Miért mondják sokan bálvány imádónak a katolikus egyházat? Szerintem nem az és erről rengeteg irás van a neten, hogy miért nem.

#40

Szóval leírod, hogy a Biblia szerint a zsidók az aranyborjút tekintették istennek, majd utána írod, hogy a Biblia nem jól tudja, te helyesebben látod az egészet, mint Mózes.

Amúgy te olyan hülyének nézed a zsidókat, hogy egy borjúként képzelik el Jahvét?

Valójában az aranyborjú arra mutat rá, hogy nem szabad bálványokat készíteni és hamis isteneket imádni, csak Istent. A többi már a te képzelgésed, ami senkit se érdekel.

#41

"Szóval leírod, hogy a Biblia szerint a zsidók az aranyborjút tekintették istennek..."

Miért hazudtolsz meg? Éppen hogy azt írtam, hogy az a bálvány Istent szemlélette nekik. Ez a szövegből kiderül.

"Amúgy te olyan hülyének nézed a zsidókat, hogy egy borjúként képzelik el Jahvét?"

Arra nem reflektáltál, vagyis nyilván elismerted, hogy a Szentírás nem a képi ábrázolás formáját és tárgyát szabályozza, hanem a képi ábrázolás CÉLJÁT.

Tehát nekik jól kellett volna ismerniük Istent a megismert tulajdonságai alapján. Éppen azt írtam, hogy Jahvét szemléltette a leírások alapján, nyilván nem borjúnak képzelték el.

Az hogy miért pont borjú? Az egyiptomiak által gyakorolt bálványimádat – mely az isteneket tehenekkel, bikákkal és más állatokkal hozta összefüggésbe – valószínűleg nagy hatással volt az izraelitákra, és emiatt nagyon hamar meghonosodott náluk a borjúimádat az Egyiptomból való szabadulás után. Hiszen ez volt az első ilyen bűnük a kiszabadulás után. Ezt támasztják alá István szavai is: „szívükben visszafordultak Egyiptom felé, ezt mondva Áronnak: »Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak. . .« Borjút készítettek hát azokban a napokban, és áldozatot vittek fel a bálványnak, és vigadozni kezdtek kezük munkái láttán” (Cs 7:39–41).

Ők is ugyanazt tették, mint amit minden magát kereszténynek valló ember, aki imádatot mutat be valamely szobor vagy bármi képmás előtt abból a célból, hogy az általuk elképzelt istenképet imádják általa.

Csak lehet hogy az ókori zsidók által ismert vagy képzelt istenkép sokkal közelebb volt a valósághoz, mint a mai hívők istenképe, akik "szentek" és más bálványok élettelen szobrai és képei előtt teszik ezt. Ez persze nem mentette fel őket akkor sem, hát még ma!

Négy oka van, amiért a katolikusokat bálványimádónak tartják:

1, Imádják Krisztust.

2, Imádják a szenteket.

3, Imádják a szobrokat.

4, Imádják a kenyeret.

Az első vádat a muzulmánok, a zsidók és az ariánus keresztények (pl: unitáriusok, Jehova tanúi) képviselik, de nem csak a katolikusokat hanem minden Szentháromság hívőt is ezzel vádolnak. Szerintük Krisztus csak egy ember volt illetve egy angyal, tehát ember és angyal imádók vagyunk. Nos ugye hitünk szerint Krisztus a megtestesült, emberré lett Isten, tehát nem egy embert imádunk, hanem Istent, aki emberré lett, s ez nagy különbség. Ha Krisztus nem Isten, akkor valóban bálványimádók vagyunk. Vállalom.

A szenteket a katolikusok nem imádják, ez hazugság és rágalom. Viszont igaz, hogy tisztelik és imájukat-közbenjárásukat kérik. Minden keresztény részesedik az egyedüli közbenjáró Jézus Krisztus hatalmából, ezért értékes minden hívő imája és könyörgése. Isten az egész keresztény közösség és a másik hívő által is meg akar bennünket áldani, ezért imádkozunk egymásért. A példamutató szentéletű keresztények imája kiemelt módon is értékes, ezért van kultuszuk a Katolikus Egyházban.

A protestáns vád szerint az élő keresztények bár imádkozhatnak egymásért, de a megholtak már nem, mert azok igazi hullák vagy legalábbis nem áll módjukban a földi eseményeket követni. Nos a katolikusok szerint az Újszövetség alapján nagyon is élnek és a Jelenések könyve szerint bizony követik az eseményeket és sürgetik Istent a cselekvésre.

Azt persze elismerjük, hogy a Bibliában valóban egyetlen egy olyan szituációt se találunk, amikor földi ember a Krisztusban meghaltak imáját kérné. Ennek természetes oka egyrészt az, hogy az Újszövetség írásakor még nem igen voltak meghalt keresztények, s ami még fontosabb, hogy nem volt még kellően tisztázva, hogy a megholtak valóban élnek-e vagy sem. Éppen az újszövetségi iratok s főleg a legkésőbbi keletkezésű Jelenések könyvének elterjedése és kanonizálása tette teljesen világossá, hogy a Krisztusban elhunytak igenis élnek, s továbbra is imádkoznak értünk. Tehát a szentek tisztelete és kultusza bár nem bibliai hanem későbbi eredetű, mégis arra épül és abból lett kikövetkeztetve.

Ha a Krisztusban meghalt szentek nem élnek, akkor se vagyunk bálványimádók, hanem maximum csak babonások. Ezt vállalom.

1. Istennek alapvetően semmi baja nincs se a képekkel, se a szobrokkal, ezek közönséges tárgyak. Salamon király például szobrokkal díszítette a trónszékét külön isteni engedély nélkül is (1Kir 10,19-20).

2. Istennek egyedül a képek istenítésével van a baja, vagyis a bálványokkal. Nem lehet imádni egyetlen képet sem, mert egyetlen kép sem Isten. Erről szól a tízparancsolat (Kiv 20,4-5).

3. A tízparancsolat megtiltja az Isten ábrazolását is. Ennek az oka pontosan le van írva: Azért nem ábrázolható, mert nem látható, mert semmihez sem hasonlítható, mert Isten ábrázolhatatlan: "Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak, férfi vagy nő alakjában, valamelyik ... stb." (5Móz 4,15-17)

4. Ennek ellenére Isten látomásszerűen, jelképes módon többször látható emberi alakban is megjelent, amelyet az ihletett szerzők leírtak vagyis irodalmi eszközökkel ábrázoltak (Iz 6,1; Dán 7,9). Ami látható, ami leírható az természetesen elvileg képzőművészetileg is ábrázolható, mert lényegi különbség nincs. A bálványimádás veszélye miatt azonban az Ószövetségben Isten képzőművészeti ábrázolása még jelképesen is tilos maradt.

5. Jézus Krisztus a láthatatlan Isten látható képmása és visszatükröződése (Kol 1,15; Zsid 1,3). Mivel Krisztus látható, ezért ábrázolható, vagyis a megtestesülés megszünteti az ábrázolási tilalmat. Minden Krisztus kép az Isten megtestesülését hirdeti. Az első Krisztus képet valószínűleg maga Krisztus készítette a feltámadásakor, amely Torinói lepelként ismert, s amit a keresztények mindmáig gondosan megőriztek.

6. A keresztény szabadság és a bálványimádás veszélyének a megszűnése megengedi, hogy a másik két isteni személy jelképes ábrázolását most már ne csak irodalmilag, hanem képzőművészetileg is megtehessük. Szabad tehát az Istent bácsiként ábrázolni, ahogy Dániel is teszi a látomása leírásában, de nem szabad egy bácsinak gondolni. Szabad a Szentlelket galambnak ábrázolni, de nem szabad egy galambnak gondolni.

7. Sehol nincs a Bibliában, hogy nem szabad konkrét személyeket ábrázolni. Szabad konkrét embereket lefényképezni, lefesteni, megszobrosítani. Ugyanúgy szabad bibliai személyeket, történeteket, neves szentéletű keresztény embereket is. Különbség nincs. A képes Biblia semmivel sem rosszabb, mint bármilyen más képes könyv.

8. Szabad a templomokat képekkel, domborművekkel, szobrokkal díszíteni, ahogy az a jeruzsálemi templomban is volt. Számtalan ökör, oroszlán, kerub, pálmafa, gránátalma és egyéb díszről olvasunk. (1Kir 7.fejezet)

9. Szabad a képeket és szobrokat tisztelni, mert minden jó dolog tisztelhető és tisztelendő. Természetesen a zsidók is tisztelték a templomukat s minden berendezését, köztük a szobrokat is. A tízparancsolat sem tiltja a szobrok tiszteletét, hanem csakis és kizárólag az istenként való imádását és tiszteletét tiltja. Ha valaki nem húgyozza le a szobrokat már az is egyfajta tisztelet. Ha virágot visz például a holokauszt emlékműhöz vagy egy feszülethez az már egy nagyobb tisztelet.

10. Szabad a szobrok és képek jelenlétében imádkozni. Kerub szobrok voltak a templomban, a szentélyben és a frigyládán, ahol zsidók a legszentebb szertartásaikat végezték (Kiv 25,18; 1Kir 6,23-29).

11. Szabad imádkozás közben képeket használni, valamilyen imádságot velük kifejezni. Ez történt a rézkígyós és az aranypatkányos elbeszélésben (Szám 21,9; 1Sám 6,1-12). Szabad például a gyerekeknek lerajzolniuk kéréseiket, bűneiket, ígéretüket stb. Nagymama imádkozhat az unokáiért fényképeiket nézegetve.

12. Szabad a képek és szobrok felé leborulni, ahogy minden más dolog felé is, ha leborulás egyébként nem a szobroknak hanem az Istennek szól. A zsidók leborultak például a templom, az oltár, a frigyláda, a kerub szobrok felé (Zsolt 138,2; Józs 7,6). Így a feszület felé is le lehet borulni, de nem a feszületnek. A leborulás irányának sok oka lehet. Például egy anya ha beteg gyerekéért imádkozik, akkor a beteg gyereke felé térdelve imádkozik.

13. Szabad a képekkel játszani, így a vallásos képekkel is tulajdonképp megengedhető. Ahogy a gyerekek simogatják, puszilgatják öltöztetik játék babájukat (vagyis a szobrukat), úgy megsimogatható és megcsókolható öltöztethető a vallási tárgyú szobor is a szeretet játékos-jelképes kifejezésére. Aki például megcsókolja a Jézus szobrot igazából Jézus megcsókolását játssza el, aki pedig leköpi nem a képet gyűlöli hanem akit ábrázol. Egy szobor körbehordozása pedig az ábrázolt személy velünk van játék. Egy szent szobra előtt térden állva imádkozni, nem a szent imádását jelenti, a térdeplés ugyanis nem neki szól, hanem annak elképzelése, jelképes eljátszása, hogy a szenttel együtt imádkozom, a szent is imádkozik értem.

14. Mint mindent, a kép tiszteletet is el lehet túlozni, nem minden képtisztelet egészséges. Főleg a képekkel való jelképes játékok lehetnek meglehetősen gyerekesek vagy sokak szemében visszataszítóak. Én személy szerint nem nagyon használok képeket, s megértem akik bizonyos katolikus szokásokat kritizálnak.

Képeket szabad szent célokra használni, de egy képet sem szabad imádni. Ezt vállalom.

Szabad-e egy embert imádni? Nem szabad, mert egyedül Istent kell és lehet imádni. Szabad-e akkor Krisztust imádni? Nos, mivel Krisztus hitünk szerint az emberré lett Isten, ezért lehet és kell is őt imádni, de akkor sem egy embert imádunk, hanem az emberré lett Istent, s ez nagy különbség.

Szabad-e a kenyeret és a bort imádni? Nem szabad, mert egyedül Istent kell és lehet imádni. Szabad-e akkor az Oltáriszentséget imádni? Nos, mivel az Oltáriszentség hitünk szerint a megtestesült Krisztus valóságos teste és vére a kenyér és a bor színei alatt, ezért lehet és kell is imádni, de akkor sem kenyeret és bort imádunk, hanem Krisztust a kenyér és a bor színei alatt, s ez nagy különbség.

Jézus kifejezetten és tömeget megbotránkoztatva beszél arról, hogy az ő teste valóban étel az ő vére valóban ital. Ha Isten képes emberré lenni, hogy megváltsa az embert, akkor kenyérré is képes válni, ha így akarja a hívőket táplálni, már pedig a Bibliából eléggé úgy tűnik, hogy így akar.

Ha az Oltáriszentség nem Krisztus teste, s ha Krisztus nem Isten akkor bálványimádók vagyunk. Vállalom.