de hát mégis földijeim:))

A hitetlenséghez csak bátorság kell...le kell szűrni a következtetést, szembe kell nézni az igazsággal, hogy a holtak tényleg halottak, nem kerültek sehova, max az emlékeinkben "élnek" tovább, és hogy ez mindannyiunkkal így fog majd történni.

Hagyjuk az önsajnálatot. Mindenkinek van problémája. Mindenkinek meghalt valakije, legyen az gyerek, családtag, ismerős. A saját életem katasztrófáiról is tudnék neked írni, de nem akarom magam itt sajnáltatni. Együttérzek, de úgysem érdekel téged.

Elég sok olyan meghatározó dolog volt az életemben, ami miatt hibáztathattam volna Istent, szidhattam volna... De minden okkal történik, elfogadtam. Hiszek Benne!

Ezt te mondtad ki. A neveltetés. Ha az embernek van saját erkölcsi normája(ami neveltetésfüggő), akkor semmi szüksége erre a pótlékra.

A törvények pedig az elvárt minimum erkölcsösséget tükrözik.

23:15

???

Ateista vagyok, mégsem gyilkolok halomra embereket. Nem értelek.

nem értek hozzá, nem járok misére. jogosultságom sincs: nem vagyok megkeresztelve. nem is hiszek.

de azt monta a hely atya. hogy az isten jobban szereti az eltévedt bárányát, mint aki mindig nála van. (nem igy monda pontosan , de kábé)

amugy sok apró de sok álltalam komoly dolog ugy zajlott az életemben hogy elhatároztam vagy csak megtörtént volna egy fontos , szeretedd dolog, és mikor éreztem annak beteljesülését , akkor az a megtörténés elött megszakadt. nos ez kisér nem is tudom mióta. (na jó történtek velem olyan dolgok is amin viszont meglepőtem hogy nagyon könnyen jött össze)

Ne így fogd fel. Rosszul értelmezed.

Te nem gyilkolsz, de az az X, Y ember, aki igen, milyen jó lett volna, ha valami visszatartotta volna őket. Nem?