Mondja meg nekem valaki: miért van ma a világon ennyi ateista?

Feldolgozom. És egyébként engem inkább vigasztal, hogy halál után egyszerűen nem vagyok tovább.

Aki meghal, annak fáj a hiánya, de az vigasztal, hogy számára nem fáj már semmi.

Igazából Istent belekeverem, akkor sokkalta nehezebb lenne...

A születés és az elmúlás a természet körforgásának része.

Ezt tudomásul kell venni. Ez a természet törvénye.

Az más kérdés, hogy kinek mennyi idő adatik meg ebben az árnyékvilágban.

Ha valaki idő előtt távozik, azt sokkal nehezebb megérteni, mint az öregkori halált.

Te komolyan csak azért élsz, mert halál után jó lesz? Sajnállak érte...

Én azért élek, hogy alkossak valamit. Remélem, mielőtt meghalok, lesz egy pár percem arra, hogy átfusson az agyamon az, amit alkottam. Az, amivel nyomot hagytam ezen a sárplanétán. Remélem büszkén gondolok majd a gyerekemre, aki tovább fogja vinni az én erkölcsi életfelfogásomat, és remélem a dédunokám is tudni fog róla, hogy léteztem. Nekem ez a létezésem értelme, hogy legyek egy pont, amiből tovább ágazik az élet. Így voltaképpen nem fogok meghalni: hiszen az emlékem, a munkásságom tovább fog élni a gyerekeimben.

És nekem ez az, ami éltet, ami erőt az élethez. Nem akarok a túlvilágon létezni, vagy visszanézni, vagy egy örökkévalóságig várni. Nem akarok örökké élni. Ennyit szeretnék leélni, de azt tisztességesen (amennyire lehet sajna...), és utána mint emlék létezni tovább. De nem bánom, ha a tudatom egyszerűen megszűnik létezni.

Engem a vallásban pont ez taszít, hogy igazából örök életre kárhozza az embert. Én az életem végén egy pihenést akarok, ahol nem kell gondolkozni, elmélkedni, ahol egyszerűen nincs semmi.

Ja, még egy eretnek dolog: meg fogom hagyni a családomnak, hogyha meghalok, ne emeljenek fejfát, nem akarok keresztet, vagy bármi mást. Egyszerűen földeljenek el, és ültessenek a síromra egy fát. Már most is utálom a gondolatot, hogy a sírom éppen ugyanúgy elszomoríthat bárki mást, mint ahogy engem a régiek sírja.

"A vallás egyetlen igazi funkciója, hogy reményt adjon."

Nem értek egyet.

Ez is egy fontos funkció, de nem az egyetlen.

Általános emberi tapasztalat, hogy mi mindenek felett állunk. Feltaláltuk a puskát, amivel bármilyen állatot megölhetünk. Ki tudunk irtani bármilyen nagy erdőt, meg tudunk élni a Szaharától a Déli-sarkig mindenhol. Ebből logikusan következik, hogy az ember tökéletes és mindenre képes. Ez viszont nem igaz.

Egy korábbi hozzászóló írta a terem és a lufi példáját. Ez egy jó példa, főleg mivel leszögezte, hogy a lufi sosem lesz képes kitölteni az egész termet. Sosem fogunk mindent megismerni. Mindig lesznek kérdőjelek. Igen, amit nem ismerünk, attól félünk. De nem ok nélkül. Igen, néha irracionálisak a félelmeink, de jobb, ha húsz dologtól ok nélkül félünk, mintha egytől, amitől igenis félnünk kellene, nem.

Az ember elhiszi magáról, hogy tökéletes, és emiatt nem fél attól, amitől pedig kellene. Nem ismeri, de önhitten azt képzeli, hogy legyőzhetetlen és csúnyán ráfarag.

De ha magunk fölé helyezünk egy természetfeletti lényt, akit nevezzünk Istennek, aki tökéletes, mindent tud, mindent hall, mindent lát, mindent átlát, mindenre képes, és aki uralkodik rajtunk és ítélkezik felettünk, viszont igazságosan ítél, és ha mindenki elhiszi, hogy ez az Isten létezik, akkor, ha már az ismeretlentől nem is félünk, attól igen, hogy ez az Isten megbüntet, mert rosszat cselekedtünk.

Nem kell, hogy ez az Isten ténylegesen létezzen. Elég, ha csak elhisszük, hogy létezik. Úgy létezik, hogy hiszünk benne és ez gátat szab az önhittségünknek.

De ez nem szabad, hogy gátat szabjon a tudomány fejlődésének. Az, hogy mindent Isten teremtett és tökéletesre teremtette, nem jelenti azt, hogy mi nem törekedhetünk arra, hogy mindent megismerjünk. Sosem fog sikerülni, de törekedhetünk rá. Csak kellő alázattal kell hozzáállni az egészhez, ami szerintem csak úgy lehetséges, ha magunk felé helyezünk egy mindenható természetfeletti lényt.

Ezen kívül az is igaz, amit a kérdező mond.

Ha elhisszük, hogy van egy mindenható lény (nem kell, hogy ténylegesen létezzen, elég ha csak a hitünkben él), aki mindent tud, és halálunk után megítél minket és megjutalmaz, vagy megbüntet aszerint, ahogy éltünk, akkor sokkal erkölcsösebben fogunk élni.

Az ember nem mindenható. Tehát a rendőrség sem az, mivel emberekből áll. Tehát miért ne kövessünk el bűnt? Csak arra kell figyelni, hogy ne derüljön ki.

Viszont Isten mindent lát, tehát akármit csinálunk, ő tudni fogja és eszerint ítél meg.

Ha ez nem elég nagy visszatartóerő a bűntől, akkor nem tudom micsoda.

Az emberek többsége nem képes felfogni olyanokat, hogy a cigaretta káros, mert a kátrány lerakódik a tüdődben és meghalsz. Ez sokaknak túl bonyolult. Túl elvont. De ha szíve mélyéig elhiszi, hogy a halála után Isten megítéli, és azt hallja a templomban, hogy ha dohányzol, akkor a pokolra jutsz, akkor nem fog dohányozni.

Meg aztán, ha betörsz egy olyan boltba, aminek nem ismered a tulaját, akkor nem érzed át, hogy az illetőnek talán az utolsó fillérjeit lopod el, csak hogy neked a legújabb sportcipőd lehessen, ő viszont anélkül a pénz nélkül éhen hal. Sokan ezt nem képesek átérezni. Viszont ha elhiszed, hogy Isten a halálod után megítél, és a templomban azt hallod, hogy ha lopsz (bárkitől), akkor Isten a pokolra küld, akkor nem fogsz lopni.

Még egyszer hangsúlyozom, ehhez nem kell, hogy ez az Isten ténylegesen létezzen. Elég ha csak a szíved mélyéig elhiszed, hogy létezik.

Ha ilyen praktikusan szemléljük, akkor is milliónyi haszna van a vallásnak. De én ezek mellett továbbra is fenntartom, hogy szerintem sokkal jobb úgy élni, hogy hiszek benne, Isten valóban létezik és szeret minket.