Miért nem gyógyítta meg Isten?
Volt egy nagybácsim, csak nagyon kevésszer találkoztam vele, mert a szüleim messze költöztek onnan, még mielőtt megszülettem.
A nagybácsim most halt meg egy éve, mivel nem volt örököse, rám hagyott mindent. Ahogy a házat elkezdtük kipakolni, megtaláltam a régi naplóit. Évtizedeken keresztül írta őket, teljesen megdöbbentett, amit azonban találtam.
Nem tudta senki a családban, de a naplókból kiderült, hogy homoszexuális volt, már egészen kamaszkora óta tudta, de sosem mondta el a családnak.
Nagyon vallásos volt, a naplókból kiderült, hogy sosem volt párkapcsolata senkivel, mert egész életében azért imádkozott, hogy Isten gyógyítsa ki a homoszexualitásból.
Mindemellett borzasztóan magányos volt, leírja a naplóban, hogy neki az a pokol, hogy minden nap az üres házba ér haza, hogy nincs senkije, akivel beszélgethet, vagy akivel az ünnepeket töltse.
Én hívő, kétgyermekes anya vagyok, de őszintén szólva ettől megingott a hitem. El sem tudom képzelni, milyen szörnyű lehet leélni egy egész életet ilyen magányban. Ha nem lenne a férjem és a fiaink, és tudnám, hogy a szexuális orientációm miatt soha nem is lehet senkim, hát valószínűleg nem is akarnék élni egy percig sem tovább.
Hogy lehet ennyire kegyetlen az Isten, hogy embereket ilyen magányra kárhoztat, akkor is, ha azok egy életen át imádkoztak, hogy heteroszexuálisok lehessenek?
"Szerintem már a mennyben van, mert nem élte meg a bűnt. Földi életével, szenvedéseivel bebizonyította, hogy méltó a Mennyországra."
ööö... honnan az istenből tudod, hogy egészen más dolgokat nem követett el, ami miatt a pokolra került?
Ne tegyél fel itt, ebben a kategóriában ilyen kérdéseket, kérdező.
Ha homoszexuálisokról van szó, mindjárt elfelejtik az empátiát, ha úgy tetszik, a szeretetet, amiről egyfolytában papolnak, hogy az a vallásuk lényege.
Nagybátyád úgy járt, ha nem ismerte fel idejében, hogy a vallás és az ima nem segít rajta. Élnie kellett volna az életét, nem imádkoznia. Boldogabb ember lehetett volna.
,,Szerintem már a mennyben van, mert nem élte meg a bűnt. Földi életével, szenvedéseivel bebizonyította, hogy méltó a Mennyországra."
Igazat adok a válaszolónak. Mivel nem gyakorolta a bűnt hanemelfolytotta és uralkodott magán meg imádkozott így Isten megbocsátott neki és a mennyben Lesz Az Ítélet Napja után. Ítéleznapig nincs se pokol se menny, csak egy állapot van ahol a léleknek lejatszodnak a bűnei és még akkor is udvozulhet ha megvannak őszintén és nem csupán a szenvedés től akar szabadulni. El kell olvasni az Ortodox Egyház álláspontját avval kapcsolatban mi van a halál után, én elolvastam és Vallom Meg Hiszem. Attól függ mennyi a bűne és annyit lesz abban az állapotban aztán megnyugszik a lélek.
Halottakért azért kell imádkozni hogy Isten vegye ki őket abból az állapotból amikor gyötrik őket a buneik meg hogy üdvözüljenek. Isten meghallgatja az imákat és kiveszi a lelket abból.az állapotból és nyugodni fog az Ítélet Napjáig. A román ortodoxok nem.hiaba tartanak 7 évig parastas a halott lelki üdvéért.
#30
Lehet belőle jó ateista lenne, te meg már most "jó" ateista vagy. Felesleges ez a színjáték, amit csinálsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!