Akik nem hisznek a halál utáni életben (Túlvilág, Mennyország, Reinkarnáció stb., ízlés kérdése), szerintük a halállal mindennek vége van, csak lekapcsolják a villanyt és ennyi volt?

Hidd el ezzel több baj is van. Próbáltam már feszegetni ezt a kérdést de aki elolvasta amit írtam nem tudott eléggé én nélkül, objektívan és nyitottan gondolkodni ahhoz, hogy ne lázadjon fel.

Ha minden megszűnik, akkor nincs semmi értelme élni és csak a haláltól való félelem miatt húzzák az életidejüket.

Na ezt nem tudják feldolgozni.

Mi az univerzum alaptörvénye? Az, hogy ami összetett az széthullik. Nincs ellenpélda. Folyamatosan változó univerzumban élünk. Ez igaz törvény, kézzelfogható, ha más nem is.

Hiába a nemes szavak… életet adtam a gyermekemnek, segítettem, szerettem, gondoskodtam róluk… ez nagyon szép csak minden értelmét elveszti ha azt mondod, hogy a halál a teljes megsemmisülés. Mivel a gyermek és a gyermek gyermeke is meghal majd végül az univerzum is elpusztul. Minden értelmét veszti.

Kiélvezed az életet?… a nagy élvezkedés közepette meghal ám körülötted mindenki akit szeretsz. Nem csak meghal, megsemmisül! Láthatod a szeretteidet megbetegedni és jajjgatni, láthatod őket megöregedni, és ezek csak az alapok. Hány felfújódott afrikai gyereket látni a tv-ben? Háborúk, éhinség, nemi erőszak, kegyetlenkedés, gyermek pornógráfia, titkos orvosi ember kísérletek, a sötét középkort már ne is említsük és még sorolhatnám. Az életet kiélvezni? Mint egy szakadék szélén kapaszkodó nyomorult? “Csak még egy kis boldogságot, csak még egy kis örömöt. Csak a gyermekeim biztonságban legyenek” de nem lesznek biztonságban, szenvedni, nevetni fognak aztán megfognak semmisülni. Minden amit megalkottunk semmivé lesz. Senki sem fog emlékezni rá mert minden lény összetett, mert minden kődarab összetett amiből a nagy piramisok épültek. A bolygó is összeált, az univerzum is összeállt. Ha ezen kívül nincs semmi akkor ez csak egy csapda, ahová beszorultál és rettegsz kilépni a sötétségbe. Inkább vállalod a ketrec szenvedéseit csak azért, hogy egy kis örömöt, boldogságot találj. Mert ragaszkodsz és a ragaszkodásod gúsba köt. Ennek az az eredménye, hogy észre sem veszed de mégis keresel valami szentséget az életedbe. Mert szentség nélkül nem lehet élni. A szentség lehet bármi. Pénz, hatalom, erkölcs, boldogság, gondoskodás… Bármi ami jól kitölti a mellkasodat. Üres mellkassal nem tud az ember élni. Az űr az őrületbe kergetné, ilyen az emberi psziché.

Szóval objektívan nézve az életet és logikusan levezetni azt, hogy miért élsz ha minden megsemmisül, azt nem lehet. Ezért ez a felvetés indulatokat vált ki, mert a mellkas megvan töltve “szentségekkel”. Nehéz lenne eljutni odáig, hogy: nem tudom. Az megváltoztatna. Megváltozni pedig lehetetlen mivel megköti a döntést a ragaszkodás.

Nem borzasztó a hit nélküliség?

Nem, képzeld. Egészen jól el lehet lenni istenhit nélkül.

Csak kell hozzá jó sok tudás. Legalább annyi, amivel már jól tudod irányítani az életed.

Tudod, a hit nem akarat kérdése. Akinek nincs, annak nincs, és kész.

1) Egyrészt nem ijesztő a "semmi", hiszen halottként úgy sincsenek már érzéseid :) Ami inkább ijesztő, az az esetleges pokol, nem?

2) Nem ijedj meg, de a kereszténységben sincs egyetértés, hogy a túlvilágon megmarad-e a tudat. Ebben az esetben ugyanott vagy, mint az ateista, aki szintén nem számít arra, hogy megmarad a tudata halál után.

Ilyen villanyos kérdés volt már.

https://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__reinkarnacio-es-kar..

Szerintem minden ember vallásos valamilyen értelemben.

Mert az igaz, hogy milliók vannak, akik semmilyen vallást nem gyakorolnak, és semmiféle istenben sem hisznek. Ők az ateisták. Ismét mások, az agnosztikusok úgy hiszik, hogy Isten ismeretlen, és valószínűleg megismerhetetlen. Ez azonban nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy ők elvek vagy etikai alapok nélküli emberek, mint ahogy azok sem feltétlenül rendelkeznek ezekkel, akik valamilyen hithez tartozónak vallják magukat. Ámde ha valaki úgy fogja fel a vallást, mint „bizonyos elvekhez való ragaszkodást; szigorú hűséget vagy lojalitást; lelkiismeretességet; kegyes jóindulatot vagy ragaszkodást”, akkor valamilyen módon a legtöbb ember vallásos, még az ateisták és az agnosztikusok is (The Shorter Oxford English Dictionary).

A „hit” szó a görög piʹsztisz szó fordítása, mely elsődlegesen a bizalom és a szilárd meggyőződés gondolatát hordozza. A szövegkörnyezettől függően a görög szó azt is jelentheti, hogy ’hűség’ és ’hűségesség’ (1Te 3:7; Tit 2:10).

A Szentírás ezt mondja nekünk: „A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása” (Héb 11:1). A ’biztosítékon alapuló várás’ a görög hü·poʹszta·szisz szó fordítása. Ezt a szót gyakran használták az ókori időkben papirusztekercsekre írt üzleti dokumentumokban. Azt a gondolatot közvetíti, hogy valami meghatározza a birtoklás nyilvánvaló feltételeit, és garantálja a jövőbeli birtokbavételt. Ennek fényében Moulton és Milligan tudósok a következő fordítást ajánlják: „A hit a remélt dolgokra szóló birtoklevél” (Vocabulary of the Greek Testament. 1963, 660. o.). A ’nyilvánvaló bizonyításnak’ fordított görög eʹlen·khosz szó azt a gondolatot közvetíti, hogy valamit bizonyítunk, különösképpen olyasmit, ami ellentétes azzal, ami igaznak tűnik. Ily módon ez a bizonyíték egyértelművé teszi a korábban fel nem ismert dolgot, ezáltal megcáfolja azt, ami csak látszólag tűnt igaznak. A ’nyilvánvaló bizonyítás’, vagyis a meggyőződéshez vezető bizonyíték, olyannyira biztos és erőteljes, hogy már hitnek nevezhető.

"az adna értelmet"

Ha létezne.

Bár... ha neked csak így van értelme élni, az a te bajod.

Viszont azt tudod, hogy ez vágyvezérelt gondolkodás, ami téves és nem működik?