Önkielégítés meggyónása nőként?

18:15

Hidd el több empátia és realitás szorul belém mint ahogyan te azt hinnéd.

Te a minta példája vagy a vakon hívő embereknek ami már a kártékonyságot súrolja.

"Ez a baj. Hogy az embernek még van saját véleménye. Mert ameddig van, addig semmi köze Istenhez. Ez okozza a káoszt a világban, az ember saját véleménye." Te nyomorult idióta, ha az a baj, hogy az embernek van véleménye mert végülis demokráciában élünk akkor le se írhatnád azt amit gondolsz. Én nem a vallást ítélem el, nem is helyezem magamat mások fölé csupán kimondom azt ami hittől független, hogy van az a bizonyos pont ami már a fanatikusok szintjét közelíti meg. és a szomorú, hogy fel se fogod és ezután sem fogod a kognitívdiszonanciád miatt. Felőlem bemásolhatsz ide különböző idézeteket a Bibliából a mondanivalómon nem fog változtatni, hiába bújsz a kereszténység mögé az nem fog megvédeni téged. De hogyha őszinte akarok lenni én is hülye vagyok, méghozzá azért mert egy ilyen emberrel leálltam vitázni. Én nem foglak lepontozni emiatt ne aggódj még arra sem vagy jó. Tudod egy bajom van a hozzád hasonló emberekkel az, hogy léteznek.

További szép napot Önnek is!

A gyümölcsöd teljesen másról tesz bizonyságot. Az, aki így beszél ismeretlenül egy embertársáról, ilyen megalázó stílusban, az birtokában van az olyan erényeknek, amiket te említettél? Tőled is azt kérdezem, amit mástól is, aki ilyen és ehhez hasonló módon nyilvánult meg felém, hogy ezt élőben is a szemembe mondanád? Mert oda szükséges ám az erő, az egyenesség. Beszéltem így veled vagy bármelyikőtökkel is? Ha nem, és te tudod, hogy neked állítólagosan igazad van, akkor miért támad benned is ekkora indulat? Ez az árulkodó.

Belefáradtam már szinte teljesen abba, hogy kiforgatja a szavakat az emberek zöme. Csak magyarázni szinte a végtelenségig, mi mit jelent, mi hogyan is lett értve. Ez hihetetlen energiát vesz ki a lélekből. Az, hogy neked saját véleményed van, azzal az a baj, hogy azt mondod, amit akarsz, amit te magad igaznak hiszel, ami a testi akaratod. De az Igazságra vetítve lett úgy értve, hogy csak Neki van igaza, Istennek, és aki Benne hisz, az már nem a saját véleményét mondja, hanem azt, amit Tőle hall Krisztuson. Szinte minden ember azt mondja, amit akar, amit igaznak hisz. De ez mind információ, saját gondolat, érzés, tudás. Ez nem az Igazság. Így egy óriási káosz alakul ki. Mert ha az emberek már egy kis százaléka is azt mondaná, amit Istentől hall, egy egészen más világot élnénk. Így lett értve.

Nekem semmi közöm nincsen sem a valláshoz, sem a kereszténységhez, sem a Biblia bálványozásához, hála legyen Nekik érte! Annyira nehezen választják szét ezeket az emberek Istentől. Aki hisz, az automatikusan vallásos, ide-oda járó, különböző felekezeti tag, megkeresztelt. Nekem ezekhez semmi közöm. Semmivel sem takaródzok. Azt mondom, amiket Tőlük megkapok. Magam is ember vagyok, hibázom, így nem mindig úgy, ahogyan azt ildomos volna - elnézést érte mindenkitől. Az íratott meg, hogy aki dicsekszik, az az Úrban tegye. Magam Velük igyekszem dicsekedni, Őket méltatni. Ha ez neked vagy bárki másnak nem tetszik, akkor kérlek ne gyalázz ezért és illess embertelen stílusban. Elolvasod és továbblépsz, vagy el sem olvasod és ennyi. Ha meg főleg érzed, hogy neked igazad van, akkor miért leszel ilyen indulatos te is? Ezt nem tudod megbeszélni velem kulturáltan privát formában? Kognitív disszonancia? Ez hogyan idomul ide? Használunk hangzatos szavakat, de értjük a jelentésüket? Hogy kiről is szól az valójában? Aki az Igazságot szólta, korábban is őrültnek bélyegezték. Az emberiség semmit sem változott.

Semmi mögé sem bújok, nem szükséges, és Isten védjen engem meg, ne ember és ne magam magamat. Nem vitázom senkivel sem, te se tedd, az nem épít hanem rombol. Leírom, amiket le szükséges írnom, és ezzel mindenki azt kezd, amit akar. Ez nem erőszak. Nem tudod te sem, miket beszélsz az indulatodból. Fel sem tudod fogni ezen szavaknak a súlyát, amiket a másiknak mondasz. El sem gondolkozol rajta, milyen következményei lehetnek ezek, ha egy mondjuk olyan embernek mondod, aki érzelmileg nagyon instabil. Felfogod te is ezeket? Arra sem vagyok jó, hogy válaszolj nekem meg minek létezem? Ezt egyszer majd olyannak mondod, akiben akkora kárt okozol, hogy annak tragédia lesz a vége. Hogyan élsz majd azzal együtt? Élőben is kitart benned ez a tűz, mondod ezeket az embertársaidnak szemtől-szembe? Elképesztő. Az Isten irgalmazzon nekünk! Nem szükséges tegezned. Nem haragszom rád, hanem elnézést, ha megbántottalak, és imádkozom érte, hogy eljöjjön számodra is a pál-fordulás az életedben.

Mindenkinek legyen meg a hite szerint! A Szent Lélek legyen a kisdedekkel!

Üdv.

37.

"Figyelj kiscsaj, a helyzet az, hogy semmi nem fog változni ha meggyónod vagy sem.

Most őszintén, történt valami, nem. Ezt a sok szerencsétlent meg végigolvasni sem érdemes.

Végig nézek a kommentelők jelentős részén és a sajnálat fog el, hogy ezeket tényleg komolyan gondolják egyesek és előidézik, hogy az embernek bűntudata legyen."

Figyelj csak, én sem tartom bűnnek az önkielégítést. De a kérdező nem azt kérdezte. Hanem hogy hogyan gyónja meg, vagyis HELYES-E az, ahogy eddig szokta. Nem azt akarja tudni, hogy szerintünk meg kell-e gyónni stb. Megtisztelhetjük azzal, hogy arra válaszolunk, ami a kérdés volt.

Ha valaki azt kérdezi, hogy 15 éve fut, most milyen típusú futócipőt vegyen, és azt írod, hogy "ne fuss, tönkreteszi a térdedet meg a gerincedet" - hasznosnak fogja találni a választ? vagy majd attól hirtelen nem fog futni?

Csomóan úgy használják a gyakorit, hogy a kérdésben egy pódiumot látnak, amire felállva hirdethetik a saját elképzelésüket a témában, itt is: a katolikusellenesek, a gyónásellenesek, a vallásellenesek stb.

Ez nem szánalmas?

#40

Kik vannak veled? Valami többes számot látnak szemeim. Egy Isten van!

Kinek képzeled te magadat? Jézusnak? Azt hiszed jobban tudod mennyit olvastam el abból a maszlagból, amit leírtál? Azt hiszed ismered a szívemet csakúgy látatlanban? És így ítélkezel? Mondd csak a megszólítás kivételével hány felkiáltójelet használtam pl. ennél a kérdésnél? Evvel a ponttal kapcsolatban ezekre hívnám fel szíves figyelmedet:

"Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet" (1Sám 16,7)

"Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van?"(Mt 7, 1-3)

Azt írod túl sokszor használom az "eretnekség" szót? Ezzel tudnám jellemezni, amit írsz.

Ahogy olvasom a hozzászólásodat, az jut eszembe; hogy kinek képzeled te magad? Az egyetlen felnőttnek, kinek pátyolgatni kell a te szóhasználatoddal "kisdedeket"? Erre ezt tudnám üzenni: "Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik." (Lk 14, 11)

Azért írok Róluk többesszámban, mert aki már megismerte Őket, az éli lélekből, ki Krisztus. Valóban egy az Isten, egy a Szent Lélek, aki ott munkálkodik, Él az Atyában és Krisztusban is, a gyermekekben is. De mivel Krisztus eljött akkoriban hozzánk, és magára öltötte a gyarlóság testét, emberré lett a vétkeinkért, így szeretetem, dicsőítésem jeléül szólok Róluk így, többesszámban. Mert Krisztust is méltatom, aki testivé lett értem is. Sokan csak Istenről szólnak, Őt említik, vagy pedig Krisztust. De úgy lenne ildomos, ha mindkettőjük említve volna. Mert idelent a köztünk élve szükséges volt egy lélek, aki tiszta marad a tisztátalanságban. Ez Krisztus. Ezért szólok Róluk ilyen formában. Az örök dicsőség elsődlegesen az Atyáé, aki nagyobb nála, de Krisztus az örökös, ő a közvető az Atya és ember között. Ezért a többesszám. Azt mondja a Mester, hogy aki őt szégyelli, azt ő is szégyellni fogja az Atya előtt. Érdemes megnézni, főleg egy társaságban mennyi ember képes kimondani azt a szót, hogy Krisztus. Már az Isten is botránkoztat, de a Krisztus főleg. Kemény szavak, de igazak. Persze nem szájjal valljuk Őket, hanem lélekkel, de az is fontos, hogy ki meri azt valaki mondani, főleg mások előtt, mert ami a szívben, arról szól a száj.

Megkérdezed tőlem, hogy kinek képzelem magam? Te, aki korábban is tiszteletlenül fogalmaztál felém; aki Isten gyermekének hívod magad és megalázol, cinikusan viszonyulsz felém. És te kérdezed ezt tőlem? Senkinek sem képzelem magam, mert Nélkülük egy senki is vagyok. Nem kell, hogy bármi is legyek. A Lélek bennem a minden. Az a J betűs vallási, varázsló személy, akit te említesz meg főleg nem vagyok, mert olyan nem létezett soha. A fa gyümölcse mindig árulkodik.

Igen, sokszor jobban látok bele az emberekbe, mint sokan azt elképzelni tudnák. Miért olyan nehézkes ezt elhinni? Igen, ismerem, amennyire szükséges, és nem csak a te szívedet. Mert minden, amit írsz magadról, amit mondasz, fogalmazol, ahogyan a szavakat alkotod, az valahol te magad vagy, az a szívedben van! Te is megismertél már engem azért. Ezért mondja Krisztus, hogy a szívnek bőségéből szól a száj. Ezt nem értik meg annyian. Nem szükséges, hogy személyesen mélyrehatóan ismerjelek, mert már egy óriási képet adsz magadról ilyen formában is. Ez vagy te is, ahogyan írsz, beszélsz, gesztikulálsz, grimaszolsz, stb. Azt adod, ami benned van. Már ismerlek azért, sőt: jobban is, mint hinnéd. De ezzel nem azt állítom, hogy te gyarló vagy. Nem ítélkezem feletted. Azt megteszi Isten. Ő ismeri a te szíved is teljességében. De amit mutatsz, és ahogyan főleg az ember akkor beszél valakivel, akire haragszik, az azonnal elárulja azt, milyen is a szíve, a lelkének minősége. Nem szükséges, hogy teljességében ismerjelek téged, nem is tudnálak és nem is a magam dolga ez, ismer téged Isten. De ez már, amit mutatsz magadból éppen elég ahhoz, hogy mutassa, milyen is lehetsz. És aki tud olvasni a másikban, aki átlátja az írott szöveget, a kontextust, annak meg főleg. Szinte nyitott könyv a másik. Gyermekként is borzasztó szenzitív voltam, éppen ezért tudtam és tudok is ennyire belelátni az emberekbe, az empátiám okán is. Mivel magamba is folytonosan nézek Általuk, így főleg látom a másikat is, mivel valahol egymás tükrei vagyunk. Nekem nem az a dolgom, hogy téged vagy bárkit is teljességében ismerjelek. De amit mutatsz magadból, az elegendő ahhoz, hogy lélekből tárgyilagosan megítéljelek és ezt leírjam rólad is. Nem el, hanem megítéllek. Te viszont elítélsz engem.

A felkiáltójeles említés nem neked szólt, hanem általánosságban írtam.

Igen, mert amit a másiknak mondasz, amit a másikkal teszel, az vagy te magad valójában! Az eretnekség szó nálad is egy tipikus vallási, felekezeti ráhatásból ered. De miért használod pont ezt felém? Azért, mert ez nem annyira nekem szól, mintsem a saját lelkednek. Minden, amit az ember alázattal, lélekből szól, az Istentől való. Az a szívéből való Istenen keresztül. Azt Istenből szólja Isten dicsőségére. Viszont ami haragból fakad és dühből, az az emberből való és magának mondja! Ott nincs Isten.

És annyira árulkodó a fa gyümölcse, mert amikor valaki indulatossá válik, azonnal veszített is. Ha tudod, hogy neked állítólagosan igazad van, akkor te is miért gerjedsz ilyen haragra? Ha ennyire nem érdekel, amiket írok, akkor miért reagálsz így? Nem árulkodó ez? Ennyire nem lehet ezt észrevenni? Csak az állandó idézgetés, a könyv magasztalása, az emberek követése. Szól a száj, de érzi is azt a szív? Amiket idéztél most is nekem, azok valójában kinek szólnak szerinted? Ha nem lesz benned tüske és harag, akkor kérlek szelíden és nyugodtan olvasd végig újra, amit írtam, és a válaszodat is, és meg fogod látni.

Miért olyan nehézkes azt elhinni, hogy vannak emberek, akik jóval mélyebben vannak megérintve Isten által, mint mások? Miért olyan nehéz azt elfogadni, hogy vannak, akik jóval mélyebb értést kaptak az Igazságról, mint mások? Miért bántjuk, alázzuk meg ezen embereket? Mert a test dühös, irigy és ezt el nem fogadná. A fa gyümölcsét nézzük ilyenkor. Aki szól, az kiből? Biztosan eretnek az az ember, vagy csak magam vagyok rá irigy? Vagy nem tudom még felfogni, elfogadni, amit mond. Miért nem keresel meg privát formában, emberi módon, nem egyenesebb lenne, mint itt értelmetlen adok-kapokba bonyolódni? Épít ez?

Teljesen mindegy, mit írok, úgyis gondolsz már rólam azt, amit. Nem azt nézik az emberek, ki Ki által szól, hanem arra ugranak, amit a fülük nem akar hallani. Imádkozom érte, hogy ne legyen benned sem harag és ne gyűlölj ezért engem is, mert semmivel sem bántottalak téged. Ha igen, elnézést kérek érte és bocsásd meg. Ember vagyok magam is. Magam nem haragszom, de ezt itt elengedem. De ne fogom neked sem azt mondani, amit hallani akarsz, nem erre kaptam meg az elhívást. Köszönöm nekik is, hogy meg tudtuk törni a kenyeret.

Legyen meg neked is a hited szerint. A Szent Lélek legyen veled is!

Üdv.

A valláskárosultak ott tévednek, hogy a Bibliát, mint a Teremtő akaratának mindenben megfelelőt tartják hiteles forrásnak, holott a Biblia is egy emberi termék (Jézus után nagyon sok évvel íródott) s mint ilyen nem lehet tökéletes! Tökéletest csak a Teremtő alkotott!

A teremtő akarata teljesen egyértelmű, megmásíthatatlanul kódolva van az ember minden egyedében, személyre szólóan!

Ez pedig a DNS!

Eszerint az ember poligám, biszexuális, mindenevő stb. (akár tetszik, akár nem!)

Minden egyéb okoskodás szembe megy a Teremtő egyértelmű akaratával!

#45

Ha tényleg komolyan hiszel abban, mit írsz, szívből sajnállak. Melyik szekta tette ezt veled?

Néhány fogalmat kicsit másképp értelmezel:

Krisztus = Jézus

Isten = teljes Szentháromság, nem csak az Atya

Minden ember a Mennyei Atya szeretett gyermeke. Én szimplán szeretném kiemelni, hogy az vagyok.

Jól gondolom, hogy a "könyv" alatt, mit "magasztalunk" a Bibliát érted? Tényleg kíváncsi vagyok arra, melyik szektába jársz, ami már a Bibliát is semminek veszi. Mi marad biztos kinyilatkoztatásként Istenről? Mi az alapja a hitvallásotoknak? Személyes élmények? Akkor honnan gondolod, hogy Ő szól hozzád?

Honnan veszed, hogy haragszom rád? Egyszerűen sajnállak. Megvan benned a buzgóság, csak eltévelyedtél az Igazságtól.

Hagyjuk már, hogy az írásomból kitalálod, hogy beszélek, milyen vagyok. Ilyet nem tudsz tenni. Nem vagy Krisztus (ha így jobban tetszik).

Mit emlegeted annyit a haragot? Teljesen nyugodt vagyok. Nem lehet, hogy csak te szeretnél felbosszantani?

Nem zártam ki sosem, hogy bírod Isten Szentlelkét. Csak azt, ha kapsz is kinyilatkoztatást, elferdíted, félreértelmezed. Nekem is volt már számtalan szentlélekélményem, mégsem állítom, hogy minden szavam a Lélektől való. Attól még nem válok bűntelenné és csak Isten Igéjét tudom mondani. Ez a nagy különbség kettőnk között. Én tisztában vagyok emberi mivoltommal, tudom, hogy néha szól általam a Lélek; veled ellentétben nem képzelem magamat hírvivő angyalnak.

Gyümölcséről ismerszik meg a fa, ahogy mondod. Én azt látom, hogy te benne vagy ebben az "én vagyok Isten hangja" szerepben, és ezáltal biztosra veszed, hogy minden gondolatod sugalmazott. Ezt én csak a gőg szóval tudnám jellemezni.

Azt írtam - elnézést érte -, hogy ezt elengedem, de most mégis írok. Mivel olyan dolgokat említettél meg, amelyekről szükséges szólni, de nyilvánosan, hagy épüljön általuk más is.

Megint csak a szekta és a szekta. Leírtam, korábban mindent, ami ehhez kapcsolódik. De semmiféle ilyen tömörülés tagja nem vagyok. Viszont ha nem haragszol meg érte, akkor te egészen biztosan felekezeti, gyülekezeti tag vagy, mert a szavak használata egyértelműsíti (Jézus, Szentháromság, Istengyermeke, stb.). Szerinted ki a szekta-tag? Nekem nem szükséges hinnie senkinek sem, de ha kapcsolatban állsz a Szent Lélekkel, kapsz Tőle iránymutatást, akkor ezt kérlek kérdezd meg tőle te is alázattal. Ki is a szekta-tag? Aki valamilyen emberi rendszer tagja, vagy aki szabad ilyen téren is. Ezért írtam neked, hogy gyümölcseiről ismerszik meg a fa, amit Krisztus mond. Ez azonnal látható a lelki szemekkel.

Egy óriási vallási torzítás: Isten nem Krisztus. Az igaz, hogy a Szent Lélek terén egyek, hiszen Krisztust is a Lélek vezette, betöltötte, feltámasztotta, ilyen értelemben mondja magáról, hogy ő és az Atya egyek. De ő is egy teremtett lélek, mert szükség volt valakire, aki képes értünk tisztán végigjárni azt az utat, amit az Atya neki elrendelt. És ő az egyetlen, aki ezt meg tudta cselekedni az összes lélek közül. Ezért mondja azt is, hogy az Atya nála nagyobb, és hogy ő az első a holtak elsőszülöttje. Ha Isten egyenlő volna Krisztussal, akkor meghasonlást keltő módon mondaná Krisztus, hogy az Atya nála nagyobb? Isten magával beszélgetne? Nem. Krisztus a cselekedetivel, hitével, gyógyításaival azt mutatta meg nekünk, milyen is lenne az Atya testben köztünk. Elhozta Őt nekünk intik közelségbe, hogy az emberek jobban kapcsolódjanak Hozzá és elképzeljék Őt. Hogy éljék az atyai szeretetét és gondviselését. Krisztus Isten Lelkét hozta el közénk, de nem ő Isten Lelke!

Semmifajta Szentháromság nem létezik. Ha megkérdezed erről is Őket, akkor ha úgy akarja az Atya, kapsz majd Tőle Krisztuson keresztül erről iránymutatást, és megéled majd, milyen lelkületből, honnan is származik ennek a gyökere. Ha lenne is ilyen trió, akkor egy ilyen van: az Atya, a Fiú és a kisded, a Szent Lélekben hívő, cselekvő lélek. A világnak a háromsága nem más, mint: gondolat, érzés cselekedet! Ez a három hat át bennünket szüntelen. Ezt teljesen más okból emelték be a vallásba, akárcsak a keresztet, mint szimbólumot, de ezekbe nem megyek bele mélyebben.

Nem, óriási félreértelmezés és Istenkáromlás is! Isten szeretett gyermeke csak az, aki nem csak hiszi Őt, hanem cselekszi az akaratát. Te, magam és mindannyian megkaptuk a lehetőséget, hogy Krisztuson keresztül újjá szülessünk víztől és Lélektől. Az, hogy ezzel ki él, és ki utasítja vissza, az az adott lélek döntésétől függ. De azért, mert valakinek vallása van, megkeresztelt, felekezetbe jár, a könyvet bálványozza, másokat hallgat, Miatyánkot mond unalmasan este lefekvés előtt, az abszolúte nem jelenti azt, hogy ő máris Isten szeretett gyermeke! Krisztus maga mondja, hogy csak az szereti őt és az Atyát, aki megtöri a kenyeret. És ezt nem teszi ma a hívők legtöbbje. Vagyis megtörnek valamit, de nem azt, ami a mennyei kenyér. Mert információkat, tudást, saját testi akaratot, félreértelmezett, kiforgatott igerészleteket osztanak meg. Ez nem Istenszeretet. Akit valóban Ő küldött el, akit Ő szeret, azt megfenyíti, vezeti, tanítja, és bizony az az ember kemény megaláztatásokat szenved el a világtól, az embertársaitól. Kitagadott lesz, meghurcolt. Barátai elhagyják, akár a családja is, megverik akár az életét is elveszik. Megosztja az embereket, mert tüzet hoz el és kardot, akárcsak a Mester. Ez az Istenszeretet. Az, hogy kaptunk egy esélyt Tőle Krisztuson keresztül, az még nem jelenti azt is, hogy az Ő szeretett fiai vagyunk, ez még kevés.Azt mondja Krisztus, hogy sokan mennek majd hozzá az utolsó ítéletkor, de azt mondja sokaknak, hogy távozzanak tőle a gonosztevők, sosem ismerte őket! Azért, mert valaki kimondja a szájával a Nevüket, még nem szereti Őket.

Nem, sosem állítottam azt egyszer sem, hogy a Bibliát semmisnek veszem. Sőt! Magam is évek óta rendszeresen forgatom, de nem bálványozom! A hívők viszont felemelik és azt hiszik az az egyedüli Isten Szava. Ez nem igaz. Isten bizonyságait tartalmazza, egy piciny szeletét. Mert minden egyes embernek, aki újjászületett kisded van egy szimbolikus saját Bibliája, amit maga ír tovább a lelkében. Isten Szava Él-Ő, nem egy nyomtatott könyv. Fontos nagyon a könyv, de egy határig. Aki arra támaszkodik, és az elvétetik tőle, annak mije marad?

Az marad a kinyilatkoztatás Istenről, amit a te lelkedbe pecsétel bizonyságul! Az a te személyes bizonyságod Róla. Elképesztően ki lehet itt is érezni a szavaidból a felekezeti ráhatást. Nem azt mondod, cselekszed, ami neked kinyilatkoztatott, hanem azt, amit mondanak. Az Istennel való kötelék legerősebbje, ha azt személyesen éled meg, nem mások által. Az nem egy könyvben van, az csak arról tesz bizonyságot, de a Bibliában található megannyi kijelentést is emberek kapták, és azt továbbadták. Te kapsz ilyet? Vannak megélésid, álmaid, jelenéseid, elragadtatásaid? Írod, hogy te is kaptál megannyit, de ha ez igaz volna, egyrészt mást állítanál, másrészt nem vetnéd el azt sem, amiket most írok Általuk. Sosem állítottam azt, hogy minden szavam Tőle való. Azt szoktam mondani, hogy gyarló emberként igyekszem lelki serénységgel Belőle szólni.

Onnan tudom, sőt nem is tudom, élem lélekből, hogy Ő szólt és szól is Hozzám a mai napig, és Krisztus is, hogy egyrészt rendszeresen kapok látásokat imában, elragadtatásokat, olykor álmokat is, és ezeket nem lehet semmivel, senkivel összetéveszteni. Ha ezt egyszer valaki megéli, akkor élni fogja lélekből, hogy Ők voltak nem mások, mert ennél erőteljesebb és dicsőbb viszony nem létezik. Nekem és másoknak is ez a bizonyságunk. Ezért nincsen szükségem senkire és semmire, mert a Lélek kinyilatkoztatja magát, vezet, tanít, de meg is fed. Neked mi a bizonyságod Felőlük? Kiben hiszel? Honnan tudod?

Valójában nem rám haragszol. A haragos, nehezen megbocsájtó ember mindig magával van folytonos harcban. Amikor a lélek tajtékzik, akkor nem Istenben van, így sérülékeny, sebezhető. És minden a lélekből fakad, minden betegség és békétlenség. Az ilyen ember békétlen, beteges, mert a lelke nem egész-séges, hanem fél-elemmel teli. Ezért amikor tükröt állítanak neki, akkor támad, noha érzi az Igazságot. Mert nem mer szembenézni azon igazsággal, hogy a hallottak okán az egész addigi élete, ami hazugságokból összehordott összedőlne. Minden ember ilyen, aki testi még. A lelket nem sajnálni szükséges, elegendő Isten és Krisztus kegyelme, nem emberé. A másokat lesajnálók mindig önsajnálkozók és magukat felemelők. Hiszik, hogy az Igazság náluk van, ők jók és helyesen cselekvők, de valójában önzők, akik telve vannak félelemmel, traumákkal. És ezt te jelented ki nekem, hogy szerinted eltévelyedtem. Nem embereknek felelek meg, hanem Istennek. Majd Ő eldönti, hogy ez igaz-e avagy sem.

Egy szintig meg lehet látni, ki milyen ember. Az íráskép is rettentően árulkodó, megannyi apró jellel. A haragot azért, mert az írásod vehemenciája mást takar. Az emberek zömével az a gond, hogy hiszik hogy tudnak írásban elpalástolni, de közben épp az ellentétét érik el. Mivel akarnak nagyon, ezért azonnal szembeötlőek a jelek. Ha visszaolvasod magad, az a nyugodtságot sugallja neked?

Ezt megint te mondod, jelented ki nekem, de majd Isten eldönti, hogy az elferdítés igaz-e. Megtapasztaljuk ezt mindannyian Előtte állva. Magam is ember vagyok, biztosan hibázom, gyarló vagyok, de ezekre kapok rálátást Tőle. Te is kapsz?

Nem. Bocsásd meg nekem, de az a legnagyobb különbség köztünk, hogy magam Általuk már látom, élem lélekből a hazugságaimat, de viszont ezt még nem látod meg. És nemcsak te, hanem nagyon sokan. És ez az, amiről sok esetben a kommentjeim szólnak. Ezt szeretném átadni Általuk az embertársaimnak, hogy lássák meg a hazugságokat. Ezt mondta minden próféta, ezt mondja Krisztus, és ezt mondja mindenki, aki elhívást kapott. Mármint mondani lenne szükséges, de sokan elbuknak. Ezt a feladatot kaptam magam is. Mert ez az Igazság hirdetése. Az leomlasztja a hazugságokat.

Miért fáj az neked is annyira, ha esetleg jóval mélyebben élem az Igazságot és ez a feladatom? Vannak, akiktől többet várnak, ez le is van írva. Magam egy senkik vagyok, egy segéd. Igyekszem azt szólni, amit Tőlük hallok kegyelmi ajándékként megkapok. Ennyire botrányos és hihetetlen ez? Hogy lehetséges, hogy jóval mélyebb kötelékem van Velük? Ez nem csoda, csupán teljes lelkemmel erre vágytam és bizonyítom is ezt, mert cselekszem. És Ő látja, kiben mi honol. Ahogyan akkoriban, úgy ma sem veszik észre az emberek legtöbben, kik a választottak, kiket küldött el Ő közénk.

Legyen meg a te hited szerint is.

Köszönöm a kenyér megtörését Nekik.

A Szent Lélek oltalmazzon téged is!

Üdv.

#49

Már olvasni is fáj azt a mennyiségű eretnekséget, amit írsz; ezekre nem fogok válaszolni.

Magad találtad ki hitnézeteidet. Már értem mitől ered ez a sok baromság. Ez a rosszabbik eset.

A beszélgetést lezártnak tekintem.

Benedicat te omnipotentes Deus: Patri, et Filii, et Spiritus Sancti! (Áldjon meg téged a Mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!)