Miért nem gyógyítta meg Isten?
Volt egy nagybácsim, csak nagyon kevésszer találkoztam vele, mert a szüleim messze költöztek onnan, még mielőtt megszülettem.
A nagybácsim most halt meg egy éve, mivel nem volt örököse, rám hagyott mindent. Ahogy a házat elkezdtük kipakolni, megtaláltam a régi naplóit. Évtizedeken keresztül írta őket, teljesen megdöbbentett, amit azonban találtam.
Nem tudta senki a családban, de a naplókból kiderült, hogy homoszexuális volt, már egészen kamaszkora óta tudta, de sosem mondta el a családnak.
Nagyon vallásos volt, a naplókból kiderült, hogy sosem volt párkapcsolata senkivel, mert egész életében azért imádkozott, hogy Isten gyógyítsa ki a homoszexualitásból.
Mindemellett borzasztóan magányos volt, leírja a naplóban, hogy neki az a pokol, hogy minden nap az üres házba ér haza, hogy nincs senkije, akivel beszélgethet, vagy akivel az ünnepeket töltse.
Én hívő, kétgyermekes anya vagyok, de őszintén szólva ettől megingott a hitem. El sem tudom képzelni, milyen szörnyű lehet leélni egy egész életet ilyen magányban. Ha nem lenne a férjem és a fiaink, és tudnám, hogy a szexuális orientációm miatt soha nem is lehet senkim, hát valószínűleg nem is akarnék élni egy percig sem tovább.
Hogy lehet ennyire kegyetlen az Isten, hogy embereket ilyen magányra kárhoztat, akkor is, ha azok egy életen át imádkoztak, hogy heteroszexuálisok lehessenek?
Talán azért, mert nem betegség.
Egyébként sajnálom, mert nekünk is van egy ilyen férfi családtagunk, már 70-hez közeledik... Teljesen egyedül volt egész életében.
Szerintem már a mennyben van, mert nem élte meg a bűnt.
Földi életével, szenvedéseivel bebizonyította, hogy méltó a Mennyországra.
"Mindemellett borzasztóan magányos volt, leírja a naplóban, hogy neki az a pokol, hogy minden nap az üres házba ér haza, hogy nincs senkije, akivel beszélgethet, vagy akivel az ünnepeket töltse."
Vagy csak válogatós.
"tudnám, hogy a szexuális orientációm miatt soha nem is lehet senkim"
A szexuális orientációjától eltekintve, ti rokonok voltatok. De nem csak rokonokkal lehet tartani a kapcsolatot.
"A szexuális orientációjától eltekintve, ti rokonok voltatok. De nem csak rokonokkal lehet tartani a kapcsolatot."
Ne haragudj, de a karácsony olyan ünnep, amit a férjemmel és a gyermekeimmel töltök, nem a nagybátyámmal. Mellesleg ő Tiszaújvárosi volt, mi meg Pécs mellett élünk, így egy hetvenvalahány éves embert nem rángathattunk át magunkkal az ország túlsó feléből.
Hogy lehet, hogy Isten nem gyógyítja meg azokat, akik betegségben szenvednek?
Isten miért hagyja, hogy ártatlan kisgyerekeket csonkítsanak, erőszakoljanak, haljanak éhen?
Isten miért nem menti meg a rákos anyukákat, hogy feltudják nevelni a gyerekeket?
Isten miért engedi a háborút?
Azért, mert teljesen félreértik az emberek Isten fogalmát. Isten nem azért van, hogy meggyógyítson vagy hogy segítsen neked. Magadnak kell segítened, magadnak kell megtalálnod a saját utad, hogy szeretetben élj.
Nem is értem, miért vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy ő segít. Nem ő segít, te segítesz magadnak. Isten lehet neked egy kapaszkodód, akihez imádkozol, akiben hiszel halálod után, de itt a Földön csak magadnak segíthetsz.
Nagybácsikád - Isten nyugosztalja - nem fogadta el önmagát, nem szerette magát ahhoz, hogy felvállalja önmagát. Isten a legnagyobb szeretet, és ő is azt várja el tőled, hogy szeresd magad. Sajnálom, hogy az egyházad szerint a homoszexualitás bűn és betegség. Olvasd el a bibliát, nincs benne leírva hogy a homoszexualitás bűn lenne.
Manapság már megtudtuk, hogy a homoszexualitás genetika, olyan mint az embereknél a kék szem, vagy az, hogy valakinek nem fejlődött ki mondjuk az egyik lába valamiért. DNS hiba.
Gondolkozz el ezen kicsit.
Minden embernek vannak tisztátalan hajlamai, gondolatai, kinek ilyen, kinek olyan. A homoszexualitás valóban egy nehéz teher nagyon sok ember számára, viszont se ebből, se más bűnös hajlamból nem lehet kigyógyulni. Isten soha nem ígért ilyet a földi életre vonatkozóan.
Viszont ha az megnyugtat, a keresztény teológia szerint rokonod már megkapta jutalmát a mennyben földi szenvedéseiért és kitartó hitéért.
"Szerintem már a mennyben van, mert nem élte meg a bűnt.
Földi életével, szenvedéseivel bebizonyította, hogy méltó a Mennyországra."
Akkor én nem vagyok méltó rá, mert családom van és boldog vagyok?
"Akkor én nem vagyok méltó rá, mert családom van és boldog vagyok?"
Írt bárki ilyet, vagy valami delíriumos állapotban képzelődsz?
"Viszont ha az megnyugtat, a keresztény teológia szerint rokonod már megkapta jutalmát a mennyben földi szenvedéseiért és kitartó hitéért."
Nem nyugtat meg, sőt undorítónak találom, hogy valakivel így kicsesszen az élet. Vagy Isten.
"Minden embernek vannak tisztátalan hajlamai, gondolatai, kinek ilyen, kinek olyan."
Én pl. erős dohányos voltam sokáig, arról le lehet szokni. De az csak cigaretta. A másik az a család. Te nem érzed a különbséget?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!