Mit tegyek, ha római katolikus vagyok, de egyre inkább szimpatizálok a keleti és (keleti) protestáns irányzatokkal bizonyos kérdésekben?
Nem igazán hiszek a pápai tévedhetetlenségben, ahogy abban sem, hogy egyes zsinatok, pápák rendeletei felülírnák a Bibliát vagy egyenértékűek lennének vele. Tagadom, hogy kötelező dogmává lehetne tenni bármit, ami az őskeresztény kor után keletkezett hagyomány. Nem hiszem, hogy a Tanakh csak az Újszövetség értelmezését segítő irat lenne, jelszóval: "Nem vagyunk zsidók vagy muszlimok". Ugyanolyan Szentírásnak tartom, ugyanúgy hitem alapvető köve. Ez távolról sem jelent literalizmust a teremtésnél, Noénál, Bábelnél stb., de ettől még kicsit sem jelentéktelenebb mű, mint ahogy egyes mai katolikus közösségek tartják. Azt sem hiszem, hogy csak tanulságos sztori, amit vasárnap felolvasunk. Annál is inkább, hogy Jézusnak és az apostoloknak még nem volt Újszövetségük, nekik a Tanakh volt A Biblia. Ettől független az Evangélium a legfontosabb, de a többi is egyenrangú vele a hit alapvetése szempontjából.
Stb.
Ugyanakkor tudom, hogy ezek a gondolatok nem minden katolikust jellemeznek. De nem ismerek olyan katolikus irányzatú közösséget, agapét, ami nem ezt tenné.
Mit tegyek?
válasza:#2
Ne haragudj, de azt nem hiszem el neked, kedves kérdező. Ha valóban hallgattál teológiát, nem írnál ekkora sületlenségeket ily nyilvánvaló alapkérdésekben, vagy az Egyház lejáratására kevésbé ismert tanításokról hazudtál volna.
De nézzük csak, én miért mondom ezt! Hoznék neked néhány részt a Katekizmusból, melyben az Anyaszentegyház tanítása foglaltatik össze. Idézeteim leellenőrzésére előszeretettel javaslom a Magyar Katolikus Egyház hivatalos honlapján fent lévő változatot ( [link] ), valamint a Vatikán hivatalos honlapján is megtalálható egyéb nyelveken ( [link] )
Primo, sem a pápa, sem a Szentszék szava NEM ÍRJA FELÜL A SZENTÍRÁST. A Tanítóhivatal dolga az isteni kinyilatkoztatás igazságának tanítása, értelmezése. És a hit forrásaiból kiindulva van hatalma dogmát meghirdetnie Krisztustól kapott tévedhetetlenségében.
„"Isten írott vagy áthagyományozott Igéje hiteles magyarázatának feladata egyedül az Egyház élõ Tanítóhivatalára bízatott, mely tekintélyét Jézus Krisztus nevében gyakorolja",[51] tudniillik a Péter utódával, Róma püspökével közösségben lévõ püspökökre.
"Ez a Tanítóhivatal nem áll Isten Igéje fölött, hanem Neki szolgál, csak azt tanítva, amit áthagyományoztak, amennyiben isteni parancs alapján és a Szentlélek segítségével ezt áhítatosan hallgatja, szentül õrzi, hûségesen kifejti, és mindazt, amit kinyilatkoztatásként, hogy higgyük, elénk ad, a hitnek ebbõl az egyetlen letéteményébõl meríti." [52]
A hívõk emlékezvén Krisztusnak apostolaihoz intézett szavára: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16), [53] a tanítást és a törvényeket, melyet pásztoraik különféle formákban adnak eléjük, tanulékonyan fogadják.” (KEK 85-87)
Secundo, fejtsd ki kérlek, mit értesz az „apostoli kor után keletkezett hagyomány” alatt. Mert ahogy látom, a dogma szó értelmét sem ismered, ha egyenlőségjelet teszel közé és a hagyomány közé. Mert a Szenthagyomány apostoli eredetű, s minden dogma a Szentírásból és a Szenthagyományból származik. S Isten Igéje ugyanaz marad mindörökre, de nekünk időbe telik értelmezni.
Tertio, SOHA, DE SOHA sem tanította a Katolikus Egyház, hogy az Ószövetség az Újszövetség értelmezését segítő irat lenne! Ugyanúgy Isten Igéje mind a kettő.
„Az Egyház az apostoli idõktõl kezdve [107] és késõbb egész Hagyományában az isteni terv egységét a két szövetségben a tipológia segítségével világította meg. A tipológia Isten Ószövetségben végrehajtott mûveiben elõképét látja annak, amit Isten késõbb az idõk teljességében megtestesült Fia személyében beteljesített.
A keresztények tehát az Ószövetséget a meghalt és föltámadott Krisztus fényénél olvassák. Ez az elõképi olvasás mutatja meg az Ószövetség kimeríthetetlen tartalmát, de nem kell megfeledkeznie arról, hogy az Ószövetségnek megvan a maga saját kinyilatkoztatás-értéke, amit maga az Úr is elismert. [108] Egyébként az Újszövetséget is az Ószövetség fényénél kell olvasni. Az õskeresztény katekézis állandóan visszanyúlt hozzá.[109] Egy régi mondás szerint az Újszövetség az Ószövetségben van elrejtve, az Ószövetség az Újszövetségben tárul föl: így valósul meg, hogy "in Vetere Novum lateat, et in Novo Vetus pateat..." (`az Óban az Új rejtõzik, és az Újban az Ó föltárul'). [110]
1A tipológia az isteni terv elõretörését jelenti a maga beteljesedése felé mindaddig, míg végül "Isten lesz minden, mindenben" (1Kor 15,28). Így például a pátriárkák meghívása és az Egyiptomból való kivonulás nem veszíti sajátos értékét Isten tervében amiatt, hogy csak közbülsõ állomások.”(KEK 128-130)
Kérdező, javaslom, hogy mielőtt egy általad nem ismert témáról nyilvánítanál véleményt, olvass utána.
válasza:"Primo, sem a pápa, sem a Szentszék szava NEM ÍRJA FELÜL A SZENTÍRÁST. A Tanítóhivatal dolga az isteni kinyilatkoztatás igazságának tanítása, értelmezése. És a hit forrásaiból kiindulva van hatalma dogmát meghirdetnie Krisztustól kapott tévedhetetlenségében."
Hol van a Szentírásban ez a tévedhetetlenség megfogalmazva? Ha azt mondod, hogy semmit nem mond a pápa és a Szentszék, ami nem a Bibliából következik, akkor értelemszerűen a tévedhetetlenséget is le kell tudni vezetni az Igéből.
"Isten írott vagy áthagyományozott Igéje hiteles magyarázatának feladata egyedül az Egyház élõ Tanítóhivatalára bízatott"
Egyrészt eleve János apostol szerint a hívőknek van kenete a Szenttől arra, hogy kijelentést nyerjenek az Igéből, akár igei tanítás nélkül is. Másrészt amikor a tanítványok hírül vitték Jézusnak, hogy mások is az Ő Nevében szolgálnak és űznek démonokat, Jézus nem tiltotta el őket. Azt mondta, hogy ennek inkább örülni kellene.
"Mert a Szenthagyomány apostoli eredetű"
Nem. A "Szenthagyomány" egy emberi kreálmány, emberi elrendelésekkel, emberi szabályokkal. Az egyedüli hiteles tekintély az Isten Igéje, Isten kinyilatkoztatott szava. Tudom, erre jön majd az a válasz, hogy a kánon is része a "Szenthagyomány"-nak, de ez is egy ferdítés. Az ószövetségi kánont illetően vannak (vagy inkább voltak) csak viták, az újszövetségi kánon egy és ugyanaz.
"minden dogma a Szentírásból és a Szenthagyományból származik"
Ez sem igaz. A Mária-dogma például sehogysem következik a Bibliából. A Jelenésekben olvasható Napba öltözött asszonyra szokták ráerőltetni, hogy márpedig az Mária, pedig minden egyes attribútma Izraelre és az Egyházra utal. Az egyetlen elem, amit rendre meglovagol a katolikus írásmagyarázat, az a fiúmagzat, akit megszül az asszony és akit minden áron el akar ragadni a sárkány. Ez a magzat kétségkívül Krisztus, de Krisztus Izraeltől származik, a világ pedig az Egyházon keresztül ismeri meg Krisztust. Izraelre és az Egyházra utal a 12 csillag is (12 törzs, 12 tanítvány), a szülési fájdalmak, és a folyamatos üldöztetés is.
válasza:Amúgy nagyon vicces hogy a kérdező többek között írta a kérdésben Noét is, aki szintén nem a keresztény mesevilág eredeti alakja, hanem a Gilgames-eposzból lett koppintva. A teremtés pedig (Ádám és Éva) Ask és Embla története az óészaki mitológiából.
Ne legyetek már idióták, kérlek!
válasza:"Nem. A "Szenthagyomány" egy emberi kreálmány"
Az emberek többsége szerint az egész Biblia emberi kreálmány.
válasza:Isten nem keleti vallások Istene, hanem egyetlen imádat tartozik hozzá.
Az igazság pedig Isten szavában a Bibliában van:
(János 17:17) 17 Szenteld meg őket az igazság által. A te szavad igazság.
Isten szava határozottan tájékoztat arról, hogy mi az igazság vele és a szándékával kapcsolatban.
Ezt kellene keresni, kutatni, és meglehet találni.
#4.
Hányszor vágtak meg történelemből? Vagy magyarból? Vagy földrajzból? :-D Kérdezem ezt, mint többek között történelem szakos hallgató.
"A keresztény is rengeteg más vallásból lett megalkotva, mindenhonnan lopott egy kicsit, minden mese benne más-más vallásból lett kiemelve. Van benne kelta, asszír, görög, római, zsidó, némi pogány mitológia és korabeli polgári törvények is."
Ez szinte teljesen kamu az egész Zeitgeisttel együtt.
A kereszténység alaptanításai a Kr. u. I. században jelentek meg az akkor a Római Birodalomhoz tartozó Júdea provincia területén. A kezdeti fázisban egy nagyon-nagyon újszerű filozófiát hirdető zsidó vallási irányzatként, szektaként indult az irányzat, csakúgy mint a farizeizmus, az esszénizmus, a szadduceizmus stb., csak ezekhez képest sokkal újszerűbb tanokat is megfogalmazott, amelyek nem éppen illeszkedtek az akkoriban hagyományos értelembe vett zsidó valláshoz. Alapítója egy Názáreti Jézus nevezetű zsidó rabbi, vallásalapító és vallásfilozófus volt, egy bizonyos Mária és József fia, aki valószínűleg Betlehemben, néhány tudós szerint Názáretben született, ács szakmája mellett nyitott maradt a vallási és szellemi területen való tanulásra és működésre is. Megkeresztelkedett Keresztelő Jánosnál, tanított, tanítványokat gyűjtött, azok közül is 12-őt emelt magához a legközelebb, majd a radikálisan újszerű tanai és növekvő népszerűsége miatt ellentétbe került a zsidó - többségében farizeus és szadduceusok - vallási vezetéssel, akiknek kérésére a római helytartó hatalom keresztre veszíttette. Az itt leírtakat a széles körben elismert történészek, szentírástudósok, valláskutatók stb. között a legminimalistábbak is elismerik történelminek. Jézus halála után a tanítást jelentősen pontosították és formálták az apostolok, majd később a zsidó hitről keresztény hitre tért Pál apostol, aki - bár korábban is tértek át görögök - a korábbinál sokkal jelentősebb mértékben nyitotta meg az utat a pogányok előtt, ezzel együtt rengeteg teológiai magyarázat köthető a nevéhez. Ezekkel egy időben megindult a kereszténység elszakadása a zsidó vallástól. Az apostoli kor után az ókeresztény korban Nagy Konstantin császár alatt egyetemesedett a kereszténység, s tisztázták a régóta fennálló teológiai vitákat, melyből a proto-ortodox kereszténység került ki győztesként például a gnosztikusokkal, zsidó-keresztényekkel vagy ariánusokkal szemben. Bár érdekes, hogy ezekhez hasonló gondolatok a proto-ortodoxiából származó felekezetek között is megjelentek (pl.: ezoterikus kereszténység, zsidózók/szombatosok, unitáriusok stb.), bár azok nem feltétlenül tartalmazzák azokat az elemeket, ami a proto-ortodoxia szerint teljesen eretnekké tesz egy irányzatot.
A kereszténység tehát a Közel-Keletről származik, hellenisztikus zsidó környezetből, vagyis a görög-római filozófia és értékrend által befolyásolt Keletről, azon belül is egyértelműen egy zsidó területről és környezetből. Tehát a kereszténység forrásaként egy, max. két dolgot lehet megjelölni, semmiképpen sem időben és térben teljesen távoli, mindenféle linearitást nélkülöző vallásokat. Ez a két dolog pedig legfőképp a zsidó vallás, filozófia és kultúra (egyesek tovább merészkednek és konkrétan az esszénus zsidó vallást, míg mások valami kevésbé államhű farizeizmust is megjelölnek, de ez nagyon vitatott, az viszont általánosan elfogadott, hogy zsidó vallás), másrészt a korban arra hatással levő görög-római filozófia, illetve fura mód egyfajta gyűrűként a korban a görög-római gondolkodást igen erősen befolyásoló keleti kultúra (ezért is tudott elterjedni a Római Birodalom többi szegletében is rettentően gyorsan például a mithraizmussal vagy a manicheizmussal együtt). De a hellenisztikus zsidóság is zsidó kultúra egy történelmi szakasza. Szóval egyfajta szimbiózisként lehetne leírni eleve a hellenizmus korától kezdve a kapcsolatot.
De vegyük egyesével az általad javasolt eredeteket:
Kelta, germán?
Már a puszta feltételezés is nevetséges. Az első keresztények zsidók voltak, akik akkor még nem diaszpórában, hanem a hazájukban, Júdeában, a mai Izrael területén éltek. Rövidesen, már az apostoli korban betértek pogány, többségében görög származásúak, de máshova még nem éppen jutott el. Az új vallást üldözték mind a zsidó, mind a pogány/római hatóságok. A kelta vallást egyébként a római hatóságok szintén üldözték, de kelták eleve főleg Gallia és Britannia provincia területén éltek ebben az időszakban. Hogy kerültek volna kapcsolatba akár a kelták, akár a germánok vallásával ezek a közel-keleti zsidók és görögök? Hagyjuk már a Jézus elutazott Britanniába druidákhoz tanulni elméleteket a korai viszonyokat figyelembe véve! Másrészt nemcsak térbeli gondok vannak, hanem időbeliek is: néhány római területen élő, romanizált kelta és germán Nagy Konstantin császár alatt találkozott először a kereszténységgel, de a nem romanizált/római területen élő kelták és germánok megtérítése (magyarán a jóval nagyobb hányaduk) csak jóval később, a középkorban kezdődött. És pláne miért állt volna érdekükben egy bálványimádó pogánynak tartott vallástól bármit is átvenniük, az akkor még a zsidósághoz több szálon kötődő, de már független vallási rendszernek, pláne, hogy a Birodalom közvélekedése meg barbárnak tartotta a nem romanizált lakosokat? Arról nem is beszélve, hogy elenyésző etnikai vallások voltak ezek a Birodalomban jelenlévő többi valláshoz képest. Szóval összességében a konteód mind térbeli, mind időbeli, mind logikai bukfencekkel van tele. Emellett arról sem érdemes megfeledkezni, hogy konkrét példa nincs átvételre, de még csak hasonlóságra sem, szóval az egész eddigi eszmefuttatás felesleges.
Asszír?
Itt legalább a térbeli kapcsolat megvan, hisz Júdea provincia mellett helyezkedett el Syria provincia, amelynek történelmi, ősi lakosai az arámiak, asszírok és amoriták, bár különböző korokban, de többször átfedésben. Szintén láthatunk asszír, illetve arámi megtérőket, akiknek azóta is rendkívül ősi keresztény felekezeteik vannak, számos asszír/arámi nyelvű korai Biblia került elő stb. Ugyanakkor amikor ezek az emberek megtértek, akkor már a kereszténység vallási doktrínái, irányzatai és a szent szövegeknek tartott írásaik halmaza már adott volt. Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy az asszírok/arámiak már nem igazán a hagyományos vallásaikat gyakorolták, amelyek a mezopotámiai és az ősi sémita vallások speciális irányzatai voltak, hanem leginkább valami hellenisztikus görög-sémita szinkretizmust, többször perzsa, egyiptomi, esetleg zsidó hatással. Szintén népszerűek voltak köreikben a misztériumvallások - emiatt is voltak eléggé nyitottak a kereszténységre -, bár a mithraizmus és hasonlók eltörpültek a hellenisztikus vallások mellett. Az ottani vallás már eleve több száz éve rettenetesen felhígult a perzsa, zoroasztriánus uralom, majd a Makedón Birodalom és a hellenisztikus utódállamok (Szeleukida Birodalom) hellenizmusa, valamint végül a Római Birodalom romanizálása alatt. Tiszta asszír, illetve arámi vallást leginkább néhány kisebb faluban tarthattak meg, ahogy az Egyiptomban is volt. A kérdés itt is fennáll, hogy miért lett volna érdekében vallásos zsidóknak egyértelműen politeista vallási mítoszokat átvenni. Emellett nem tudok példát olyan mítoszra, tanra, ami egyértelműen asszír eredetű lenne és a kereszténység korában került volna átvételre. Szóval bár itt a tér és a személyek származása legalább stimmel, a többi dolog itt is hibádzik. A Bibliában találhatunk az asszír, arámi vagy egyéb mezopotámiai és ősi sémita mitológiával rendkívül hasonló, sőt, szinte teljesen azonos történeteket, azonban ezek nem az Újszövetségben, hanem az Ószövetségben, vagyis a Héber Bibliában vannak. A zsidó vallás pedig egy sémita nép ősi etnikai vallása, akik a Közel-Keleten éltek. Maga a vallás az I. templomi izraelita vallásból/jahvizmusból származott, ami az ősi héber vallásokból/kultuszokból, amelyek pedig az ősi sémita és közel-keleti vallásoknak maguk is a szerves részei voltak. Ez egyébként igaz az egyiptomi hatásokra is a Héber Bibliában. Van olyan zsoltár a Bibliában, ami szinte teljes mértékben az Ehnaton fáraó Aton-himnuszához illeszkedik. Ez szintén a hasonló kultúrkör, valamint a későbbi izraelitákat alkotó héber törzsek egy részének származására/történetére utal. Aki jártas a történelemben, az tudja, hogy a protoizraelitákat alkotó héber törzsek egy része valószínűleg keletről, más részük délnyugatról, harmadrészük pedig többé-kevésbé helyből származó nomád volt. Emiatt mind a származás/eredet, mind a közös sémita és közel-keleti kultúrkör miatt nem meglepők az átfedések. A keletről érkező emberek például több mint valószínű, hogy amorita és/vagy szír törzsek voltak. A Tanakh-ban ennek számos nyoma van, beleértve Ábrahám történetét, ami konkrétan egy törzs ilyen eredetét vizionálja, de ott van egy rakat mítosz, valamint maga az elég közkedvelt istennév, az El Saddáj is egy keleti, amorita hagyományt tükröz. Az lehet, hogy Ábrahám legendájába betoldották később a mezopotámiai Ur városát, de a keleti orientálódás enélkül is megvan a sztoriban már csak a nevek miatt is.
Görög és római?
Itt mind a személyek, mind a tér, mind a szellemi háttér stimmel, ugyanakkor a szinte minden fennáll itt is, mint az asszíroktól való átvétel feltételezésénél, annyi különbséggel, hogy a zsidókra és a keresztényekre érkezett görög-római hatás, ám ez elsősorban filozófiai, irodalmi és erkölcsi, nem pedig vallási terén jelentkezett, hisz a zsidó kultúra filozófiailag nyitott volt a hellenizmusra és a görög műveltségre, de a babiloni fogságra megfogalmazódott szigorú monoteizmusokból nem voltak hajlandók semennyit sem engedni. A hanuka ünnepének története is többek között erről szól. Az Újtestamentumban van olyan motívum, ami mutathatna is akár hasonlóságot egyes görög mítoszokkal (lásd: Jézus és a bor kapcsolata), de ez elég jól levezethető az ott ősi zsidó vallásból is. A logikai bukfencek itt is fennállnak a korai kereszténység alapjainak kialakulásáról, ahogy Dionüszosz és Jézus karakterének alapvető eltérései is, szóval nem is csak Occam borotvája miatt nem túl logikus és valósszerű a Dionüszosz-Jézus párhuzam. A kulturális antropológia tudományának egyik alapvetése, hogy nem elég, hogy valami hasonlít kicsit, be kell tudni bizonyítani, hogy van bármilyen jellegű folytonosság vagy kapcsolat a két dolog között, vagy max. annyi, hogy mindegyik csoport ugyanazt a természeti vagy emberi jelenséget vette alapul egy hagyományában.
Pogány?
Pogány minden olyan ember, aki politeista, általában természeti alapú vallásokat követ. Tehát amennyiben a kelta-germán, hindu stb. elmélet képtelenség, az asszír, meg a görög-római lehetséges lenne, de a kereszténység alaptételeire kb. semmi hatást nem gyakorolt, pláne nem a keresztény időkben, akkor nem tudom, mire gondolsz még.
Polgári törvény?
Na, itt törtem ki röhögésben. XD :-D A polgári törvénykezés alapvetően egy felvilágosodáshoz kötődő közjogi fogalom. Bő másfél évezredeket hagysz ugrasz át. Olyan, mintha Mátyás királynál Orbán Viktorra hivatkoznék, de még akkor is kisebb lenne a kronológiai tévedésem és az anakronizmusom.
"Isten és Allah"
Isten és Allah egy és ugyanaz. Az ábrahámi vallások Istene azonos. A Korán eredeti nyelve a koráni arab, de lefordították már sok nyelvre. Arabul az Az Isten szót némi monoteista konnotációval az Al-Ilah kifejezés fejezi ki, ami egybeolvasva Allah. Az arab keresztények is így hivatkoznak Istenre, Mohamed is innen vehette át magát a megnevezést, persze az Istennel együtt. De a magyar muszlimok Istennek nevezik Istent.
"de sokáig pl Zeusz bandája, előtte meg Anubiszék taroltak"
XD Nem, marhára nem.
Zeusz a görög etnikai vallás főistene. Bár a görögök a hellenizmust terjesztették, isteneiket pedig szinkretizálták, Zeusz nem volt soha egy nagyon népszerű istenség a Földön.
Anubisz még annyira sem, hisz a hellenizmussal Zeusz sok helyre eljutott Európában és Nyugat-Ázsiában, de Anubisz megmaradt a Földközi-tenger térségében.
Emellett megint kronológiai tévedés: az egyiptomi vallást NEM változtta fel a görög vallás. Legalábbis nem úgy, mint a római politeizmust a misztériumvallások, majd a kereszténység. A kettő párhuzamosan is létezett egymás mellett.
#13.
Marha vicces, hogy ennyire műveletlen vagy és még pusztán a logikus gondolkodásra sem vagy képes, és ehhez mekkora önbizalom társul. :-D
Noé az Ószövetség, vagyis a Héber Biblia, a Tanakh része. A kereszténység nem módosított túlságosan rajta, hanem ahhoz csatolta hozzá az Újszövetséget, vagyis a megváltás és az új szövetség történetét. Noé története a zsidó vallásnak a része. A Tórában található és két Noé-történet is van, amelyeket szerkesztők összedolgoztak: egy jahvista (J), meg egy elohista (E). Mindkettő a Tóra legrégebbi hosszú, egybefüggő forrásai közé tartozik. Ennél régebbiek csak egyes szövegrészletek (pl.: Mirjám Mózes énekei, a Tízparancsolat szövege stb.). Sok tudós szerint a jahvista (J) forrást ketté lehet bontani egy nagyon korai J1 és egy későbbi, de szintén korai J2 forrásra. Előbbi a Kr. e. 10-9. század, míg utóbbi Kr. e. 8. század terméke. Az elohista szerző szintén a Kr. e. 8. században tevékenykedett és valószínűleg a két forrást rövidesen össze is dolgozták. Az is bizonyos, hogy mindkét forrás korábbi forrásokból táplálkozott. Tehát nem túl valószínű, hogy a babiloni fogság alatt került volna be a történet. Ebből adódóan egyrészt a közös ősi sémita eredet és kultúrkör az, ami szerepet játszhat. A héberek egy része maga is keletről jött, feltehetőleg amorita vagy szír volt, előbbiek - csak nyilván más törzsek - alapították Babilont is, szóval ez egy teljesen korrekt magyarázat. Plusz a sémi kultúrkör is, hisz egy rakat közel-keleti mítoszban van ilyen. De a Földön is szinte mindenhol van valamilyen özönvízelbeszélés. India, Kína, Egyiptom, Izrael, Mezopotámia, Inka Birodalom, Azték Birodalom, germánok, kelták stb. Ez nem azt jelenti, hogy történelmi, hanem azt, hogy a Földön mindenhol voltak hatalmas árvizek, amiket csak néhány ember élt túl. Egy másik elmélet szerint a mítosz olyan ősi, hogy még akkor keletkezett, amikor az emberek nem éltek ennyire szétszórtan és akkor volt valami árvíz, amit mindenki vitt magával, s mivel fogalmuk sem volt a Föld méretéről, ezért azt hitték, hogy az egész világot elárasztotta a dolog. Én hajlamos vagyok az elsővel egyetérteni.
"A teremtés pedig (Ádám és Éva) Ask és Embla története az óészaki mitológiából."
A történet ott folytatódik, hogy két teremtéstörténet van. Az elsőben Isten egy testnélküli, szellemszerű, lélekszerű lény. Ha nem lenne személye, akkor azt is mondhatnám, hogy már-már panenteista felfogáshoz közelít. A másodikban viszont Isten keményen antropomorfizálva jelenik meg. Itt is egy J és egy E elbeszélésről van szó, ez is a Tóra, vagy görög nevén a Pentateuchus része. Mindjárt a Biblia és a Korán első oldalain találkozhatunk velük, függetlenül attól, hogy keresztény, zsidó, muszlim vagy milyen szentiratot tartunk a kezünkben. Magyarul r*hadt régen jegyezték le, ha nem is annyira régen, mint a hagyomány állítja. Maguk a hagyományok pedig még régebbiek. A szerkesztő nem szerette volna, ha elveszik valamelyik hagyomány a kettő közül, ezért mindkettőt lejegyezte és összefüggővé szerkesztette. Ez is a zsidó vallás szerves része, onnan került a kereszténységbe. Itt sem valószínű, hogy a babiloni fogság idejéből származó interpoláció lenne a stílus és a forrás miatt. Szóval álláspontod szerint kb. 2775-2925 éve élt közel-keleti, izraelita szerzők minden bizonnyal a germán mitológiát koppintották le???? XXXDDD :-DDDD Totális anakronizmus, linearitás teljes hiánya, bizonyítékok teljes hiánya, irracionalitás a köbön és vagy a lexikális ismeret vagy a logika hiánya. Vicces, hogy mennyire magabiztosan állítasz mekkora ökörséget és milyen arroganciával mellé. Elugrottak valahova Skandináviába az ókori Izrael és Júda Királyságainak lakói, hogy átvegyenek tőlük egy teremtéstörténetet, ami amúgy egyértelműen mezopotámiai és sémita jegyeket tükröz? Megsúgom: egyértelmű a sémita/közel-keleti eredet, hisz az asszír mitológia is erről ír, de még a sumer mitológia is erről ír. Csak ott Ádám Ad-da. Meg Ádámnak volt egy előző felesége, Lilith is, akit az istenek ugyanúgy sárból formáztak, tehát egyenrangú volt Ádámmal, csak a sárba Sámáel/Sátán nyála keveredett, fellázadt és elbukott, majd démonnővé vált. A zsidó apokrif hagyományokban a sztorija fennmaradt a mai napig. Van egy mágikus szimbólum a zsidó babonákban, amit az újszülött csecsemők fölé akasztanak (egyfajta pentagramma), ami megvédi a még körülmetéletlen csecsemőket Lilith bosszújától, aki mivel nem evett a tudás fájáról, ezért nem vált halandóvá Ádámmal és Évával, így a mai napig az emberek között bolyong, egyesek még azt is hozzáteszik, hogy a Sátánnal hált együtt és nefilimeket, meg egyéb szörnyeket szült. Ez persze egy mítosz és nem történelem.
válasza:Kedves Kérdező!
Ha csakis, kizárólag az Isten igazságát, mint életet menteni akaró Igazság igazságait keresed, akkor engedd el az összes Keresztény és azon kívüli bármilyen vallás tanait.
Kereszténységen belül mindegy, hogy melyik egyház, melyik protestáns gyülekezet tanaival szimpatizálsz, mindegyik egytől-egyig hamis tanokat, közöl.Ugyanis mindegyik a római pápai(korábban császári) tanokra épül.Lehet úgy gondolni erre, mint a római Katolikus egyház az anyacég, a többi 250.000 féle keresztény vallás pedig a leányvállalatai.Mindegyik ugyanoda hajtja a vizet. A Keresztény tanoknak, semmi köze az egyedüli Igazság tanításaihoz, vagy a Megváltón, mint élőigazságon keresztül adott tanokhoz.Ilyen, hogy "keresztény" egyet jelent, a hamis tanokkal.Ezek látszólag, távolról tűnnek igaznak, de mélyebben megvizsgálva a tanaikat, kiderűl, hogy hazugságok.Ezért kell ezeket teljes mértékben elhagyni és kizárólag az Igazság könyvét, a Bibliát olvasni és kutatni a felmerülő kérdésekre a választ 2-3 igén keresztül vizsgálva.Ez is Isten(Igazság) által lefektetett utasítás.Rengeteg helyen olvasni, hogy 2-3 igén(bizonyságon, állításon) áll meg az igazság, valamint ha kétszer megismétlődik valami, akkor az Istentől elrendelt dologról van szó és siet azt véghezvinni(Dánielnél olvasható). Ha úgy érzed, hogy te kizárólag a teljes igazságra vagy kíváncsi, azt szeretnéd tudakozni és azok szerint élve az Isten üdvözítő igazságai által üdvösséget, kegyelmet kapni, akkor nagyon szívesen segítek értelmezni az Isten szerinti módon az írott igazságot.Nem tartozom egyik felekezethez sem, nem vagyok keresztény és nem követem a Kereszténységen kívüli vallások tanait sem.
Üdv.
válasza:"Eucharisztikus szövetségben vagyunk velük, magyarul, ha római katolikus vagy és olyan helyen vagy éppen vagy olyan helyen élsz akár, ahol ortodox vagy keleti katolikus templom van, akkor mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül bemehetsz az orosz, kopt, asszír, görög, román stb. ortodox vagy etióp, kopt, görög, szláv stb., vagy egyszerűen csak keleti rítusú katolikus misére és szintén mindenféle bűntudat nélkül áldozhatsz is, a feltételek ugyanazok, a szentáldozat lényege ugyanaz, ugyanúgy Krisztus szent testét és vérét veszed magadhoz."
Az ortodoxokkal nincs eucharisztikus közösségben a katolikus egyház. A keleti katolikusokkal igen, mivel a katolikus egyházon belül van több rítus, de egy egyház. Ezért a nevük pl. görögKATOLIKUS, örményKATOLIKUS stb. Az első rész a rítusra, második az egyházra utal.
Az ortodoxok nem áldoztatnak meg egy katolikust, mivel nincsenek közösségben a katolikus egyházzal.
Egyébként ha érdekelnek más egyházak is, egyszerüen ismerkedj velük.
válasza:Egyébként keleti protestánsok alatt nem tudom mit értesz.
Keleti egyházak: Ókeleti egyházak és Orotdoxok, (meg a katolicizmus keleti ágai, akik olyan keleti egyházak akik egyesültek a Katolikus egyházzal. Nekik a rítusuk nem a latin rítus, meg egyházfegyelmi dolgokban lehet különbség pl. lehetnek házas papjaik, viszont a dogmáik ugyanazok, mint a római katolikusoknak, ezért vannak velük közöségben.)
Nyugati egyházak: Katolikus és protestánsok
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!