Mi a különbség egy fanatikus hívő és egy Istent imádó ember között?

„Mondsz is valamit, aminek a nemlétét bizonyítják?

Egyetlen példácskát?”

Matematikában elég gyakori, hogy egy adott problémára, mondjuk differenciálegyenletre, vagy egy primitív függvényre bebizonyítják, hogy nincs zárt alakban felírható megoldása.

Fizikában például a Bell-egyenlőtlenség segítségével állítottak össze olyan kísérletet, amivel igazolták, hogy nem létezik kvantummechanikai rejtett paraméter, ahogyan az Einstein, Podolsky, és Rosen felvetette (EPR paradoxon). Michelson és Morley szintén kísérlettel igazolták, hogy nem létezik éter, mint az elektromágneses hullámok és kölcsönhatás hordozóközege.

Az idealizmusban pedig azt lehet megmutatni, hogy például a keresztények és a muszlimok istene nem létezik.

PONTOSABBAN: ÚGY nem létezik, ahogy ők hiszik.

Az esetleg elképzelhető, hogy van ott valamilyen isten - de akkor ő teljesen más, mint ahogy a szent könyvük írja.

Ezen kívül az összes többi, jelenleg elképzelt istenről is valószínűsíteni lehet, hogy nem léteznek, de erre már nincsenek bizonyítékok.

"Matematikában elég gyakori, hogy egy adott problémára, mondjuk differenciálegyenletre, vagy egy primitív függvényre bebizonyítják, hogy nincs zárt alakban felírható megoldása."

Ez is csak az adott szintaxisban érvényes, mert ha valamelyik paraméter változik, akkor lehet megoldás és ugye Istennek, vagy bárminek a nemlétét nem lehet exakt kiindulópontból vizsgálni, illetve ha kivételesen valamiért erre mégis adódik mód, akkor is csak az adott helyzetre lehet negációt találni. Így azt lehetséges esetleg valamilyen feltételt - ha ilyet sikerül találni - meghazudtolni, ám ez csak arra az esetre érvényes, vagyis azt talán bebizonyítottad, hogy Isten nem olyan, de azt, hogy nem másmilyen, vagyis hogy nem létezik, azt nem.

A fizikai bizonyítások is pontosan hasonlók, mert azokkal is csak bizonyos kritériumok hiányát állípíthatták meg. Rendben, éter nincs, így a fénynek, mint elektromágneses hullámnak nincs szüksége terjesztőközegre, akárcsak a hangnak a levegőre, de speciel mára úgy tűnik, van sötét anyag, ami részben beléphet a régi éterelméletbe valamiképpen a jövőben.

Ez nem lenne könnyű, mivel feltételezi az abszolut tér fogalmát is, amely Einstein óta nincs értelmezve, továbbá a fény és a csillagászati objktumok sebességének a viszonyítása is problémás az éteren belül és kívül, amely ellentmondások vezettek régen is az éterelmélet elvetéséhez, vagyis nem csupán egy kísérlet miatt esett ki a fizikából a fogalom, hanem értelmét vesztette a feltételezés, de mint rámutattam, más formában visszatérhet még, mert a fény hullám és részecske természetét nem sikerült még összeegyeztetni.

Magyarán itt is arról van szó, hogy abban a formában, ahogy az étert elképzelték, abban ellentmondások miatt eltekinthetünk tőle.

Mellesleg itt is pont arra lenne szükség, hogy bizonyítsák az éter létezését, mert addig az csak fikció, nem a valóság. Ebben az esetben cáfolva lett egy hibás fikció, egy kiindulópont, vagy szemlélet, de Isten esetében ilyen nem létezik, nála kiiindulópont sincs, amit vizsgálni, vagy elemezni lehetne.

"sötét anyag, ami részben beléphet a régi éterelméletbe valamiképpen a jövőben."

Ez nem valószínű, mivel a sötét anyagnak semmilyen olyan tulajdonsága nincsen, amihez az étert lehetne kötni.

Anyagként pont úgy viselkedik, mint a közönséges anyag, csak a tulajdonságai különlegesek.

Tehát továbbra sincs abszolút tér, idő, stb. - és ezért éter sem.

Az meg nem túl hasznos filozófia, hogy ha találsz két ismeretlen dolgot, akkor sebtében összekötöd őket.

Az istenképek közül természetesen csak konkrétakat lehet cáfolni, nem az összeset.

Nem én feltételeztem és kötöttem össze két ismeretlen dolgot, hanem Titus Pullo akart példát hozni olyan dolog sikeres megcáfolására, ami nincs, a 43. válaszában, ennek tarthatatlanságára akartam rámutatni.

Abban egyetértünk, hogy csak a konkrét istenképeket lehet megcáfolni, de olyan a keresztény Isten esetében nincs, az csupán olyan fikció, amely nincs is kapcsolatban a világunkkal, így értelmezhetetlen, nem vizsgálható és nem is lehet cáfolni.

Mondjuk logika útján persze igen, mert ha nincs kapcsolatban a világunkkal, akkor léte irreleváns, ha viszont mégis kapcsolatban van, akkor vizsgálhatónak, mérhetőnek kellene lennie, de ilyen eddig nem adódott, vagyis ekkor is el lehet tőle tekinteni.

Ennek az istennek a tulajdonságai olyanok, hogy önmagában SEM létezhet, még egy másik világban sem.

Ezen kívül a mi világunk olyan, hogy emiatt sem létezhet.

"Ez is csak az adott szintaxisban érvényes, mert ha valamelyik paraméter változik, akkor lehet megoldás és ugye Istennek, vagy bárminek a nemlétét nem lehet exakt kiindulópontból vizsgálni, illetve ha kivételesen valamiért erre mégis adódik mód, akkor is csak az adott helyzetre lehet negációt találni. Így azt lehetséges esetleg valamilyen feltételt - ha ilyet sikerül találni - meghazudtolni, ám ez csak arra az esetre érvényes, vagyis azt talán bebizonyítottad, hogy Isten nem olyan, de azt, hogy nem másmilyen, vagyis hogy nem létezik, azt nem."

A kérdés szempontjából ez szerintem teljesen irreleváns. Az az állítás, hogy valami létezik, és az, hogy valami nem létezik, logikailag tökéletesen egyenrangú, és nincs semmi logikailag igazolható indok arra, hogy az egyiket alapértelmezettebbnek tekintsük a másiknál. Ezért matematikailag is pontosan ugyanazok a kritériumok állnak fenn egy létezést és egy nemlétezést tartalmazó kijelentés bizonyítására. Az pedig, hogy kontextusfüggő, nos, a világon minden állítás kontextusfüggő.

"A fizikai bizonyítások is pontosan hasonlók, mert azokkal is csak bizonyos kritériumok hiányát állípíthatták meg. Rendben, éter nincs, így a fénynek, mint elektromágneses hullámnak nincs szüksége terjesztőközegre, akárcsak a hangnak a levegőre, de speciel mára úgy tűnik, van sötét anyag, ami részben beléphet a régi éterelméletbe valamiképpen a jövőben."

Ismét, a kérdés szempontjából irreleváns. A XIX. században az éter kérdése nem volt sem igazolt, sem cáfolt, de ahhoz egy hiteles kísérletet kellett elvégezni, hogy a cáfolás érvényes legyen, nem volt ilyen alapértelmezés, hogy az éter nem létezik. Az éter ugyanúgy bizonyos jelenségek magyarázatára született elmélet volt, így analóg azzal a felvetéssel, ahogyan Istennel magyaráznak bizonyos dolgokat.

Sem logikusan, sem természettudományosan nem sorolhatod Istent nem létezők közé csak azért, mert nem született igazolás a létére.

Egyébként pedig ez az elvárásod hamvába holt ugyanis Isten létének kérdése eleve falszifikálhatatlan dolog, tehát bizonyítás vagy cáfolás mentén nem megítélhető. Ezért ez alapján elvetni logikai hiba, ilyen ítéletet természettudományos alapon nem hozhatsz.

"nem sorolhatod Istent nem létezők közé csak azért, mert nem született igazolás a létére"

Ez így igaz.

Azonban van egy gyakorlati (logikától független) tétel: a létezést KELL bizonyítani.

Pont.

Ez gyakorlati szempontok miatt van így, kivéve a matekban, ahol lehet másképp is.