Önkielégítés meggyónása nőként?

Kedves kérdező!

Ismerős a helyzeted. A leírásod néhány (egyesek által lényegtelennek tartott) szemléletbeli eltévelyedésre enged következtetnem:

Kinek gyónsz? Istennek vagy a papnak? A pap csak közvetítő.

Gondolom érted miért bűn, ha ilyet teszel; ha nem szívesen leírom, de akár vissza is keresheted az oldalon 😉

A pap sokkal rosszabb dolgokat is hall, mint a maszturbáció. Én “önkielégítést végeztem, (x-szer)”-ként szoktam meggyónni. De jó a “magamhoz nyúltam”, “maszturbáltam”, “magányos szexuális bűnt követtem el” stb.

Ha függsz tőle, igyekezz tudatosítani a tett bűnös mivoltát; mondj ellent a kísértésnek Jézus nevében, Ő veled van.

Én csak eddig azt találtam, hogy a férfiaknak bűn maszturbálni egy eléggé aggasztó sztoriban.

Bár nem ajánlanám.

Elnézést, ha sokat írok, de ez egy nagyon mély és félreértelmezett téma.

Bizony, ez nagyon komoly kérdés, és hogy erről mersz és beszélsz is, még ha anonim formában, akkor is lélekből fakadó! Mert a lelkiismeret jelez az emberben, ami nem más, mint a Legdicsőbb Fiú, Krisztus, aki az Atyán keresztül vezet. Fontos a bűntudat, de a bűnbánat még inkább. Amit te írsz, az még csak az előbbi. Érzed, hogy amit cselekszel, az az Igazság tükrében gyarló, profán, de csak akkor mélyül el, ha az már nem a tudatban, elmében (bűn-tudat) van jelen, hanem eléjük viszed azt, azaz az Atya színe elé Krisztuson keresztül. Így válik ez a folyamat bűnbánattá, amikor már a szív is érzi a tettét. Ha ezt nem teszed meg, ha inkább templomba mész, embereket követsz, egy másik embernek gyónsz meg, az nem sokat ér, sőt: semmit! Valaki írja fentebb, hogy a papok közvetítők. Óriási tévedés és egyben valahol Istenkáromlás is! Nincsenek tanítók, sem közvetítők. Mivel akinek már van valódi személyes! kapcsolata Velük, abban kijelentetik a Lélek által, ami meg is íratott, hogy egy közvetítőnk van csak: a Krisztus! Úgy fogalmazz a Biblia, hogy nem adatott nekünk ezen a Földön más név, csak Krisztus, akiben megváltásunk lenne. Nincsen senki más, és most az egyházi dolgokba nem is folynék bele, mert érinteni sem akarom. Isten nem vallás, sosem volt. Meg van írva az is, hogy az Atya nem lakik emberkéz emelte templomokban. Az ember gyermeki lelke maga Isten temploma. Isten nem babonában van meg dogmában, hanem ott Él-Ő, ahol a világi, a testi akarat véget ér, ahol nincsen vallás, mű-vész-et meg tudomány. Ő nem az emberiben VAGYOK, hanem a lelkiben. Éppen ezért az, hogy embereknek gyónsz semmit sem ér. És ez a fájdalmas a lelkemnek, hogy a hívők inkább mennek a vétségeikért egy másik gyarló emberhez (aki lehet, hogy jóval szerencsétlenebb, gyarlóságokkal telibb, mint az, aki hozzá fordul) feloldozásért, mintsem ahhoz, aki az Életet fundálta! Azt mondja a Mester, hogy gyertek énhozzám mindannyian, akik megterheltettek és én megnyugosztalak titeket. Nem másokhoz küld, hanem azt mondja, hozzá menjünk, mert aki hozzá megy, az az Atyához. Ember neked sem neked, senkinek feloldozást nem adhat. nem lehetséges, mert csak Isten veheti el a vétségeket. És nem nyílik ki az emberek zömének a szeme, miben hisz. Hozzájuk menj, személyesen. Ez a legfontosabb, hogy te állj ott Előttük, a saját lelked, szíved. Kérj, mint egy kisded a szerető édesapjától, és ne félj Tőle. És kapni is fogsz kegyelmet, vigaszt. Bizonyságot teszek róla, hogy így van, áldott legyen a Szent Lélek mindörökké! Ezt hallgatja meg Isten, nem a tékozlást meg a langyosságot. Neki valld ezt meg őszinte szívből, és meg fog hallgatni kapsz majd gyógyírt és vezet téged Krisztuson keresztül. De sajnos az emberek, hívők zömének ez a fajta személyes köteléke nincsen meg, ezért nem is ismerik Őket.

A vallási dogma beleerőszakolja az emberekbe a félelemet. Ne csináld ezt, meg azt sem, mert ez és ez jár érte. Maguk büntetnek emberi eszközökkel, megtorolnak, kiátkoznak, ahogyan olvasom, hallom volt felekezeti tagoktól. Az Igazságért mindent! szükséges odaadni. Minden testi vágyat, hazugságot, főleg elsősorban ami az emberben van. A félelmet, a képmutatást és még lehetne sorolni. Ha valaki ezekkel telve van, és nem is tud róla, nem akar vele szembenézni, kihez imádkozik megváltásért? A szintén lomokkal terheltetett egyházi embertársához? Tőle várja a feloldozást pár Miatyánkért? Isten irgalmazzon nekünk!

A testiség az ember legősibb és legerősebb függése az összes világi közül. Ádám és Éva az édeni bukáskor ezt is megtette, és azóta ez minden ember billogja. Mindenki, ismét leírva: MINDENKI, aki testi indulatból születik, az rabja lesz a test vágyának. Te is, magam is és minden más ember, kivéve Krisztust a férfi és a nő testi gerjedelméből született. Kemény szavak ezek, de ez valahol vétség! Mert a test paráználkodott. Krisztus ilyen téren is gyarlóság nélküli volt, mert őt a Szent Lélek nemzette, az anyja, Mária kihordta. De mi mindannyian testi vágyakból születtünk, a vétség teste okán, éppen ezért mindannyian a rabjai is vagyunk valahol. Teljesen mindegy, hogy fiatalkorú vagy öreg, férfi vagy nő, mindenki vágyik a testiségre, és mindenki! önkielégít! És igen: vétség Isten szemében. Benne van a szóban, a magyar csodás és bölcs nyelvünkben: ön-ki-elég-ít. Mi magunk az önző módunkon próbálunk örömöt adni, kapni. De mi történik? Ki-elég-ítünk. Azaz a boldogság nem bennük marad, hanem kifelé eltávozik, elég. Egy óriási mámor, és vége. Ez a testi vágy büntetése. Mert az egy idő után elmúlik, de ami marad: az a lélek öröme. Azt Istentől van, a szexualitás és perverziók, amit sokan a házastársukkal otthon csinálnak, még hívők is, az maguktól van! De ráfogják arra, amit a pap mond, ahogyan ki lett forgatva az Igazság, hogy a házasságban az állítólag engedélyezett. A testiség egy módon elfogadható Istennél: a lélekből fakadó gyermeknemzés során, ami őszinte szerelemből fogan. Amikor a két fél Istenben! él, szeretik és becsülik egymást, és abban a pillanatban így nemzenek utódot. Csak az ilyen gyermek válik lelkileg is egészségessé. Neki már lesz egy erős alapja, amire építhet. De őszintén, mennyi szülő nemzi így a gyermekét? Az önkielégítés, akárcsak a monoton testi perverzió önzés. Ez nem szereteten alapul, ez hazugság. Ez nem adok kapok, hanem önző kapok! Ezt csinálja ma szinte mindenki. Magam is férfi ember vagyok, nem kivétel, de hálát adok Nekik, hogy nincsen párom sem gyermekem, pedig nagyon szeretem őket. Magam már et választottam. Persze valahol szégyen is, de nem szabad az embernek emiatt magát kárhoztatnia. Ne higgye azt senki, hogy ha valaki újjászületik, akkor megtisztul a testi élvezetektől is. Nem! Ember, aki testben él és gerjedelemből született, azon ez ott marad teherként. A testnek van szüksége. De nem mindegy, hogy aki már lelkibb, az miként éli ezt meg. Mert ha testi vagy, akkor fantáziálsz, vágysz a másikra, a másikéra. Lelkibben már viszont csak elvégzed, ami a szükség és ennyi. Jön egy inger, és adsz rá egy választ majd továbblépsz. Nincs fantázia, nincs semmi. Még csak nem is élvezetes. Mit mondott Krisztus: Adjuk meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek is, ami az Övé.

Emiatt, kérdező embertársam kérlek ne vádold magad, mert Isten sem vádol és bánt téged! Amikor a parázna nőt meg akarták kövezni, Krisztus odament hozzá és azt mondta neki, hogy asszony, hol vannak a te vádlóid? Hát senki sem kárhoztat? A nő azt felelte, hogy nem. Erre Krisztus, hogy akkor magam sem vádollak téged. Mindig az ember az, aki saját magát vádolja, elítéli, marcangolja. Ez a sátán! Nem egy babonás szárnyas lény a fortyogó bugyorban, hanem az ember vádló lelkülete a sátán. Mindig mi magunk vagyunk azok, akik a döntéseinkkel, vagy Istenre nézünk, vagy a halálra. Ne vádold hát magad és ne ítéld el. Majd Isten téged megítél és vezet. Tudja Ő is, hogy a testednek vannak szükségletei. Majd megéled lélekből te is, hogy milyen az, amikor már ezt Lélek által látod. Amikor látod, hogy a testiségben semmi élvezet nem találsz már, amikor megláttatják veled, hogy mennyire alantos is a perverz szexualitás, és mennyire értéktelen a lélek kincseivel szemben. És akkor nem fogsz vágyni másra, más testére. Hanem ott lesz neked Isten és Krisztus, ami szüntelen örömforrás a lelkednek. De mindenki maga dönt. Van, akinek ezt, van akinek meg azt szükséges megtapasztalnia. Nem szabad egymást elítélni, mert senki sem tökéletes és vétség nélküli. Velük beszéld ezt meg, ennél is őszintébben, és megvigasztalnak majd. Ne vádold megad, ne kárhoztasd, ha Isten sem teszi. És akkor majd másként tekintesz majd a testiségre, az önkielégítésre. Abbahagyni viszont nem lehet, erre senki sem képes, csak öregkorban, amikor a libidó már csökken, akkor is azért. Aki mást állít, az hazudik! De nem mindegy, ezt a folyamatot ki miként éli meg. Testi vágyból, amit élvez még, vagy csak szükségből. Nagyon nem ugyan az. Pál apostol mondja, hogy magunkat meg nem tartóztathatjuk. Mindegy itt a házasság, teljesen mindegy. Sokan azon belül is rendszeresen teszik, mert a párjukkal való intimitás nem megfelelő, de a világ felé hazudnak és képmutatóak. Azt is mondja Pál apostol, hogy maga is azt kívánná, ami neki van, azaz hogy nincsen párja, családja. De hogy téged is mire vezet Isten, azt ő tudja. Ez a te vágyaidtól függ. Ő viszont egy szintig engedi, hogy amire vágyunk, azt meg is éljük, hogy ezáltal szembesüljünk azzal.

Imádkozom érte, hogy dönts lélekből bölcsen. Fiatal vagy még, gyermek, tombolnak benned a hormonok, a testiség. De a felnőtt is gyerek még, csak hiszi, hogy bármit is tud az Életről. A világban fel-nőtt, de a lélek dolgaiban éretlenek még a legtöbben, és sokan így nemzenek gyerekeket. Imádkozom érte, hogy maradj meg lelki gyermeknek, és ne azt tedd, amit elvár tőled a család, a világ, a társadalom, hanem amire Isten indít téged! Ha szeretnél kérdezni, egész bátran írj, és ha Ők engedik, akkor igyekszem Lélek által válaszolni, de a legfőbb: Őket kérdezd személyesen, és soha senkit se helyezz Eléjük! Magam is csak egy porszem vagyok, egy senki. Ők minden! Ha kinyílnak a lelki szemeid Általuk, nem vágysz már senkire és semmii világira. Egyre inkább értékét veszítik ezek. De ez csak a döntésedtől függ. A lélek az, amire vágysz, vagy a test. És a legtöbben az utóbbi mellett voksolnak.

Mindenkinek legyen meg a hite szerint!

A Szent Lélek vezesse a kisdedeket!

Üdv.

#35

Valami nevet tégy láthatóvá, hogy tudjam, hogy te írod ezt a sok eretnekséget. Nem kezdeném el fogalmazni a választ, és egy részét simán végig sem olvasnám, mert minek (mondjuk amúgy sem olvastam el teljesen).

Hihetetlen, hogy a 21. században az emberek ilyen dogmákban hisznek.

Figyelj kiscsaj, a helyzet az, hogy semmi nem fog változni ha meggyónod vagy sem. Voltaképpen egy teljesen természetes emberi ösztönt tekintesz bűnnek.

Most őszintén, történt valami, nem. Ezt a sok szerencsétlent meg végigolvasni sem érdemes.

Végig nézek a kommentelők jelentős részén és a sajnálat fog el, hogy ezeket tényleg komolyan gondolják egyesek és előidézik, hogy az embernek bűntudata legyen. Ezek a személyek nem segíteni hanem csak megnyomorítani akarnak téged. Persze ez csak az én véleményem, vagy már annyi idős, hogy eldöntsd mit akarsz és mit tekintesz jónak vagy rossznak.

#37

"Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet." (Ez 3, 18-20)

16:41

Értem, egészségedre, ahogy jónak látod.

Ha bármi nevet is mondanék, számítana az valamit a meg(el)ítélésemben feléd is? Teljesen mindegy, ki vagyok, mert senki Nélkülük. Az, hogy nekem mi a nevem, honnan jöttem és lehetne sorolni, ez semmit sem számít, hanem csakis az, Akik által igyekszem szólni. Miért nem erre tekintesz te is?

Azt mondja a Mester, hogy a szívnek bőségéből szól a száj, és azt is, hogy minden fa a tulajdon gyümölcséről ismerszik meg. Többször használtad már azt a szót, hogy eretnekség. De vajon ezt kiből mondod és kinek is szól valójában? Azt írod, nyomatékosítva (minél inkább nyomatékosítasz, felkiáltójeleket használsz, leplezni próbálsz, stb., annál inkább az ellenkezőjét érzed valójában a szívedben), hogy nem olvasod el teljesen, amiket írtam. De igen, elolvastad teljességében te is, mert annál büszkébb és kíváncsibb a testi akarat. Az Igazság a testi ember számára botrány és indulatokat szító. Krisztussal, a tanítványokkal és minden emberrel, aki szólta és szólja is azt, ezt teszik: megvetik és megalázzák. Mert egyszerűen nem képesek az emberek elviselni az Igazság súlyát. Fáj nekik és féktelen haragra gerjednek, hogy van, aki ki meri mondani azt, amit ők vagy nem tudtak, vagy nem akarnak azzal szembesülni. Tudják, érzik, hogy a másik fél igazat szól, de el nem ismernék a büszkeségük, testi indulatuk okán.

Teljesen mindegy, mennyien pontoztok le, aláztok meg, hogy innen kitiltotok, akár millióan is megtehetitek, az semmit sem ér az Igazságban; ettől nem lesz nektek igazatok (ima a kivételekért). Igaza csak Istennek van Krisztuson keresztül, nem embernek. Az írások okán sem nekem van igazam, hanem Nekik. De imádkozom érte, hogy ezt ne tegyétek, mivel aki így pontozgat, az maga ítélkezik a másik felett, ami pedig veszélyes, hiszen így pontosan a saját lelkére von ítéletet. Hiába írnám, tanácsolnám, hogy ne tegye azt az ember, amit akar, de úgyis azt teszi szüntelen.

Egy idézet is ki lett írva. Elképesztő, hogy a legtöbben idéznek, de nem veszik észre, hogy amit idéznek, az valójában kinek is szól, és ráadásul melyik fordítást használják. A Károli-féle verzióban hitetlen van, nem gonosz! A hitetlen nem csak az, aki nem vallásos, aki tagadó, hanem az is, aki magát felemeli és csak hiszi, hogy ő hisz! Ez a legveszélyesebb, ez az önámítás. Amikor külső ellenséget keres magának az ember, de nem veszi észre a fenevadat magában. Amikor hiszi, hogy ismeri az Igazságot, a Bibliát, de ez nem igaz.

A 37-es kommentelő is tiszteletlenül hívja az embertársait. De aki ítél, annak is úgy ítélnek majd, mert egyikünk sem különb a másiknál olyan téren, hogy mindannyian vétkesek vagyunk, hibákkal, ezért mindannyian rászorulunk Isten kegyelmére. De az ember inkább magát felemeli, másokat követ, megalázza a másikat, és, hiszi, hogy ő jó ember és tudja az Igazságot, de csak azt hiszi igaznak, amit maga akar, mert ezzel könnyebb szembesülni. És akkor ilyen dolgokat adunk át a másiknak, ezzel próbáljuk vigasztalni, hogy ez nem bűn, ez egy természetes emberi ösztön, az önkielégítés, csináld csak, nem lesz belőle semmi sem. Elképesztő, Isten könyörüljön rajtunk! Az viszont igaz, hogy sokan vannak, akik valóban ítélkeznek és bántani akarnak a vallási dogmákkal. Elítélnek és kárhoztatnak. De ti sokan, akik így viselkedtek, ima a kivételekért, ti is ugyan azt teszitek a másikkal! Nem látjátok ezt meg? És akkor azzal fejezi be, hogy az az ő véleménye. Ez a baj. Hogy az embernek még van saját véleménye. Mert ameddig van, addig semmi köze Istenhez. Ez okozza a káoszt a világban, az ember saját véleménye. Az is írva van, hogy a kérdező elég idős már, ő döntse el, mi a helyes és mi nem. Hihetetlen! Ez egy nagyon életellenes gondolkozás, ami szüntelen öröklődik. Amikor az ember maga dönti el, mi a helyes és mi nem, az a pokol!

Honnan is tudhatná azt bárki magától, hogy mi az igaz és mi nem az? Hogy mi jó mi rossz? Ezt a felfuvalkodottságot, megdöbbentő. Elnézését a szavakért, de olyan dolgokat adunk árt a másiknak vélt jóindulatból, hogy arra szavak nincsenek, de biztosan építőek ezek?

A 34-es kommentben pedig azt írja valaki, hogy eddig azt találta, hogy csak a férfinak bűn az önkielégítés. Nem is tudom, hogy erre mit lehetne már írni. Sír az ember lelke. És amikor valaki szólni igyekszik, tisztelettudóan mást szólni, mint ami az elfogadott, erővel, de tűzzel, a legtöbben letámadják, és elítélik, megalázzák és lepontozzák. De erre mondja a Mester, hogy bocsásd meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.

Lehetnének ezek a kommentek pár szavasak is, akkor is teljesen mindegy volna. Itt nem a hosszon van a hangsúly, hanem a tartalmon, a testi ítélkezésen. Azért imádkozom főleg, hogy amíg még valaki élhet, addig lássa meg Általuk a hazugságokat főleg.

Mindenkinek legyen meg a hite szerint! A Szent Lélek óvja a kisdedeket!

Üdv.