Mit jelent a Szentháromság és hol van erről szó a Bibliában?

"Sajnos ezt Pláton görög filozófus tanítása"

Mutasd már meg, Platón hol tanított három személyű egy Istent?

A The Encyclopedia Americana így ír: „A keresztény hit a judaizmusból ered, a judaizmusra pedig szigorúan az egyistenhit jellemző. Az út, amely Jeruzsálemből Niceába vezetett, aligha mondható egyenesnek. A negyedik század háromságtana egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe; ellenkezőleg, eltérés volt attól a tanítástól” ([1956] XXVII. köt., 294L. o.).

A háromsághívők meghatározásai hosszas viták után születtek meg, amelyek során ezeket és más fogalmakat is, például a »lényeg« és a »szubsztancia« fogalmát néhány teológus helytelenül Istenre vonatkoztatta” ([New York, 1965] 899. o.).

David Clines, az angliai Sheffield Egyetem Bibliai Tanszékének előadója :

Szinte az történt a gyakorlatban, hogy a trinitáriusi (vagyis háromszemélyű istenséget valló) teológia központi helyet biztosított Krisztus személyének és munkájának. Az Atya [Jehova] és a Szellem szerepe mind a teológiában, mind a liturgiában (szertartásokban) általában alá lett rendelve a Fiú szerepének.”

Holott afiu van alá rendelve az Atyának, és a szent szellemnek is, hiszen Jézus nem a saját erejével tett természet feletti dolgokat.

A katolikus vallásgyakorlatban Jehovát nemcsak Jézus Krisztus szorította ki a helyéből, hanem Jézus Anyja, Mária is. Miért?

Azért, mert a trinitáriusi felfogás szerint Máriát „Isten anyjá”-nak tekintik.

(János 20:17) . . .»Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.«”

Jézus nem "fiuisten", hanem Isten fia. Sehol nem olvassuk, hogy Jézust fiu istenként hívták, vagy kezelték volna.

Jézus pedig kizárólag az Atyjára hivatkozott, hogy neki jár az imádat,és hozzá kell imádkozni, senki máshoz,még a szent szellemhez sem.

Pál apostol is különbséget tesz Jézus és az Atyja között.

(Róma 15:6) . . .egységesen, egy emberként dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját.

Jézusnak az Atyja az Istene. Aki nagyobb Jézusnál, és ezt Pál jóval Jézus feltámadása után írta, tehát akkor sem Jézusra terelte a figyelmet.

#22

Kár, hogy írásod nagy része hazugság :(

De a Jehova tanúi mindig ezzel az ördögi módszerrel élnek, sajnos személyes tapasztalatom.

A mennyei Sion hegyén a Bárány Jézussal együtt látható 144 000 homlokára felírva „az ő nevét, és az ő Atyjának nevét” lehetett olvasni, harmadik személy neve nincs. Két név van, Istennek pedig egy neve van.

A jelenések könyve szintén különbséget tesz nemcsak Jézus és az Atya, hanem Jézus és Isten között is. Így kezdődik: „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki”

„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában . . . ráírom az én Istenem nevét és az én Istenem városának nevét, az Új Jeruzsálemét, amely a mennyből, az én Istenemtől ereszkedik alá; és azt az új nevemet”

Jézus Isten jobbján ül, vagy is nem egyenrangú mindenható Isten.

A szent szellemet még István vértanú sem látta,amikor halálra kövezték.

(Cselekedetek 7:56) . . .„Látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint ott áll Isten jobbján.”

Dániel próféciájában is az "öregkorúról" beszél, aki elé az "emberfiát" viszik, hogy hatalmat adjon neki. Harmadik személy nincs.

A történész Will Durant kifejti: „Az egyház átvett bizonyos vallási szokásokat és imádati formákat a kereszténység előtti [pogány] Rómából . . .: a stólát és más pogány papi miseruhákat, a tömjén és a szenteltvíz használatát a megtisztítási ceremóniáknál, gyertyák és örökmécses égetését az oltár előtt, a szentek imádatát, a bazilika architektúráját, a római jogot mint az egyházi jog alapját, a pontifex maximus címet a pápa főpapi elnevezéseként, és a IV. században a latin nyelvet . . . Hamarosan már nem a római elöljárók, hanem a püspökök voltak a városokban a hatalom és a rend birtokosai; a metropoliták vagy érsekek támogatták — esetenként éppenséggel ki is szorították — a tartományi kormányzókat; a püspöki szinódus pedig nemsokára a tartományi gyűlések helyébe lépett. A római egyház a római állam nyomdokaiban járt” (The Story of Civilization: Part III—Caesar and Christ).

A görög filozófia alattomos hatása az apostolok halálát követően a hitehagyás egyik kulcstényezője volt. A halhatatlan lélekről szóló görög tanítás burkoltan magában foglalta a lélek különböző „rendeltetési helyeinek” szükségességét: az eget, a pokoltüzet, a purgatóriumot, a Paradicsomot, a limbust. E tanítások manipulálása révén a papi osztály könnyen alárendeltségben és a másvilágtól való félelemben tarthatta híveit, s ajándékokat és adományokat préselhetett ki belőlük.

Kérlek ne gyere az ördögtornyos hazugságaiddal.

Mivel megjelentek (ismét) a Jehova tanúi, velük pedig nem lehet vitatkozni; úgyhogy én távozom.

Laudētur Iēsus Christus! (In æternum, āmen.)