Olyan házaspárok, ahol az egyik fél csökönyös ateista, de a másik vallásos: megkereszteltétek a gyermeketek?

Maradjunk annyiban, hogy a "csökönyös ateista" adna lehetőséget a gyerekének - míg a "vallásos" az nem!

Amúgy a szóhasználatból is látni, hogy ez provokatív kérdés. A párjáról senki sem nyilatkozik így.

Arról nem is beszélve, hogy ez a felállás rendkívül ritka.

#21

Ezt mondom én is.

Vagy kamu vagy egy szégyen a kérdező.

21

"a "csökönyös ateista" adna lehetőséget a gyerekének - míg a "vallásos" az nem!"

Nem feltétlenül, házasságtól függ. Egy megkeresztelt gyermeknek is megvan a lehetősége, hogy kamasz vagy felnőtt korában ateista legyen, rengeteg ilyen ember van, még azok között is, akiknek mindkét szülője vallásos, hát még ha látja az ateista szülőn, hogy úgy is lehet.

Ilyenkor a vallásos szülőnek is kompromisszumot kell hoznia, hiszen ha itt a férj katolikus (ha jól értem), az ő vallása előírása szerint meg kell keresztelni a gyermekeket. Megvan a katekizmusukban pontosan magyarázva, hogy miért, miről marad le az ő hitük szerint egy kereszteletlen gyerek. Lehet, hogy ő, az apa sem gyakorolhatja a vallását (szentségekhez járulást), ha a gyermeke nincs megkeresztelve.

Tehát én, a 9-es válaszoló, is kompromisszumot hoztam, azért, hogy az ateista szülőnek ne kelljen hazudni. De a gyereket viszem templomba (nem minden héten), ismeri a liturgiát, kb. az imákat, tudja, mi történik, szívesen résztvesz.

Ez ellen semmit nem szól nálunk az ateista szülő. De ha tőle kérdez a gyerek, akkor elmondja, hogy ő nem hisz Istenben, ezért nem jön templomba és nem imádkozik stb. Elmondjuk neki, hogy van olyan, hogy valaki hisz Istenben, van olyan, aki nem, és azt el lehet dönteni és egymástól el kell fogadni. A gyereknek rend van a fejében így.

Nekem csak annyiban nehéz ez, hogy ha a gyerek mondjuk 20-25 évesen vallást akar gyakorolni, kicsit könnyebben menne az első pár lépés, ha már meg lenne keresztelve (még ha nem is konfirmálna) és tartozna egy adott közösségbe, felekezetbe. (Engem az egyházam nem tilt el a vallás gyakorlástól, ha a gyerekem nincs megkeresztelve, ez nagy különbség. Tudja a pap, hogy ateista a másik szülő.)

De végeredményben ez már az ő dolga lesz, és megkeresztelve is az ő dolga volna.

Tehát nem olyan egyszerű, hogy "az ateista szülő adna lehetőséget, a vallásos meg nem".

A nevelés ugyanolyan fontos, mint a csecsemőkeresztelés. Mit mond az ateista anya arra a kérdésre, hogy van-e isten: azt mondja, hogy 1. "én nem hiszek benne, de sokan igen, apa is, ezt majd el kell neked dönteni, mindkettő jó."? Vagy 2. "nincs isten, ez egy butaság, okos, művelt emberek ma már nem hisznek mesékben, én soha nem hittem, egy rakás hülyeség"?

Nem mindegy, mit mond. Es akkor ott van az a kérdés, hogy ez ugye nemcsak istenről szól: aki nem vallásos, az általában valamiféle materialista, tehát számára minden anyag és energia, ezt is át kell adnia, fel kell vállalja, kérdésre válaszolva. Egyik szülő sem fogja világnézeti hatás nélkül felnevelni, ez illúzió!

Bonyolult kérdés, és az adott pár tudja eldönteni csak. Mint írtam, vannak vegyes párok, akik keresztelnek, ahol az étkezés előtti imától az esti imáig, gyerekbiblaolvasásig minden van, esetleg egyházi iskola, minden héten templom, gyerekcsoport stb. Jó esetben az ateista szülő ezt tudomásul veszi, pláne ha ebben egyeztek meg még a házasság előtt. Es tudok olyanrol, ahol az ateista szülő állandóan eldugja a gyerekbibliákat és könyveket, nem akarja őket vasárnap templomba engedni, vagy a vallásos házastársát este imádkozni látni. Meg olyat is tudok, ahol a vallásos szülő állandóan téríteni akarja az ateista szülőt. Vagy ahol az ateista szülő mondja a templomból hazatérő gyereknek: na mi van, átmosták az agyadat? Szóval lehetnek ebből csúnya konfliktusok minden helyzetben, azért kell előre lehetőleg mindent megbeszélni.

"ez a felállás rendkívül ritka".

Egyáltalán nem ritka, én sokat ismerek: őszintének kell lenni és a kulcsszó a tisztelet.

#23

Ha a gyerek kezében van keresztelés nélkül a választás, akkor minek megkeresztelni.

Ha jól tudom, ennek nincs hatása semmire.

"Egy megkeresztelt gyermeknek is megvan a lehetősége, hogy kamasz vagy felnőtt korában ateista legyen"

De arra már nincs, hogy ne legyen megkeresztelt!

Ilyen alapon metélni is lehetne, vagy bármi mást.

Nem. MAJD Ő DÖNT. Ez az EGYETLEN tisztességes megoldás.

"miről marad le az ő hitük szerint egy kereszteletlen gyerek"

Régen úgy gondolták, hogy a pokolba jut. Más "hátránya" nincs.

"Lehet, hogy ő, az apa sem gyakorolhatja a vallását (szentségekhez járulást)"

Ezt ugye viccből írtad?

Ilyen a legdurvább szektákban lehet, még a jehovistáknál sincs ez!

Milyen hátrány származik abból, ha megkeresztelik a gyereket?

Semmi, elárulom. Feleslegesen hisztizik az ateista. Meg a válaszolók nagyrésze is.

Nem hisztizik.

Ez egy jelkép, aminek jelentősége van. Vagy nem? Mit is mond erről a kereszténység?

Amúgy meg a keresztény miért hisztizik, hogy keresztelhessen?

Vagy például az se zavarná, ha muszlimnak vennék be a gyereket? Vagy bármelyik másik vallásba?

Dehogynem.

#27

Talán mert keresztény szempontból ez az egyik legfontosabb dolog. De normális ateistáknak nincs is ezzel problémájuk, csak a fanatikus hülyéknek. Hiszen az ő szemszögéből egy rövid kis szertartáson kívül semmi se történt.

A normális ateisták - és keresztények - továbbra is azt mondják, hogy A GYEREK DÖNT!

NEM ők döntik el helyette!!! És nem érdekes, hogy kis inzultus/elkötelezettség, vagy nagy.

NEM VISSZÜK BELE!