Olyan házaspárok, ahol az egyik fél csökönyös ateista, de a másik vallásos: megkereszteltétek a gyermeketek?
Elmondhatom, hogy nagyszerű házasságban élünk a 8 hónapos kisbabánkkal, amiért hálás vagyok. Tényleg, soha nem volt eddig semmi probléma, egész jól élünk, imádjuk a kicsit és egymást is.
De van egy dolog, amiben szögesen ellentétek vagyunk: a vallás.
Én vallásosnak tartom magam, meg vagyok keresztelkedve, voltam elsőáldozó, bérmálkozó, hiszek Istenben. Sajnos a munka, család, stb. miatt nemigen járok templomba, de nagyobb ünnepekkor azért igyekszem, valamint szeretek csak úgy idegen helyen is betérni Isten házába.
Feleségem ezt maximálisan elfogadja, hogy én vallásos vagyok, kivetnivalója sincs benne, többször beszélgettünk már az ilyen dolgokról normális, kulturált kereteken belül. Viszont ő csökönyös ateista. Elfogadja az én nézeteimet, de nem tudom őt meggyőzni az igazamról s mivel téríteni nem akarok és nem is fogok, így nem is akarom meggyőzni, szerintem úgy a fair, hogy elfogadom én is azt, hogy ő ateista.
Ezzel így eddig tökéletesen rendben is vagyunk.
Viszont született egy kisbabánk és én fontosnak tartanám azt, hogy mielőbb meg legyen keresztelve, ő viszont hallani sem akar róla. Hiába próbálom megmagyarázni neki, hogy ez nem egy rossz dolog, azon az állásponton van, hogy ha majd a gyerek vallásos akar lenni, akkor úgyis megkeresztelkedik és felvesz egy vallást.
Volt valaki már ilyen helyzetben? Mitévő legyek?
Köszönöm a válaszokat!
Ez csak a középkorban volt fontos, amikor azt hitték, hogy akit nem keresztelnek meg, a pokolra kerül.
Ma már nem hiszik ezt, ÉS ráadásul a kereszténység önkéntes vallás, szóval szerintem is a gyereket kéne majd kérdezni.
Szia,
nálunk én vagyok vallásos.
Nem kereszteltük meg, ugyanolyan okokból, amit a feleséged mond: elmondjuk és a saját életünkben megmutatjuk neki mindkét világnézetet és majd eldönti. Ha akar, megkeresztelkedik.
Viszont ez kapcsolatfüggő is, nincs szabály. Ismerek olyat, ahol még az esküvő előtt megegyeztek, hogy ha gyerekük születik, mindenképpen megkeresztelik, a vallásos szülővel majd jár templomba és így is lett. Ha neked ez fontos, próbáld neki valahogy megmagyarázni. Ez lényeges lesz később is: járjon-e hittanra, járjon-e veled templomba, gyerekcsoportba. Lehet, hogy mivel nem nagyon jársz templomba, a feleséged nem gondolt arra, hogy ez kérdés lehet.
A mi megoldásunknak az a logikája, hogy ha nem kereszteljük meg, akkor az még megváltoztatható, de ha megkereszteljük, akkor azt nem tudja a gyerek visszacsinálni. Plusz az ateista szülő nem akar színházat és részéről (valljuk be) hazudni.
Ettől te még járhatsz vele templomba (amikor mész) és elmondhatod neki, miről szól a vallás, hogy megismerje és értse, mi az, amit a keresztségtől vagy a vallásgyakorlástól kaphat. Hitet úgysem tudunk nekik adni, azt csak Isten adhat.
"csökönyös ateista"
Jah hogy innen fúj a szél?
Eléggé kamu szaga van a kérdésnek.
Ha a feleséged ateista, akkor nem így beszélnél.
Nem szégyenled magad, hogy így beszélsz a feleségedről akit elméletileg nagyon szeretsz és több millió emberről?
Meg neked miért probléma az, hogy majd a gyerek választhasson?
Innen látszik a vallás problémája: nem értesz velem egyet, tehát egy csökönyös ateista vagy.
Jó kamu, ha nem akkor szégyeld magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!