Szerintetek Jézus Isten?
Maradjunk annyiban, hogy férfi létedre ez a nebáncsvirág szerepkör még mindig nem áll jól.
Itt ne várj szeretet, hanem hozz!
68! "Istent nem imádni kell erőből, mert arra az Antikrisztus vágyik. Őt kell! imádni, előtte hajbókolni meg szavakat ismételgetni, hallelújázni. Istent Krisztus lelkével szeretni szükséges."
Istent nagyon is imádni kell, ez a legfőbb parancsolat Jézus szavai szerint. Teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből, minden erőnkből. Krisztus lelkével pedig csak akkor tudsz szeretni, ha előtte megismerted Őt és egyesültél Vele. Ez odaát fog megtörténni, ideát keressük Őt, ismerkedünk Vele, követjük Őt és imádjuk Őt. Ezután alakul ki a krisztusi lelkület. Ha te már "túl vagy" Jézuson, akkor még nem értél el hozzá igazán. Keress tovább! Megéri. Jézus takarjon be kegyelmével!
71. Kérlek téged, miért alázod meg magad rendre? Miért teszed ezt szüntelen, hogy nem hagysz nekem sem békességet, csak írsz és támadsz? Mióta csinálod már ezt? Szerinted ez milyen lelket takar? Ez zaklatásnak minősül. Örömteli ez a lelkednek? Ettől teljessé válsz? Tudom jól, ki vagy. De legalább a nevedet vállalnád fel. Láthatod, hogy magam nem leplezek, azonnal felismerhetőek a hozzászólások. Te miért rejtőzködsz? Ráadásul már többször írod nekem azt a szót, ami pontosan te magad vagy. Többször jeleztem már neked, hogy hiába írod, hogy állítólagosan férfi vagy, nem: te még lány vagy. Ez már teljesen egyértelmű. De ha az vagy, akkor kérlek téged, viselkedj lelki nőhöz méltón! Azt írja a Biblia, mivel sokaknak a betű a bálvány, hogy a nő a férfi éke. És azt is, hogy az a nő, aki szép, de nincsen neki okossága, olyan, mint disznó orrában az aranykarika. Egy állítólagosan lelki nő, főleg, aki Isten nevét ki meri ejteni, az az első legyen, ne az utolsó. Ne támadás, harag, düh legyen benned, mert ezek Isten előtt utálatos tulajdonságok, főleg egy nő esetében. Kellemmel legyél teli, alázattal, melegséggel, szelídséggel, támogatással, törődéssel, ezektől nő egy nő. Ezek hiányában milyen lelki fedezettel mersz te úgy szólni ahogy? Miként ejted ki Isten nevét? Diadém legyél, de főleg Istennek, ne egy fakó bizsu.
Legyen meg a hited szerint, és imádkozom a Szent Lélekhez, hogy a haragodat, dühödet elengedd, és lelki békességre, alázatra találj te is!
Üdv.
Röviden és tömören hmmm.
Megtiszteltetés....
72-es kommentelő. Igen, csak óriási különbség van a test imádata és a lélek imádata között! Mert a test giccses, ájtatosan humánus módon akar! imádni, összeborulva, puszilgatva. Ez nem lelki imádat! A legtöbben így akarják Istent imádni. Így a Fenevadat szokás. Neki kell ez a fajta hajbókolás. Istent szeretni szükséges lélekből, személyesen, úgy, ahogyan Krisztus arra kér bennünket, és ami már annyiszor meg lett törve. Tudod kiket szoktak imádni? A bálványokat. Istent szeretni szükséges, de nem emberi erőlködéssel, szeretettel, mert azzal lehetetlen. Ti a legtöbben így szeretteitek Őt, ima a kivételekért, így akarjátok, ezzel a fajta imádással, ami a különböző spiritiszta Szent Szellemmel teli pszichedelikus megtapasztalásokon alapuló felekezeti összejövetelekkor is fellelhető, ahol van keresztény rock meg halleluja. Ez a kettő közötti markáns szakadék. Az egyik imádat testi erőlködés és képmutatás, a másik lelki alázattal, cselekvéssel és szembesüléssel teli szeretet. Te melyikkel imádod Istent őszintén, lélekben? Az egyik nyílt bálványozás, a másik egy belső, intim kötelék. Neked melyik van? Ezt tapasztald meg kérlek, imádkozom érte, és akkor élni fogod a kettő közti különbséget. Lesz már viszonyítási alapod.
Igen, ez igaz, annyi különbséggel, hogy kérlek téged, az elme szakasz nélkül! Tudod, miket jelentesz ki? Megvizsgálod te ezeket lélekből? Nem hiába, hogy csak a Károli-féle fordításban olvasom a Bibliát. Abban nincsen elme! Tudod, hogy az elmében ki lakik? Isten biztosan nem. Az elme az, ami elválaszt Tőle. Teljes lelkedből, szívedből és erődből. Igen, de nem elmédből. Még csaj az kellene, hogy elméből.
A te lelked rajta, miként imádsz, milyen minőségű a hited, mit teszel, gondolsz, érzel. Te számot adunk majd mindezekről. Csak akkor kérlek téged te se kérd majd ki magadnak, hanem fogadd az érte járót alázattal. Igen, azon, akit te említesz megváltódnak, azon nemhogy túl vagyok, de nem is ismerem. A magam Megváltója akit megismertem már azért és akivel intim köteléket ápolok, nem a kereszten agonizál és varázsolgat, a sárba köp és visszaadja a vak látást, vagy a bort vízzé változtatja, és nem szeret mindenkit! Akit maga megismertem, ő már leszállt a keresztről, nem is volt olyanon soha, maximum kíncölöpön. Ő csak azt szereti, aki cselekszi az Atya akaratát és aki nincs belefetrengve a hazugságba, akár disznó a szennyébe. Őt ismerem. Őt, aki bizony meg is fed, ha szükséges. A másikról hallani sem akarok, soha. Imádkozom érte, hogy egyszer, amíg még élsz ezt éld meg te is, és érteni fogod. Most még nem élheted mindezeket. És kérlek téged is, hogy ne forgasd ki a szavakat.
Bizony, ahogy mondod, keress tovább. És aki keres, az talál is, de ahhoz előtte lelki alázat és szelídség szükséges. Előtte még össze szükséges törnöd, mit hittél igaznak. És onnantól, ha ezt megláttad, onnantól lehet a helyes útra lépni és azon járni. Ezt ne feled el kérlek te sem.
Legyen meg a hited szerint neked is, és imádkozom érte a Szent Lélekhez, hogy megnyíljanak a szemeid és legyen benned is alázat és szelídség az Igazságot hallva!
Üdv.
74: Lehetséges, hogy kemény szavak voltak, bocsásd meg érte, ha bántót írtam volna, de szükséges a tűz, hogy valaki felébredjen, a szimbolikus pofon, ami felrázza az állóvizet. Krisztus is ezt teszi. És aki őt elhív és elküld, tőle is ezt várja el. Nem azt, hogy negédesen beszéljen, puszilgatva a másikat, meg simogatva. Az idő egyre kevesebb, iszonyúan fogy. A lélek épsége a tét. Itt már nem lehet ezt összeborulva csinálni, meg ájtatosan, giccsesen. Ezt magam is érzem, feszültebb vagyok, nagy a teher. Most lehetséges, hogy megvetsz és gondolsz rólam mindent, de ha lélekben alázatosan tekintesz majd rá, akkor ezekért még hálás leszel egyszer. De nem nekem, hanem a Léleknek. Mert az emberek zömévek ezen a világon az a baj, hogy mindig azt nézik, ki bántja őket, de nem azt, hogy ők mit adnak magukból másiknak! Ez a tükör, ami elgondolkodtat.
Azt írod, megtiszteltetés. Szerinted akkor miket írhatnék magam, ahogyan itt beszéltek az emberrel rendre? De még csak az írmagja sincs meg sokatokban annak, hogy elgondolkozzatok ezen, ti mit okoztok a szavaitokkal, amikor nem is bánt titeket a másik, sőt, csak mást mond, mint amit hallani akartok. Alig hallottam valamelyikőtöktől is azt, hogy belátta volna, hogy túlment egy határon, és alázattal elnézést kért volna. Csak a sértődés, a harag. Többször írtam már nem egy kommentelőnek privát levelet, de mi volt a válasz. Hála semmi, csak a sértettség. Hol van akkor itt Isten az ilyen lelkületekben? A megbocsájtás lenne az alap. Magam nem tudtam gyűlölködni sosem, harag, indulat volt, van bennem, ember vagyok, de az emberek szívének zöme sajnos ilyen. Gyűlölködnek. Isten irgalmazzon nekünk.
Legyen meg a hited szerint, a Szent Lélek adjon erőt, lelki békességet!
Üdv.
" Ezt magam is érzem, feszültebb vagyok, nagy a teher. Most lehetséges, hogy megvetsz és gondolsz rólam mindent, de ha lélekben alázatosan tekintesz majd rá, akkor ezekért még hálás leszel egyszer. "
Értem, hogy feszült vagy azért írsz itt odákat....de Te sértődsz be mindenen...
Azért már most hálát adok Istennek, a Mennyei Édesapámnak , de legfőképpen Jézus Krisztusnak, hogy megszabadítanak a megkötözöttségeidből.
Ahol az Úrnak lelke ott a szabadság!
Jövök, hogy elkapjalak !
77. Engedjük ezt kérlek el, mert ez csak állandó elbeszélést fog maga után vonni, és nem lesz vége.
Nem tudod még, miket beszélsz. Imádkozom érte, hogy egyszer megértsd, és hogy ne forgasd ki a szavakat. Nekem vannk társaim, és látod megint bántasz, személyeskedsz, ártasz, és nem veszed észre. Ezt teszitek rendre. Tudnék sokat írni neked személyeskedve, de nem teszem. Ez nem méltó Istenhez és Krisztushoz. Ez a könnyebbik, alantasabb út. A test indulatának útja. Mindig megvannak azok az emberek még ha kevesen is, akikkel meg tudom törni a kenyeret. A magányos valójában az, aki azt hiszi magáról, hogy ő nem az. Nem szabad magunkat abba a hitbe ringatni, hogy az emberek száma határozza meg, mi az a magány, egyedüllét. Valójában aki a hazugsággal összefekszik az van egyedül. Testben lehet, hogy vannak barátai, hazug kapcsolatai, képmutató kötelékei, de lélekben senkije sincs! A legtöbben ilyenek, így élnek. Még csak az kellene, a hívő testvér. Inkább az örök magány, köszönöm, de nem! Ne feledd el te sem, hogy nem ember az igaz társ, hanem egy lelki család van, az Szent Lélek. Az elhívott útja magányos és fájdalommal teli út. A próféták is ilyenek voltak. Innen tudhatja, hogy valóban Istennek szolgál, nem a Mammonnak.
Legyen meg a hited szerint! A Szent Lélek kegyelme legyen veled, és hozzon ki a hazugságokból!
Üdv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!