Hogyan magyarázod el a teremtést óvodás korú gyermeknek?

Békesség neked kérdező!

Ez egy szép és mindig aktualitással bíró kérdés. Bocsásd meg, de már az elején szükséges kimondani az Igazságot: ember azt sehogy sem tudja elmagyarázni. Ez nagyon fontos, mivel az Igazságot csakis Isten Szent Lelke képes kijelenteni a gyermeki lélekbe Krisztuson keresztül. Nem tudom, miként viszonyulsz a valláshoz, de mivel írtad, hogy nem igazán jártok templomba, nem vagytok aktív hívők, ez mindenféleképpen óriási érték és kincs, amit tartsatok is meg! Mivel Isten nem vallás, soha nem volt az és nem is lesz. Ő nincsen ott a megosztásban és félelemben, a képmutatásban és bálványozásban, emberi rendszerekben, amik embertől vannak emberért, okkal létrehozva. Isten a kisdedi lélekben Él-Ő. És aki Őt gyermekként, szelíden és alázattal vágyja hallani, fogja is, mert senki ilyen elől el nem fordítja a tekintetét. Viszont aki felfuvalkodott, aki tekintélyelvű, aki az anyagot felemelő, aki a testi vágyaiban bízó, a világot éltető, aki magát jó embernek hiszi, aki vallja, hogy ő tud valamit és ő bölcs, azok elől az Igazság rejtve marad. Aki telve van okoskodással, hazugsággal, félelemmel, információval, ők nem látják meg az Istent, amint Krisztus is elmondja.

Azt mondja még a Mester, hogy érte mindent szükséges odaadni. Az emberek zöme nemhogy ezt nem cselekszi meg naponta, hanem még habzsolja is a világi élvezeteket, a testi mámort. A világból szüntelen megannyi káros inger árad, és a legtöbben ezeket beszívják magukba, akár szivacs a vizet, nem szűrnek meg, nem tudnak és nem is akarnak, így naivan elfogadnak. Árad a családépítő propaganda, hogy legyen családod, vállalj gyermeket, építsd a jövőt. Így sokan belevágnak, gyermekként (kortól és nemtől függetlenül, mivel lehet valaki idős, öreg, ha gyermeteg még érzelmi téren is, de főleg az Igazság tekintetében, és sokan ilyenek), de nem lelki értelemben, és így vállalnak gyermeket. Mivel nincsen ott bennük Isten kegyelme, megtartó ereje, így azt adják át a gyermeküknek, gyermekeiknek, amit maguk igaznak vélnek, és ez óriási tékozlás egy szülőtől. Mert azt volna inkább ildomos átadni, amit Isten akarat, nem pedig azt, ami a testi ember vágya. Egy újszülött gyermek a szülő tükre, egy szembesítő tükör. Bennük még ott tükröződik a Teremtés tökéletessége. Még ártatlanok és zsengék, hajlíthatók Isten által és érdeklődök az Igazságra, befogadók és szelídek, szófogadók és alázatosak. Aztán ahogyan nő a gyermek, elkezd elrontódni, főleg a nem megfelelő családi nevelési modellnek köszönhetően. Sosem a világ rontja el elsősorban a gyermeket, hanem amilyen a szülő, olyan a gyermek! A szülők, hogy a gyermek ne hisztizzen (nem, nem hisztizik, hanem még a kis lelke nem képes megfelelően kifejezni az érzéseit, így ezt ilyen formában adja tudtára a szülőnek, hogy őt valami bántja, igazságtalanságot érez, fájdalmat, stb., de ez mind a szülő tükre, aki ilyenkor kiabál vele, megrángatja, megfenyíti, mert nem éli lélekből, mi a baja a gyermekének, már nem képes lélekben kommunikálni a testi vágyaira fel-nőtt felnőtt, aki okosabbnak hiszi magát a gyermeknél, balga módon, hiszen egy pici gyermek, főleg aki még beszélni sem tud, bölcsebb minden felnőttnél!, és sokszor tanít rajtunk keresztül Isten, de a felnőtt az jobban tudja ám, mert büszke) megvásárolják a drága és teljesen hasztalan technika eszközöket, mobilokat, hiszen addig is lefoglalja magát. Elkezd a gyermek megtelni megannyi káros információval és ingerrel, leültetik a televízió elé, főleg a naivan ártalmatlanak vélt rajzfilmek elé, amelyek viszont elképesztő mértékben árasztják magukból a káros ingerületeket.

Aztán elkezdenek érdeklődni a gyermekek a világ iránt, egyre több ingert szívnak be, mert ezt látják otthon, ezt a környezetükben. És amilyen a szülő, a minta, olyan lesz a gyermek is. A szülő nem bír a legtöbb esetben a gyermekkel, így megadja magát vagy pedig hiszi, hogy ő bölcsen nevel, de sajnos a fa gyümölcse mást takar. Mivel nincsen ott bennük Isten mintája, így azt adják át a gyermeknek, amit ők igaznak hisznek. Mert mindannyian abból tudunk adni egymásnak, amiből feleslegünk van. Aztán lesz még ismeretterjesztő műsor is, meg történelmi alkotások, meg sci-fi, aztán érkezik az erőszak több formája, a szexualitás is, a gyermek nő és egyre inkább eltávolodik Istentől. Aztán megkezdi élete első komolyabb közösségi életét, az iskolát, ahol megismerkedik, megtanulja! a hazugságot, a küzdőszellemet, a mások megalázását és a törtetést ebben a hierarchikus rendszerben. Megismeri a képmutatást, a félelmet, az erőszakot, a testiséget, a számos haszontalan információt, tudást, amit többet soha az életben nem hasznosít. Hittanra járatják, a vallási babona elkezdi átjárni, noha nem akarja, leterhelődik a káros dolgokkal. Telve lesz feszültséggel, káros dolgokkal. De a szülő csinálja, mer ezt kell! tenni, mert ez a minta, és aki attól eltér, az micsoda szülő! És így nő fel a gyermek, és ugyan azt az utat járja majd végig a legtöbb esetben, ugyanazokkal a kudarcokkal, fájdalmakkal, amit a szülőjétől látott. Belekerül a fogyasztói társadalom körforgásába, a világi sémába, Istentől egyre távolabbra kerülve, és egyre közelebb a tudományhoz, a technológiához, a könnyű élethez, a megszokotthoz, a sémákhoz. Így lesz neki is családja és így tovább. De hiszi ő is meg a szülők is, hogy ő milyen szép és jó gyerek, bölcs és tisztelettudó, igazi csoda. A szülő büszke rá, a gyermek önbizalma az egekben, hiszen ő jó gyerek. Jól tanul, kitűnő, megy majd egyetemre is, lesz jó állása, szép családja, meg lesz az idillje, ami árad, de valami mindig is hiányozni fog az életéből, belőle: Isten kegyelme, mert Ő nem is létezik, csak egy vallásos kitaláció.

És mindez azért, mert a szülő nem azt adta át neki gyermekként, ami Isten akarata, hanem azt, amit ő akart, amit más igaznak gondolt. És ezt rendbe hozni szinte lehetetlen, önerőből nem is lehet, csakis Isten kegyelme képes ezen segíteni. Tehát te nem fogod tudni elmagyarázni sem a Teremtést, sem semmi mást, ami igaz a gyermekednek, mivel azt csak Isten Lélek képes benne kijelenteni elsődlegesen. Az Igazságot nem képes a száj elmondani érthetően. Azt a Lélek mondja el, egy olyan csatornán belül, amit csak a lélek ért. Ez Isten nyelve. Amikor te próbálod meg ezt elmondani, az mindig telve lesz feltételezéssel, innen-onnan összeollózott tudással, mesével, babonával, hazugsággal. A kicsi gyermeknek nem is szükséges ezt elmondani, mivel tudja, éli ő lélekből az Igazat, noha ezt még nem éli meg tudatosan. Nem szabad őket ekkora korban leterhelni. Emberbaráti szeretetből van kijelentve, hogy hagyd, hogy Isten Lelke vezesse őt, vallás és minden ilyen dolog nélkül. Ő az igaz tanítómester, Krisztus, aki tanítja, vezeti őt, meg is fedi de fel is emeli. Bízd rá és ő mindig gondját fogja viselni. Isten az igaz szülő elsősorban, nem ember. Ha te kapsz kijelentést Istentől, ha gyermek vagy lélekben, akkor persze azt te is átadhatod neki, mert az Istentől való kegyelmi ajándék. Ezt jelenti az Isten. Csak sokan félnek ettől a szótól, egy a vallásos, babonás öregurat képzelnek el, aki megbüntet, ha nem teszed azt, amit ő akar. Dehogy! Ha gyermeki a lelked, ha tiszta a szíved, ha az igaz úton jársz, másokat nem bántasz, ha nem teszed azt, ami romboló, és ezt adod át a gyermekednek, ha azt cselekszed, ami Isten akarata, akkor Istenben vagy. Ennyire egyszerű.

Magam ezt válaszolnám neki, hogy gyermekem, Isten a te igaz szülőd és ő mindig tanít, vezet majd téged, csak higgy Benne és élj! Benne. Ugyanakkor távol vinném a vallástól, és hagynám, hogy Isten Lelke vezessen engem is, mert így tudok lelki módon adni a gyermekemnek is. Mert így már nem az lesz, amit ÉN akarok, hanem az teljesül, ami Isten akarata, ami tökéletes és mézédes, ami szabadulással és boldogsággal teli! Amiben már nincs testi perverzió sem világi rajongás, sem pénzimádat, sem tekintélyelvűség, és erről magam is bizonyságot teszek. Mert Él-Ő, Él az Isten, nem kitaláció, nem hazugság. Számos módon megbizonyosodtam erről. Egy szerény, alázatos kis élet Istennel. Nem kel ennél több, ahogyan meg is íratott, hogy inkább kevés az Isten félelmével (szimbolikusan a félelmet, de inkább kegyelmet), mint temérdek kincs háborúsággal.

Vigyázzon Isten a gyermekedre és óvja őt az életében és téged is!

A Szent Lélek kegyelme legyen velünk, és szabadítson meg a hazugságokból!

Üdv.

43-as!

Ez mind nagyon igaz, és elszomorító, hogy itt senki nem értékeli!

....De lássuk be, a kérdést illetően ez a gyakorlatban nehez használható a az eredeti kérdést feltevő számára.

Ez csupán mese, kezeld is úgy.

Mesélj neki.