Hogy kezdjek neki a szigorú önmegtartóztató, vágyakat kioltó életnek?

#60

A maszturbálás például kifejezetten fontos, segít megismerni a saját testedet, hogy mi esik jól, hogy hogyan érdemes csinálni és ezt meg tudod osztani a partnereddel. Hol itt a baj? Ha ez önzőség, akkor örömmel leszek önző.

A szex, az utazás, a hobbik kiéléde a tárgyi örömök mégis hogyan és miért zárnák ki a szeretetet és a tiszteletet? Jaj, vannak bajok... Nekem például mindkettő megadatik.

"A maszturbálás például kifejezetten fontos, segít megismerni a saját testedet, hogy mi esik jól, hogy hogyan érdemes csinálni és ezt meg tudod osztani a partnereddel. Hol itt a baj? Ha ez önzőség, akkor örömmel leszek önző."

Ez a világ hazugsága, maszturbálas olyan mint a bujalkodas.

#62

Már ókori források is fontos dologként írják le, akárcsak sok mai szexuálpszichológus. Nem értem, miért retteg egy keresztény ettől. Jaj ne, a végén még örömet okozol magadnak! A tragédia!

"Ha valaki a szigorú önmegtartóztatás mellett dönt és nem csak szavakban, hanem tettekben is, az általában önzetlen is, hiszen egyébként túl nagy áldozatnak tartaná ezt az életmódváltást, a semmiért."

Akkor tisztázzuk a fogalmakat: az önző jelentése hogy valaki csak a saját hasznát keresve cselekszik, az önzetlené hogy az hogy valaki nem a saját érdekeit hanem mások javát szem előtt tartva él. Az önmegtartóztatásnak van köze mások érdekéhez? Ebben a kontextusban nincs. Ha én azért nem zabálom fel otthon a hűtőt, hogy másnak is jusson ennivaló amikor hazaér akkor igen. Ha azért böjtölök, vagy nem szexelek mert az remélem hogy attól majd elnyerem az öröklétet meg az igazi boldogságot akkor semmi önzetlen nincs benne. Az hit kérdése, hogy én hiszek-e a túlvilági létben vagy sem, vagy elhiszem-e hogy a böjtölésnek köze van hozzá mi lesz odaát, ez az önzetlenség kérdéskörén túlmutat. Nyilván ha én nem azt tekintem a fő célomnak, hogy "visszatérjek a lelki világba" (bármit is jelentsen ez), hanem hogy ebben az x évtizedben jól érezzem magam, és legyek hasznos tagja a társadalomnak, emberiségnek amivel úgy gondolom mások jólétéhez is hozzá tudok járulni akkor sok értelmét nem fogom látni az önsanyargatásnak, hanem próbálom megélni minden jó pillanatát annak amit ez a világ adhat a barátokkal, családdal töltött perctől kezdve akár az evésig, meg a szexig és ha tényleg szereted a munkád akkor az is ilyen.

De a probléma szerintem ott van, hogy ha valaki megbélyegzi ezeket mint "bűnös" dolgok. Ami nyilván egy fikció, és vagy elhiszi az ember vagy nem. Aki nem, annak a szemében ez nem érv, aki igen az meg nem hiszem hogy pszichésen egészséges tud maradni amikor mindentől bűntudata lesz amit esetleg élvezne is az életben.

A másik probléma hogy szélsőségekben gondolkodtok. Tehát vannak a lemondó életet élő önzetlen emberek (mint mondtam a kettőnek nem feltétlen van köze egymáshoz) meg az önző emberek akik élvezik a "bűnös világi vágyakat", miközben azért nem minden ilyen fekete-fehér. Alapvetően az hogy mi nyújt örömöt biológiailag belénk van kódolva. Az emberek nem tökéletesen önzetlenek, vagy önzők, mindkettő tulajdonság jellemzően bizonyos egészséges keretek között megvan bennük. Bizonyos fokú egészséges önzőség szükséges ahhoz, hogy fejlődjünk egy jobb világot teremtsünk. Ha az emberiség mindenről lemondva, a túlvilági életet várva élte volna az életét még mindig a barlangban lennénk. A nem pejoratív értelemben vett önzésnek köszönhetjük ahol tartunk, mert egyesek mindig többet akartak, a haszon, a jutalom egy hajtóerő, azt igyekszik mindenki megszerezni, feljebb lépni. Az hogy te ezt hogy fiktív világban keresed, ergo azért teszel lépéseket hogy majd halálod után nyerj jutalmat érte alapvetően nem különbözik attól hogy valaki kitanul egy szakmát, vagy elvégez egy egyetemet a jobb fizetés reményében.

"Az sem gond, ha valaki megnéz pár ellenkező neműt, az viszont már gond, ha buja gondolatai is támadnak."

Természetes reflex. Pont arról beszéltem, hogy ezeknek a stigmatizálása miatt köt ki rengeteg ember pszichológusnál, szorongásos problémákkal vagy depresszióval.

Ateista barátom, te alapvető tévedésekben vagy. A világi téveszméket próbálod újra és újra tálalni nekünk.

Ha tiszták lennének a gondolataid és az érzéseid, akkor nem is lennének beteg gondolataid, hogy például a töködet rázzad, és abból szerezzél magadnak örömet, a homoszexualitásról nem is beszélve.

A Biblia nem foglalkozik a maszturbálással, de más vallások iratai viszont igen. A hindu upanisadok tanítása alapján például aki jógiként él, az él igazán. Ők nem végeznek se maszturbálást, se szexuális kapcsolatot nem létesítenek. Önkontrollt gyakorolnak és uralkodnak magukon. A szexuális energiát más, magasabb spirituális csatornákba irányítják, amivel aztán felébresztik az ún. kundalinit is.

Az upanisadok szerint ahhoz, hogy az élet örömeit élvezhessük, jógikká kell változnunk. Élvezni az örömöket jógiként - aki ura az élvezeteknek - teljesen mást jelent, mint az élvezetek rabszolgáinak lenni. Az első esetben a világban élünk, de felette maradunk, akár a lótusz a víz felett, a második esetben pedig lesüllyedünk, mint egy agyaggolyó. Aki teljesen átadja magát az élvezetek hajszolásának, az sohasem lesz képes jógiként élni, egy jógi azonban győzedelmeskedhet - megtapasztalja a világ élvezeteit, ugyanakkor nem ragaszkodik hozzájuk. Míg a "bhógi" (vagy hedonista) az élvezetek rabszolgája, a jógi uralomra tesz szert felettük. A hedonista romlott ember, aki teljesen elmerül az érzéki örömökben, s számára az élvezet lesz az élet egyedüli célja. A jógi minden élvezetet a magasabbra jutás eszközeként használ fel. Spirituális gyakorlással megváltoztatja az élvezetek formáját és így isteni királyságot teremt a Földön. A jógit nem érintik meg életének küzdelmei és körülményei, és győztesként éli életét, a hedonista viszont elvész az élvezetekben.

#69 nem vaagyok homofób, próbálom leküzdeni ezt az aberált hajlamomat igen 25-30 éves is eszembe jut de tudom hogy ez természetellenes és ebből meg kell tisztulnom.

férfiszeplősitők nem öröklik Elohim királyságát