Mondja meg nekem valaki: miért van ma a világon ennyi ateista?

Szerintem nincs jelentősen több (arányát tekintve) mint mondjuk ezer éve. Csak akkoriban fel se merült az emberekben, hogy Isten nem létezik, nem hogy kimondják. Akkoriban ez abban merült ki, hogy megvetették a papokat és a tanításaikat és próbálták a saját útjukat járni. Csakhogy mielőtt eljutottak volna a "tiszta" ateizmusig, eljutottak volna Isten tagadásáig, kivégezték őket eretnekség vádjával.

Szerintem mindig is nagy volt a számuk, csak a kultúra, ami azt "erőszakolta" az emberekre, hogy van Isten, hogy ilyen a világ és kész, annyira hatott rájuk, hogy ez nem tudatosodott bennük. Csak azt érezték, hogy ez így nincs rendben.

Aztán jött a francia forradalom. Az Egyház egyre többet vesztett az erejéből és egyre inkább külön vált az államtól és pont emiatt egyre kevésbé volt "veszélyes" másként gondolkodni. És így már eljutottak az Isten tagadásáig.

Szerintem az már csak utólagos, hogy a tudománnyal indokolják az ateizmusukat.

Amúgy abban lehet valami, hogy a kommunizmus volt rá hatással, de az egyházak is elszúrták a rendszerváltáskor. Akkoriban rengeteg ember kereste a hitét a diktatúrából kiszabadulva, de ezt az egyházak nem tudták megfelelően kezelni, így sok ember inkább az egész vallás dolog elvetése felé fordult.

Mielőtt nekem támadnál, én hívő katolikus vagyok, de nekem ez a véleményem.

Van egy rossz hírem (bár te jóként fogod megélni): Az emberek többsége még mindig hisz isten(ek)ben. Európában a vallásosság csökkenőben van, de a világ többi részén olyan szilárd, hogy rá is könyökölhetnék.

Egyébként mi köze a vallásnak az erkölcshöz?

Miért törvényszerű, hogy csak vallásos lehet erkölcsös?

Valamiben, amit nem lehet bizonyítani racionálisabb dolog nem hinni, mint hinni. Miért?

Hiszel a húsvéti nyúlban? Miért nem?

Egyszerűen semmi sem bizonyítja, hogy a kereszténység, iszlám, vagy épp hinduizmus istenei valóságosak, mégis mindegyik szentül meg van győződve róla, hogy neki van igaza.

Az én véleményem az, hogy mindegyik vallás és isten egyformán kitalált. A világ olyan mint egy nagy terem, a benne lévő üres tér valamelyik (vagy épp az összes) vallás istene, de van a szobában egy leeresztett gumiballon. Ez a tudásunk. Minnél jobban felfújjuk a ballont, annál tevesebb üres hely marad a szobában. Amiről korábban azt hittük, hogy az üres hely tölti ki, mára elért oda a ballonunk. Bár a ballon soha sem töltheti ki az egész termet, alaptalan-e a feltételezés, hogy létezik olyan üres hely, ami at a ballon nem képes elfoglalni, ha a közelébe kerül?

"Ma meg már szinte mindenre van magyarázat"

Ez így egyáltalán nem igaz.

Sokkal több dologra van válasz, de ez arányát tekintve elhanyagolható. Csak az önhittség lett nagyobb, hogy mindenre lehet válasz.

Én szeretem és élvezem az életet vallás nélkül is. A saját erkölcsi korlátaim szerint élek, de nem tudom elfogadni a keresztény tanítást. Gyermek ként jártam hittanra, voltam elsőáldozó. Felnőtt fejjel úgy vagyok vele, hogy az igazat szeretem mondani és gondolni. Nem vagyok bűnös lélek nem érzem hogy naponta vétkeznék. Nem tudom mit kellene meggyónnom. A szentmise jó része arról szól, hogy könyörögjünk a bűneink megbocsátásáért. Ezért álszent dolognak tartanám az imák és könyörgések mormolását a templomban, amikor nem érzem magam bűnös léleknek.

Ha mégis vallást kellene választanom, akkor olyan vallást választanák amely a természettel való együttélést a másik ember megértését és elfogadását a harmónia keresését hirdeti.

Kedves 21:56-os!

Te abban a tévhitben élsz, hogy a vallás és a tudomány összeegyeztethetetlen, egymás ellentéte. Ez viszont nem igaz.

Nem akarlak meggyőzni. Nem akarlak megtéríteni. De ha már érvelni akarsz valami mellett (vagy valami ellen), pláne ilyen vehemensen, akkor legalább értelmesen tedd!